Domikám már hetek óta édesen beszélget a maga kis baba-nyelvén: mindenféle betűket és hangokat formál, és csak mondja, mondja, mondja a magáét, ami néha úgy hangzik, mint ha egy részeg földönkívülit hallgatna az ember. Olvastam is, hogy ilyenkor valóban úgy hangzik a babák beszéde, mintha valami idegen földönkívüli nyelven beszélnének. Persze az embert majd megeszi a kíváncsiság, hogy vajon mit is mondhat az én kicsi fiam, de közben annyira édes, ahogy mondja a magáét és közben vigyorog, mosolyog és mutogat, megzabálná az ember. És ha mi nem is értjük őt, ő annyi mindent megért, szinte hihetetlen, hogy csak úgy ragadnak rá a szavak, 1-2x elmond az ember valamit és utána tudja, hogy azt a szót mihez kell kötni. Annyira jó érzés látni, megtapasztalni, hogy hogy fejlődik napról napra, mint a szivacs, szívja magába a sok tudást. :-) Kis okos manókám.