Legalábbis ezen a képen (kivételesen). Legalábbis szerintem... XD 

Domi nagyon mókás tud lenni, sokszor jókat nevetgélünk rajta apával. És persze már nagyon tudja hogyan kell bosszantani anyát (ami persze most még vicces dolog)...:P

[Igen, Domi még mindig a kiskádban fürdik, derékkímélő és víztakarékossági okokból :D]

Állandóan, megállás nélkül. :P Amennyire féltem ettől az elindulós/totyogós korszaktól...tök feleslegesen. Attól féltem, Domi majd állandóan nagyokat puffan és megüti magát, de szerencsére nem, az elejétől kezdve inkább az óvatosság jellemzi és ügyesen battyog. Ha bizonytalan, akkor inkább leül vagy letérdel, bár ma már ez sem jellemző, mert inkább szaladgál, és nagyon szeret kergetőzni is. Ezeket  a videókat már vagy 2 hete próbálom felbűvölni a youtube-ra, de mindig akad valami technikai bibi, így most csak 2-t emelünk ki a totyis időszakból:

Pénteken jöttem haza munkából, már az utcáról láttam, ahogy Domi odabújt apához az ablakban, hogy tuti beteg a gyerek. Aztán már a lépcső alján láttam, hogy tuti lázas, ki volt pirulva és - ahogy mondani szokták - a szeme sem állt jól. Apa is mondta, hogy melegnek érzi, megmértük, 39, 1.

Király, de nem lepődtem meg, mert a hét elején mondta Petra óvónéni, hogy több gyereket is hazaküldött a héten hőemelkedéssel, lázzal. Még csodálkoztam is, hogy péntekig Dominak nem volt kutya baja. Persze, ez a remek időjárás az elmúlt napokban jó kis bázis volt a vírusok terjedésének. Na jó, egy laza hűtőfürdő, aztán egy germicid kúp (ez nagyon bevált, hatásos és - ellentétben a nurophen-nel - nem köszön vissza 10 perc múlva egy illatos atombombába díszcsomagolva). Fél óra alatt le is vitte 38-ra és úgy is maradt, azért hajnalban benyomtam még egy kúpot, hogy legalább feljebb ne menjen a hőmérséklete Dominak.

Szombaton egész nap volt hőemelkedés és láz, ettől függetlenül Domi sokat volt a levegőn, mert az ugye jót tesz betegen is. Így én is tudtam virágokat ültetni a kertben Domi nagy örömére, ha már ennyire virág imádó, legyen neki itthon is, a kertben. Apa füvet nyírt.

Estére megint felment Domi láza, de már nem annyira, mint pénteken és Domi jól is aludt, éjjel egyszer sem kelt fel.

Én bezzeg napok óta alig alszom hol ezért, hol azért, úgyhogy ma bepótoltam az elmúlt másfél éves alvás-elmaradást, mivel nem mertünk nekiindulni haza a nagyihoz, bár Dominak reggel nem volt már láza, sem hőemelkedése. Így én aludtam fél 10-ig (9 és fél óra, wow), addig apa és Domi kutyát sétáltattak, meg virágot szedtek, aztán még kint voltunk a kertben Domival,

persze fel volt pörögve és alig tudtam rávenni egy délutáni sziesztára, ami végülis velem együtt eltöltve 3 óra lett, aztán megint volt kutyasétáltatás, meg felpörgés, aztán 10-kor nagy nehezen elalvás. Láza már nincs, de azért még nem gyógyult meg, akármi is volt a baja, ami gondolom a múltkorihoz hasolóan vírus okozta vacakság. Én viszont aaaannyit aludtam, hogy ez ki kell tartson egy darabig. :P El is húztam aludni, mert már lassan felkel a nap... XD

Kedvenc nóta mostanában (főleg az enyém, de szorgosan hallgattatom Domival :P ):

Kedvenc mese (ez is még nekem, de mostmár Domi is odahozza a könyvet olvasni):

és a kedvenc puzzle, amit Domi imád kiborítani, főleg amikor már apa meg anya majdnem kirakta... :P de azért segít összerakni is, ki szokta keresni Micimackó meg Füles "alkatrészeit" és boldogan odaadja/teszi, hogy akkor az most már meg van a képhez... 

Apa Samorost-os póló-t vett a családnak, Dominak is. Apa egyik kedvenc játéka a samorost. Domi nagyon helyes a kismanós pólójában, neki is tetszik :P

Póló elől:

Póló hátul:

A Samorost nagyon jópofa játék, akinak van ideje,  hajrá: http://amanita-design.net/samorost-2/

Felavattuk a legújabb szerzeményünket (from USA of course nagyon olcsón), a verdák-os :P rugdalózót /pizsit. Nagyon meleg, nagyon puha, nagyon csini és nem utolsó szempont, hogy tapadós a lábfeje. Szeretjük...

Domi odáig van a dobozokért, imád bennük pakolgatni, tologatja őket, sőt, mostanában beleül a dobozokba (meg egyéb hasonló dolgokba, mint a ruháskosár, vödör, stb.) és el van mint a befőtt...

Már megint megtaláltak bennünket a hangyák. Mindenütt ott vannak. Szerencsére még nem sokan, de idegesítő banda, lépten-nyomon beléjük botlok. Domi néha kinyiffant egyet-egyet, csinál hangyamatricákat. Mivel most bármilyen hangyaírtó/űző port nem lehet letenni Domi miatt, a porszívóval szívatjuk ezt a szorgos népet...

Az idő szép apránként javulgat, néha már a nap is kisüt. Juhééé...

Domit szerencsére egyáltalán nem viselte meg ez a zord, szeles idő, nagyon jókedvű mostanság. És megállíthatatlan, kifogyhatatlan, fáradhatatlan (miből "készülnek" ezek a gyerekek? :P)

Annyira élvezi a "járás tudását", hogy mászni már nem is mászik, csak jön-megy állandóan és mindent cipel magával.

Mostanában úgy mindennek meg van a helye nála, pl. ha megtalálja a zoknimat valahol, amit előtte ő hagyott el valamerre, egy idő után úgy dönt, vissza viszi a helyére, felmászik vele a lépcsőn és beteszi anya zoknis fiókjába. Ma nagyon édes volt, hazajöttem, mentem kezet mosni, odajött, fogta a zoknimat és rátette a lábamra, hogy azt most oda vegyem fel. :P

De ha pl. meghallja a porszívó szót akármilyen vonatkozásban, megy oda a szekrényhez, és dübögteti, hogy vegyük elő a porszívót.

Ha a porszívó előkerül, viszi a kábelt a konnektorhoz, hogy dugjuk be. Ma, mikor már úgy döntött, hogy a porszívó húzzon el szunyálni, ennél is tovább ment, követte a kábelt a végéig és kihúzta a konnektorból. Persze ezt a kihúzást abban az egy másodpercben tette, amikor nem láttam, így a szívbaj jött rám. Pedig próbálom neki tanítani, hogy bedugni és kihúzni (mármint a porszívót) apa és anya dolga, nem Domié. De ő nagyon önálló, mindent ő akar csinálni.

 Rájöttem, hogy a gyerekeknek röntgen szeme van. Minden utolsó szöszt és morzsát kiszúr a földön, meg mindenhol, még takarítás után is. Aztán felszedi és vagy odaadja nekünk, hogy dobjuk ki, mert az nem odavaló, vagy ő maga odaviszi a kukához és kidobja. Nagyon édes ahogy battyog egy darab morzsával a kezében, nagy boldogan. :P

Mostanában vannak kedvenc dolgai. Így néha nem mindegy, melyik cipő kerül a lábára. Eleve imádja a cipőit hurcibálni, mostanában kapott is 2 párat, mert ami volt, nagyon meleg volt, úgyhogy kapott egy olcsó és egy drágább cipőt, ilyen - olyan alkalmakra. A benti cipőt sokszor hiába adom rá, leveszi. Ennyit a tépőzár használhatóságáról egy pici gyerek esetében. Aztán ha mehetnéke van, hozza az összes cipőt és szétdobálja a nappaliban vagy hurcolja össze-vissza, meg mutogatja, teszi a lábához, hogy vegyük fel. És persze boldogságos, ha cipő kerül a lábára, mert akkor jöhet a séta... Van kedvenc sapija is, a micimacis baseball sapi, azt van olyan nap, amikor nem engedi levenni a fejéről, egész nap abban lófrál és balhé van, ha lekerül. A sapka is olyan mint a cipő, ha mehetnéke van a gyereknek, hozza  a sapikat, teszi a fejéhez, füléhez, hogy vegyük fel, aztán húzzunk el valahová. :P 

Szeret ő maga is takarítani,

néha utánozza a felmosást egy papírzsepivel vagy elzsákmányolja magának a nagy mop-ot. A partvist már eldugtam, mert állandóan rohangált vele és attól féltem, egyszer kiveri az üveget az ajtóból. Így most úgy döntött, a partvis hütő mellett megürült helyét elfoglalhatja az ő kis saját mop-ja. :P Persze azért bőven csinál ő is takarítanivalót, hol a teafiltert tépi és szórja szét, de ma éppen sikerült az egész doboz kakaót magára borítania (meg a pultra), amit utána nagy örömmel szétsikált. És hát a vödrök, nagy haverok, nincsen nap vödrözés nélkül és nincsen vödör Domi nélkül :P kipakolja belőle a ruhát, aztán néha vissza is, közben megsétáltatja a vödröt, megmutatja neki a lakást, megtologatja, megdobálja, jó kis hangos móka, zene füleimnek. :P

Mostanában szereti a ruháit is sétáltatni, néha elővesz egyet és mászkál vele egy félórát nagy happy-n. Aztán visszaviszi a helyére. 

Kaja, pia: nem mindegy, mit eszünk. Az elég egyértelmű, ha nem éhes vagy valami nem ízlik, mert félre nem érthető módon hozza az ember tudomására. De ugye sokszor ő maga dönti el, mit szeretne enni, odamegy a szekrényhez, kiválasztja, mit szeretne, aztán kunyizik egy kanalat, odamegy az etetőszékhez, csimpaszkodik rá, hogy be akar ülni, magára teszi a partedlit és örömködik, hogy jön a kaja. Étvágya nagyon változó, néha tömni kell mint a libát, néha meg csak pislogok, mennyit eszik. És érdekes, hogy bölcsis napokon eszik sokat, pedig ott is eszik, mert nem hagyják nem enni, ha kell, megtömik, aztán beírják a füzetkébe, hogy mit evett, így én is látom, mennyire lesz még éhes. Van olyan nap, hogy az otthoni reggeli - bölcsis reggeli - tízórai - ebéd - uzsonna után még itthon bevág 3-4 danonino-t, aztán vacsira tápszert, vagy ma pl. délután 4 és fél 8 között bevágott egy joghurtot (100g), aztán egy kompótot (100g), aztán egy pudingot (100g), aztán kivette apa szájából a túró rudi egy részét, elbattyogot, megette, aztán elővett egy partedlit és fel-le rohangált benne, meg elkezdett rágcsálni egy másikat, hogy ő még éhes. Én meg gondoltam, nem lehet éhes ennyi kaja után, de csak ott ácsorgott az etetőszéknél, úgyhogy még bevágott egy adag tápszert. he? Mostanában imdája a kakaós kalácsot, egész sokat elmajszolgat belőle, meg a téli szalámira van rákattanva, kiveszi a zacsiból és csócsálja, persze kenyér nélkül a finom (apja fia...).

Mostanában fürdeni sem lehet tőle, ha meghallja a víz csobogást, megy be a fürdőbe és huzigálja a kabinajtót. Ha apa ül a WC-n, addig veri az ajtót, amíg ki nem jön. :P

A kézmosó mellett sem lehet úgy elmenni, hogy a szappan a helyén maradhatna, annak a kézmosóban a helye Domi szerint, úgyhogy mindig beledobja, Kezet mosni persze nem szeretünk. Hajat mosni meg aztán kifejezetten utálunk, úgyhogy megy a mondókázás hajmosás közben. 

  A virágok lettek Domi nagy kedvencei. Idebent is, minden virágot megsimizünk, tapizunk, hogy milyen, ha szúr, ha nem. De az utcán, egész végig megy a mutogatás, magyarázás, hogy "ott a virág, menjünk már oda megsimizni". ááá. kisfiam, az ott valakinek a kertjében van, nem tudunk bemenni, nagyon szép virágok, de elégedj meg a nézegetéssel. :P Na jó, cserébe mindig szakítunk valami kis virágot innen-onnan, igazából mindenhonnan, mert mind kell. Egész úton megy a nyögdécselés, minden egyes pitypangnál. Szerintem amúgy Domi nagy bringás lesz, mint az apja, mert annyira megszokta nézni a bringás gyerkőcöket.

                 A cumi is egyfajta játékszerré vált, sokszor 2-3 cumival rohangál Domi és nagy örömmel cserélgeti őket. Mostanában sokszor nem úgy kapja be, hogy beteszi kézzel a szájába, hanem szó szerint rábukik és felcuppantja a cumit a földről / asztalról :P 

Na jó, ennyit mára, anya álmos, csatlakozik a horkoló durmoló bandához odafent....

Tegnap óta tiszta tél van: megállás nélkül esik az eső, hideg van (7-8 fok napközben) és most még iszonyatos erős szél is fúj. Hihetetlen. Nem is emlékszem volt -e valaha ilyen időjárás életemben...

Ennyi eső 2 nap alatt sosem esett.

Ez biztos a klímaváltozás része. Azért remélem, mire Domiék nagyobbak lesznek, kitalálnak valamit a nagyokosok az egyre zordabb időjárási viszonyok és jelenségek elkerülésére, megelőzésére.

Így még sétálni sem tudunk menni Domival, pedig ő nagyon szeretne. Remélem 2-3 nap múlva már jobb idő lesz! 

Örömmel megmossuk anya fogát (sajátunk ellen tiltakozunk):

Domi imád takarítani, és mindent a naggyal: nagy seprű, nagy lapát, hiába van neki kicsit, saját...

                              A motorbalesete nem szegte kedvét a mocizástól:

                              A porszívózás is nagyon megy: ki kell venni a szekrényből, be kell dugni a konnektorba, aztán el van mint a befőtt:

"megkeresem a cipőm, felveszem az overall-t, aztán leléptem..."

Hova kell húzni a cípőt?

Anya vigyázz az útból!

Melyik cumit válasszam?

Kukucs...

Kirámoltuk:

elrendeztük: 

megsétáltattuk itt: 

megsétáltattuk ott:

főztünk anyának:

visszavittük: 

és be-logisztikáztuk:

 Mindent, ami a kezünkbe akad, még ha nagyobb is nálunk. Mindennel rohangál, a lépcsőn is fel-le visz mindent Domi, a bazi nagy Micimackótól kezdve a vödrön át mindent, fel-le, oda-vissza...

Futok egy kört a vödörrel...

megyek főzök ebédet anyának!

nagyon fontos elfoglaltságom akadt!

 Ariánka overall-ja, hazahoztuk a bölcsiből, köszönjük szépen! 

Domi szereti, ha a dolgok a helyükön vannak. Van pl. a dolgozó (kupi) szobában egy sportautós naptár, amit eddig csak nézegetni kellett vele, de valahogy lekerült a naptár a falról. Domi nagyon hiányolta a naptárat, mindig magyarázott, hogy annak ott kellene lennie. Aztán egyszercsak előkerült a naptár, Domi nagy örömében elrendezte, hogy milyen formában is kerüljön vissza a falra: 

  aztán odavitte maga a falhoz a naptárat és "alkatrészeit":

   mutogatta hogy tegyük fel, az összeset:

 és ez lett a véderedmény, de legalább a helyén van már a naptár... 

Fiúk fent alszanak összebújva, így van egy kis időm írni. :P Szóval hétvégén megint utaztunk, most a Bükkbe, Szilvásváradra. Domi már 4-jére járt ott, mióta megszületett és eddig mindig nagyon jól érezte magát. Most is nagyon tetszett neki minden, egészen amíg... de erről majd később. 

Szóval pénteken mentünk, sikerült megint éjfélre odaérni. Most is remekül néztünk ki az autóban: elöl apa a babakocsi egy részével, hátul én Domival, 2 hátizsákkal, csomagtartóban 3 (!) kutya, a tetőn egy bringa és a tetőbox, tetőboxban pedig a csomagok.

Szombaton reggel 8-ig aludtunk, aztán reggeli, utána apa ment bringatúrára, mi pedig Domival odakint élveztük a napsütést. Elmentünk sétálni, az utca végén megcsodáltuk a lipicai ménes egy gyönyörű szürke példányát, Domi teljesen odavolt a pacitól. Aztán kaja, kint játék a kertben,

  motorozás,

kutyázás.

Domi nagyon jól érezte magát, nem lehetett bevinni.

 Gyakorolta szorgalmasan a járást

 Kitépkedte az összes fűszálat,

 amit próbált meg is kóstolni, minden tiltakozás ellenére (mert persze ha tiltva van, akkor csakazértis...:P)

 Minden virágot megsimogatott meg kitépkedett a kertben, az összes pitypangot végigpiszkálta. Aztán megnéztük a mezőn legelésző lovakat és csacsit, Domi nagy érdeklődéssel vette őket szemügyre. Bevallom, én nem mertem közel menni, félek a lovaktól, ezek meg amúgy is szép, termetes példányok voltak.

Ebéd után több mint 4 órát aludt Domi, ebbe én is beleszálltam 2 órára, negyed 6-kor keltünk fel. Utána kaja, játék, mocizás, aztán megcsodáltuk Frodót, az őrült szomszéd kutyáját

  aztán kis esti séta volt apával és a 3 kutyával a naplementében. 

  Este megint mindenki kidőlt a friss levegőtől. 

 Vasárnap reggeli után megint játék bent 

  és kint a kertben, virágtépkedés és hasonló izgalmas dolgok. 

  aztán ebéd. 

 Ebéd után pedig megtörtént az első motoros balesetünk, Domi nekigurult a járdaszegélynek és felborult, arccal a földnek. Én persze szívbajt kaptam, felkaptam, rohantam be vele, mert vérzett az arca, aztán látszott, hogy a szájánál ütötte meg magát, valószínűleg a cumival, mert onnan vérzett. A vérzés hamar elállt, viszont szegénynek jól feldagadt a szája (erről nem készült fotó). Persze negyedóra múlva Domi már nem is emlékezett az egészre. Másnap reggelre lement a duzzanat a szájáról, de nem ment bölcsibe, itthon volt velem, és még dolgozni is hagyott, kedd reggelre pedig már szinte  nem is látszott a helye a balesetnek. Azt hiszem, az ijedtség megint nagyobb volt a bajnál, szerencsére. Azért összességében Domi jól érezte magát Szilváson, megyünk majd megint...

Áprilisi mókák és szépségek, azaz ami az áprilisi bejegyzésekből kimaradt:

Ilyen egy szépfiú:

 Végre egy kép, ahol láthatóak a szépséges fogacskák:

 A rámolás nagymestere:

  Igen, ezt is szétszedtük darabokra és a legapróbb miszlikre: 

Csak komolyan, a Mester alkot: 

 Domi kipécézte magának ezt a térdzoknimat és apával indiánost játszottak:

  Kukucs, ki van a vödörben? (és ki tette bele???)

Cukorfalat:

Domi egész héten itthon volt apával, mert ugyan vasárnapra elmúlt a takonykór, cserébe jó kis fókás hangja lett, így hétfőn dokibá mondta, hogy jó lenne, ha egész héten itthon maradna. Mivel apa is krehácsolt, együtt "betegeskedtek" itthon és remekül elvoltak. Apa szépen helytállt egész héten, az etetésben akadtak némi problémák, volt telefonos segítség is, hogy mikor és mit egyen a gyerek, de apának nem volt elég türelme Domi türelmetlenséghez, így volt mit bepótolni esténként. De jól elvoltak a fiúk, minden délelőtt kutyát sétáltattak, aztán kint voltak a kertben, mentek játszótérre és az itthoni csata utáni állapot is azt mutatta, hogy volt sok móka és vidámság idebent is.

Játszótéren: 

Kint a kertben:

 utazás a játszóra:

Domi teljesen rákattant a motorokra, már eddig is kinézte a többi gyerek alól séta közben, de a múltkor le is nyúlta a játszón Balázs motorját:

  így - igaz, van már egy motorja, de az még nagy neki - kapott egy Suzukit, ami pont az ő mérete, teljesen odáig van érte, ügyesen löki magát előre - hátra:

 de ami a legborzasztóbb, - hogy tiszta apja -, emelgeti az orrát a motornak:

Végre ma megszabadultunk a focista frizurától. Domi jól viselte a fodrászkodást, azt hittem, balhé lesz, de nagyon ügyi fiú volt. Édes pofa lett az új hajával, na mostmár senki nem mondhatja, hogy lányos feje van a hosszú hajával.:-)

Pénteken este felmentünk a Mátrába, Magdi nagyinak van ott hétvégi háza, Fallóskúton, Mátraszentimre közelében. Elég későn indultunk, mert én hezitáltam a "menés"-en, hogy Domi nem lesz -e betegebb, meg fáradt is voltam a pakoláshoz, de a végén összeszedtem magam és kb. másfél-két óra pakolászás után elindultunk, apa nagy örömére ezzel a mókás látvánnyal:

Jelzem, 2 azaz kettő napra mentünk:-) kellett a porszívó is, hátha kell szívni Domi orrát. Meg a babakocsi és az összes többi cucc. Kicsit nehezen tudom megmagyarázni apának, hogy teljesen mindegy, hány napra megyünk, vannak dolgok, amiket muszáj vinni, csaktöbb napra, mennyiségben kell több, pl. ruhából. Persze mindig felmerül a kérdés, hogy mi lenne, ha több gyerekünk lenne, kisbuszt vennénk?:-)

Szombaton korán keltünk, apa ment a Mátrabérc bringatúrára, reggel fél 7-kor indultunk át Sirokra, ahonnan a túra indult, hogy mi visszahozzuk az autót. Nagyon szép volt korán reggel az erdő, ahogy a nap első sugarai megvilágították. Miután hazamentünk, reggeliztünk, aztán Domi viszonylag korán bealudt, mivel nem aludta ki magát az éjjel. Aludt vagy 4 órát, én is csatlakoztam hozzá, aztán ebéd, jókedv, nagy séta a napsütésben, megnéztük a helyi Mária kegyhelyet az erdőben, persze többször fel kellett sétálni a lépcsőn Domival, meg az egészet körbejárni. Aztán uzsi után értementünk apáért Szurdokpüspökibe, utána otthon Domi szokás szerint felfedezte a konyha örömeit:

  Domi nagyon happy volt, teljes felpörgés volt, apa meg teljesen kidőlt a bringatúrától.

  Másnap reggeli után, miután Domi átrendezte a házat:

  mehetnéke lett, így elindultunk Parád felé autóval, aztán találtunk egy kirándulós völgyet, ami kissé hasonlít a Szalajka völgyhöz, csak jóval rövidebb, de nagyon szép volt az erdő.

 Az idő csodaszép volt, jó meleg, Domi nagyon élvezte a sétát:

  Aztán ebéd időre hazamentünk, Domi persze csak kint volt hajlandó lenni a kertben (sikerült egy kullancsot lebányászni a cipőjéről, bah), annyira jól érezte magát, nem lehetett bevinni a házba

 pláne amikor Magdi legújabb szerzeménye, Jonathan (édes 2 hónapos írszetter) is előkerült:

 Ő Jonathan:

Domi nem ment bölcsibe pénteken, mert csütörtökön már kicsit taknyos volt, meg hőemelkedéses, aztán mivel a Mátrába terveztünk utazni, gondoltuk, jobb ha otthon marad és pihizik, majd meglátjuk, hogy javul vagy rosszabbodik. Apával volt itthon, remekül el voltak egész nap, Domi kicsit taknyos volt, de semmi extra. 

   Aztán este, mielőtt elindultunk volna, meglepett bennünket, úgy döntött, összeszedi minden bátorságát és nekivág a nagyvilágnak, megtette az első nagyobb önálló lépéseket, ügyesen, megfontoltan. Aztán annyira örült magának, hogy szorgalmasan gyakorolt vagy másfél órán keresztül, míg jól el nem fáradt. Amikor bizonytalan, inkább eldobja magát, ennek köszönhetően lett pár kék-zöld folt a lábán (gondolom lesz is még egy pár)...  De ügyesen lépegetett, néha egész sokat, pl. a fürdőből bevitte a vödröt a saját szobájába. Azt hittem, 14 hónapos kora előtt már nem indul el, de a bölcsiben múlt héten mondták az óvónénik, hogy ha az egyik kezét fogják, nagyon szépen sétál (gyakorolták vele sokat), meg kicsiket párat egyedül is lép, úgyhogy pár nap és elindul. Az a pár nap végülis 2 lett. 

A vödröt is előszeretettel sétáltatta... 

Domi hobbijai mostanában: kirámolja a teafiltereket a dobozból, szétszedi őket és letépi a címkét róluk. Aztán beleteszi a filtert a bögrébe vagy bármilyen edénybe, amit talál. Néha facsar hozzá citromot és beleteszi a mézet. És a fakanalak! Mindent fakanalaz: ha meglát egy bögrét, előkap egy fakanalat, bele a bögrébe. Ha anya (nagy ritkán) főz, ő akarja kavarni. Ilyenkor kap játéklábast, de ez sosem olyan jó. De ha kell, anya vajaskalácsát is megfakanalazza.

  Hetek óta azzal szórakozik, hogy kitalálja, mit szeretne, kiveszi a dvdtokból a lemezt, dvd olvasó kinyit, lemez be (vagy lemezcsere), olvasó becsuk, lejátszás indul. Ki-be kapcsolgatja a tv-t, a porszívót. Be akarja dugni a porszívót a konnektorba, erről kicsit nehéz lebeszélni.

Imádja a virágokat, állandóan simogatja, meg fogdossa őket, bent is, kint is. A tulipánokat mindig megtaperolja a kertben, meg séta közben is szeretné a más kertben lévőket, de az ugye nem megy.

Nagy kedvence a vödör is, ha teregetek, kirámolja belőle a ruhákat, aztán jó ideig eljátszik a vödörrel. Ha meglát egy vödröt, jaj annak a vödörnek. :P

A ruhákat még mindig imádja rámolni - sajnos. Kirámolja a szekrényből, ezt nem értékelem annyira, főleg ha "kemény melóm" van a vasalásban. :P De mindenhonnan lerámolja a ruhákat, az ágyról imádja ledobálni a vasalnivalókat, a párnákat, néha olyan nagy hévvel, hogy attól félek, lezúg az ágyról ruhástól, mindenestől. Azt is szeretem, amikor meglepi ruhákat találok a fiókokban. :P

Persze nem csak a ruhákat rámolja, hanem a konyhaszekrényt is, a lábasokat ki-be logisztikázza, néha durva kupit hagy maga után a konyhában. Reggeli készítésnél lenyúlja a kenyerünket és majszolja, megkavarja a kakaót (ha kell, persze fakanállal is).

Fürdés közben kidobálja a pingpong labdát a vízből és apának vissza kell pattintania a kádba. Játékok közül legjobban a tologathatós kisautóját szereti, a formadobálós csigát és a duplót, meg az autókat, kirakókat. Mostanában már nem olyan nagy könyvmoly, bár múltkor elkezdtem neki szavalni a török és a teheneket, odament a polchoz és odahozta a könyvet, hogy akkor már képeket is nézzünk hozzá.

Egyébként kb. 1 éves kora óta tök jól eljátszik magának vagy elfoglalja magát, így szoktam közben kikapcsolódni egy kis Jóbarátokkal háttérzajforrásként. Mostanában szerencsére szünetel a "gyerekdalok,mondókák" dvd, jobban csípi Domi a Cliffordot,ami amúgy aranyos mese.  

Tavaly kapott a mamától Capri-ról ajándékként egy fa karikás Pinokkiót, na most az is nagy kedvenc, amellett, hogy imádja a fakarikákat dobálni a parkettán, és a mi kezünkbe nyomni őket, hogy pörgessük meg a karikákat, próbálja rápasszintani a karikákat a tartóra.

De persze a legjobban odakint szeret lenni, szerintem egész nap kint bírna lenni, ha lehetne. Apa elviszi reggel sétálni, délelőtt kint vannak a bölcsiben egy órát a homokozóban, bölcsi után még kimegyünk sétálni, meg a kertbe, kb. 2 órán át és utána még mindig balhé van, ha be kell jönni. 

Berti meg Barnabás még mindig a nagy kedvencek, séta előtt mindig megy a visítozás, örömködés, aztán meg a bánkódás, hogy be kell jönni.

Kézmosásnál bedobálja a szappant a mosdóba, aztán azzal szívat, hogy elzárja a csapot, amikor mosnám a kezét. Nagyon vicces gyerek tud lenni, főleg ha ezt 15x egymás után eljátsza. A fülpucipálcákat is imádja kirámolni, meg a fülébe tenni, úgyhogy az most az "elvitte a cica" tárgyak listájára került.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe, mert nagyon álmi vagyok, le is léptem aludni...

Kutyanézegetés (mert mi más...?):

  Kenyérmajszolás:

   Segített kiteregetni a ruhákat::P

   Jön a kocsi, fut a kocsi:

   egy régebbi kép, most találtam: hálózsákban rohangálós: 

Valamelyik éjjel Domi átkérte magát a mi ágyunkba, ott alukált. Éppen fogat mostam, mikor hangokat hallottam a szobából, bementem megnézni, mi a "hangoskodás" tárgya. Domikám mélyen húzta a lóbőrt és közben nagyokat kacagott. :P Nem tudom, mit álmodhatott, de nagyon édes volt. :D   

Ma  elég fura híreket mondtak az izlandi vulkánkitörés miatti hamufelhőről, nem csak hogy holnap ne menjen ki az ember az utcára, mert a fejére hamu eshet, meg szennyezett a levegő, hanem hogy nem tudják még a tudósok sem, hogy meddig füstölög ez a vulkán és akár az időjárást is tudja úgy befolyásolni, hogy nem lesz nyár, mert nem tud felmelegedni a levegő a hamufelhő miatt és akár a folyók is befagyhatnak. Hát ez elég fagyosan hangzik, remélem csak a szokásos rémisztgetés. Engem most csak az érdekel, vajon anyukám hogy fog vasárnap hazajönni Törökországból?  Tegnap aggódtam az öcsém miatt, mert kint volt Stuttgart-ban dolgozni, hogy hogy jön haza, de kiderült, szerencsére, autóval mentek ki.

Hamufelhő:

Méghozzá gyorsan és az időjárás ellenére remekül. Múlt szombaton Domi taknyos volt, jön a foga és ilyenkor fogékonyabbak a gyerekek a vírusokra, bacikra, mondta Dokibá is. Szombaton én is ramatyul voltam, fájt a hasam a vastagbélgyulladástól, diétáztam 2 napig. Érdekes, hogy Dominak mintha érzékelője lenne, mert amikor egyszer-egyszer ramatyul vagyok (pl. női napokon), ő átmegy anya-kímélő üzemmódba és tök jól eljátszik magának, hagyja anyát szenvedni. Aztán vasárnapra már jobb volt a hasam, hétfőre elmúlt. Domit még nem akartam taknyosan bölcsibe vinni, így hétfőn biztos ami biztos alapon megmutattam Dokibá-nak, mondta, hogy az orrfolyáson kívül semmi extra, adjam neki az antibiotikumos orrcseppet, amit a múltkor felírt. Aztán kedd estére már annyira megjavult Domi, hogy szerdán lehetett vinni bölcsibe, azóta nincs orrfolyás (kopp-kopp-kopp). Nem akartam, hogy többet hiányozzon, nehogy elszokjon tőle, aztán újra kelljen szokatni. Szerda reggel így is volt kis (5 perces) hiszti, sírás apának reggel a bölcsinél, pedig apa nagyon rendes, mert mivel én korán megyek (illetve próbálkozom a korai indulással, aztán mikor hogy sikerül), apa reggelente 2 órát játszik Domival, közben sétálnak egyet a kutyákkal, apa eteti, öltözteti, pelenkázza Domit (ez utóbbit kevésbé nagy örömmel, ha a meglepi csomaban terem egy-két barna varázstojás is). Én mindent kikészítek előző este és aznap reggel, hogy apának könnyebb dolga legyen. Csütörtökön és pénteken már csak a sok gyereknél szokásos bölcsis-óvódás szülőknek szóló műsort nyomta Domi reggel a bölcsinél, 1-2 perc tiltakozás, hiszti, aztán minden oké volt. Bölcsiben jókat eszik, jobban mint előtte itthon, és olyan kajákat is, amit előtte itthon nem fogadott el tőlem. És pl. a gyerekteát is megissza, amit itthon sosem akar inni. Nagyokat alszik (és nem kell sokat altatni, mint itthon) és már kezd barnulni az arca a sok levegőzéstől. A homokozóban szeret játszani, bent még visszahúzódóbb, de amúgy érdeklődő, sok inger éri. Uzsi időre mindig értementem, itthon utána mindig nagyon vidámka és aktív volt, nagyokat játszik, visítozik, és a reggeli itthoni tápszer + kenyér szalámival, sajttal, a bölcsis reggeli, tízórai, ebéd és uzsonna után még eszik itthon egy kis desszertet, este tápszert, szerencsére az éjjeli evésről már hetek óta leszoktunk. Az éjszakákat végigalussza, csak egyszer ébred, hogy tegyük át a mi ágyunkba, olyankor iszik, aztán alszik tovább reggelig. Én este megcsinálom azt a pár házimunkát, amit eddig is, aztán alvás. Bent a munkahelyen is minden oké, vannak érdekes, új munkáim is, aminek mindig örülök, mert lehet gondolkozni, tanulni, nem csak a kisujjból jövő munkákat csinálni.

Már kinéztem a játszótereket, ahová szeretném elvinni Domit a következő hetekben délutánonként, reméljük jön a jó idő és mehetünk a szabadba. Gondoltam, esős időben meg kellene nézni a Sugárban a totyogósok játszóházát, de Apa még mindig lebeszél róla, ki tudja ki viszi oda a gyerekét, fogdossa össze a játékokat, nehogy valami bacit bekapjunk, a bölcsiben legalább ugyanazok a gyerek vannak ugyanazokkal a bacikkal :P Dokibá is mondta, hogy most sok a beteg gyerek a rendelőben, légúti fertőzések és bárányhimlő a "menő" betegség, bár bárányhimlő ellen Domi már védett, de a 15. hós kötelező oltást még nem kapta meg. Talán nyáron már nem lesz sok betegeskedés a jó idő miatt és akkor néha bekacsintunk a játszóházba.

 Így erősíti Domi a gerincét (a mászással), bár ma már még többet lépegetett, mint tegnap. Azt hiszem nem sokáig lesz már nyugtunk. :P 

Domi nem kapkodja el a járást, persze még bőven van is ideje, meg szaladgálhat eleget egész életében. De már lépeget napok óta, szerencsére nem szalad bele a nagyvilágba, biztos mindig szívbajt kapnék, amikor eldőlne vagy elesne. Aprókat lépeget, de látszik, hogy nem mer nekilódulni, pedig tudna már, ha akarna, többet is menni. Én meg úgy vagyok vele, hogy amíg négykézláb van a földön, addig van nyugtom. És a "nagyokosok" szerint hosszú távon jót tesz a gerincének (erősebb lesz), ha minél tovább mászik a gyerek. Úgyhogy én kitartok a mászás mellett még egy ideig... ha lehetséges. :P

Már napok óta csak esik, esik, esik, igazi tavaszi idő van. Csak kicsit uncsi. Már nagyon várjuk Domival az éltető napsugarakat, hogy sokat lehessünk kint a szabadban...

Ez a pár hét a kedvencem minden évben. Virágba borulnak a fák, a bokrok, nyílnak a virágok. Virágillat a levegőben, színes a táj, a természet ilyenkor ölti magára a legszebb ruháját. Imádok ilyenkor sétálni, így Domival nyomjuk is minden nap a köröket, ő el van a maga kis nézegetnivalóival (kutyák, macskák, madarak, autók, repülők), én meg gyönyörködöm a természet szépségeiben, a mindenféle színű virágokban. Hihetetlenül jól esik a séta ilyenkor, kár, hogy csak pár hétig tart ez az időszak. Ráadásul most végeznek mindenféle felújítási, megújítási munkákat a közeli parkban, így nem lehet bemenni egy ideig, biztos szép lesz, meg minden, csak így most másfelé kell bóklászni, ha a természetbe vágyunk. Nem baj, most van sok látnivaló, aztán reméljük, gyorsan befejezik a szépítgetést. Nem bánnám, ha kicsit bővítenék a parki játszótér repertoárját, mert bár rengeteg modern játszótér van a kerületben, de ez van a legközelebb, és jó levegőn.    

Tegnap voltam a természetgyógyásznál, már mindenféle dolgot beképzeltem magamnak, mert néha szokott fájni a hasam, sőt csütörtök óta folyamatosan fájt a hasam, konkrétan a beleim. Már kezdtem bebeszélni magamnak egy vakbélgyulladást meg hasonlókat, aztán a biorezonancia azt mutatta, hogy van egy kis vastagbélgyulladásom, de nem fertőző, hanem valami - mondjuk úgy -, megfeküdte a gyomromat (feltételezem a rendszertelen étkezés és az alkalmi stressz vagy fáradtság). Meglepő módon mást nem talált, sem vírus, sem baktérium, sem gomba, nem vagyok elsavasodva, immunrendszerem jó, minden egyéb oké, nincs szükség más kezelésre. Ennek örülök. De azért jövő pénteken megyek egy csekkolásra a nődokimhoz is, már amúgy is esedékes az éves kontroll, remélem azért a hagyományos orvoslás sem talál semmit. Utána még egy fogorvosi vizit esedékes, aztán remélem egy ideig pihentetjük az egészségügyi szolgáltatások finanszírozását. :P 

Szóval ez volt ez az első hetünk Domival, külön: bölcsiben és munkában. Mi is volt Domival a bölcsiben? A keddi első napot már leírtam egy külön bejegyzésben, így a szerdával folytatom. Szerdán apa vitte Domit a bölcsibe, reggel 9 körül. Apának is új még a reggeli "műszak", de mivel én mindent kikészítek, rá csak a kivitelezés vár: megetetni, felöltöztetni Domit és elvinni a bölcsibe. Ezekkel nincs gond, eddig is sokszor apa csinálta (kivéve a bölcsibe utazást). A héten még én sem mentem be amúgy korán, mert még nem volt sok munkám. Meg nekem is meg kell szokni az új napirendet, a korá(bba)n kelést, reggeli készülődést, bár igazából nem vészes, mert az itthon töltött idő nem volt olyan sok, hogy nagyon kiessek a megszokásból. Inkább csak más, most korán megyek, korán jövök, ellentétben az eddigi "későn megyek, későn jövök"-kel. De talán jobb is így. Szóval szerdán még apa kicsit sétálgatott vele kint a bölcsi udvarán, aztán bent az öltözőben is nézelődtek, Domi megint megcsonkított 2 katicát (amit a nagyobb csoportosok festettek), leszedte a szemüket (ciki, de egy másodperc alatt lekapja a szemüket). Utána nem is volt gond vele, amikor apa bevitte, állítólag el volt, csak még nem oldódott fel a gyerekek között, tehát beteszik közéjük akár bent, akár a homokóban, akkor sír, az udvaron is csak a babakocsiban szeretett ücsörögni. Enni evett, aludni aludt, bár nem sokat, mert a másik új kisfiú, Gergő akkor aludt ott először és sírt, amikor felébredt, így Domi is felébredt. Domi érdekes módon nem sír amikor felébred, itthon mindig sírt alvás után. Azt mondja Petra, hogy Domi nagyon édes, mert hallják, amikor felébred, felül a matracon, és amikor felmennek, úl a matracon, lógatja le a két lábát, és beszélget. Úgy láttam, szerdán már a Zita óvónénivel is jobban összemelegedett Domi. Szerdán is sétáltunk egy nagyot bölcsi után, a kutyákkal, apával, Domi nagyon vidám volt. Viszont este kidőlt 8-kor és reggel fél 8-ig aludt "szünetmentesen".

Csütörtök reggel evett egy nagyot, aztán picit sírdogált amikor apa odaadta a bölcsiben, de állítólag nem sokáig, mert ez mindig a szülőnek szóló műsör. Csütörtökön nem evett sokat, viszont már hajlandó volt a homokozóban játszani egy órát, autózott a Deussal (11 hós édes pici lány), és aludt 2 és fél órát. Bölcsi után megint volt nagy séta apával, kutyákkal, volt nagy örömködés, visítozás. 

Péntek hasonló, csak jobb étvággyal, itthon bevágta a 230 ml tápszert, bent nyomott reszelt almát délelőtt, ebédre rendes adag főzit, uzsira 200 g tejpépet, utána itthon még evett főzeléket, pudingot, gyümölcsöt, este rendes adag tápszert. Homokozott, kicsit nyűgi volt, de nem sírt, csak nyűgös volt, talán a front miatt is, meg szerintem jön az alsó 2 foga, mert nyáladzik nagyon és rágja a kezeit állandóan. 

Azt hiszem, ha már így döntöttem, jó a rosszban, hogy kicsit rendezettebbek lesznek a napjaink, Eddig is volt valamilyen napirend, de mondjuk úgy, rugalmas volt. A bölcsiben most Dominak minden ideje jól be van osztva, ugyanakkor esznek, játszanak, alszanak. Ez nagyon fontos (a suttogó szerint is), ahhoz, hogy biztonság érzete legyen ott is, tudja, mikor mi jön, tud mihez igazodni. Ez a napirend dolog hosszú távon is fontos a gyereknek. Szerintem jövő héten már megszokja annyira ezt az időbeosztást, hogy talán azt is fogja tudni, mikor megyünk érte. Mondta Petra, hogy őt meg Gergőt kicsit hamarabb viszik fel enni, aludni, mert ők még hamarabb elfáradnak, és Domi már pénteken tudta, hogy evés után jön az alvás, ráfeküdt a matracra, kérte a cumisüveget, ivott és 2 perc alatt bealudt. Végre hajlandó magának fogni a cumisüveget, mostmár itthon is, legalábbis alvás előtt. Gondolom idővel feloldódik majd a gyerekek között is, hiszen eddig nem ehhez volt szokva, meg rám is szóltak, hogy ha én új munkahelyre mennék új emberek közé, nekem is idő kellene a feloldódáshoz, megszokáshoz, egy ilyen pici gyereknek aztán pláne. Aztán rájöttem, hogy igen, ha rám ütött, akkor sok idő lesz neki mire feloldódik. Állítólag én az oviban (3 évesen) 1 hónapig egy büdös szót nem szóltam senkihez, pedig már 1 évesen tudtam beszélni és 14 hónapos korom óta voltam más gyerekek közt egy magánbölcsi szerűségben, tehát nem fogtam otthon anyukám szoknyáját 3 éves koromig, de mégis idő kellett egy új közösségben. De a mai napig ilyen vagyok sajnos. :P

Mukahelyen minden oké, sokan átjöttek, hogy jaj de jó, hogy megint vagyok, és érdekes módon nem rácsodálkoztak, hogy ilyen hamar visszajöttem, hanem azt mondták, hogy megértik, hogy visszamentem (persze ez vagy igaz, vagy nem, de volt akitől nagyon őszintén hangzott a megértés :P). Az itthon töltött majdnem másfél év alatt (hiába rövid idő) mintha mindent kitöröltek volna, a kevés alvástól fáradt is vagyok, nehezen forognak a fogaskerekek, be vagyok lassulva (az ember iszonyatosan lelassul egy gyerek mellett, most érzem). Szerencsére a munkáim ugyanazok maradnak, és ahogy olvasgatom, visszajönnek a dolgok, de 1 év alatt is annyi változás volt, hogy van mit megtanulnom. A jogi munka ilyen, folyamatos tanulás, csak nem mindegy, hogy folyamatosan tanul az ember, vagy egyszerre kell sokat megtanulni/újratanulni. Ez egy vagy két gyerek mellett pláne nem egyszerű, mert ugye odabent már nincs is idő tanulni, mert a munkát megkapja az ember, nincs idő tanulásra, hiszen nem új munkahelyen vagyok, elvileg nem kell már betanulnom ugyebár, a szekér meg megy, haladni kell vele, senki nem vár arra, hogy én tanulgassak. Pedig talán a világ legrendesebb főnöke az enyém, aki férfi létére nagyon megértő, neki is van gyereke, tudja mivel jár, abszolút rám bízta a dolgokat, a lényeg, hogy a munka haladjon (mint eddig is). Még a munkaeszközök hiányosak, de talán jövő hétre minden meglesz. Egyébként jó érzés, hogy végre megint használhatom az agyamat, és nem érzem úgy, hogy én vagyok a világon a legnagyobb semmittevő, mert míg mások 2-3 gyerek mellett dolgoznak és háztartást vezetnek, én egy gyerekkel egész nap itthon jó ha a háztartást rendben tudom tartani. Ez engem iszonyatosan frusztált, főleg hogy 7 napból 6-ot mindig egyedül voltam itthon Domival. Domi a legfontosabb nekem, nagyon szeretem, nem gondolom, hogy rossz anyuka lennék, amiért én dolgozom, ő bölcsis. A munka melletti összes szabadidőmet vele szeretném tölteni, talán jobban is fogjuk értékelni az együtt töltött időket, és nem megyünk egymás agyára a sok együttléttől. Persze 2 hét rövid idő ítéletet mondani bármiről is, de ha úgy látom,hogy Domi mégsem bírja a bölcsit, akkor mindenképp keresünk más megoldást neki. De most úgy néz ki, be fog szokni, igazából mindenki azt mondja, hogy ne aggódjak ezen, senki nem lett még lelki sérült a bölcsitől és mindenki felnőtt rendesen, aki bölcsis volt. Én próbáltam a bölcsik között a legjobbat választani a saját szempontjaim és elvárásaim alapján, remélem nem lesz semmi gond. Az idő majd mindent megmutat...

Domi mostanában elég határozott bizonyos dolgokban, pl. hol engem, hol apát megeteti és nincs kegyelem, enni KELL. Engem kukival (félreértés tisztázása végett: puffasztott kukorica) szokott, apát sajtos tallérral. Ő meg néha maga is ráfanyalodik egy kis vaniliás karikára vagy babakekszre..

"Anya, egyél!"

 Ha már itt a tavasz és nyílnak a kertben a virágok:

 Apa Anna, Peti, Gergőt olvas Dominak. Nagyon helyesek együtt. :P

De még milyen hosszú volt, főleg nekem. :P Kedden reggel még én vittem Domit a bölcsibe, mert gondoltam, a 3 nap kiesés elég hosszú idő ahhoz, hogy csak úgy bevágjuk, ezért ott maradtam vele egy keveset. Aztán Petra elvette tőlem, én kijöttem, de még lent beszélgettem egy anyukával. Mikor kijöttem, Domi sírni kezdett, de lent hallottam, hogy kb. 2 perc alatt megnyugodott. Kimentem Budaörsre, aztán hívott Petra, hogy Domi azóta is tök nyugiban van, nem sír, nézelődik, úgy benyomott 2 danonino-t, mintha nem kapott volna reggelit (pedig kapott). Izgultam mi lesz az altatásnál, mert itthon olyan nehezen alszik el, aztán Petra küldött képet, hogy Domi alszik, aztán hívott is, hogy tök gyorsan elaludt. Ebédet ugyan nem kért (mostanában itthon sem kér alvás előtt), de alvás után evett és sokat is ivott egész nap. Na, én el is indultam, hogy érte menjek uzsi időre, de sikerült lepatkáznom az autót, rögtön defektes lett, ott álltam a keletinél, hogy most mi legyen. Hívtam apát, érte ment Domiért, aztán eszembe jutott, hogy Hajnikámék bent vannak a városban vámpírnézőben, hívtam őt is, mondta, hogy Ajay-val van, és jönnek. Jaj, úgy örültem, Hajnikám, örök hála nektek és főleg ügyes férjuradnak!

Domi jól el volt este, végigment az összes játékán, sétáltunk egy jó nagyot, láttunk vadkacsákat sétálni az út mellett, el nem tudtam képzelni, hogy kerültek oda. Aztán este 9 körül teljesen kidőlt a kis Tökmag,

Hétvégén otthon voltunk a nagyinál. Hazamentünk húsvétra vasárnap és hétfőn jöttünk vissza. Domi nagyon jól érezte magát, jókat evett a nagyi főztjéből, sokat játszott, kapott egy plüss Miki Egeret a nagyitól, és egy tigrises díszpárnát keresztéktől. Hétfőn nagyot sétáltunk, megnéztük anya múltját, azaz a "Várost", voltunk szomszédolni is, Julika néni vágott nekünk nárciszt és jácintot, Domi meg édesen szagolgatta a fincsi virágillatot (szeret szaglászni).:P 

Reggeli anyával:

Sétáltunk egy nagyot, Domi imád apa nyakában csücsülni:

A papa volt irodája előtt: 

izgalmas virágok a templomkertben:

 anyával:

ide járt anya középiskolába:

Bocskai szobor, háttérben anya általános iskolája:

Morci marcik:

cukorfalat:

naggyon helyesek kéz a kézben:

kis virágot találtunk:

"júj, valami megszúrta a kezemet" / háttérben a nagyi irodájának épülete:

A Bocskai téri templom, felújítva, itt lesz keresztapáék esküvője nyáron:

Táncoló hajdúk szobra, háttérben a városi könyvtár épülete (ahol a nagyi is dolgozik) és a városi bíróság épülete:

Nagyiék háza, itt nőtt fel anya (részben):

Domi utazik és kidőlt:

Ma indultunk sétálni és mondtam Dominak, hogy: "azért kötünk egy nyálat a sakadra..."

Asszem, többet kellene aludnom.El is mentem szunyálni...

 Mindenkinek kellemes húsvétot, aki szereti, annak sok locsolót, aki nem, annak egyet sem...

csak jó pihenést a hétvégére és sok finom csokitojást!

Ma elmentünk a bölcsibe apával, hogy apa is lássa, milyen, mert reggelenként ő viszi Domit. Én maradtam még egy félórát, apa elment. Közben érkezett egy új kisfiú, Gergő, őt aznap kezdte szoktatni az anyukája. Gergő 1 hónappal idősebb Dominál. Aztán én is eljöttem, délre mentem vissza. Mikor eljöttem Domi sírni kezdett, de mire hazaértem (kb. 5 perc), már hívott a Petra, hogy Domi lenyugodott és minden oké. Vittem neki egyébként egy kinyomtatott képet Bertiről és Barnabásról, rosszabb időkben hátha segít. Aztán délre mentem vissza, Domi éppen befejezte az ebédet, örültem nagyon, hogy elfogadta mástól is a kaját és evett, ivott. Persze ahogy meglátott, rögtön kérte, hogy vegyem fel, de nyugodt, jókedvű volt, sőt, akkor megint vidámkodni kezdett, játszott, visítgatott, megint nem akart hazajönni. Mókás volt, mert odament az üvegajtóhoz nézelődni és odament hozzá egy kisfiú, Ricsike (aki egyébként 3 éves, de kb. másfél éves gyerek szintjén van, nem fogyatékos, de valamiért nagyon lemaradt a fejlődésben), Domi meg nagy lazán arrébb tessékelte Ricsikét, aki legalább 1 fejjel magasabb nála, hogy húzzon már onnan. Hazafelé persze kidőlt az autóban, bealudt 2 perc alatt, aztán felvittem az ágyába, aludt 2 órát. Azt mondták a bölcsiben, úgy tűnik, ő a könnyen beszokó gyerekek közé tartozik, mert sok gyerek az elején egész nap ordít, még akkor is, ha az anyukája ott van (idegen hely, idegen emberek). Állítólag még Zsombor, a kis kedvencem is napi 2 órát bömbizett az elején, most meg nagyon jól el van egész nap, édes kisfiú, nyugodtan eljátszogat, nem sírdogál már. Szóval Domi egész jól viselte az első napokat, mert ha én ott voltam, akkor nagyon vidám volt, nagyon tetszett neki, főleg a sok új játék, nélkülem meg el volt, és az 5 perces sírása és hogy vigasztaható volt, az biztató. 

Végre nyílnak a virágok a kertben, a jácint és az első korai tulipánok, imádom ezt az időszakot. Múltkor végre el tudtam ültetni a gyöngyvirág hagymákat, de még maradt pár másfajta gumó, amit holnap tervezek a beígért szép napsütéses időben elültetni. Hétvégén húsvét, utazunk haza a nagyihoz, bár apa még holnap teker egyet a jó időben, mert ugye kell neki is a mozgás és a kikapcsolódás.

Csütörtökön volt az első nap, hogy Domi egyedül ott maradt a bölcsiben. Ráadásul gyorsan kellett lelépnem, mert véletlenül lenyúltam apa kocsi kulcsát és nem tudott dolgozni menni. Domi szerintem észre sem vette, hogy átkerült a kezemből a Zita kezébe, nem sírt, semmi. De később biztos leesett neki a tantusz (azaz anya nincs sehol). Azt mondták, amikor kézben volt, nem sírt, de pl. a homokozóba nem akart lemenni. Kb. 2 órát volt ott egyedül, valamennyit biztos pityergett, mert én már nem bírtam itthon magammal és a megbeszélt idő (12:00) előtt visszamentem. Éppen kint voltak az udvaron, kukucskáltam a kerítésen, láttam, hogy Domi pityereg, így bementem hozzá, nálam rögtön megnyugodott. Szegény nagyon álmos és éhes volt már, bent evett, nagyon örültem, hogy megette a szakácsnéni kosztját, féltem, hogy esetleg nem fog neki ízleni a megszokottól eltérő kaja. Aztán annyira magához tért, tiszta happy volt, örömködött, rohangált, játszott, nem akart hazajönni. Sőt, a kis széket szerette volna tologatni (mint itthon), de a kis széken rajta volt Marcika (dél-afrikai szőke, kék szemű herceg), Domi meg úgy döntött, Marcinak nincs helye a széken és elkezdte szépen letolni Marcit a székről. Na szép...

Úgy látszik, az egy éves kor betöltése megint egy lépés a gyerekek fejlődésében. Csecsemőből kisgyerek lesz, ahogy a könyvek is írják. Domi az utóbbi hetekben tök jól el van magának, játszik, elfoglalja magát, így nem kell minden pillanatban ott ülni mellette és szórakoztatni őt. Persze figyelni kell rá, mert huh, de veszélyes tud lenni.

Mostanában mindent tologat, hol az etetőszéket, hol az étkezőszéket, hol a porszívót, hol a bébikompot sétáltatja. A szülinapjára kapott kisautót is imádja, sokáig csak ült rajta és nekünk kellett tolni, de mostmár ő tologatja magának. Először mindig keresztbe tolta, aminek örültem, mert így nehezebb elesni vele, de aztán rájött, hogy jobb a fogónál fogva tolni. Nagyon édes ahogy tologatja, emelgeti, átemeli a küszöbön. Mindent emelget is, a vödröt, a kisautót, a porszívót, izmozik. Néha veszélyes, múltkor majdnem magára borította a széket, nyúlkál a felmosóvízbe, és úgy csúszik lefelé a lépcsőn, hogy rossz nézni. Ráadásul valamit mindig sétáltat, főleg a lépcsőn fel-le, hol anya zokniját, bugyiját, hol a porszívófejet, hol a bazi nagy micimackót tolja le a lépcsőn, ő meg csúszik le utána. Mostanában néha fejjel akar nekiindulni a lépcsőnek, de olyankor mindig rászólunk határozottan, hogy mit is tanultunk a lépcsőn közlekedéssel kapcsolatban, aztán olyankor befordul háttal. Állandóan fel-le mászkál az ágyakra, ugrál rajta, ledobál mindent az ágyról, aztán visszarakja azért, hogy újra le tudja dobálni. Néha párnacsatázik is magával, ledobálja az összes párnát az ágyról, de sokszor olyan lendülettel, mintha ő is repülne vele. Imád az ágyon ugrálni, néha rossz nézni, ahogy ugrál, résen kell lenni. 

Néha rácuppan a telefonomra, és felhív ezt-azt, vagy küld apának sms-t. Nem tudom, hogy, de sms-t mindig csak apának küld, pedig nem is ő az első a címzettlistán. :P

Ha éhes, mutogatja mit szeretne enni, főzeléket vagy dobozos kaját (bébidesszertek). Még nem eszik önállóan, bár állítólag korai is lenne, de már pakolgatja a kanalat a kajájába, hogy együnk már. Ha szomjas, lóbálja a cumisüveget, hogy "aaanya, adjál inni". Az üveget lusta fogni, de néha azért hajlandó, de sokszor ha kérem, hogy fogja már magának, akkor inkább nem kér inni. :P A mi kajánkból mindig kér enni, szereti a házikosztot. Az étvágya teljesen változó, van amikor reggel eszik tápszert és utána csak 2/3 körül akar enni, van amikor eszik rendesen, néha meg úgy kell beleimádkozni a kaját. Nagyon szereti a danonino-t, meg a piros pöttyöst. Mostanában babakeksszel is kiszolgálja magát, úgy látom most kezdi élvezni, hogy van foga és tud vele harapni, mert engem is harapdál, az orromat, az arcomat, az ujjamat. Jó kis éles fogai vannak. Már 6 van, wow. Néha megetet engem vagy apát, tömi a szánkba a kajákat és addig tömi, amíg el nem tűnik a szánkban a falat. 

Mániája a TV ki-be kapcsolgatása és a dvd-zés. Kiveszi a dvd-ket a tokból meg visszarakja, ki-be pakolgatja a lejátszóba is a lemezeket, elindítja a lejátszást, nyomkod minden gombot a lejátszón, meg a távirányítón, aztán ha valami nem stimmel, mutogat a távirányítóval a TV-re.

Még mindig imád rendezkedni, nem győzök rendet rakni utána. Kipakolgatja a fazekakat, aztán visszalogisztikázza őket, ha nem férnek be jól, addig rendezi, amíg el nem férnek. Állandóan kavarni akar a fakanállal a tűzhelyen levő edényekben. Szétszedi a teafiltert, beleteszi a teáskannába, bögrébe (előkészíti a teánkat), "facsar" bele citromot, tesz bele mézet. Tanulunk bögréből és pohárból inni, a bögrét fogja a fülénél és emeli a szájához, de az ivás egyedül még nem megy, de imád így inni. Sokszor a mi bögrénkből akar, nem baj, hogy nagy és nehéz bögre.

Sok szót és utasítást megért, persze van amit csak akkor ha akar. Sokszor direkt nem fogad szót, rászólok, hogy vegye ki a szájából a dolgot, és csak azért is beleteszi és közben röhög anyán. Naggyon vicces. De ha pl. mondjuk neki, hogy hogy fúj kint a szél vagy esik az eső/hó, rögtön sasol kifelé, bár ez már régi dolga. Mindig is imádta nézegetni, hogy hogy fújja a szél a fákat. 

Az öltözködésben is segít, bár van amikor nem segítség a segítség, pl. amikor állandóan leveszi a sapkát/zoknit/cipőt, én meg nem győzöm visszaadni rá. Tudja, hova kell tenni a sapkát, cipőt, zoknit, kesztyűt (fejére, lábára, stb.), vagy ha mondom neki, hogy vegye le a sapiját, zokniját, leveszi, sőt ma már a gatyáját is levette. 

Szeret kergetőzni négykézláb, nagyokat visítozik, ha kergetem. Ha jól érzi magát, olyankor amúgy is mindig visítozik a nagy örömködéstől. Pl. amikor látja az ablakban, hogy apa hazajött és kint van Bertivel és Barnabással. Vagy mikor múltkor indultunk sétálni és őt kitoltuk a kutyákhoz, kb. 10 percen keresztül folyamatosan visítozott meg röhigcsélt a kutyákon. Sajna nem volt kéznél a kamera. 

Néha szívat is és jókat röhög rajta, pl. amikor mosom a kezét, állandóan elzárja a csapot, én meg kinyitom, ő újra elzárja és ez nagyon vicces. Állandóan kinyitja a tépőzárat a cipőjén. Letépi magáról a pelust, amikor ráadom. Valamelyik este fürés előtt már annyira várta a pancsit, hogy letépte a pelust és elhajította a fürdő másik végébe. 

Mostanában a könyvek csak akkor érdeklik, ha eléteszem, amúgy mindig autózik, lego-zik vagy valamivel elfoglalja magát. Sok mindent megfigyel és ugyanúgy csinálja mint mi. Megtörli zsepivel az orrát vagy az enyémet. Ki-be kapcsolgatja a légzésfigyelőt, próbálja a fülpucipálcikával pucolni a fülét, letörli szalvétával a könyhapultot, törli ronggyal a padlót, kipakolgatná a mosogatógépet, ha engedném, kapcsolgatja a mosógépet, és imád porszívózni. Állítólag ez a takarítóláz elmúlik a gyerekeknél, 2-3 év múlva, sajnos.

Szóval amit tőlünk lát, vagy egyszer megmutatjuk, megjegyzi és utána csinálja. Néha meglepődöm azon, miket csinál. Sokszor nekem sem hagy békét, ha írok, elveszi a tollamat és "rajzol" a tollal, ha olvasok, becsukja a könyvemet és eltolja. ja, és ha anya útban van, szépen félrelök. Múltkor azon a széken ültem, amit tologatni akart, szépen letessékelt onnan. Ma a bölcsiben az e-heti vendég, dél-afrikai - magyar, édes szőke kék szemű Marcit akarta letolni a székről elég erősen, hogy húzzon már onnan, kell neki az a szék. A játékdobálásról a bölcsiben biztos hamar le fogják szoktatni. 

Az alvástechnikája érdekes, néha amikor álmos, de nem tud aludni, vánszorog az ágyon, dobálja magát össze-vissza. Ez főleg hajnalban jó, amikor az egyik pillanatban még a fejünknél van a feje, a következőben meg már a lábunknál. Hajnalban mindig feláll az ágyában és közénk kéri magát, ott alszik tovább. Próbálom rászoktatni a saját ágyában elalvásra, de mutogat, hogy a mi ágyunkon szeretne elaludni. Utána már betehetem a sajátjába.  

Nagyon mókás ez az időszak és nagyon érdekes, ugyanakkor veszélyes is, nagyon kell figyelni rájuk, fel vannak pörögve, de nincs veszélyérzetük, nem ismerik a határokat, a saját korlátaikat, huh, van mit tanítani.

Na, és nyomja a sódertr, egész nap, néha nem bírjuk őt túlkiabálni, úgy mondja a magáét. Édes pofa ahogy magyaráz, főleg amikor mérges és panaszkodik.:P

Domi már nagyon utálja az orr-porszívózást, olyan visítást vág le, mint még soha. Bár pont ma mondták a bölcsiben, hogy ő nagyon szolídan sír másokhoz képest. Néha már nem tudom, hogy szívjam -e az orrát, mert el van neki dugulva, de szinte semmi nem jön, hiába fújok neki orrspray-t előtte, hogy átmossa. Néha azt hiszem, hogy csak megszokásból veszi a száján a levegőt, mert az éjszakát végigalussza úgy, hogy az orrán vesz levegőt és nem szuszog. De közben ma is prüszkölt 3-at meg 2x folyt az orra, ilyenkor meg azt gondolom, na megint kezdődik, aztán hallom, hogy szörcsög meg a száján veszi a levegőt, aztán szegényt megkínzom, és mégis alig jön valami. Úgyhogy szerintem nem fogom neki holnap már szívni, csak ha rosszabbodik, bár remélem nem fog. De amúgy meg dugdossa be az orrába az orrszívó csövet, ha nem megy a porszívó, de ha bekapcsolom, akkor rögtön visít. Érdekes. 

Semmi extra, mivel anya a közelben volt. :P De ma amúgy nyűgös volt Domi, főleg délelőtt, lehet az idő miatt, mert mondták, hogy más gyerekek is nyügikék, pl. az egyik Jázmin a csoportban, aki állítólag szeptember óta van a bölcsiben és még nem nagyon sírt, ma egész nap kesergett. Domi ma megint végigsírta a pelenkázást, nem tudom, mit hihet, mi fog történni vele vagy mi zavarja ott a fürdőszobában. Bár a pelenkázást itthon is utálja, itthon is szokott balhézni miatta. De majd megszokja, előbb-utóbb rájön, hogy ott csak a pelusát cserélik ki. Ma végre volt Zsombor is a bölcsiben, őt már régen kiszemeltem Dominak, hogy lehetnének pajtik, mert kb. 1 hónap van köztük, és Zsombi nagyon édes kisfiú. Zsombi alacsonyabb mint Domi, viszont már kb. 3 hónapja tud járni nagyon ügyesen, stabilan. És nyugodt, csendes kisfiú, okos szemekkel. Csak szegénynek mindenféle allergiája, érzékenysége van, pl. gyümölcscukor meg hasonlók, így egy csomó mindent nem ehet szegény, főleg zöldségeket, gyümölcsöket. Milyen rossz lehet valakinek az ilyen, nehéz lehet egy gyereknek megmagyarázni, hogy miért nem eheti/ihatja azt, amit a többiek.

Domi ma megint Bencét simogatta, valamiért szimpi neki. Na és a konyha volt megint nagyon tetszetős, egyfolytában oda szeretett volna bemenni Tökmag. És a szakácsnéni Marika nénivel már tegnap is haverkodott, ma meg nagyon, oda akart menni hozzá, simizte a hátát. Marika néni kosztja is ízlett neki, megette, bár csak az ölemben volt hajlandó enni. És egyfolytában a merőkanál kellett volna neki a levesből. Aztán meg a széket tologatta, amit itthon is szokott, csak itthon nagyobb és nehezebb, és megengedett a tologatás, a bölcsiben viszont nem. Ebéd után már nagyon jókedvű volt Domi, alig akart hazajönni. Volt nekik papírtojás festés, ujjukat belemártották festékbe és színezték a tojásokat, Dominak is készült műalkotása. :P

Reggel rágódtam, hogy vigyem -e, mert volt egy nagyon pici hőemelkedése, aztán úgy voltam, majd meglátom, hogy alakul. Mikor hazajöttünk, még mindig volt pici, aztán alvás után meg azóta sem semmi (kopp-kopp-kopp).Az ilyenekkel nem tudok mit kezdeni, mert a hőmérőkben már nem bízom, inkább a kezemmel tapintom a hőjét, de ez néha becsapós, mert van amikor csak ki van melegedve. Az idióta digitális hőmérők mindig szívatnak. Van kettő, sosem mutatják ugyanazt az értéket, sőt, ha ugyanazt dugom be egymás után 2-3x, akkor sem mutat egyforma értéket. Szegény Domi meg csak tűri, hogy anya egymás után dugdossa a popójába a hőmérőket és a végén még sem tudja mi a helyzet. :-(

A teszt holnap lesz élesben, holnap hagyom ott először Domit egyedül. Tartok tőle, hogy nem lesz egyszerű menet...