Vasárnap óta egész enyhe az idő, Domival minden nap nagyokat sétálunk. Ma még pont időben vágtunk neki, kora délelőtt, gyönyörű napsütéses idő volt és egész meleg.

Domi nagy örömére

láttunk cicát 

egy barátkozós vizslát 

és a szokásos ugatós kutyabrancsot, akiknek az a hobbija, hogy a babakocsit tologató anyukákat jól megugatják és felébresztik az éppen jót szunyáló babákat. Ezek a kutyák többségében az idegesítően magas hangú, szőnyegcirkáló szőrös porzsák kategóriába tartoznak. Nem kifejezetten az a kutyafajta, akikért rajongok. Brrr.

Viszont rengeteg madár van, és már hetek óta úgy csiripelnek, mintha itt lenne a tavasz, még a nagy mínuszokban is. Bár most javarészt csak ronda fekete varjakat láttunk, meg sok az általam nem annyira kedvelt galamb meg veréb, azért lehet látni itt-ott a kedvenceket is: rigók, cinkék, szarkák. Dominak egyelőre még mindegy, minden madárért rajong, csak repüljön, bár a galambokat már ismeri, mert állandóan azokat nézzük az ablakból, a többi madár pedig mind csak "ott repül a kismadár".

A parkban már szinte mindenhol elolvadt a hó, úgyhogy nekem is volt egy kis comb- és farizom, valamint karizom edzésem/erősítésem, amikor is a dagonyában és a sóderben próbáltam átevickélni a babakocsival. :o)

Domit a játszótéren beültettem a hintába, hát nem mutatott különösebb érzelmeket a hintázás iránt, unottan nézett jobbra-balra, meg értetlenül anyára, hogy most minek is kellene örülni? :o)  

Délutánra esőtt mondtak már, mire jöttünk haza, már kezdett is beborulni az ég. Álmosító, unalmas idő lett. De már van pár fa, bokor, amelyiken jól látható a tavasz közeledte, tele vannak friss rügyekkel. Ej tavasz, gyere már, nagyon várunk!