érdekességek

Az idő szép apránként javulgat, néha már a nap is kisüt. Juhééé...

Domit szerencsére egyáltalán nem viselte meg ez a zord, szeles idő, nagyon jókedvű mostanság. És megállíthatatlan, kifogyhatatlan, fáradhatatlan (miből "készülnek" ezek a gyerekek? :P)

Annyira élvezi a "járás tudását", hogy mászni már nem is mászik, csak jön-megy állandóan és mindent cipel magával.

Mostanában úgy mindennek meg van a helye nála, pl. ha megtalálja a zoknimat valahol, amit előtte ő hagyott el valamerre, egy idő után úgy dönt, vissza viszi a helyére, felmászik vele a lépcsőn és beteszi anya zoknis fiókjába. Ma nagyon édes volt, hazajöttem, mentem kezet mosni, odajött, fogta a zoknimat és rátette a lábamra, hogy azt most oda vegyem fel. :P

De ha pl. meghallja a porszívó szót akármilyen vonatkozásban, megy oda a szekrényhez, és dübögteti, hogy vegyük elő a porszívót.

Ha a porszívó előkerül, viszi a kábelt a konnektorhoz, hogy dugjuk be. Ma, mikor már úgy döntött, hogy a porszívó húzzon el szunyálni, ennél is tovább ment, követte a kábelt a végéig és kihúzta a konnektorból. Persze ezt a kihúzást abban az egy másodpercben tette, amikor nem láttam, így a szívbaj jött rám. Pedig próbálom neki tanítani, hogy bedugni és kihúzni (mármint a porszívót) apa és anya dolga, nem Domié. De ő nagyon önálló, mindent ő akar csinálni.

Rájöttem, hogy a gyerekeknek röntgen szeme van. Minden utolsó szöszt és morzsát kiszúr a földön, meg mindenhol, még takarítás után is. Aztán felszedi és vagy odaadja nekünk, hogy dobjuk ki, mert az nem odavaló, vagy ő maga odaviszi a kukához és kidobja. Nagyon édes ahogy battyog egy darab morzsával a kezében, nagy boldogan. :P

Mostanában vannak kedvenc dolgai. Így néha nem mindegy, melyik cipő kerül a lábára. Eleve imádja a cipőit hurcibálni, mostanában kapott is 2 párat, mert ami volt, nagyon meleg volt, úgyhogy kapott egy olcsó és egy drágább cipőt, ilyen - olyan alkalmakra. A benti cipőt sokszor hiába adom rá, leveszi. Ennyit a tépőzár használhatóságáról egy pici gyerek esetében. Aztán ha mehetnéke van, hozza az összes cipőt és szétdobálja a nappaliban vagy hurcolja össze-vissza, meg mutogatja, teszi a lábához, hogy vegyük fel. És persze boldogságos, ha cipő kerül a lábára, mert akkor jöhet a séta... Van kedvenc sapija is, a micimacis baseball sapi, azt van olyan nap, amikor nem engedi levenni a fejéről, egész nap abban lófrál és balhé van, ha lekerül. A sapka is olyan mint a cipő, ha mehetnéke van a gyereknek, hozza a sapikat, teszi a fejéhez, füléhez, hogy vegyük fel, aztán húzzunk el valahová. :P

Szeret ő maga is takarítani,

néha utánozza a felmosást egy papírzsepivel vagy elzsákmányolja magának a nagy mop-ot. A partvist már eldugtam, mert állandóan rohangált vele és attól féltem, egyszer kiveri az üveget az ajtóból. Így most úgy döntött, a partvis hütő mellett megürült helyét elfoglalhatja az ő kis saját mop-ja. :P Persze azért bőven csinál ő is takarítanivalót, hol a teafiltert tépi és szórja szét, de ma éppen sikerült az egész doboz kakaót magára borítania (meg a pultra), amit utána nagy örömmel szétsikált. És hát a vödrök, nagy haverok, nincsen nap vödrözés nélkül és nincsen vödör Domi nélkül :P kipakolja belőle a ruhát, aztán néha vissza is, közben megsétáltatja a vödröt, megmutatja neki a lakást, megtologatja, megdobálja, jó kis hangos móka, zene füleimnek. :P

Mostanában szereti a ruháit is sétáltatni, néha elővesz egyet és mászkál vele egy félórát nagy happy-n. Aztán visszaviszi a helyére.

Kaja, pia: nem mindegy, mit eszünk. Az elég egyértelmű, ha nem éhes vagy valami nem ízlik, mert félre nem érthető módon hozza az ember tudomására. De ugye sokszor ő maga dönti el, mit szeretne enni, odamegy a szekrényhez, kiválasztja, mit szeretne, aztán kunyizik egy kanalat, odamegy az etetőszékhez, csimpaszkodik rá, hogy be akar ülni, magára teszi a partedlit és örömködik, hogy jön a kaja. Étvágya nagyon változó, néha tömni kell mint a libát, néha meg csak pislogok, mennyit eszik. És érdekes, hogy bölcsis napokon eszik sokat, pedig ott is eszik, mert nem hagyják nem enni, ha kell, megtömik, aztán beírják a füzetkébe, hogy mit evett, így én is látom, mennyire lesz még éhes. Van olyan nap, hogy az otthoni reggeli - bölcsis reggeli - tízórai - ebéd - uzsonna után még itthon bevág 3-4 danonino-t, aztán vacsira tápszert, vagy ma pl. délután 4 és fél 8 között bevágott egy joghurtot (100g), aztán egy kompótot (100g), aztán egy pudingot (100g), aztán kivette apa szájából a túró rudi egy részét, elbattyogot, megette, aztán elővett egy partedlit és fel-le rohangált benne, meg elkezdett rágcsálni egy másikat, hogy ő még éhes. Én meg gondoltam, nem lehet éhes ennyi kaja után, de csak ott ácsorgott az etetőszéknél, úgyhogy még bevágott egy adag tápszert. he? Mostanában imdája a kakaós kalácsot, egész sokat elmajszolgat belőle, meg a téli szalámira van rákattanva, kiveszi a zacsiból és csócsálja, persze kenyér nélkül a finom (apja fia...).

Mostanában fürdeni sem lehet tőle, ha meghallja a víz csobogást, megy be a fürdőbe és huzigálja a kabinajtót. Ha apa ül a WC-n, addig veri az ajtót, amíg ki nem jön. :P

A kézmosó mellett sem lehet úgy elmenni, hogy a szappan a helyén maradhatna, annak a kézmosóban a helye Domi szerint, úgyhogy mindig beledobja, Kezet mosni persze nem szeretünk. Hajat mosni meg aztán kifejezetten utálunk, úgyhogy megy a mondókázás hajmosás közben.

A virágok lettek Domi nagy kedvencei. Idebent is, minden virágot megsimizünk, tapizunk, hogy milyen, ha szúr, ha nem. De az utcán, egész végig megy a mutogatás, magyarázás, hogy "ott a virág, menjünk már oda megsimizni". ááá. kisfiam, az ott valakinek a kertjében van, nem tudunk bemenni, nagyon szép virágok, de elégedj meg a nézegetéssel. :P Na jó, cserébe mindig szakítunk valami kis virágot innen-onnan, igazából mindenhonnan, mert mind kell. Egész úton megy a nyögdécselés, minden egyes pitypangnál. Szerintem amúgy Domi nagy bringás lesz, mint az apja, mert annyira megszokta nézni a bringás gyerkőcöket.

A cumi is egyfajta játékszerré vált, sokszor 2-3 cumival rohangál Domi és nagy örömmel cserélgeti őket. Mostanában sokszor nem úgy kapja be, hogy beteszi kézzel a szájába, hanem szó szerint rábukik és felcuppantja a cumit a földről / asztalról :P