Ma elmentünk a bölcsibe apával, hogy apa is lássa, milyen, mert reggelenként ő viszi Domit. Én maradtam még egy félórát, apa elment. Közben érkezett egy új kisfiú, Gergő, őt aznap kezdte szoktatni az anyukája. Gergő 1 hónappal idősebb Dominál. Aztán én is eljöttem, délre mentem vissza. Mikor eljöttem Domi sírni kezdett, de mire hazaértem (kb. 5 perc), már hívott a Petra, hogy Domi lenyugodott és minden oké. Vittem neki egyébként egy kinyomtatott képet Bertiről és Barnabásról, rosszabb időkben hátha segít. Aztán délre mentem vissza, Domi éppen befejezte az ebédet, örültem nagyon, hogy elfogadta mástól is a kaját és evett, ivott. Persze ahogy meglátott, rögtön kérte, hogy vegyem fel, de nyugodt, jókedvű volt, sőt, akkor megint vidámkodni kezdett, játszott, visítgatott, megint nem akart hazajönni. Mókás volt, mert odament az üvegajtóhoz nézelődni és odament hozzá egy kisfiú, Ricsike (aki egyébként 3 éves, de kb. másfél éves gyerek szintjén van, nem fogyatékos, de valamiért nagyon lemaradt a fejlődésben), Domi meg nagy lazán arrébb tessékelte Ricsikét, aki legalább 1 fejjel magasabb nála, hogy húzzon már onnan. Hazafelé persze kidőlt az autóban, bealudt 2 perc alatt, aztán felvittem az ágyába, aludt 2 órát. Azt mondták a bölcsiben, úgy tűnik, ő a könnyen beszokó gyerekek közé tartozik, mert sok gyerek az elején egész nap ordít, még akkor is, ha az anyukája ott van (idegen hely, idegen emberek). Állítólag még Zsombor, a kis kedvencem is napi 2 órát bömbizett az elején, most meg nagyon jól el van egész nap, édes kisfiú, nyugodtan eljátszogat, nem sírdogál már. Szóval Domi egész jól viselte az első napokat, mert ha én ott voltam, akkor nagyon vidám volt, nagyon tetszett neki, főleg a sok új játék, nélkülem meg el volt, és az 5 perces sírása és hogy vigasztaható volt, az biztató.