Domi az utóbbi hetekben félős és ijedős lett. Többször volt, hogy jött haza apa és felpisszentem, hogy "huh, megjött apa", közben hallani lehetett, hogy apa nyitja ki lent a garázsajtót. Na, ettől mindig jól megijedt Domi. Gondoltam, biztos attól, hogy felpisszenek, hát leszoktam erről. De nem, Domi akkor is megijed, ha csak azt meghallja, hogy nyílik lent az ajtó, néz rám nagy ijedt szemekkel és a sírás határára kerül. Aztán persze ha mondom neki, hogy megjött apa, nem kezdi el a sírást, sőt, ha meglátja apát, síkitozik örömében, csak előtte jól megijed. 

A másik, hogy kezd félni bizonyos dolgoktól. Múltkor felborult egy nagyobb virág a lépcsőfordulóban és Domi látta a felborult virágot a kövön, azóta akárhányszor arra járunk, nézi a virágot, csimpaszkodik belém kegyetlenül és látszik, hogy fél a virágtól. Azóta odavittem többször, hogy lássa, hogy nem bánt a virág, simogassa meg, így kezd vele megbarátkozni. Vagy pl. ma mikor indultunk sétálni, Barnus odament szokás szerint megszagolni Domit a babakocsiban és látszott, hogy Domi megijedt, pedig eddig nem félt Barnustól egyáltalán. Érdekes...

Na, majd biztos ezeket is kinövi egyszer, bár ugye jobb félni, mint megijedni, de ő most fél is, meg meg is ijed úgy látszik...