Ismét eltelt egy hónap, Domi 11 hónapos. Mit is történt januárban? Domi sokat fejlődött, igazi kisfiú lett, lassan tényleg a csecsemőből kisgyermek lesz, ahogy a könyvek írják. Domi nagyon anyás, állandóan bújik hozzám, mászik rám, ad nyálas puszi(szerű)t. Sokat és egyre többet vidámkodik és mosolyog, és másokra is. Persze apát is nagyon szereti, mindig vigyorog amikor apa hazajön. Jól el vannak a fiúk nagyon, sok a móka és a kacagás.

Domi állandóan jön-megy (mászik, és kapaszkodva lépeget), stabilan áll, ügyesen leguggol és vigyázz magára, nehogy megüsse magát (persze nem mindig sikerül, főleg ha fáradt), felmászik a lépcsőn és körbejárja az egész lakást. Néha csodálkozom, hogy nem fárad el, sokszor este 10-kor alig lehet  elaltatni. Kedvenc helyei még mindig a konyhapult és a dolgozó szoba ablaka, ahonnan lehet nézelődni, de a konyhában sok egyéb érdekes dolog is akad ugyebár. Néha felmerül bennem a kérdés, hogy lehet hogy szakács lesz a fiú? :P

Imár pakolni, rámolni, dobálni, zajolni, élvezi, hogy ahogy összeüti a tárgyakat, azok hangokat adnak ki és ezt ő éri el.

Etetés: hol jobban, hol kevésbé megy. Domi sokszor 5-6 korty/kanál után határozott mozdulattal betömi a cumit a szájába, mint aki jól végezte dolgát, aztán anya olyankor kiveszi a cumit és Domi utána gond nélkül eszik tovább. Elég mókás hobbija ez. :D Néha enekelni kell neki, hogy egyen, mostanában leginkább az "Én elmentem a vásárba..." jön be neki. De ez sem mindig, néha kaja közepénél feláll az etetőszékben és ha leénekelem a csillagokat az égről, akkor sem eszik, elveszi a kanalat, aztán ledobja. Úgyhogy különböző trükkökkel és különböző helyeken szoktuk befejezni a kajálást, hol a konyhapulton olvasás közben, hol a szobaablakban kutyanézegetés közben, hol játék közben. Nem mondom, hogy néha nem izzadok meg az etetéstől. Tudom, hogy ez így nem jó, de egy ekkora gyereket minden érdekel, csak az evés nem. Vagyis sajnálja rá az időt, mert közben minden más érdekli, mehetnéke van, stb. Van amikor jól eszik, van amikor alig eszik, van amikor szimplán válogat. De azért többnyire mindent megeszik, bár mostanában a gyümölcsöket nem komálja, a narancs és a mandarin kivételével.

Pelenkázás: elég küzdős lett mostanság, néha ebbe is beleizzadok, mert amint leteszem a hátára, fordul át, pattan fel, és azért bevallom, még nem jöttem rá, hogy lehet a gyerekre pelenkát adni úgy, hogy közben ül a popóján. Ez persze akkor izgalmas, ha ott lóg a csibésztallér a popóján. Vagy amikor már nagy nehezen ráraktam a pelust és ő szépen lebontja magáról. Uh, nem kis türelem kell ehhez is néha... :P

Öltözködés: szintén visítós. De ez azért megúszható az olyan ruhadarabok esetében, amelyek ülés vagy mászás közben is felszuszakolhatók a gyerekre. De az öltözködésben elég ügyes már Domi régóta, segít nekünk bedugni/kihúzni a fejét és a kezeit, hogy könnyebb, gyorsabb legyen a macera. Egyedül akkor nincs egyáltalán balhé, ha sétálni megyünk és overall-t veszünk ("megyünk megnézzük Bertit és Barnabást, meg a cicákat és a madarakat"), meg a micimackós garnitúrát ("felvesszük a micimackós sapit, sálat, kesztyűt, cipőt) és jön a séta.

Szerencsére sétálni szeret Domi, bár ezt a téli sétát én is nagyon macerásnak tartom, fel kell öltözni 25 rétegbe úgy, hogy ne is fázzon a gyerek, de ne is izzadjon meg, hogy meg ne fázzon... és közben én se fázzak. Szegény mozdulni sem tud a sok ruhától, utána meg le is kell venni a sok réteget. uh. A nyári séták már biztos jobbak lesznek, bár azok már gondolom saját lábakon mennek majd.

Alvás, altatás: eddig volt egy rendszer abban, hogy mikor aludt Domi, ez karácsony óta megborult és teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor és mennyit alszik, mert ugye nem akkor, amikor anya szeretné. :P Remélem azért visszaáll a rend, amikor kettesben vagy apával vagyunk itthon, délutánonként alszik kb. 2 órát. Altatásnál megy a balhé, pedig hármasban nyomjuk, piával, dalokkal. De valahogy apának jobban elalszik Domi, mint nekem. Hajnalban (5-6 körül) szinte mindig köztünk landol Domi, aztán általában rendes gyerek módjára visszaalszik, ha azt látja, hogy apa-anya még mindig durmol. De ha nem, akkor éber kómában fél szemmel alszunk, fél szemmel Domit figyeljük, mert általában lebontja a függönyt és mászik át rajtunk, vagy letépi az orrunk, hogy "éééébresztőőőő, luuuusta szülők, Dommmi ééhes, pisis, unatkozik".

Legújabb szokásai: utánozza apát, anyát és ez nagyon mókás. Ha teát készítünk, neki is kell a kanna, leveszi a kupakot, belenéz, aztán kupak vissza (és közben széttépi a teafiltert). Ezt persze többször egymás után. Vay csak szimplán játszik a teáskannával.

Ha kanállal kavarjuk a kakaót, neki is kell kanál és bögre, ő is kavargat. Persze az a bögre amiből éppen iszom. Na, és a kakaó. Kinyitjuk a dobozt, kiszórjuk a kakakót, beleeszünk a kakaóba. :P Ha porszívózom, ő is tologatja a porszívót. Ha vasalok, utána tologatja a vasalót. Az orrspray-t feldugja az orrába, a fülhőmérőt beteszi a fülébe. Fürdésnél szappanbuborékot kell fújni, aztán kéri a fújókát, beleteszi a tartóba, aztán visszaadja. Ha iszom, leveszi a flakon kupakját, aztán visszateszi (sokszor egymás után). Ha bekrémezem a kezem, odaadja a krémet, hogy kenjem be (újra, meg újra, meg újra). Rákattant a bébiétel melegítőre, és állandóan a kimérő edényt beleteszi, kiveszi, beleteszi, kiveszi. Odamászik a konyhaszekrényhez és fel kell emelni, hogy beletehesse a kiöntőt... Ha iszom, inni akar a bögrémből, a flakonből, mindenhonnan. Mindent odaad anyának, ha kérem, hogy adja oda, vagy sokszor magától is. Leteszem a dolgot, újra odaadja. Múltkor megpaskoltam micimackót a szobáján a szőnyegen, hogy "itt van MM", na, azóta ő is, minden alkalommal, megpaskolja MM-t. Vagy pl. van egy akasztós barika a szobájában, amit imád leszedni, és tegnap lehoztuk a nappaliba, aztán egyszer gondolta, hogy visszaviszi a helyére, és elindult vele a lépcsőn az emeletre. Nagyon mókás időszak ez és nagyon érdekes. Milyen kis okosak ennyi idősen a gyerkőcök, hogy mindent megtanulnak első látásra.

Fürdeni szeret Domi, de még mindig a kiskádban fürdetjük, egyrészt, mert amikor 2 hónapja próbáltuk a nagy kádban, azt nem szerette, másrészt ez takarékosabb "vízügyileg". Állandóan szappanbuborékot kell neki fújni és felhúzni az úszós kacsát.

A játékok csak rövid időre kötik le, szeret autózni, labdázni. Mivel imád szerelni, olyan játékokat akarunk beszerezni neki, amit szét tud szedni jó sok darabra (de nem veszélyes). Mert elég gáz, hogy mindig az orrspray-vel, meg ilyesmikkel játszik. De könyveket nézegetni még mindig minden mennyiségben szeret. Most a kedvencei: 

Pakol mindent, mindenhonnan: a konyhaszekrényből a konyhagépeket, a szekrényből a fehérneműket (az utolsó szálig csont üresre a fiókot), a ruhákat kiborítja amikor teregetek, a köyveket lerámolja a polcról, a cd-ket kihajigálja a fiókból, az asztalról ami elérhető mindent lesöpör. És ha visszateszem, vigyorogva újra lerámolja, kidobálja, lesöpri...

Sokat beszélget, sokat nevetgél, amikor jókedve van, örömében visítozik. még mindig Berti és Barnabás a nagy kedvenc, meg a cicák, de imádja nézni a madarakat is az ablakban.

És lassan készülődhetünk a születésnapjára...