"Kedves Fogtündér! Köszönöm, hogy végre már teljesítetted a kívánságomat, és kibújt az első fogam. Naggyon ideje volt már. Remélem a többi fogammal nem fogsz ennyit késlekedni... Köszönettel: Bartha Domi" :P

Na, szóval, kibújt az első fogacska. Végre valahára. Persze, ez csak nekem volt ennyire fontos azt hiszem. Már attól féltem, fogatlan marad a kicsi fiam. :D Pedig védőnéni mondta, hogy ez örökletes téma és apának is elég későn jött ki az első foga, szóval már megint tagadhatatlanul az apjára ütött ez a gyerek (nekem állítólag 6 hónaposan jött az első). Szerencsére nagyobb nyűglődés (éjszakai sírások és ébrenlétek, nappali nagy nyűgösködés) nélkül történt a nemes esemény. Csak így tovább Domi! :P