Úgy látszik, az egy éves kor betöltése megint egy lépés a gyerekek fejlődésében. Csecsemőből kisgyerek lesz, ahogy a könyvek is írják. Domi az utóbbi hetekben tök jól el van magának, játszik, elfoglalja magát, így nem kell minden pillanatban ott ülni mellette és szórakoztatni őt. Persze figyelni kell rá, mert huh, de veszélyes tud lenni.

Mostanában mindent tologat, hol az etetőszéket, hol az étkezőszéket, hol a porszívót, hol a bébikompot sétáltatja. A szülinapjára kapott kisautót is imádja, sokáig csak ült rajta és nekünk kellett tolni, de mostmár ő tologatja magának. Először mindig keresztbe tolta, aminek örültem, mert így nehezebb elesni vele, de aztán rájött, hogy jobb a fogónál fogva tolni. Nagyon édes ahogy tologatja, emelgeti, átemeli a küszöbön. Mindent emelget is, a vödröt, a kisautót, a porszívót, izmozik. Néha veszélyes, múltkor majdnem magára borította a széket, nyúlkál a felmosóvízbe, és úgy csúszik lefelé a lépcsőn, hogy rossz nézni. Ráadásul valamit mindig sétáltat, főleg a lépcsőn fel-le, hol anya zokniját, bugyiját, hol a porszívófejet, hol a bazi nagy micimackót tolja le a lépcsőn, ő meg csúszik le utána. Mostanában néha fejjel akar nekiindulni a lépcsőnek, de olyankor mindig rászólunk határozottan, hogy mit is tanultunk a lépcsőn közlekedéssel kapcsolatban, aztán olyankor befordul háttal. Állandóan fel-le mászkál az ágyakra, ugrál rajta, ledobál mindent az ágyról, aztán visszarakja azért, hogy újra le tudja dobálni. Néha párnacsatázik is magával, ledobálja az összes párnát az ágyról, de sokszor olyan lendülettel, mintha ő is repülne vele. Imád az ágyon ugrálni, néha rossz nézni, ahogy ugrál, résen kell lenni. 

Néha rácuppan a telefonomra, és felhív ezt-azt, vagy küld apának sms-t. Nem tudom, hogy, de sms-t mindig csak apának küld, pedig nem is ő az első a címzettlistán. :P

Ha éhes, mutogatja mit szeretne enni, főzeléket vagy dobozos kaját (bébidesszertek). Még nem eszik önállóan, bár állítólag korai is lenne, de már pakolgatja a kanalat a kajájába, hogy együnk már. Ha szomjas, lóbálja a cumisüveget, hogy "aaanya, adjál inni". Az üveget lusta fogni, de néha azért hajlandó, de sokszor ha kérem, hogy fogja már magának, akkor inkább nem kér inni. :P A mi kajánkból mindig kér enni, szereti a házikosztot. Az étvágya teljesen változó, van amikor reggel eszik tápszert és utána csak 2/3 körül akar enni, van amikor eszik rendesen, néha meg úgy kell beleimádkozni a kaját. Nagyon szereti a danonino-t, meg a piros pöttyöst. Mostanában babakeksszel is kiszolgálja magát, úgy látom most kezdi élvezni, hogy van foga és tud vele harapni, mert engem is harapdál, az orromat, az arcomat, az ujjamat. Jó kis éles fogai vannak. Már 6 van, wow. Néha megetet engem vagy apát, tömi a szánkba a kajákat és addig tömi, amíg el nem tűnik a szánkban a falat. 

Mániája a TV ki-be kapcsolgatása és a dvd-zés. Kiveszi a dvd-ket a tokból meg visszarakja, ki-be pakolgatja a lejátszóba is a lemezeket, elindítja a lejátszást, nyomkod minden gombot a lejátszón, meg a távirányítón, aztán ha valami nem stimmel, mutogat a távirányítóval a TV-re.

Még mindig imád rendezkedni, nem győzök rendet rakni utána. Kipakolgatja a fazekakat, aztán visszalogisztikázza őket, ha nem férnek be jól, addig rendezi, amíg el nem férnek. Állandóan kavarni akar a fakanállal a tűzhelyen levő edényekben. Szétszedi a teafiltert, beleteszi a teáskannába, bögrébe (előkészíti a teánkat), "facsar" bele citromot, tesz bele mézet. Tanulunk bögréből és pohárból inni, a bögrét fogja a fülénél és emeli a szájához, de az ivás egyedül még nem megy, de imád így inni. Sokszor a mi bögrénkből akar, nem baj, hogy nagy és nehéz bögre.

Sok szót és utasítást megért, persze van amit csak akkor ha akar. Sokszor direkt nem fogad szót, rászólok, hogy vegye ki a szájából a dolgot, és csak azért is beleteszi és közben röhög anyán. Naggyon vicces. De ha pl. mondjuk neki, hogy hogy fúj kint a szél vagy esik az eső/hó, rögtön sasol kifelé, bár ez már régi dolga. Mindig is imádta nézegetni, hogy hogy fújja a szél a fákat. 

Az öltözködésben is segít, bár van amikor nem segítség a segítség, pl. amikor állandóan leveszi a sapkát/zoknit/cipőt, én meg nem győzöm visszaadni rá. Tudja, hova kell tenni a sapkát, cipőt, zoknit, kesztyűt (fejére, lábára, stb.), vagy ha mondom neki, hogy vegye le a sapiját, zokniját, leveszi, sőt ma már a gatyáját is levette. 

Szeret kergetőzni négykézláb, nagyokat visítozik, ha kergetem. Ha jól érzi magát, olyankor amúgy is mindig visítozik a nagy örömködéstől. Pl. amikor látja az ablakban, hogy apa hazajött és kint van Bertivel és Barnabással. Vagy mikor múltkor indultunk sétálni és őt kitoltuk a kutyákhoz, kb. 10 percen keresztül folyamatosan visítozott meg röhigcsélt a kutyákon. Sajna nem volt kéznél a kamera. 

Néha szívat is és jókat röhög rajta, pl. amikor mosom a kezét, állandóan elzárja a csapot, én meg kinyitom, ő újra elzárja és ez nagyon vicces. Állandóan kinyitja a tépőzárat a cipőjén. Letépi magáról a pelust, amikor ráadom. Valamelyik este fürés előtt már annyira várta a pancsit, hogy letépte a pelust és elhajította a fürdő másik végébe. 

Mostanában a könyvek csak akkor érdeklik, ha eléteszem, amúgy mindig autózik, lego-zik vagy valamivel elfoglalja magát. Sok mindent megfigyel és ugyanúgy csinálja mint mi. Megtörli zsepivel az orrát vagy az enyémet. Ki-be kapcsolgatja a légzésfigyelőt, próbálja a fülpucipálcikával pucolni a fülét, letörli szalvétával a könyhapultot, törli ronggyal a padlót, kipakolgatná a mosogatógépet, ha engedném, kapcsolgatja a mosógépet, és imád porszívózni. Állítólag ez a takarítóláz elmúlik a gyerekeknél, 2-3 év múlva, sajnos.

Szóval amit tőlünk lát, vagy egyszer megmutatjuk, megjegyzi és utána csinálja. Néha meglepődöm azon, miket csinál. Sokszor nekem sem hagy békét, ha írok, elveszi a tollamat és "rajzol" a tollal, ha olvasok, becsukja a könyvemet és eltolja. ja, és ha anya útban van, szépen félrelök. Múltkor azon a széken ültem, amit tologatni akart, szépen letessékelt onnan. Ma a bölcsiben az e-heti vendég, dél-afrikai - magyar, édes szőke kék szemű Marcit akarta letolni a székről elég erősen, hogy húzzon már onnan, kell neki az a szék. A játékdobálásról a bölcsiben biztos hamar le fogják szoktatni. 

Az alvástechnikája érdekes, néha amikor álmos, de nem tud aludni, vánszorog az ágyon, dobálja magát össze-vissza. Ez főleg hajnalban jó, amikor az egyik pillanatban még a fejünknél van a feje, a következőben meg már a lábunknál. Hajnalban mindig feláll az ágyában és közénk kéri magát, ott alszik tovább. Próbálom rászoktatni a saját ágyában elalvásra, de mutogat, hogy a mi ágyunkon szeretne elaludni. Utána már betehetem a sajátjába.  

Nagyon mókás ez az időszak és nagyon érdekes, ugyanakkor veszélyes is, nagyon kell figyelni rájuk, fel vannak pörögve, de nincs veszélyérzetük, nem ismerik a határokat, a saját korlátaikat, huh, van mit tanítani.

Na, és nyomja a sódertr, egész nap, néha nem bírjuk őt túlkiabálni, úgy mondja a magáét. Édes pofa ahogy magyaráz, főleg amikor mérges és panaszkodik.:P