Csütörtökön volt az első nap, hogy Domi egyedül ott maradt a bölcsiben. Ráadásul gyorsan kellett lelépnem, mert véletlenül lenyúltam apa kocsi kulcsát és nem tudott dolgozni menni. Domi szerintem észre sem vette, hogy átkerült a kezemből a Zita kezébe, nem sírt, semmi. De később biztos leesett neki a tantusz (azaz anya nincs sehol). Azt mondták, amikor kézben volt, nem sírt, de pl. a homokozóba nem akart lemenni. Kb. 2 órát volt ott egyedül, valamennyit biztos pityergett, mert én már nem bírtam itthon magammal és a megbeszélt idő (12:00) előtt visszamentem. Éppen kint voltak az udvaron, kukucskáltam a kerítésen, láttam, hogy Domi pityereg, így bementem hozzá, nálam rögtön megnyugodott. Szegény nagyon álmos és éhes volt már, bent evett, nagyon örültem, hogy megette a szakácsnéni kosztját, féltem, hogy esetleg nem fog neki ízleni a megszokottól eltérő kaja. Aztán annyira magához tért, tiszta happy volt, örömködött, rohangált, játszott, nem akart hazajönni. Sőt, a kis széket szerette volna tologatni (mint itthon), de a kis széken rajta volt Marcika (dél-afrikai szőke, kék szemű herceg), Domi meg úgy döntött, Marcinak nincs helye a széken és elkezdte szépen letolni Marcit a székről. Na szép...