Írja a "szakirodalom", hogy ebben az időszakban kezdenek a gyerkőcök grimaszolni, és utánozni a felnőttek arckifejezését. Na, ezt Domi is elkezdte pár hete, először csak azzal, hogy húzigálta az orrát, ha örült valaminek, pl. ha szomjas volt és meglátta a cumisüveget, ehhez még kajánul röhögött is (nagyon mókás volt amúgy). Aztán jött az érzelemvilág számtalan kifejezése, persze főleg a nem-tetszésé (ha nem az van, amit ő akar és főleg nem azonnal)...

Szóval így kezdődött (kaján vigyor):

Ilyen a berregős, jókedvű arc:

(Anya megj.: a következő képeken nem azért olyan a pólója, mert nem mosok rá vagy nem öltözünk át 1 nap minimum 3x, csak így nézünk ki egy evés közben 5x letépett és hatodjára már fel nem vett partedli hiánya miatt vagy egy kiadós nyáladzás után :P)

Bambulunk:

Még happy: 

A hezitálós (sírjak vagy nevessek?): 

Úgy döntöttem, mérges leszek:

Vagy még sem?