Esik, esik,esik. Arról volt szó, hogy jön a tavasz...

Nem úgy néz ki :-( 

Eddig csak a popsitörlő- és egyéb nedves törlőkendőket rámolta ki Domonkos a zacsiból, egyesével szép sorjában. Most rákapott a papírzsepis dobozra, amiben az a jó, hogy a papírzsepit szép apró darabokra szét lehet tépkedni és akkor anya nem tudja vissza tömködni a dobozba "jó lesz az még" alapon... És jóóó nagy kupit is lehet csinálni a zsepikkel. 

Domi mai mutatványa:

Az érthetőség kedvéért: Domi mandarint evett a szokásos módon: mandarin bekap, rostja, leve kiszív, maradék kikőp. Igen, csak az utolsónál túl gyorsan tette be a cumit és a mandarin a cumi alá szorult. Mókásan nézett ki (csak mire szemből le tudtam volna kapni, addigra a mandarin eltűnt)

 Ma csodás idő volt, csaptunk naaagy sétát, isteni volt!

Hétvégén elültetem kedvenc virágom hagymáit, hogy teremjen saját a kiskertünkben: gyöngyvirág.

Itt a tavasz vééégre! 

Domi éppen a DVD lejátszóval szórakozik, nyomkodja, tekergeti a gombokat, így sikerült az egyébként kb. félóra hosszú Gyerekdalok dvd-t fél perc alatt végignéznünk (futtatnunk). :P

Na, most meg már egyszerre szól a Neo FM és a Gyerekdalok dvd. Micsoda buli...

Domi mostanában "segít" nekem a házimunkában: pl. nyomja a narancsot a narancs/citromfacsarón, vagy: amikor porszívózok, jön a porszívó után és a kábelt addig cibálja, amíg vissza nem húzódik, én meg csak lesek, hogy miért nem "jön" utánam a porszívó, vagy: amikor teregetek, kipakolja a vödörből a ruhákat (a földre...:P). Ja, ésúgy tologatja a vasalót a földön, mintha vasalna (ahogy anya vasal a deszkán). Szóval ő lett a kis segédem, bizony jól jön néha a segítség.:D

Domikám mostanában imád sétálni, sokszor látszik rajta, hogy mennyire mehetnéke van ki a szabadba. Amikor az ablak(ok)nál nézelődünk, próbálja mindig kinyitni a kilincset, hogy nyissuk ki az ajtót/ablakot, menjünk már ki végre. Ha mondom neki, hogy 'megyünk sétálni, és közben megnézzük Bertit és Barnabást is', látszik rajta, hogy mennyire örül. Sőt, sokszor hurcolássza magával a sapkáját, sálját, meg mutogatja a cipőjét, hogy vegyük fel. Tegnap óta meg állandóan odamegy az overallhoz, lerámolja, ül mellette,

mutatván, hogy vegyük fel, mert szeretne kimenni, akkor is, ha már meg volt az aznapi séta.

Úgy látszik, ezentúl ha jön a jó idő, többször is ki kell menni naponta a levegőre, ami egyébként nem gond, sőt...

Domi az utóbbi hetekben félős és ijedős lett. Többször volt, hogy jött haza apa és felpisszentem, hogy "huh, megjött apa", közben hallani lehetett, hogy apa nyitja ki lent a garázsajtót. Na, ettől mindig jól megijedt Domi. Gondoltam, biztos attól, hogy felpisszenek, hát leszoktam erről. De nem, Domi akkor is megijed, ha csak azt meghallja, hogy nyílik lent az ajtó, néz rám nagy ijedt szemekkel és a sírás határára kerül. Aztán persze ha mondom neki, hogy megjött apa, nem kezdi el a sírást, sőt, ha meglátja apát, síkitozik örömében, csak előtte jól megijed. 

A másik, hogy kezd félni bizonyos dolgoktól. Múltkor felborult egy nagyobb virág a lépcsőfordulóban és Domi látta a felborult virágot a kövön, azóta akárhányszor arra járunk, nézi a virágot, csimpaszkodik belém kegyetlenül és látszik, hogy fél a virágtól. Azóta odavittem többször, hogy lássa, hogy nem bánt a virág, simogassa meg, így kezd vele megbarátkozni. Vagy pl. ma mikor indultunk sétálni, Barnus odament szokás szerint megszagolni Domit a babakocsiban és látszott, hogy Domi megijedt, pedig eddig nem félt Barnustól egyáltalán. Érdekes...

Na, majd biztos ezeket is kinövi egyszer, bár ugye jobb félni, mint megijedni, de ő most fél is, meg meg is ijed úgy látszik...

 Domi imádja Micimackót, így minden nap megnézzük a szőnyegen levő MM-t. Múltkor vettem neki egy MM-s naptárat, az is végig kell nézni minden nap és ugye mikor voltunk Hajniéknál, teljesen odavolt Ariánka nagy Micimackójáért, úgyhogy meg is rendeltünk a szülinapjára egy nagy plüss Micimackót. 

De az is mókás, hogy a sapka-sál-kesztyű-cipő-csizma kollekciója is Micimackós, és akkor még nem is sejtettem, amikor vettem neki (meg kaptunk is), hogy ez ilyen nagy szerelem lesz. Mostanában állandóan hol a sapkáját, hol a cipőjét cipelgeti magával, hol a sál van a nyakában, mert rajta van az a bolond mackó... :P

Néha azt gondolom, ez a gyerek tuti szakács lesz, annyira imád a konyhában lógni, meg ott elfoglalni magát. Aztán hetek óta látom benne az őstehetséget a művészetek iránt: Domi rajzol. Még karácsonyra kapott a nagyitól egy mágneses rajztáblát, 3 éves kortól ajánlott, így félretettük, aztán mégis elővettük. Apa megmutatta a mágneses ceruza használatát, azóta Domi minden nap rajzol.

A mester alkot:

A mestermű:

Egyébként a viccet félretéve, Domi születése után kb. 1 héttel voltam a természetdokinál tejserkentő bogyeszért és amíg vártam, beleolvastam egy újságba, amiben ugye aktuálisan a Halak csillagjegyű gyerekekről volt egy elég hosszú cikk, és abban azt írták, hogy a Halak jegyben születettek vagy az egészségügyben helyezkednek el (előre látom: Dr. Bartha Domonkost mint nőgyógyászt vagy fogorvost, esetleg ha már művészember, legyen szabó-varró plasztikai sebész :D) vagy a művészetek iránt érdeklődnek, és művészszakmát választanak. Ez utóbbi végülis egy icipicit még sanszos is lehet, hiszen az én fiatalon elhunyt apai nagyapám, vagyis Domi dédnagyapja festőművész volt,bár ezek a tehetség-gének apukámban és bennem nem öröklődtek, csak apukám bátyja örökölt tehetséget, nem kizárt, hogy Domi örököl valamit a művészi génekből. :P

Olyan érdekes, hogy egyik héten még ezért rajong és naponta többször meg kell nézni, fogni egy adott tárgyat, a következő hétre meg már elfelejti és jön egy újabb szenvedély. Hetek óta szenvedélyünk a kanál... először csak kiskanál és nagykanál, fém és műanyag (bárhová megyünk, irány a konyha, fiók kihúz, kanál kivesz és hurcoljuk), mostmár a fakanál és a merőkanál a menő. Fakanálból direkt vettem kicsit Dominak, de az nem jó, neki a nagy kell. Merőkanálból sem jó a kicsi, műanyag, a nagy, fémkanál, az az igazi. Én meg szeretem nézni, amikor a nagy fakanállal vagy merőkanállal mászkál fel-le a lépcsőn, meg mindenhova. A plusz poén az, hogy Domi nem plüsskutyával/cicával alszik el, hanem merőkanállal. :D Persze a Suttogó is írja, hogy sokkal jobb, ha a gyerek ilyen dolgokkal is el tudja magát foglalni, nem kell neki megvenni egy egész játékboltot, a konyhaeszközök remek játékul szolgálnak. Hát ez nálunk teljesen bevált. Kedvenc helyünk a konyha, kedvenc játékaink a fakanálon és a merőkanálon, illetve az összes kanálon kívül a narancs- és citromfacsaró, a bögrék, a kakaósdoboz, a teafilterek, a bébiétel melegítő és annak a kimérő edénykéje (ma ezzel aludt el Domi :D) és a kis fiókos polc, amit állandóan ki lehet rámolni. 

Barátaink: a Merőkanál és a Fakanál:

Vasárnap óta egész enyhe az idő, Domival minden nap nagyokat sétálunk. Ma még pont időben vágtunk neki, kora délelőtt, gyönyörű napsütéses idő volt és egész meleg.

Domi nagy örömére

láttunk cicát 

egy barátkozós vizslát 

és a szokásos ugatós kutyabrancsot, akiknek az a hobbija, hogy a babakocsit tologató anyukákat jól megugatják és felébresztik az éppen jót szunyáló babákat. Ezek a kutyák többségében az idegesítően magas hangú, szőnyegcirkáló szőrös porzsák kategóriába tartoznak. Nem kifejezetten az a kutyafajta, akikért rajongok. Brrr.

Viszont rengeteg madár van, és már hetek óta úgy csiripelnek, mintha itt lenne a tavasz, még a nagy mínuszokban is. Bár most javarészt csak ronda fekete varjakat láttunk, meg sok az általam nem annyira kedvelt galamb meg veréb, azért lehet látni itt-ott a kedvenceket is: rigók, cinkék, szarkák. Dominak egyelőre még mindegy, minden madárért rajong, csak repüljön, bár a galambokat már ismeri, mert állandóan azokat nézzük az ablakból, a többi madár pedig mind csak "ott repül a kismadár".

A parkban már szinte mindenhol elolvadt a hó, úgyhogy nekem is volt egy kis comb- és farizom, valamint karizom edzésem/erősítésem, amikor is a dagonyában és a sóderben próbáltam átevickélni a babakocsival. :o)

Domit a játszótéren beültettem a hintába, hát nem mutatott különösebb érzelmeket a hintázás iránt, unottan nézett jobbra-balra, meg értetlenül anyára, hogy most minek is kellene örülni? :o)  

Délutánra esőtt mondtak már, mire jöttünk haza, már kezdett is beborulni az ég. Álmosító, unalmas idő lett. De már van pár fa, bokor, amelyiken jól látható a tavasz közeledte, tele vannak friss rügyekkel. Ej tavasz, gyere már, nagyon várunk! 

Dominak szombaton már csak egy pici hőemelkedése volt, úgyhogy bevetettem a természetes lázcsillapítást és azóta sem volt semmi hőemelkedésünk. És mivel semmi egyéb tünete nem volt Dominak, köhögés, orrfolyás, rekedtség, azt gondolom, mégsem apa náthás cuccát kapta el (ellentétben velem), hanem "csak" a foga jött... meeeert vasárnapra kibújt egy apró, második fogacska, most fent. :P 

Pedig reménykedtem, hogy nem: egyrészt nem kapjuk el apa vírusos cuccát, másrészt az első szülinapon elmondhatjuk, hogy az első évünket megúsztuk láz nélkül. Sajnos nem. Bár várható volt, hogy előbb-utóbb valamit elkapunk, mert a környezetünkben mindenki beteg volt mostanában. Múltkor itt voltak keresztszülők (Dani és Judit), aznap este miután tőlünk hazamentek, már betegek voltak, Judit egy hétig volt lázas torokgyulladással. Reménykedtem azért, hogy nem fertőzték meg Domit, így is lett. Aztán Magdi is lázas lett, 2 nappal azután, hogy Domira vigyázott, ismét reménykedtem, szerencsére semmi. Aztán apa kezdett betegeskedni, múlt hétvégén, próbálta Domit kerülni, de ezt azért nem olyan egyszerű, mivel vigyázott is rá egyszer-kétszer, amíg én ezt-azt intéztem. Apa 2 napig itthon is volt, hogy kifeküdje a takonykórt, de sejthető volt, hogy ránk ragad. Én már érzem 2-3 napja, hogy bújkál bennem a "kór", úgyhogy nyomtam vitaminokat meg homeó bogyót, Dominak is adtam homeó bogyót, de az inkább influenzára van, nem náthára (meg ma mondta dokibá, hogy a "náthás" homeó bogyó ilyen pici gyereknél még nem sokat használ). 

A lényeg, hogy Domi tegnap egész nap iszonyú nyűgös volt. Nem kényeskedett vagy ilyesmi, egyszerűen látszódott rajta, hogy nem érzi jól magát a bőrében. Már előző éjjel sem aludt(unk) jól, kb.óránként felsírt, még akkor is, amikor már közöttünk aludt. Először arra tippeltem, lehet beteg lesz Domi, elkapta apától. Aztán ráfogtam a melegfrontra, mert ha csapadékos idő jön, akkor Domi is mindig nyűgös meg én is (és a kettő együtt kicsit sok). Aztán bele tudtam kuksizni a szájába amikor éppen pajkos pillanatában volt (mert azért volt ilyen is), aztán meg is tapiztam az ínyét és felül van neki 4 pukli és a 4 felsőmetsző foga helye is fehérlik. Plusz alul a másik középső metszőfoga helyén is van egy pukli. Úgyhogy ráfogtam, hogy azért nyűgike, mert jön a foga, vagyis több foga is jön egyszerre és ez biztos nagyon megviseli szegényt. Nem is evett rendesen, főleg a rágnivalókat köpködte ki vagy utasította el.

Múlt éjjel viszont teljesen jól aludt, semmi sírás, reggel mosolygós volt és jókedvű, evett rendesen, ennek örömére el is vittem sétálni. Mikor hazajöttünk és levetkőztettem, éreztem, hogy nagyon meleg, és ez több annál, mint hogy nagyon melege volt (ma nagyon enyhe idő volt kint). Megmértem, 38,5. Dokibánál rendelési időnek már vége volt, gondoltam, frankó, ha így hétvégére lesz beteg Domi, orvos nélkül. De azért próbálkoztam,"hátha mégis felveszik" alapon és szerencsére az utolsó pillanatban elcsíptem dokibát, kijött, megnézte Domit, de a szokásos "kicsit piros a torkán" kívül mást nem talált, nem is írt gyógyszert sem. Utána adtam kúpot Dominak, be is aludt, de  ébredés után is 38 volt, ez lett estére 38,7. Ami tudom, nem számít magas láznak, de azért nem jó ha lázas a gyerek, estére kapott másik fajta kúpot, ezt most úgy néz ki, levitte a hőjét (kopp-kopp-kopp), remélem így is marad.  Aztán majd meglátjuk, mi volt az oka a mai kisebb láznak: valami vírus vagy a foga? Most este is többször felsírt álmában, remélem azért jobb lesz az éjszakánk mint 2 nappal ezelőtt volt.... Most megyek aludni...

Az utóbbi hetekben fürdésnél Dominak mániája lett a szappanbubi fújás. Fújni kell neki folyamatosan, hogy ki tudja pukkasztani őket, de közben ő is próbálkozik, beleteszi a fújókát a tartóba, kiveszi és tartja, hogy fújjuk. Mindezt nagy örömködések, sikítozások mellett. Édes bogárka. Persze néha más fürdőjátékok is szóba jöhetnek a nagy pancsolásban.

Amióta apa sikeresen megkóstoltatta Domival a kakaóport, minden nap nagy sikere van a nyuszis bödönnek és tartalmának. Persze, éppen csak a kanál végén van pár porszemnyi kakaó, Domi mégis úgy néz ki utána, mintha a fél bödönt magába tömte volna.

A doboz is fincsi:

Néha érdekes dolgok landolnak a kakaóban, de ezt ráfogjuk a nyuszira...

Támadáááás:

Azt most szépen kérem:

Kajánul röhögünk:

Ördögien gonosz vigyor:

Árulja már el nekem valaki, hogy a túróba lehet rávenni a gyereket arra, hogy megengedje megmosni a fogát (azt az egy szemet, ami van)? No, nem azért, mert annyira muszáj lenne már, csak próbálkoznék, hogy szokja a szitut, de nem engedi...

Pedig a fogkrém fincsi... :P

Azért kigyűjtöttem pár cikket, hátha segít:

http://www.kismamablog.hu/fogzas/baba-fogmosas-mikor-kell-elkezdeni

http://www.babaszoba.hu/articles/A_fogak_tisztitasa?aid=20081120184344

http://www.babazo.hu/szakertok/20060720akisbabara.html

http://www.mamanet.hu/gyerekek/gyegeszseg/363-a_fogmosas_megszerettetese.html

Ezzel elmaradtam januárról :P

Anya kedvence:

Kíváncsi fáncsi:

Ez az időszak minden pasi életében eljön:

"Apa vágta frizkó" - az idei év hajdivatja a la Bartha 'Hajas' István:

 Cukorfalatka (üres a kenyér,még jó hogy savanyú az a cukor):

 Csak nem egy kutya van a láthatáron?

Csak komolyan kérem szépen:

Porszívó: ezt is miért imádja minden gyerek (és miért imádják letépni a zoknit a lábukról)?

Vidámka:

Vajon hogy került "Barnabás" a kakaóba?

Egy kis huncut:

Na, mit találtam?

Ez meg mi a szösssz?

Barátom, az orrszi-porszi:

Domikámnak ismét venni kell a következő számú (86-os) rucikat, mert lassan kinövögeti a jelenlegi darabokat. Mostanában elég sokat nőtt, hosszra legalábbis biztos. Már azt is meg kellett tapasztalnom, hogy muszáj akkor venni az új rucikat, amikor bejön egy-egy új kollekció, mert később már nem nagyon van az ő méretében (legalábbis a fő ruha beszerzési helyemnél, a tesco-ban). Reggel elmentem tesco-ba, már nagyon régen voltam hipermarketben, ideje volt felmérni az új ruhakollekciót. :P Hát, nagyot csalódtam. Először is, megint egy sorral csökkentették a fiú ruhákat, a kislány ruhák további térhódításának köszönhetően. Többek között ezt sem értem, nem hiszem, hogy annyival több lány születne, amennyivel arányaiban több a lányka ruha a boltokban. Nem hiszem, hogy ilyen pici korban már flancolni kellene a kislányok öltöztetésénél. Aztán szembesülnöm kellett azzal, hogy az én pici fiam már nem is olyan pici, mert az eddigi ruha-lelő helyünkön az ő új mérete szinte nem volt, hiába az van kiírva, hogy "0-24 months", mégiscsak - 1-1 kivétellel - "0-12 months" méretben voltak a szép új rucik. Battyogtam hátrébb arra az egy sorra, ahol már inkább kisfiúsabb ruhák vannak, ott jobban akadt "0-24 months", de így is csak elvétve volt Domi új mérete, abból is csak pár ruha fért bele az én ár-limitembe. Aztán rájöttem, hogy igazából ebből a kollekcióból nem is érdemes sokat venni, hiszen ha idén is olyan rövid tavasz lesz, mint tavaly és már áprilisban 30 fok lesz, akkor semmi értelme a hosszú ujjú/szárú ruháknak arra a pár tavaszi napra. Aztán azért megnéztem az 1-5 éves korosztály fiú ruháit, hát egyáltalán nem találtam őket szépnek és persze ott is csak elvétve volt 86-osnak megfelelő méret. Úgyhogy tényleg csak 1-2 rucit vettem, és szomorúan jöttem haza, hogy a jövőben hol is lesz az én új ruha beszerzési forrásom. Mert a c&a még viszonylag jó minőség és szépek is a ruhák, de drágább és a számozása sem mindig korrekt, hasonló a H&M. 

Aztán délután Kata barátnőmmel kimentünk a játéknagyker-be Dominak szülinapi ajándékokat beszerezni és eszembe jutott hogy Kata régen bizniszelt Amerikából érkező új gyerekruhákkal, így rá is kérdeztem, van -e még készlete és szerencsére találtunk Dominak pár nagyon szuper ruhát. És ezt sem értem, hogy ott kint ezek az igen jó minőségű ruhák, amiből nincs kisajnálva az anyag (mint sok tesco-s ruhából) és ha a gyerek ezt hordja mindennap, akkor sem veszíti el az eredeti formáját (azaz nem megy össze, nem bővül  ki a nyakánál, nem szélesedik ki oldalra, stb.) hogy lehetnek még olcsóbbak, mint a nálunk olcsónak számító tesco-s ruhák (postaköltséggel és haszonnal együtt). Félreértés ne essék, szeretem a tesco-s ruhákat, mert szépek és pamutból vannak,de ha csak tapintással összehasonlítok egy tesco-s és egy babygap ruhát, hát ég és föld a különbség, és mégis az utóbbi az olcsóbb. 

Sokan túrkálóból szereznek be hasonló ruhákat (gap, old navy és egyebek, amiket igazából nem is ismerek), használtan, olcsón, és dícsérik, hogy milyen jó, hogy az ő gyerekük nem az olcsó tucat tesco-s ruhában jár. De valahogy nekem nem való ez a túrkálósdi, kicsit macerás az egész folyamat. Kinek van ideje fagyban-sárban sorba állni bálabontáskor, utána mint az őrült megrohamozni a készletet és más anyukákkal veszekedni 1-1 darabon, hogy ki látta meg előbb. Nem is tudnám hová tenni a gyereket, azt meg végképp nem szeretném, ha a gyerek jobban is hasznosítható ideje azzal telne, hogy azt nézze, hogy anya hogyan veszekedik egy 400 ft-os használt póló felett egy másik anyukával. Ráadásul lehet hogy egy órányi túrkálás után sem találok semmi használhatót, mert állítólag a kereskedők zsákokban hordják el a rucikat. Múltkor benéztem egy használt ruha kereskedésbe, mert Dominak sehol sem találok 86-os overall-t és overall persze nem volt, de ha már ott voltam, körbenéztem. Hát, elég sok kopott és foltos ruha volt, némelyik annyira agyonmosott, hogy a ruha címkéjéről nem volt megállapítható a ruha mérete. Ráadásul Kata barátnőm, mint tapasztalt, mindent kipróbált ruha-vásárlós 2 eleven gyerekes anyuka mondta, hogy 5 turis ruciból 3 foltos, mert nem veszi észre az ember a foltot az alíg megvilágított túrkálóban.  

Úgyhogy szerváltunk pár új szép rucit Katától, többek között egy olyan cipőt is, ami széles a megfelelő helyen, tehát könnyű ráhúzni a gyerek lábára, mert ugye az itthon kapható cipők többségével vért izzad az ember, mire felhúzza a gyerek lábára, főleg ha a gyerek még be is feszíti a lábfejét. 

Ruhákról beszélve, néha nem értem a ruha gyártókat, pl. miért van az, hogy olyan sapkát gyártanak, ami hiába füles és megkötős, mégis ahogy forgolódik a gyerek, állandóan kilátszik a füle. Vagy miért nem tudnak olyan zoknit gyártani, ami nem is esik le a gyerek lábáról, és nem is szorítja el a lábszárát. És hasonló égető kérdések merülnek fel bennem néha... :D az élet nehézségei, huh. :P

Az elmúlt héten összeszedtük magunkat és útra keltünk. Először ahogy már írtam, voltunk Hajniéknál.

Aztán meglátogattuk a kolléganőméket, Ildit és Gábort, és a kisfiúkat Marcit

utána pedig meglátogattuk egy középiskolás osztálytársnőmet, Mónit és a kisfiát Bencét.

És még van jó pár barát, ismerős, akiket szeretnénk meglátogatni mielőtt visszamegyek melózni és már tervezzük jó ideje, hogy összehozzuk a gyerkőcöket, mi meg dumálunk egyet (már ha a fiatalok megengedik). :P Aztán meglátjuk, mire jutunk, de hajrá...

Ma délután megszületett a kollégám, Laci és felesége, Noémi kisfia, Marcell.

Kedves Marcell, Isten hozott a nagyvilágban, kívánunk neked és szüleidnek minden jót és szépet, hosszú boldog életet, jó egészséget!

Ezt a "Kisembert" kitalálni sem lehetne jobban. Néha akkora fazon, csak nevetgélünk rajta. Este ment az egyik TV adón a Lassie, mutattam Dominak, hogy ott a kutya, persze teljesen beizgult, ahogy meglátta és le sem vette a szemét a képernyőről.

Egészen addig, amíg be nem nyomták a reklámot. Na, több sem kellett Dominak, azonnal jött a balhé, hogy hová lett a kutya, tegyük vissza a TV-be, odament a TV-hez, nyomkodta a gombokat, taperolta a képernyőt és ment a kemény hiszti, amíg Lassie vissza nem tért (ami ugye nem kevés idő a kereskedelmi csatornákon)... Utána megint nagy áhítattal nézte Lassie-t... (aki egyébként számomra is nagyon kedves mert nekem is 14 évig volt egy ilyen békés természetű szép skótjuhászom).

Meglátogattuk Hajnit és Ariánt. Próbáltuk haverkodtatni a fiúkat több órán keresztül, több-kevesebb sikerrel, de a lényeg, hogy megismerjék egymást és idővel nagy pajtik legyenek. Arián nagyon barátkozós volt, örült nekünk, Domi pedig nagyon örült Arián játékainak :P tiszta extázisba esett Arián Micimackójától:

Arián is nagy Micimackó rajongó ám:

Dominak nagyon tetszett Arián tanuló széke és a mellette a földön fekvő könyv éppen kinyitott oldalán a fekete-fehér kutya, aki kicsit hasonlít Bertire, de Domit ez teljesen feldobta és fél óráig csak ezt az egy oldalt volt hajlandó nézni teljes extázisba esve, nagy örömködések közepette:

A hó tegnap is kitartóan esett, méghozzá jó sok. Így apa és a Hugi építettek Dominak hóembert. Volt miből. Tetszett Dominak az új csákó a kertben :D

Ma gondoltam, süt a nap, irány levegőzni. A-a-a-ny-a-a-a! Nó-o-o-r-r-rmális? [www.youtube.com/watch] Hát igen. Szánkóval vagy sítalppal a babakocsin valószínűleg könnyebb lett volna a dolog. De így, hogy nincsenek letakarítva az utak és a járdákon is jó esetben csak egy szűk csíkban van eltolva a hó, hát küzdelmes volt.  

Mikor  visszaértünk, rácsodálkoztam a házunkra :P ilyenek sem láttam még, mármint ilyen havasnak, persze jó ha 10 évente egyszer esik ennyi hó...  

Még kicsit levegőztünk, megnéztük hátul a kertben új barátunkat, a Hóembert

és Bertit és Barnabást ahogy játszanak. Domi jókat nevetgélt Bertin és Barnabáson.  

Ismét eltelt egy hónap, Domi 11 hónapos. Mit is történt januárban? Domi sokat fejlődött, igazi kisfiú lett, lassan tényleg a csecsemőből kisgyermek lesz, ahogy a könyvek írják. Domi nagyon anyás, állandóan bújik hozzám, mászik rám, ad nyálas puszi(szerű)t. Sokat és egyre többet vidámkodik és mosolyog, és másokra is. Persze apát is nagyon szereti, mindig vigyorog amikor apa hazajön. Jól el vannak a fiúk nagyon, sok a móka és a kacagás.

Domi állandóan jön-megy (mászik, és kapaszkodva lépeget), stabilan áll, ügyesen leguggol és vigyázz magára, nehogy megüsse magát (persze nem mindig sikerül, főleg ha fáradt), felmászik a lépcsőn és körbejárja az egész lakást. Néha csodálkozom, hogy nem fárad el, sokszor este 10-kor alig lehet  elaltatni. Kedvenc helyei még mindig a konyhapult és a dolgozó szoba ablaka, ahonnan lehet nézelődni, de a konyhában sok egyéb érdekes dolog is akad ugyebár. Néha felmerül bennem a kérdés, hogy lehet hogy szakács lesz a fiú? :P

Imár pakolni, rámolni, dobálni, zajolni, élvezi, hogy ahogy összeüti a tárgyakat, azok hangokat adnak ki és ezt ő éri el.

Etetés: hol jobban, hol kevésbé megy. Domi sokszor 5-6 korty/kanál után határozott mozdulattal betömi a cumit a szájába, mint aki jól végezte dolgát, aztán anya olyankor kiveszi a cumit és Domi utána gond nélkül eszik tovább. Elég mókás hobbija ez. :D Néha enekelni kell neki, hogy egyen, mostanában leginkább az "Én elmentem a vásárba..." jön be neki. De ez sem mindig, néha kaja közepénél feláll az etetőszékben és ha leénekelem a csillagokat az égről, akkor sem eszik, elveszi a kanalat, aztán ledobja. Úgyhogy különböző trükkökkel és különböző helyeken szoktuk befejezni a kajálást, hol a konyhapulton olvasás közben, hol a szobaablakban kutyanézegetés közben, hol játék közben. Nem mondom, hogy néha nem izzadok meg az etetéstől. Tudom, hogy ez így nem jó, de egy ekkora gyereket minden érdekel, csak az evés nem. Vagyis sajnálja rá az időt, mert közben minden más érdekli, mehetnéke van, stb. Van amikor jól eszik, van amikor alig eszik, van amikor szimplán válogat. De azért többnyire mindent megeszik, bár mostanában a gyümölcsöket nem komálja, a narancs és a mandarin kivételével.

Pelenkázás: elég küzdős lett mostanság, néha ebbe is beleizzadok, mert amint leteszem a hátára, fordul át, pattan fel, és azért bevallom, még nem jöttem rá, hogy lehet a gyerekre pelenkát adni úgy, hogy közben ül a popóján. Ez persze akkor izgalmas, ha ott lóg a csibésztallér a popóján. Vagy amikor már nagy nehezen ráraktam a pelust és ő szépen lebontja magáról. Uh, nem kis türelem kell ehhez is néha... :P

Öltözködés: szintén visítós. De ez azért megúszható az olyan ruhadarabok esetében, amelyek ülés vagy mászás közben is felszuszakolhatók a gyerekre. De az öltözködésben elég ügyes már Domi régóta, segít nekünk bedugni/kihúzni a fejét és a kezeit, hogy könnyebb, gyorsabb legyen a macera. Egyedül akkor nincs egyáltalán balhé, ha sétálni megyünk és overall-t veszünk ("megyünk megnézzük Bertit és Barnabást, meg a cicákat és a madarakat"), meg a micimackós garnitúrát ("felvesszük a micimackós sapit, sálat, kesztyűt, cipőt) és jön a séta.

Szerencsére sétálni szeret Domi, bár ezt a téli sétát én is nagyon macerásnak tartom, fel kell öltözni 25 rétegbe úgy, hogy ne is fázzon a gyerek, de ne is izzadjon meg, hogy meg ne fázzon... és közben én se fázzak. Szegény mozdulni sem tud a sok ruhától, utána meg le is kell venni a sok réteget. uh. A nyári séták már biztos jobbak lesznek, bár azok már gondolom saját lábakon mennek majd.

Alvás, altatás: eddig volt egy rendszer abban, hogy mikor aludt Domi, ez karácsony óta megborult és teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor és mennyit alszik, mert ugye nem akkor, amikor anya szeretné. :P Remélem azért visszaáll a rend, amikor kettesben vagy apával vagyunk itthon, délutánonként alszik kb. 2 órát. Altatásnál megy a balhé, pedig hármasban nyomjuk, piával, dalokkal. De valahogy apának jobban elalszik Domi, mint nekem. Hajnalban (5-6 körül) szinte mindig köztünk landol Domi, aztán általában rendes gyerek módjára visszaalszik, ha azt látja, hogy apa-anya még mindig durmol. De ha nem, akkor éber kómában fél szemmel alszunk, fél szemmel Domit figyeljük, mert általában lebontja a függönyt és mászik át rajtunk, vagy letépi az orrunk, hogy "éééébresztőőőő, luuuusta szülők, Dommmi ééhes, pisis, unatkozik".

Legújabb szokásai: utánozza apát, anyát és ez nagyon mókás. Ha teát készítünk, neki is kell a kanna, leveszi a kupakot, belenéz, aztán kupak vissza (és közben széttépi a teafiltert). Ezt persze többször egymás után. Vay csak szimplán játszik a teáskannával.

Ha kanállal kavarjuk a kakaót, neki is kell kanál és bögre, ő is kavargat. Persze az a bögre amiből éppen iszom. Na, és a kakaó. Kinyitjuk a dobozt, kiszórjuk a kakakót, beleeszünk a kakaóba. :P Ha porszívózom, ő is tologatja a porszívót. Ha vasalok, utána tologatja a vasalót. Az orrspray-t feldugja az orrába, a fülhőmérőt beteszi a fülébe. Fürdésnél szappanbuborékot kell fújni, aztán kéri a fújókát, beleteszi a tartóba, aztán visszaadja. Ha iszom, leveszi a flakon kupakját, aztán visszateszi (sokszor egymás után). Ha bekrémezem a kezem, odaadja a krémet, hogy kenjem be (újra, meg újra, meg újra). Rákattant a bébiétel melegítőre, és állandóan a kimérő edényt beleteszi, kiveszi, beleteszi, kiveszi. Odamászik a konyhaszekrényhez és fel kell emelni, hogy beletehesse a kiöntőt... Ha iszom, inni akar a bögrémből, a flakonből, mindenhonnan. Mindent odaad anyának, ha kérem, hogy adja oda, vagy sokszor magától is. Leteszem a dolgot, újra odaadja. Múltkor megpaskoltam micimackót a szobáján a szőnyegen, hogy "itt van MM", na, azóta ő is, minden alkalommal, megpaskolja MM-t. Vagy pl. van egy akasztós barika a szobájában, amit imád leszedni, és tegnap lehoztuk a nappaliba, aztán egyszer gondolta, hogy visszaviszi a helyére, és elindult vele a lépcsőn az emeletre. Nagyon mókás időszak ez és nagyon érdekes. Milyen kis okosak ennyi idősen a gyerkőcök, hogy mindent megtanulnak első látásra.

Fürdeni szeret Domi, de még mindig a kiskádban fürdetjük, egyrészt, mert amikor 2 hónapja próbáltuk a nagy kádban, azt nem szerette, másrészt ez takarékosabb "vízügyileg". Állandóan szappanbuborékot kell neki fújni és felhúzni az úszós kacsát.

A játékok csak rövid időre kötik le, szeret autózni, labdázni. Mivel imád szerelni, olyan játékokat akarunk beszerezni neki, amit szét tud szedni jó sok darabra (de nem veszélyes). Mert elég gáz, hogy mindig az orrspray-vel, meg ilyesmikkel játszik. De könyveket nézegetni még mindig minden mennyiségben szeret. Most a kedvencei: 

Pakol mindent, mindenhonnan: a konyhaszekrényből a konyhagépeket, a szekrényből a fehérneműket (az utolsó szálig csont üresre a fiókot), a ruhákat kiborítja amikor teregetek, a köyveket lerámolja a polcról, a cd-ket kihajigálja a fiókból, az asztalról ami elérhető mindent lesöpör. És ha visszateszem, vigyorogva újra lerámolja, kidobálja, lesöpri...

Sokat beszélget, sokat nevetgél, amikor jókedve van, örömében visítozik. még mindig Berti és Barnabás a nagy kedvenc, meg a cicák, de imádja nézni a madarakat is az ablakban.

És lassan készülődhetünk a születésnapjára...

Ma erre a látványra ébredtünk: 

Na persze nem lepődtünk meg nagyon, mert mondták, hogy havazni fog. De ennyi hóra azért nem számítottunk.

Szakadt a hó egész délelőtt, régen esett már ennyi hó egyszerre. Nagyon szép ez a havas táj, nagyon szeretem.

 Szerettem volna hazamenni hétvégére a nagyihoz, de mivel Domi kicsit taknyos (porszívózzuk időnként az orrát) és ilyen úton elindulni nem egy életbiztosítás, maradtunk itthon a meleg lakásban.

 Domi játszott a porszívóval

 autózott,

 majd segített apának a palacsinta tészta gyártásban.

Aztán nézelődött a konyhaablakból kifelé, a kutyákat meg apát, ahogy a havat lapátolta.

 Barnabás és Berti nagyon mókásan néztek ki a havas bundájukkal.

 Ők (is) nagyon élvezték a hóesést. Főleg Barnus.

 Délután, mire elállt a hóesés és kimehetünk volna hóembert gyúrni, Domikám kidőlt és beszunyált.

Mit is mondjak: a kollekció korántsem teljes: volt más is, és feltételezem lesz is még :P Vagyis :-(

Ez a cica fából van, apa többször megragasztotta már a fülét, most a farka következik(már egy márvány! macska szobor széttört karácsonykor a nagyinál):

 Ez egy gyertya, hogy a túróba tudta letörni a pipáját???

Egy csorba bögre a sokból (pedig kapott Domi saját, műanyag, Micimackósat. Persze már annak is lyukas az alja...)

Kedvenc fokhagyma tartóm immár megragasztva (és még mindig minden nap kézbe kell venni):

 Nem tudom miért, de az orrspay-k szétszedése egy igazi hobbi lett és kb. naponta 15x muszáj a lehető legtöbb darabra szétszedni. Előnye, hogy Domi és az orrspray jóbarátok lettek (ellentétben az orrszívó-porszívóval) és legalább hagyja, hogy fújjunk az orrába, sőt, magának is fújna, ha tudna :P Erről egyébként könyvet is írhatnék, múltkor láttam egy gyerekkönyvet, ami arról szólt, hogy egy kislánynak milyen kalandjai lettek barátjával, az orrszívó-porszívóval :D

Ez a zenélő óra Hugié volt, azaz kb. 25 éves és egy egységet alkotott, amíg Domi kézbe nem vette:

És nekem is volt egy kedvenc szappantartóm egészen tegnapig, amíg halálos baleset nem érte...

Ezt a fényképtartót kb.minden nap össze kell szerelni vagy meg kell ragasztani (ennyit a svéd minőségről)

Egyébként kb. így működik a dolog: "úgyis kitépem azt a kakukkot"

És a mutatók sem kellenek már:

Addig szinte felesleges is elpakolni, mert csak arra ösztönzöm, hogy újra és újra kirámoljon mindent...

 Hogy egy régi dalt idézzek: "de szép, buli után a takarítás..."

Ma, kb. 1 méteres távolságba dobálta ki a CD-ket a fiókból, sokszor egyszerre 3-at is, szó szerint menekülnöm kellett előle :P

Domi mostanában rákattant bizonyos kajákra, amiket imád és minden nap szó szerint kikövetel magának, így többek között minden nap odakormányozza anyát a hűtőhöz: hűtő kinyit, piros pöttyös kirámol, zacsit széttépjük és nyammmi.

De ha narancsot (mandarint) lát Domi, ott sincs kegyelem: alig bírja kivárni amíg meghámozzuk, és utána nekiesik (de nem aprózza el a dolgot, holmi gerezdekre):

A babakeksz is jöhet:

 Anya kenyerét is lenyúljuk és - ha nem vagyunk éhesek, jobb híjján - szét trutymákoljuk:

Anya/apa piája/kajája mindig finomabb, mint a Domié (ma pl. az "egészséges" zacsis levesemet nyúlta le, miután a saját kajáját félretolta - megj. az övé sokkal finomabb és egészségesebb volt :P):

 De ma, a nap poénja volt, hogy vaniliás karikát ettem (amire Domi szintén rákattant apa jóvoltából), de mivel ez nem kifejezetten 1 éven aluli kiváncsiskodóknak van gyártva (mézzel és tojásporral), Domi hiába próbálta kinézni a számból, nem kapott. Több se kellett neki, megpróbálta kitúrni... mármint a számból... és elég kitartóan próbálkozott, amíg le nem nyeltem... :O

Írja a "szakirodalom", hogy ebben az időszakban kezdenek a gyerkőcök grimaszolni, és utánozni a felnőttek arckifejezését. Na, ezt Domi is elkezdte pár hete, először csak azzal, hogy húzigálta az orrát, ha örült valaminek, pl. ha szomjas volt és meglátta a cumisüveget, ehhez még kajánul röhögött is (nagyon mókás volt amúgy). Aztán jött az érzelemvilág számtalan kifejezése, persze főleg a nem-tetszésé (ha nem az van, amit ő akar és főleg nem azonnal)...

Szóval így kezdődött (kaján vigyor):

Ilyen a berregős, jókedvű arc:

(Anya megj.: a következő képeken nem azért olyan a pólója, mert nem mosok rá vagy nem öltözünk át 1 nap minimum 3x, csak így nézünk ki egy evés közben 5x letépett és hatodjára már fel nem vett partedli hiánya miatt vagy egy kiadós nyáladzás után :P)

Bambulunk:

Még happy: 

A hezitálós (sírjak vagy nevessek?): 

Úgy döntöttem, mérges leszek:

Vagy még sem?

"Kedves Fogtündér! Köszönöm, hogy végre már teljesítetted a kívánságomat, és kibújt az első fogam. Naggyon ideje volt már. Remélem a többi fogammal nem fogsz ennyit késlekedni... Köszönettel: Bartha Domi" :P

Na, szóval, kibújt az első fogacska. Végre valahára. Persze, ez csak nekem volt ennyire fontos azt hiszem. Már attól féltem, fogatlan marad a kicsi fiam. :D Pedig védőnéni mondta, hogy ez örökletes téma és apának is elég későn jött ki az első foga, szóval már megint tagadhatatlanul az apjára ütött ez a gyerek (nekem állítólag 6 hónaposan jött az első). Szerencsére nagyobb nyűglődés (éjszakai sírások és ébrenlétek, nappali nagy nyűgösködés) nélkül történt a nemes esemény. Csak így tovább Domi! :P

Ezt imádja nézni Domi:

Ezzel alszunk el mostanság:

Etetésnél kiváló, bővíthető a végtelenségig:

Végre, végre, végre: kimozdultunk, utaztunk, világot láttunk. Vasárnap (17-én) indultunk 10 körül és 4 körül értünk a Schladming-Dachstein sírégió pici falujába, Haus-ba (Schladming közelében).

Domi sokkal jobban viselte a hosszú utat mint amire számítottam, aludt (kb. 2 órát indulás után),

evett, aztán játszottunk, olvastunk,

csak egyszer álltunk meg kb. 10 percre, gyors peluscsere az autóban, meg kis pihi.

Apa haverjai, Viktor és András már vártank ránk, amikor odaértünk. A szállás a szokásos takaros alpesi panzió volt:

remek kilátással a hegyekre:

Este elmentünk egy kis sétára, megnéztük a felvonót, ami kb. 400 m-re volt a szállástól. Domi annak ellenére, hogy totál fel volt pörögve, 10 m séta után bealudt a friss hegyi levegőn. Este vacsi, Domi kapott külön kis széket és élvezte a felnőtt társaságot. Vagyis inkább a felnőttek élvezték az ő társaságát.

Este is totál felpörgés, Domi nagyon élvezte a fiúk társaságát, mókázott velük, nehéz volt az altatás, de végül mindenki kidőlt.

Reggel Domi ébresztett bennünket,

aztán ismét mókás reggeli Domival,

aztán felkísértük apáékat a felvonóhoz, ami első ránézésre elég mókás volt, kb. mint egy szardiníásdoboz. Az idő nem volt túl fényes, egész nap esett a hó, úgyhogy nekem végül nem volt kedvem felmenni deszkázni, inkább aludtam egy jót Domival délután. Apáék meg élvezték a havas időben való csúszkálást.

Este ismét vidám vacsi, Domi rájött, hogy ő pasiból van, és a panzióban fellelhető autókkal remekül elautókázott.

Este szokásos pörgés, mint akit belőttek, Domit megint nem volt könnyű bealtatni. Itthon sem könnyű, de ott még rátett egy (jóóó nagy) lapáttal, mit tesz az áldásos friss hegyi levegő.

Másnap reggeli, muszáj volt az ablak közelébe ülni, mert Domi mindenáron nézelődni akart.

Így mi is tudtunk nyugisan reggelizni. Az idő gyönyörű, napsütéses volt, így a délelőtt nekem jutott a sípályán, nagyon-nagyon jót csúszkáltam, bár sokra nem volt idő, de az a 2 óra felért legalább 1 hét folyamatos mély alvással. Napsütés, hegyi levegő, csend, gyönyörű táj, mozgás - mi több kellhet még az embernek? Ennél megnyugtatóbb dolog nincs a földön. Féltem, hogy majd nagyokat puffanok a pályán, de szerencsére 1 év kiesés a deszkázásból nem számít, döngettem le a pályán ezerrel, otthagytam a fiúkat is maguknak csúszkálni. Elnézegettem a pályán ahogy a kis mukik (3-6 évesek) csúsznak le egymás után, hát nagyon édesek voltak, remélem 2 év múlva már Domi lábára is tudunk lécet csatolni.

Domi ebédidejére visszaértem, aztán apa húzott fel csúszkálni:

Mi egy jót sétáltunk Domival a napsütésben, megnéztük a falut

és megint rájöttem, hogy milyen jó is lenne ott kint éldegélni... Este elmentünk a Billába, találtam Dominak itthon nem kapható fincsi HIPP-es bébikajákat és piákat, aztán a szokásos móka: Domi felpörgött, fiúkat szórakoztatta, altatás kb. másfél órán keresztül.

Szerdán ismét remek idő volt, apáék átmentek egy másik pályára:

mi Domival sétáltunk, Domikám bealudt a napsütésben.

Délután autóztunk, Domi ismét beszunyált. Utána remekül elszórakozott a szobában is, kirámolta a hűtőt, és a szokásos kis dolgait tette-vette, körbesétálta az ágyat, mindent mindenhonnan lerámolt, olvastunk, még egy dudort is szerzett a homlokára, legnagyobb ijedtségemre. Este ismét vidám vacsi, utána pörgés ezerrel: ágyon ugrálás egy órán keresztül, nagy nehezen elalvás.

Reggeli a szokásos, Domi szórakoztatta a kajálda közönségét, hol a folyamatos beszélgetéssel, hol a kanál-tányér csörömpöléssel, hol visításokkal.

Aztán megint megnézegette a panzió tulaj golden retriever-ét, persze nagyon odáig volt, na nem mintha előtte nem csodáltuk volna meg ezerszer Emmát, de most meg is simogathatta, a fülét is meghúzhatta és ez persze nagyon nagy örömöt jelentett számára...

Délelőtt megint én mentem fel a pályára, na akkor már nem volt korántsem remek idő, felhő, szél, hideg. Mindegy, az időt ki kellett használni, döngettem le megint ahogy csak tudtam. Aztán ebédre haza, de kiderült, hogy apáék már délután nem mennek fel, úgyhogy én megint fel, aztán némi fáradtság okozta harci sérüléssel 2 óra múlva hazatértem, akkor már elég ronda idő volt fent a hegyen, alig lehetett látni a pályát,

lefagyott az arcom, fájt mindenem, éhes voltam. Ráadásul a hazaút/pálya fele fekete pálya volt, jó jeges, úgyhogy azt még bele kellett kalkulálni a maradék erőnlétbe. Mire hazaértem, fiúk pókereztek, Domi rendezte a zsetonokat, később sétáltunk egy nagyot, (építettünk hóembert :-))

 aztán este vacsi, "kábszeres" móka, nehéz altatás, pakolászás a hazaútra.

Másnap reggeli után indultunk haza, 10 körül, Domi megint szunyált 2 órát, aztán megint játék, olvasás, egyszer álltunk meg peluscsere, és meki kaja szerzés céljából,

aztán fél 5 körül már itthon is voltunk, Domi az utolsó 1 km-en aludt be megint... Mindenesetre nagyon örültem, hogy ilyen jól bírta az utazást és hogy nagyon-nagyon jól érezte magát. Itthon persze újra felfedezte a régen látott játékokat, csekkoltuk, hogy minden a helyén van -e: a barikák a falon és a lámpán, az óra a falon, a micimackó a szőnyegen, meg van a Domis bögre a konyhaszekrényben, a trollok, a cicák a polcon, stb., stb. és nagy örömmel konstatáltuk, hogy igen, minden a helyén van... 

Még több fotó a snowboardozásról: http://picasaweb.google.com/bartstein/SkiAmadeSnowboardozas#

Domi kapott karácsonyra egy állatos kirakót a nagyitól:

Igaz, hogy másfél éves kortól volt ajánlott, de odaadtuk neki, mert nincsenek benne lenyelhető apró darabok. Domi szereti is, kiborogatja a figurákat, és megbeszéljük, hogy melyik állat micsoda. Valamelyik nap teljesen meglepődtem, mert kértem Domit, hogy adja nekem oda a kutyát, kacsát, barikát, stb. és sorban tudta, hogy mikor melyik figurát kértem és odaadta. Szóval tényleg nagyon figyel és megjegyez mindent, az én kis okostojásom. :-)

Tegnap este szembesültünk azzal, hogy valamit nagyon elfelejtettünk: ha vasárnap el akarunk utazni snowboardozni, Dominak kellene útlevél. Ó-ó, gyorsan szörföztünk a neten, hogy lehetne extra gyorsasággal útlevelet csináltatni a nagylegénynek, aztán reggel elszaladtam az okmányirodába, utána vissza együtt és szerencsére nem is volt olyan macera, mint amire tegnap este számítottam, csütörtökre már kész is az útlevél gyorsított eljárás nélkül. Domi egész jól viselte a hivatali bürokratikus ügyintézést, a jó magaviseletért cserébe utána kapott egy pneumococcus védőoltást, na azt már nem viselte olyan jól, most próbálja kiheverni a zaklatását odafent a kiságyban egy nagy szunyával.

De a lényeg: azon mosolyogtunk apával, hogy az útlevél képen Domi pont úgy néz ki, mint Pepe a Mikrobi-ból. (Anno mondjuk apát is így hívták az oviban, a hasonlóság miatt akkor ragadt rá a Pepe becenév).

Domikám legújabb hobbija mostanában a pakolás, rámolás, dobálás, szekrényajtó nyitogatás, fiókhúzogatás. Olyan dolgokat nyit ki, amiről meg sem álmodnám, hogy ki tudja nyitni. Olyan dolgokat tör el, amiről azt gondolom, hogy azt biztos nem tudja eltörni. Az utóbbi hetekben pár dolog már csorbát szenvedett: bögrék, díszek, fényképtartók... Domira pontosan jellemző, amit a könyvek erre az időszakra  (tizenegyedik hónap) írnak: "megérteni a "Nem" szó jelentését és nem mindig engedelmeskedni"... :-) Szóval ő mostanság egy kis rontom-bontom lett (mindent megszerel, amit lehet, nem csoda, apja-fia)...

Ahogy felragasztottuk az élvédőket, első dolga volt leszedni. Azóta tiszta extázisba kerül, ha újra meg újra leszedheti a visszaragasztott élvédőket (szóval az élvédő az, amit tök felesleges megvenni):

Szegény könyvet pedig amúgy szereti Domi:

Megszereli a zenélő-forgót:

Mindent lerámol, amit elér:

És a "csakazértis" korszak kezdete: "akkor is kinyitom":

"Akkor is letépem":

 "Akkor is letöröm":

"Akkor is elpiszkálom":

Domi teljesen odavan a könyvekért, sokszor inkább a játékok helyett is a könyveit lapozgatja, vagy odahozza, hogy nézzük meg együtt és teljes örömmámorban úszik, ha kérése meghallgatásra talál (márpedig miért ne találna). Van amikor az összes könyvét (nem kevés van már...) végig kell nézni egymás után (vannak nagggyon hosszú könyvek is, pl. kutyalexikon...), de van, amikor ugyanazt az 1 könyvet kell kb. 10x egymás után végiglapozni kb. 15 perc alatt. Egyébként vettem még 2 könyvet ("Legkisebbek játékai" és "Háziállataink") a Tudatos szülő sorozatból, amik 6 hónapos kortól ajánlottak, kártyákkal és mindenféle feladatokkal, és ezt a 2 könyvet imádja Domi nézegetni, nem is gondoltam, hogy ilyen nagy sikere lesz, pedig most még csak annyi a "feladatunk" ebben a korban, hogy nézegessük a képeket, na ez minden nap ki van pipálva. Sőt, már a kártyákat is használjuk, Domikám szépen összegyűrte őket, úgyhogy memória kártyajátékra már nem lesznek alkalmasak... :-)

De azért a könyvek nem csak lapozgatásra szolgálnak, egyszer-egyszer azt látom, hogy Domi odamegy a könyvespolchoz, lerámolja Bartos Erika "Anna, Peti és Gergő" sorozatából a "Gézengúzok könyvét", kinyitja, kitép egy lapot, aztán lapozgatja a könyvet, mintha mi sem történt volna. Nem tudom miért pont ezt a könyvet szúrta ki magának ebből a célból, talán mert sok szép színes lap van benne??? :-)

A kis könyvmolyunk:

Domikám már hetek óta édesen beszélget a maga kis baba-nyelvén: mindenféle betűket és hangokat formál, és csak mondja, mondja, mondja a magáét, ami néha úgy hangzik, mint ha egy részeg földönkívülit hallgatna az ember. Olvastam is, hogy ilyenkor valóban úgy hangzik a babák beszéde, mintha valami idegen földönkívüli nyelven beszélnének. Persze az embert majd megeszi a kíváncsiság, hogy vajon mit is mondhat az én kicsi fiam, de közben annyira édes, ahogy mondja a magáét és közben vigyorog, mosolyog és mutogat, megzabálná az ember. És ha mi nem is értjük őt, ő annyi mindent megért, szinte hihetetlen, hogy csak úgy ragadnak rá a szavak, 1-2x elmond az ember valamit és utána tudja, hogy azt a szót mihez kell kötni. Annyira jó érzés látni, megtapasztalni, hogy hogy fejlődik napról napra, mint a szivacs, szívja magába a sok tudást. :-) Kis okos manókám.

Ma megint bandáztunk: bepótoltuk amire szilveszterkor már nem jutott idő és energia. Kora délután átjöttek hozzánk Pitéék Lilivel, Gáborék Dorkával és Pannával, és Pite és Gábor nővére, Ágiék: Kavi (apa-fej), Ági (anya-fej), és a két kamasz fiúk: Dani és Marci. Domikám először megint csak lesett, hogy hirtelen mennyi ember lett már itt megint, aztán megbékélt a gondolattal, hogy úgy látszik, mostanában nagy itt a "sáskajárás". A nagy fiúk (apukák) persze megint elhúzták a csíkot a pincébe helikop(á)terezni, addig mi csajok és gyerkőcök beszélgettünk, aztán junior activity-ztünk.

Aztán jött egy kör póker-party:

Domi is próbált részt venni a játékban...

Én nem pókereztem, az én póker tudásom alkalmatlan a közösségi játszadozásra (egyelőre), úgyhogy addig megetettem Domit. A póker-party befejeztével apa felváltott Domi szórakoztatásában: egy kis "gyí te paci!":

Végre én is játszottam: catan-t és nagyon jó kis játék volt. Kellett egy kis idő míg belejöttem, de tetszett. Azt hiszem, csekkolom az online változatot a neten. Domikám is próbált csatlakozni és lesöpörni az asztalról a játék apró alkatrészeit, de aztán rájött, hogy a saját játékai csak izgalmasabbak, úgyhogy szép csendben eljátszadozott magában 

  és Pannával:

Fél 8 körül aztán lelépett a banda, odakint közben elkezdett esni a beígért hó, Domikám pedig jól kidőlt a nagy játszadozás után.

Immár 2010-et írunk, szalad az idő, megint eltelt egy év. Hosszú, fárasztó év volt, de megért minden fáradozást, hiszen a legszebb ajándékot kaptuk az Élettől: Domit.

De ebben az évben nem csak mi voltunk ilyen szerencsések, hiszen több baráti házaspárnál is kopogtatott a gólya. Ennek is megfelelően alakult a szilveszterünk. Úgy döntöttünk, szokás szerint nálunk legyen a randi, mert itt férünk el a legkényelmesebben. Domi egész nap olyan jókedvű, vidám volt, sokat mosolygott, nevetgélt, beszélgetett, játszott, rendezkedett, pakolt, mászkált mindenfelé. Délelőtt aludt egyet, de késő délután is még egy szunyát nyomott, rápihent a bulira, miközben megérkeztek a vendégek: Pite és Judit jött a majdnem 2 hónapos Lilivel, Lajos és Vera jött a 4 hónapos Barnabással, és Gábor és Marcsi jött a 3 éves Pannával és majdnem 6 éves Dorkával. A szokásos bandát kiegészítő István, Timi és a másfél éves Zsombor már Londonban élnek, úgyhogy ők idén nem velünk ünnepeltek.

Kicsit szerintem mindenki tartott tőle, hogy vajon hogyan telik az este ennyi kisember társaságában, de teljesen rendben voltak a gyerkőcök: Lili szinte végig alukált Domi járókájában, csak enni kelt fel, Barni alvás után evett, aztán nagyon jókedvű és mosolygós volt, sokat beszélgetett, elszórakozott Domi játszószőnyegén és pihenőszékében, aztán a következő kaja után kidőlt és egy kis kényeztetés után ő is bealudt. Panna és Dorka is jól bírták a tempót hajnal 2-ig.

Domi ébredés után teljesen meg volt lepődve, hogy ez a sok ember hogy került ide, és nagyjából a Hófehérkéből ismert kérdésekhez hasonló gondolatok keringhettek a fejében: "ki fekszik a járókámban és nézegeti a zenélő-forgómat?", "Ki fekszik a játszószőnyegemen?", "Ki játszik a játékaimmal?", "Ki használja a pihenőszékemet?", stb. Szegénykém annyira meg volt lepődve, hogy hirtelen enni sem akart, csak méricskélte az embereket, nézegette az arcokat és kegyetlenül ragaszkodott az ismerős emberek közelségéhez (apa, anya, nagyi). Aztán vacsizott, játszott, nézelődött, ismét vacsizott, fürdött és beszunyált. Barnabással előtte meg volt a terepszemle, és szemkontaktus, úgy tűnt, tetszenek egymásnak, reméljük jó haverok lesznek.

Az idő nagyon gyorsan telt, éjfélig beszélgettünk, fiúk helikoptereztek, aztán koccintás, kis kaja, pókerparty és 2-kor kidőlta banda. :-) Gyorsan eltelt az idő, és mivel nem tudtunk társasozni, úgy döntöttünk, csapunk egy társasozós délutánt még a héten pótlásként.

Mindenesetre kíváncsi vagyok, mit hoz ez az év számunkra, reméljük csupa jót, és semmi rosszat.

Kedvenc képeim a hónapban (azok közül, amik kimaradtak az egyes topikokból):

Kis ördögfióka:

 Egy kis giling-galang apával:

Az óra is nagy kedvenc: 

Aapaaaaa éééébresztő:

Akkor is megiszom:

 Buksi kutyával: 

A síbérlettartó a legjobb fogselyem (főleg egy kis fogatlannak): 

Elloptam anya kajáját:

Domi jókedvében volt: 

Huncutka anyával:

 Apával:

A legjobb fogpiszkáló a búgócsiga:

 Laptop támadás:

Zsiványka: 

Evés közben is el tudok aludni:

és hintázás közben is:

Megbeszéltük apával, hogy értelmesen nézünk:

Az előző hónapban elsajátított mozgáselemek kapukat nyitottak meg Domi előtt és kapukat zártak be anya előtt. :-) Azt gondoltam, hogy annál kevesebb időm, mint amennyi volt a szoptatás (fejés) időszakában, nem lehet, de rá kellett jönnöm, hogy mégis: egy pillanatra nem merem szem elől veszíteni Domit, mert eddig akárhányszor magára hagytam, csak egy pillanatra is, mindig történt valami. Nem nagy dolgok, de elég ahhoz, hogy mindig azzal szembesüljek: ha Domi ébren van és velem van, akkor muszáj csak rá figyelni minden pillanatban, nem lehet mellette netezni, telefonálni, hátat fordítani, mert önveszélyes. Ha valami intéznivaló van, vinni kell magammal. Egyetlen eszköz, ahová most még be tudom tenni kis időre, az a bébikomp. De néha abban is úgy ugrál, meg hajolgat, hogy a szívbaj kerülget, hogy nem fog -e kiesni belőle.... Ha beteszem a járókába, rögtön felpattan és mászna  kifelé, amit ugyan még nem tud, csak félek, hogy nyom egy fejest és isten őrizz mégegyszer mostanában kórházba menni holmi fejsérülések miatt.

Ha leteszem a földre, akkor vagy eltrappol valamerre, és mehetek utána, vagy feláll valamibe kapaszkodva és akkor leshetem, hogy mikor dől el és üti meg magát. Bár szerencsére már megtanult leülni ügyesen, és már viszonylag stabilan áll, ha kapaszkodik, de azért még így is egy pillanat alatt úgy el tud borulni, hogy hiába vannak jó reflexeim, esélyem sincs elkapni. Úgyhogy mindig a nyomában kell, hogy legyek.

Szóval a felülés - mászás - felállás ugye hatalmas fejlődés egy ilyen gyerek életében, főleg hogy Domi ezt kb. 2 hét alatt produkálta, és ahhoz képest, hogy előtte hónapokig csak feküdni tudott, hát ez most hatalmas élmény és óriási távlatokat nyújt az én a világ megismerésére kiéhezett kíváncsi gyermekemnek. Mert ugye eddig is érdeklődő volt, állandóan vitette magát és nézelődött, de most más szemszögből lehet megközelíteni a dolgokat és főleg hogy nem kell anyai-apai segítség hozzá. Vagyis nem mindig.

Domikám állandó mozgásban van és fáradhatatlannak tűnik, ami persze azért nem igaz szó szerint, mert napközben alszik 2-3 órát

és éjjel is alszik 10-12-t, de az ébren töltött időszak az fel van pörgetve. Nem is tudom, hogy van ennyi energia egy ilyen pici gyerekben, én biztos jobban elfáradok, mint ő. Na jó, hiszen én cipelem őt és nem ő engem. Ő csak irányít, de azt kegyetlenül. Domikám olyan mint egy botkormány, ha a kezünkben van. Meglát valamit és addig nem nyugszik, amíg a dolog közelébe nem kerül és azt közelről meg nem nézheti vagy meg nem foghatja, le nem verheti, stb. Ez azt jelenti, hogy abba az irányba dől, amerre menni akar és ezt olyan erővel teszi, hogy képtelen az ember más irányba menni. De ha mégis megpróbálom, akkor jön a hiszti: befeszít és ordít. Próbálj csak meg mást csinálni, mint amit ő akar. Aha, persze. Inkább enged az ember, persze nem mindig, mert van amikor nem lehet, de ha arról van szó, hogy a gyerek meg akarja ismerni a dolgokat, hát minek korlátozzuk benne. Szóval ő remek irányító, nem csak fizikailag, hanem pszichikailag is. :-) Félek is, hogy nem lesz jó vége, és valahol muszáj lesz korlátot szabni az akaratosságnak.

Mindenesetre olyan pillanat nincs, amikor Domi ne szeretne valamit megnézni. Valamit valahol tuti mindig kiszúr. És akkor oda irányítja az embert és nyög hozzá, hogy ő most lát valamit, menjünk nézzük meg. Aztán persze sokszor előfordul, hogy odamegyünk és ő maga sem tudja eldönteni, hogy igazából mire is kíváncsi, de akkor sem lehet elmozdítani onnan. Persze vannak kedvenc dolgok, amit muszáj minden nap és naponta 5-10x megnézni, mint pl. az ikea-s forgatható fényképtartó, ahol a fotókon persze Domi van.

Domikám ugyanis nagyon szereti magát nézegetni a tükörben, fényképeken, mindenhol. Például legújabb szokása, hogy a "ki van a tükörben?" kérdésre vigyorog magára, mint a vadalma (ez eddig is szokása volt) és odabújik a saját tükörképéhez. De ha meglátja magát a telefonon vagy a laptopon, akkor is nagy az öröm.

Domi még mindig imád az ablakban ücsörögni és kifelé nézelődni. Tegnap például egy órán át ült az ablakban a dolgozószobában és tök jól el volt, még azt is megengedte, hogy levágjam a körmét (manikür-pedikür), kipucoljam a fülét és levágjam a haját. Ezt ugyanis máshol, pl. a pelenkázón nem engedné. De mostanában akedvenc tartózkodási helye a konyha lett, azon belül is a konyhapult, ahonnan szintén jól lehet szemlélődni az utcára és a kutyákra.

Imád a konyhapulton ücsörögni, felfedezni mindent, ami a keze ügyébe kerül.

A konyhafiókok és szekrények is nagyon sok újdonságot tartalmaznak, amiket muszáj kirámolni.

Anyának meg muszáj minden pillanatban sasolni, hogy mi kerül a földre és mikor csípi oda Domi ujját.

A konyhapulton remekül lehet segíteni apának és anyának a kávéfőzésben, narancsfacsarásban, reggeli készítésben.

Domikám teljesen rákattant a citrom, mandarin, banán és narancsevésre.

Ha meglát egy narancsot, teljesen beizgul és egyszerűen zabálja.

Hasonlóan sikere van a piros pöttyösnek és a májkrémes kenyérnek, na és a csokinak, kakaónak. Csupa-csupa olyan dolog, amit a gyerek elvileg nem ehetne, de apa mindent megkóstoltat, hiába minden tiltakozásom. Jó, kakaóból és csokiból épp csak egy picit nyal, a májkrémes kenyeret is csak kicsit megnyalogatja, szóval nem vészes, de a múltkor a védőnénink elég nagy szemeket meresztett, mikor meghallotta, hogy a gyerek a piros aranyas kenyeret imádja (persze azt is csak nyalakodás szinten). Azóta apa le van tiltva a piros aranyról…

Domit mostanában elég nehéz bealtatni, annyira felpörög esténként. Ahhoz képest, hogy pár héttel ezelőtt még este 8-9 között le lehetett fektetni, mostanában 10 óra előtt nem bírjuk bealtatni. Ma este is még 11-kor kergettem az ágyon, hogy rá tudjam csatolni a pelenkát, meg ráadni a ruhát és ő persze vigyorogva meg kacagva élvezkedett, hogy anya képtelen egyedül megbirkózni vele, szaladgált (=őrületes tempóban mászott) fel egy szál semmiben az ágyneműre, az ágytámlára és próbált felmászni a falra. A dolog nagyon vicces volt, Domi  halál édes, anya pedig hulla fáradt. J

Kitaláltam, hogy idén sms helyett e-card-ot küldök az ismerősöknek és mindenképp olyat szerettem volna, amibe bele lehet tenni fotókat, mert  szerettem volna Domiról és magunkról képet küldeni valamilyen karácsonyi formában. Sokat kutattam a neten, aztán rátaláltam a www.smilebox.com oldalra, ahol mindenféle alkalomból lehet saját fényképekkel készített képeslapokat küldeni vagy fotókönyvet, egyéb fényképes cuccokat készíteni. Nagyon megörültem, mert a többi hasonló oldal használhatatlan volt. Az alábbi képeslappal kívántam minden jót az ismerősöknek, barátoknak és örömmel láttam, hogy tetszetős volt a lap, mert sokan regisztráltak az oldalra és küldtek vissza ugyanilyen smilebox-os lapot. :-)

Make a Smilebox greeting

A cím kicsit megtévesztő, mert pont hármasban egyáltalán nem tudtunk karácsonyozni, a szokásos karácsonyi rohanás mellett. DE: akkor is ez volt az első kis családi karácsonyunk, immár hármasban, Domival: Domi első karácsonya. Persze ő még nem érti az ünnep lényegét, csak azt látja, hogy van egy csomó új játéka, könyve, amiknek persze nagyon örül.

Sajnos nem fehér, hanem esős, lucskos, sáros volt a karácsony, bár néha szerencsére a nap is kisütött és nem röpködtek a mínuszok. 24-én délelőtt apa vett szép karácsonyfát, én addig Domit felügyeltem, aki előszeretettel nézelődött a konyhaablakból kifelé. Aztán délután ő bealudt, én takarítottam, mert 2-re jött a Magdi. Amíg én a karácsonyi ajándékot gyártottam, addig apa, Hugi és a Magdi feldíszítették a fát. Szerintem nagyon szép kis fa lett. Aztán Domi ébredés után nagy szemekkel nézegette élete első karácsonyfáját (sikerült olyan magasságba tenni, ahol ő nem érheti el és szerencsére nem is hullik a levele).

Aztán Domikám megkapta az ajándékait, tőlünk, a Hugitól és a Magditól.

Ajándékozás után volt egy kis kajcsi Dominak, öltözés, aztán rohanás át nagyapáékhoz, mert már jól el voltunk késve (hoztuk a formánkat). Domi jól meglepődött az embertömegtől, ami fogadta, aztán kis piálás után jókedvre derült. Ajándékoztunk, majd kajáltunk fincsi halászlevet, egy kis hidegtálat.

Dominak persze a legnagyobb izgalmat ismét Tigri cica kergetése jelentette, ismét sikerült párszor meghúzni a bundáját, szerencsére Tigri cica jól viselte az efféle cselekedeteket, Domikám meg teljesen be volt izgulva, hogy megfoghatja egy élő cica bundáját. Megfoghatja? Megtépheti... Aztán fél 10 körül beálmosodott, jöttünk haza, el is aludt már az autóban.

25-én apa átment délelőtt nagyapáékhoz internetet szerelni, addig én szórakoztattam Domit. Dél körül apa haza is keveredett, aztán én őrült tempóban pakoltam, jó későn tudtunk elindulni haza a nagyiékhoz. Ráadásul egész úton szakadt az eső, Domikám pedig egész úton ébren volt, így szórakoztathattam. Elolvastuk ugyanazt a 3 könyvet kb. 25x, játszottunk, de a végén már Domi nagyon ki szeretett volna szállni az ülésből, úgyhogy nem volt egyszerű lekötni a figyelmét. Otthon kajcsiztunk, Domi kapott 1-2 ajándékot előzetesben, aztán szunyáltunk, utána ismét ajándékosztás - bontogatás.

Domikám úgy fel volt pörögve egész este, hogy alig tudtuk 11-kor lefektetni.

Aztán kidőlt apával együtt.

26-án gyönyörű napsütéses időre ébredtünk, átnéztünk Árpiékhoz a szomszédba, megnéztük Bertit és Barnabást a kertben, igazából pihengettünk egész nap. Domi aznap este is teljes extázisban volt, ismét kihívást jelentett az altatás. 27-én délelőtt temetőben voltunk nagyapa sírjánál, Domi és apa otthon maradt, mert elég nagy volt kint a zimankó. Aznap sem csináltunk semmi különöset, Domi szokásos elemében volt, el volt kényeztetve teljesen. 28-án este jöttünk haza, szerencsére Domi visszafelé végigaludta az utat, aztán itthon örömködött egyet a régen látott könyveinek, játékainak. Hát, nagyjából így telt az első karácsony: gyorsan, rohanósan, pihenősen, édes manó felpörgött Domi-san.