Domi kedvenc dala volt, egészen pici korában:

"Hová mégy te kiscsibe, sálálálálá, megyek a csibe bölcsibe, sálálálálálá, mit csinálsz ott kiscsibe, sálálálálá, amit a nagy csibe csak kicsibe, csip-csirip."

Ma úgy döntöttem, Domi már meggyógyult annyira, hogy mehetünk bölcsit szokni. Az volt megbeszélve, hogy fél 9 - 9 között megyünk, persze 9 előtt 2 perccel értünk oda, mert 1. elaludtunk (későn feküdtünk - nehezen keltünk, Domi is későn aludt el és 8-kor úgy ébresztettem fel), 2. Domi indulás előtt rakta meg a pelenkát egy atombombával. Mindegy amúgy, mert nem számít hogy pontosan érjünk oda. Domi jókedvűen élvezte az autózást (azt az 5 percet), aztán mikor beléptünk az öltözőbe, azt hiszem megint orvosi rendelőnek hitte a helyet, és kezdett görbülni a szája, de aztán meggondolta magát. Átöltöztünk, felmentünk a gyerekek közé, akkor megint görbülni kezdett a szája, de meglátta a "tik-tak"-ot a falon és elfelejtett sírni. Aztán leültünk játszani, a játékok megint lekötötték a figyelmét, bár néha mászott rám. Reggelit nem kért (melegszendvics falatkákat), de ezen nem lepődtem meg, amilyen "jól" eszik mostanában, meg amúgy is reggelizett itthon tápszert. Az az 1 óra bentlét gyorsan eltelt, bár amikor elmentem wc-re, elkezdett sírni, de Zita (óvónéni) azt mondta, közben elvette tőle egy másik kisfiú a kiszemelt játékautót, úgyhogy ezen is felhúzta magát. De nem sírt sokáig, a másik (persze tök ugyanolyan) autóval megbékélt. Milyenek a gyerekek, volt 3 teljesen ugyanolyan autó és naná, hogy mégis az kell nekik, ami a másiknál van. Pákó gyereke, Bence például jól el van kényeztetve, mert állandóan visít, ha elveszik a játékát, így inkább rászólnak a többi gyerekre, ha elveszik Bencétől a játékot, csak hogy ne hisztizzen. De érdekes volt, mert Domi lenyúlta Bencétől a lego autót és Bence hagyta. Lehet azt gondolta Bence, hogy "jól van új fiú, majd ha nem lesz itt az anyukád, ez nem így fog működni"? :P De egyébként minden gyerekre rászólnak, ha el akarja venni a másik játékát.

Aztán jött egy kis hiszti, levegőzés előtt peluscsere, na ezen kiakadt Domi, mert szerintem megint nem tudta, hogy most mi lesz, mi ez az új szoba, miért kell vetkőzni (csak nem dokibá/szuri jön), jól le is pisilte a ruháit, de aztán mikor visszavittem a játékok közé, gyorsan megnyugodott. Aztán mikor öltöztünk a kimenetelhez, teljesen bezsongott, az sem zavarta, hogy 2 másik gyerek ordított (az egyik, Balázs azért, mert a benti cipőjét le kellett venni (komoly ok a sírásra :P), a másik, Tomi meg ki tudja miért. Mindegy, kint lenyugodtak. Az idő nem volt verőfényes, messze nem olyan, amit ígértek. Domi először sétálgatott velem a kertben, körbesétáltunk párszor, rúgta a labdát, aztán betettem a homokozóba a többi gyerek közé, kisvödör-kislapát-homok, el volt vele egy félórát legalább, nagyon élvezte. Én meg aggódtam, hogy nehogy felfázzon a homokban ücsörgéstől, elég vastag -e a nadrágja. Nagyon tetszett még Dominak a műanyag "jetski" hinta, igazából nem nagyon akart bemenni. Aztán csak beszaladtunk a ruhánkért és jöttünk haza. Gondoltam, Domi biztos kifáradt, bealszik már az autóban, de nem. Nem mertem elindulni vele boltba, hogy biztos el fog aludni. Hazajöttünk, próbáltam kaja nélkül altatni, mert mostanában mindig ebéd előtt alszik, de nem akart. Aztán gondoltam, hát jó, hátha eszik egy kicsit, és jól meglepett, mert bevágta az egész főzeléket. Máskor meg délután 2-kor úgy kell beleénekelni (szó szerint) a főzeléket. Utána megint próbáltam altatni, hiába, Teljesen fel volt pörögve, játszott, mászkált, én meg "vártam", hogy kidőljön. De nem akart. Akkor elkezdtem kaját csinálni, "segített" főzni, mert persze mindig kavarni akarja a fazékban a kaját. Holmi üres játékfazekakkal nem lehet átverni, neki az kell, ami a tűzhelyen rotyog. :P Aztán csak elaludt 3 körül, de nem aludt csak másfél órát, amikor készültem én is ledőlni, fel is ébredt. Kicsit nyűglődött, aztán bevágott egy joghurtot, egy fél üveg áfonyás almát (c-vitamin áfonyában a legtöbb), aztán egy fél túró rudit, aztán egy óra múlva odaadott egy kompótot, hogy kéri, megette, aztán egy babakeksz. Na mondom, fiam, ha ilyen jó hatással van rád a bölcsi, hajrá. :P Aztán fel volt még pörögve, fél 10-kor nagy nehezen bealtattuk, bár ő még nem akart, mászott le az ágyról, ment ki a szobából. 

Azért kiváncsi vagyok, mikor jön az újabb takonykór Dominál, mert kint az udvaron az összes gyerek orra folyt (kivéve Domit), óvónéni nem győzte törölgetni. Mondta, hogy alvás előtt kiporszívózzák mindenki orrát (akinek folyik), mert van akinek szokták otthon, de van akinek nem, ők inkább megcsinálják bent a bölcsiben. 

Azért az jó a rosszban, hogy azt látom, hogy rendesen cserélik a pelust a gyerekeken, van egy kedves szimpatikus dajka, aki levegőzés előtt minden gyereket végigpelenkáz, aztán alvás előtt is, után is, meg aki korán jön/későn megy, annak még többször, a szagos pelust meg rögtön kiszagolják és cserélik. Mossák a fogukat (hú ez nálunk nem fog menni még), kapnak rendesen tízórait, ebédet, uzsit, inni is többször kapnak teát és gyümölcslevet. A szakácsnéni is szimpatikus. Az is tetszik, hogy napközben nem engedik cumizni a gyerekeket (én is szoktatom erre Domit és nem is hiányzik neki), csak alvásnál van cumi. Figyelnek a gyerekekre, hogy ne szekálják egymást, tanítanak nekik mondókákat. énekeket, olvasnak könyvet, rendre szoktatják őket (elpakolni a játékot), következetesek. Tisztított vizet adnak nekik és figyelnek arra, hogy melyik gyerek mit nem eszik meg, a kaját pépesítik amennyire kell (ebben volt sok negatív tapasztalatom más bölcsiknél).  Rendes ágyban alszanak a gyerekek, nem műanyag deszkán, 1 évben 2x van csak szünet (nyár és karácsony). A többit meg majd meglátjuk,mi hogy alakul, de főleg, hogy Domi be tud -e szokni és mennyit lesz beteg. Azért nehéz ez neki is, nekem is. De nekem kell keménynek lenni, nem szabad éreznie rajtam egy pillanatig sem azt, amit érzek... És apának is meg kell tanulnia mosolyogva odavinni és odaadni Domit, akkor is ha Domi sír, nem szabad azt látnia, hogy apát zavarja, hogy ő sír, vagy apa szomorú... Majd alakul ez valahogy, ha már így alakult. :-)

A hatodik fog is kibújt múlt héten, észre sem vettem mikor, nem nagyon túrkáltam a szájában, mert nem szereti. Most 4 foga van fent és 2 lent. Lehet ettől is nyűglödött, sírdogált egyik éjjel, meg taknyosodott, lázasodott. Ah, de hosszú is ez a fognövesztős időszak.

 Édes ez a pici cipő és mókásan néz ki apa cipője mellett:

A porszívófejjel, a partvissal, a felmosóval és a vödörrel. Vödör jöhet bármilyen formában és színben. Ha anya tereget, Domi kirámolja a ruhát a vödörből és boldogan eljátszik a zsákmányával. Kapott már kicsi, játék takarítócuccokat, de neki csak a nagy a jó és csak az, ami éppen használatban van :P 

A porszívónak bármelyik alkatrésze jó játék (kivéve a szűrő, attól félünk és ordítunk, ki tudja, miért?)

A porszívófej nagy kedvenc, néha megsétáltatjuk, fel-le a lépcsőn...

Profi munkát végez:

Kicsit elmaradtam a blogírással, az utóbbi napok mozgalmai miatt. Múlt héten szerdán és csütörtökön áramszünet volt a környéken, ezt persze jó előre jelezték is, és persze ha áram nincs, nincs fűtés és meleg víz sem, nem tudok kaját adni a gyereknek, úgyhogy gondoltam ne üljünk itthon. Persze sikerült kicsit elkésnem mindennel, úgyhogy a hajszárítás kellős közepén, pontban 8 órakor kikapcsolták az áramot. Örültem neki(k), persze én voltam béna. Mindegy, elrendeztük a hajszárítást másképp, aztán kimentünk a munkahelyemre, begyűjtöttem pár cuccomat, beszélgettünk a kollégáimmal, meg Ildivel és Andival, aztán kimentünk Hajniékhoz. Domi jól viselkedett a Tesco-ban, kirámolta a fiókokat, meg nézelődött ki az ablakon, persze előtte szunyált egy nagyot az autóban, kipihent volt. Hajniéknál nagy örömömre a két fiú tök jól el volt egymással, mosolyogtak, mutogattak egymásra, simizték egymást, már Domi is tök jól viselte Arián közelségét. Domi persze bevetette magát Arián játékai közé, azt is megtanulta Ariántól, hogy kell használni a mop-ot és a felmosóvödröt. :P Délután kimentünk az udvarra, nézegettük Buksi kutyát, labdáztunk, és hát nagy érdeklődést váltott ki Dominál a környék galambtenyésztőjének délutáni galambreptetése (=köröztek a galambok oda-vissza a házak felett). Hajni és Arián szokás szerint szuper házigazdák voltak, jól éreztük magunkat. Hazafelé persze kidőlt az autóban Domi.

Csütörtökön délelőtt a bölcsiben kezdtük a napot (erről külön írok), aztán megint kimentünk Hajniékhoz. Az idő meseszép volt, napsütés és meleg, igazi tavasz. Domikám megint szunyált egy jót az autóban, kicsit köröztem vele Hajniék környékén, hogy kialudja magát.  

 Fiúk megint jól elvoltak, örült a lelkem nagyon. Domi teljesen rákattant Arián takarítószettjére

úgyhogy gondoltam, kell majd venni neki itthonra is. Persze volt, amikor mindketten ugyanazzal a játékkal akartak játszani, ez általában a porszívócsövet, a mopot és a partvist jelentette, de édesek voltak, hogy a porszívócsövet fogták mindketten, hogy az most kell nekik. Domi megint megcsodálta Arián tanulószékét

jót mosolyogtam, mert amikor a szék a rajta levő kislámpa megnyomására azt mondta pl. hogy a lámpa zölden/sárgán, stb. világít, a lámpa szó hallatán Domi mindig felnézett a plafonon levő csillárra. 

Délután megint kint voltunk a kertben, Domi visítozva örömködött a köröző galamboknak, labdáztunk, "buksikutyáztunk", aztán Domi még átrendezte a vasalnivaló ruhákat az ágyon, és jöttünk haza. Jót szunyált megint az autóban. Hajnikám, hálás köszönet a vendéglátásért, jól érezztük magunkat veletek!

Domi az utóbbi 2 hétben mindig borzasztó korán ébredt (és úgy is maradt), ami nekünk fogalmazzunk úgy: rosszul esett, mivel mi éjfél előtt ritkán kerülünk ágyba és persze az éjszakák sem múlnak el kisebb-nagyobb megszakítások nélkül. Rájöttem, hogy Domi azért ébred fel hamar, mert a 3 ablakból 2-n nincs sötétítő függőny, mert ugyan szerettünk volna, de kicsit macerás, mert 2 ablak béna kutyaólas és nehéz rá megtalálni az ideális sötétítést. Mielőtt Domi született, felmérettük egy függönyös céggel, de bődületes összeget mondtak, így gondoltam, majd egyszer csináltatunk rá redőnyt (ami még mindig nem a tökéletes megoldás, de több mint a semmi), Domi ablakára meg varrattam egy sötétítő függönyt, amivel csak annyi a macera, hogy cserélgetni kell este és reggel a két függönyt. Na, ezt most feltettem a hálóban az egyik kutyaólas ablakra, szerencsére ez sötétít annyit, hogy Domi az utóbbi napokban 7 vagy 8 óráig is aludt reggel (tegnap pl. egyben 12 órát), viszont a harmadik ablakon meg jön be nappal elég fény, és amúgy is keveset vagyunk a hálóban napközben. De azért redőnyt szeretnék csináltatni majd mindhárom ablakra, mert az ugye szigetel télen-nyáron. 

Pár dolgot megcsináltattunk a házban, egyrészt motoros lett a garázskapu (és új), ez sok szempontból volt fontos, a régi nehéz volt és rosszul szigetelt, nehéz volt bezárni és macerás. Ez most így nagyon kényelmes, már csak a kapura kell majd egyszer motort szereltetni. Tegnap pedig biztonsági fóliát ragasztattunk fel a konyhaajtóra, mivel az egész 3 nagy üveglapból áll és Domira nézve ez nagyon veszélyes, ha esetleg betörne akár egy labdától, akár attól, hogy Domi nekiszalad.  Így ha esetleg be is törne (bár reméljük, sosem fog), nem esnek ki az üvegdarabok, mert a fólia egybefogja. Kicsit macerás volt, mert tejüveg van az ajtóban, és belülről kellett ragasztani a fóliát, ehhez viszont a konyhaszekrényt ki kellett bontani, úgyhogy először jött a konyhás kiszerelni, aztán a fóliás ragasztani, aztán a konyhás visszaszerelni. Szerencsére nem járt sem nagyobb kosszal, sem rendetlenséggel a dolog és ez is ki van pipálva. Még 3 nagyobb "projekt" van: rendbe rakatni a kertet Domi miatt, felrakatni kint az ablakpárkányokat, valamint redőnyt szereltetni az emeleti ablakokra. Mindig van valami, persze ez mind pozitív dolog, kisebb-nagyobb macerákkal, de a végeredmény a fontos. :P 

Tegnap volt itt dokibá, megnézte Domit, bár szerencsére már nem volt sem láz, sem hőemelkedés, de a hangja rekedtes és sírás közben kicsit ugatós volt, úgyhogy Dokibá mondta, hogy valami vírust bekapott Domi, vigyázni kell, nehogy krupp (és kórház! :-( ...) legyen belőle, írt fel antibiotikumos orrcseppet, mert Dominak el van dugulva az orra és a porszívózás sem segít, meg adni kell köptetőt, és a szokásos: párásítás, sok levegőztetés. Így ezen a héten elmarad a bölcsilátogatás...

Dokibá szegény nem a legjobbkor érkezett, bár ő ezt ugye nem tudhatta, egyrészt éppen a fóliát ragasztották a konyhaajtóra, másrészt Domi kb. negyedórával előtte aludt el (nagy nehezen), és elég rossz néven vette, hogy fel lett ébresztve, és főleg hogy miért. Utána már nem is volt hajlandó visszaaludni.

Úgy látszik, apának is sikerült elkapnia Domitól a takonykórt. Az jó lesz, ha majd pingpongoznak egymással és futjuk az újabb köröket. Meg ugye jövő héten kezdenénk a bölcsibe beszokást. Na, majd meglátjuk. 

Ez a takonykór utálatos dolog, persze főleg az elszenvedőnek, de nekünk, "támogatóknak" is. Lassan múlik el, a porszívózás meg egy nagy kínlódás mindenkinek. Domi még mindig taknyos, tegnap hőemelkedése volt, ma már láza is, rekedt a hangja és köhécsel. Viszont ahhoz képest a hangulata jó volt, eszeget, iszik, napközben aludt is. De ez a láz aggaszt picit, remélem holnapra nem lesz már, bár dokibát kihívtam azért egy vizitre, biztos ami biztos. Csak levegőzni nem tudunk. :-(

Egy cikk a nátháról gyerekek kapcsán, hasznos: http://www.nasivin.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=48&Itemid=60

Tegnapelőtt éjjel - nátha ide vagy oda - Domi rendesen végigaludta az éjszakát, örültem is nagyon, még ha fél 6-kor már ébresztőt fújt is. De tegnap... huh. Elaludt rendesen este, fél 9 körül, de többször is felébredt, sírt, mert nem kapott levegőt az orrán. Aztán 11 körül megelégeltem, lehoztam, kiporszívóztuk az orrát. Persze, ahogy meglátta a sihuhú-t, rögtön kinyílt a csipája, lekérte magát játszani és utána esze ágában sem volt visszaaludni. Egy órán át játszott, nem akart aludni menni, én meg nem szerettem volna, hogy sírjon, hogy elduguljon tőle az orra, mert akkor megint porszívó, megint sírás,megint orrdugulás, és no alvás, szóval ördögi kör... Aztán éjfél körül sikerült letenni az ágyba, de akármennyire is próbált, szegény nem tudott elaludni. Persze mi sem. Kínlódott össze-vissza, nyekergett, mászkált kómásan az ágyon, mindezt egy órán át, közben egyre jobban "szirénázott" és jól felhúzta magát, hogy nem bír elaludni. Mi meg nem értettük, miért nem tud aludni, a takonykórtól, vagy a foga jön, vagy is-is, vagy egyik sem, és valami más, mindenesetre már nem bírtuk a sírást, kapott egy kúpot, de még utána is csak félóra múlva bírt elaludni szegénykém, kifáradva a sírásban. Én meg már persze aggódtam, hogy mi baja van. Aztán aludtunk reggel 8-ig, persze nem folyamatosan, de legalább sírás nélkül...

Domi még mindig imád a konyhában ténykedni, és megtanul ezt-azt, amit lát tőlünk. Így például kavargat a fakanállal a lábasban, vagy citromot facsar a teához... :P 

 Facsarás közben néha eszeget a citromból is:

Akkor most leírom a tegnapi napunkat... Domi reggel 5 - fél 6 között ébredt, ahogy mostanában szokott legnagyobb bánatomra. Én ugyanis péntek este színházban voltam Hajnikával, így elég későn jutottam ágyba. Szóval próbáltam volna még szunyálni, de Domi nem akart, mivel ő már este 7-kor bealudt (érthető, hogy nem volt álmos). Miután apa közölte, hogy "Domi bekakilt", muszáj voltam felkelni (apa korán elment bringatúrára, meg kakispelust csak akkor cserél, ha muszáj). Domi rakott egy szép adagot a pelusba, igazából nem tudom, hogy az új tápszer nyomja meg napok óta a hasát vagy az a por alapú gyógyhatású készítmény, amit immunerősítőként adok neki. Kipucoltam a popóját, evett egy rendes adag tápszert (mostanában reggel simán benyomja a 200 ml-t, gondolom azért, mert éjjel nem adok már neki enni, mint eddig, csak ha kér). Na, tápszer után kicsivel megint betoccsantott a pelusba, megint akkorát, hogy muszáj volt reggeli fürdőt venni neki. Szóval még csak szombat reggel fél 8 volt és ő már 2x berottyantott, evett és fürdött. Aztán elkezdett prüszkölni, na király, náthásak lettünk. Prüszkölt egész nap, délutánra már folyt az orra, jött a porszívózás, szegénykém, örült neki. Nem tudom, hol fázott meg és mikor, múlt héten sokfelé voltunk, meg ez a tavaszi idő is nagyon becsapós és könnyű megfázni...

Reggeli után kirámolta a granulátumos teát a szekrényből és a fél dobozt a szőnyegre borította, amit utána még szét is söpört a kezével. Áááá. Úgy nézett ki a szőnyeg, mintha egy csomó rózsaszín egér odakakilt volna. Utána nyugis nap volt, ebédelt egy jót, aztán pót-ebédelt az én kajámból, uzsizott egy nagyot, sétáltunk egy nagyot a napsütésben. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy milyen ruhát adjak rá, mert meleg is volt, de ha nem sütütt a nap, kevésbé meleg, nekem mindenesetre egy pulcsiban melegem volt, rá azért adtam ruhát, mert hogy mégiscsak taknyos. Séta után goldoltam, menjünk ki még a kertbe ha már ilyen jó idő van, adtam rá másik ruhát. Amíg várt rám a lépcsőnél, teljesen beizgult, hogy ő ki akar menni Bertihez és Barnabáshoz a kertbe, és rángatta a "kerítést", balhézott és próbálta kinyitni fent a zárat. Na szép, ezt is kifigyelte, hogy kell kinyitni a "kaput". Még jó, hogy megemelni nem bírja a kinyitáshoz. Sajna nem tudtam levideózni, apa elvitte a fotómasinát. Kimentünk a kertbe, fogta a kezem, sétálgatott, nagyon tetszett neki Berti meg Barnabás, ahogy szaladgáltak, meg játszottak, aztán meg a két szomszéd palotapincsi, Csocsi és Dudi. Jó sokat voltunk kint, nagyon jó idő volt, nem is akart bejönni Domi. És amin megint csak ámultam, hogy már megint mit tanult el tőlünk: Barnabás mindig a hasát vakartatja a lábunkkal, szoktam is mostanában simogatás helyett, mivel kutyás kézzel nem nyúlhatok a gyerekhez, na és a lényeg, hogy Domi odabattyogott Barnabáshoz és a lábával ő is simizte Barnus hasát. Édes...

Aztán délután prüszkölt egyet, levettem a papírzsepis dobozt a polcról, amire rögtön ráugrott, na mondom, azt nem, egyet kaphatsz, de nem rámoljuk ki az egész dobozt és tépjük apró cafatokra a zsepiket. De nem, ő fogta a zsepit és megtörölte a nóziját. Na, én meg rögtön feltételeztem, hogy tépkedni fog. Csak lestem. Ezt is megtanulta...

Este ment a nyűglődés a taknyosság miatt, szegény nem kapott rendesen levegőt, úgyhogy kb. 4 órát aludtunk, azt is kb. 10x megszakítva.... Szóval jó kis nap volt. :P

Domit ma - először - elvittem a bölcsibe, hogy kicsit nézzen körül, ismerkedjen a környezettel és a gyerekekkel, óvónénikkel. Kicsit féltem, hogy majd ha belépünk és meglátja a sok idegen embert, elkezd sírni, meg állandóan rám fog mászni, de teljesen meglepett, mert nem hogy nem sírt, de ahogy meglátta a játékokat, rögtön lekéret magát a földre és mászott a játékokhoz. Az sem zavarta, hogy egy kicsi lány odajött hozzá, és mutogatott rá, meg piszkálgatta, és az sem, hogy nagy hangzavar volt. El volt a játékokkal és még csak nem is mászott rám, nem is figyelte, hogy én hol vagyok, mit csinálok. Amikor kiszaladtam az autóhoz, akkor sem kezdett el sírni utánam, csak nézte ahogy az óvónénik és a gyerekek énekelnek. Kb. fél óráig el volt egy rózsaszín ruhás babával, na mondom, fiam, ha ezt apád megtudja, hogy te babázol :P Aztán kint az udvaron is mindenáron le akart menni a földre, de sajna nem olyan ruhában vittem, hűvös is volt még, meg a homokozó is hideg volt. Végül alig akart eljönni. Persze ezekből nem szabad bármilyen következtetést is levonni, hogy ő majd pikkpakk beszokik a bölcsibe és imád majd ott lenni, és nem fog sírni utánunk, de azért remélem, hogy nem lesz gond a szoktatással. 

 Csütörtökön végre beköszöntött a tavasz, egész nap napsütés volt és meleg, szuper jóóó idő!

VÉÉÉÉGRE!!!! 

Már nyílnak a croccusok és nemsokára a tulipánok is a kertben.

Remélem mostmár el tudom majd ültetni a gyöngyvirág hagymákat.  

Mostmár maradjon ilyen szép idő, légysziiii!

Hazautaztunk egy napra a mamához, Domi oda-vissza aludt az úton és jól érezte magát otthon. Ismét felfedezte magának az egész házat, és jót evett a nagyi által főzött húslevesből. Pár kép otthonról:

Domi tegnap trükkösen tette rá a vonatot a sínre, szerencsére nem történt vasúti katasztrófa... :P

Nagy "örömömre" apa rászoktatta Domit a granulátumos teára, így Domi minden nap kiveszi a szekrényből és elszopogat 2-3 szemet...

 Nagy a szerelem, megy a szeretgetés minden nap... :D

Domi tegnap igazi rosszcsontka volt. Először eltörte a teáskannát, persze én nem figyeltem eléggé, hogy ne kerülhessen a kezébe. Szerencsére nem vágta meg magát, meg csak pár darab tört le belőle, nem repültek szanaszét a szilánkok. Utána széttépte a micimackós naptárat. Utána - takarítás után - kiborította a granulátumos teát, lehetett újra takarítani. Takarítás közben pedig azzal "szórakoztatta" Ildit (takarítólány), hogy amikor porszívózott, ment utána, és ki-be kapcsolgatta a porszívót. :P

 Ma reggel erre ébredtünk:

és egész nap esett, esett, esett... 

De jövő hétre már tavaszt ígérnek!!! :P

Domi nagyon szereti a Gyerekdalok, mondókák dvd-t. (Amikor megvettük még tavaly nyáron, nem gondoltam, hogy ennyire sikeres lesz. Nagyon eltalálták a grafikát, mert le tudja kötni a gyerekek figyelmét a sok színes rajz és közben nekem is van 2 percnyi szusszanásom a gyerek mellett, pl. el tudok menni wc-re. :-)) Domi idáig inkább csak a dalokat nézegette, de mostmár a mondokákat is szereti. Ha például a dalok mennek és ő mondókákat szeretné nézni, akkor jön és anya kezébe nyomja a távirányítót, hogy tegyük át a mondókákra. Ha éppen más cd/dvd van bent vagy csak szimplán nézni szeretné, odahozza a dvd tokot, hogy tegyük be vagy olyankor is a távirányítót mutogatja. Anya ilyenkor próbálja lefordítani, hogy mikor mit óhajt Őnagysága. Néha ő maga is elnyomkodja a távirányítót, aztán csak néz, hogy hová lett a kép, meg a hang, kapcsolgatja, próbálja visszaállítani a zenére. Aztán ha nem sikerül, akkor "jelez" anyának, hogy csináljunk már valamit.

Tegnap végre sikerült megvennem azt a két lapozót, amit már hetek óta szerettem volna Dominak, a két Szutyejev mesét, A három kiscicát és a Kispipi és kisrécét.

Bár meg van Szutyejev-től a "Vidám mesék" még nagyon régi kiadásban (apáé volt), de Domit még az ilyen töményebb mesekönyvek nem érdeklik, csak kitépkedi  a lapokat, de ezek a mesék annyira jók és olyan szépek a rajzok, hogy a lapozókat szerintem szeretni fogja. 

Egyébként a http://egyszervolt.hu weboldalon nagyon sok mese van fent (A három kiscica is), és még csak olvasni sem kell a lusta szülőknek, csak nyomkodni az egeret... :P De vannak fent játékok, gyerekdalok is, nagyon jó kis oldal, érdemes megnézni.  

Vasárnap ismét megünnepeltük Domi születésnapját, van akinek ez ugye duplán jár. :P Itt voltak a papáék, Hajnikámék és Veráék. Domi első körben nagyon sírós volt, utána már csak nyűgös, egyrészt mert nem aludta ki magát, talán a foga is zavarta és talán a front is. De amikor meglátta Hajnikáék ajándékát, az Állatszámláló című lapozót, amiben van egy Berti és Barnabás hasonmás, rögtön jókedvre derült. Ez a könyv már Hajniéknál is nagyon tetszett neki a múltkor. 

Itt voltak a játszópajtik is, a 6 hónapos Barni, aki nagyon sokat nőtt mióta nem láttuk, és Ariánka, aki rögtön bevetette magát a játékok közé. Domi is ragaszkodik a játékaihoz, azt hiszem ez szinte minden gyerekre jellemző lehet. De azért úgy láttam, kezdenek a fiúk összebarátkozni. :P 

A vendégek:

Ariánka és apukája, Ajay:

Anya, Domi, torta:

Ma a kedvenc kajcsimat főztem, penne fetá-val és olivabogyóval, amúgy is tészta és olasz kaja rajongó vagyok, és amióta ezt a tésztát megkóstoltam egyszer Eszter volt kolléganőméknél, azóta imádom. Egyszerű, gyors, finom. Imádom a frissen szeletelt újhagyma és a pirított dió illatát,  a fokhagymát és a fetát. :D Domi segédkezett nekem, ez nála abban merült ki, hogy hagyott főzni, illetve megkavarta fakanállal az olivabogyót. :P Fincsi lett.

Ma azt hiszem a lehető legjobbkor mentünk sétálni délután, mert tele volt a park kutyákkal, így Dominak bőven volt nézegetnivaló. Összesen 12 kutya volt egy kupacban, ebből 5 golden retriever, hiába kedvenc kutyafajtám, már utálatos dolog, hogy mindenkinek az van, divatkutya... Volt még egy full-energy dalmata, egy hájpacni bulldog, egy nagyon édes beagle, 1 puli(szerű), 2 németjuhász és egy boxer. Úgyhogy volt nagy örömködés, meg "ö-ü-ümm". Aztán ment még az "ö-ü-ümmm" a repülőknek, meg a cicáknak, meg az autóknak. Csupa izgalom egy ilyen séta. :P Aztán várt bennünket hűségesen Berti és Barnabás a kerítésnél. Ha nem lett volna nagyon hideg, minden idilli lett volna. :D

Na, ez is meg van. Vasárnap nyűgike volt Domi, találgattunk, hogy keveset aludt, vagy a foga jön vagy a front vagy ezek közül valamelyik kettő vagy mindhárom együtt? :P Aztán tegnap meg feltűnően nyugis volt, egy kis hőemelkedéssel. Na, gondoltam, megint fogzunk. Hát, az éjszaka nem is volt nyugis, 11 körül Domi sírt kegyetlenül, félálomban, vigasztalhatatlanul. Csak egy kábító kúppal tudtuk "megvigasztalni", vagyis visszaaltatni. Aztán aludt reggel 6-ig, amikor is már nem akart aludni, ellentétben apával és anyával, akik NAGGGYON szerettek volna még alukálni. Domi próbált mindenáron átlibbeni rajtunk, hol az egyik, hol a másik irányba irányba próbálkozott lemászni az ágyról, mindig visszafektettük, aztán megunta, nagy nehezen visszaaludt még egy órára. Aztán néztem délelőtt, hogy kibújt a bal felső oldalsó metsző és szerintem holnap/holnaputánra áttör a párja is. Szegény gyerkőcök, milyen nagy szenvedés nekik ez a fogkibújás..

Tegnap havazott, hihetetlen. Már nyílik a hóvirág, az első crocus-ok a kertben,

és mégis híre sincs a tavasznak. Hideg van és még havazást is mondanak a hétre. Brrr.

Domi kapott a szülinapjára a nagyitól és a papától is egy-egy doboz duplo-t, egy farmosat és egy vonatosat.

Meglepően jól eljátszik vele, azt hittem még nem fog. De milyen meglepően jól eljátszik vele anya is, el van mint a befőtt. Építgetem a farmot, meg a vasutat, aztán jön Domi és egy mint egy tornádó, átsöpör rajta, én meg kezdhetem megint az építkezést. :-) Szóval ez a duplo duplán jó játék, gyereknek is, szülőnek is, egyaránt.

Anya építette:

Domi lerombolta:  

 Mindkét kezünkben van egy fél: 

Tegnap Domi megtréfált. Válogattam szét a mosnivaló ruháit, külön-külön egy-egy vödörbe, aztán otthagytam a szobában. Domi amúgy imád a vödrökkel játszani, gondoltam, max. az egyiket megszereli. Mire visszaértem, kirámolta az összes ruhát, aztán szépen visszapakolgatta és közben szépen összekeverte nekem a ruhákat, úgyhogy kezdhettem újra a válogatást. Naggyon vicces volt. :o)

A múltkor ennél sokkal durvább tréfát űzött velem, egyik hajnalban. Gondoltam, mielőtt lefekszem, kicserélem a pelusát, hogy ne ébresszen fel hajnali 4-kor pelenkacserére. Nem vittem ki a fürdőbe a pelenkázóra, hogy ne ébredjen fel, gondoltam az ágyon gyorsan kicserélem, ahogy szoktam. De nem engedte, hogy a tiszta pelust ráadjam, hasra vágta magát és a szokásos breki pózban felkúszott az ágy közepére. Már másztam volna utána, mikor hallom, hogy valami csurog. Ááááá, persze, hogy elengedte magát és odapisilt az ágy közepére. huh. "Ha már anya nem hagy aludni, én sem hagyom őt, itt egy kis takarítanivaló"... Azért volt annyira rendes, hogy a két matrac közé sikerült pisilnie, le a földre és nem a matrac kellős közepére, hogy anya még csak ne is tudjon az ágyában aludni. Viszont állhattam neki takarítani, hajnalban... Naggyon vicces volt. :o(

De van még egy vicces szokása Dominak, minden reggel kirámolja a hálóban a szekrényt, és mostanában már nem csak ki, hanem vissza is rámol és közben előszeretettel összekeveri a fiókok tartalmát. Úgyhogy néha meglepő dolgokat találok a zoknijaim között, vagy meglepődöm, ha nem találom a helyén a zoknimat. :o)

Pakolgattam Domi régi, kinőtt ruháit, néha a szívem sajgott bele, hogy milyen pici volt 1 évvel ezelőtt, és néha milyen szívesen visszatekerném az idő kerekét, hogy újra olyan picinek láthassam a mi kis törpikénket. Ha már ez az egy éves méricskélések nagy ideje, összehasonlításként pár ruha fajta az eddig használt 5 méretből:

Apa figyelmébe elsődlegesen:

Igaz-e, hogy a bárányhimlő elleni védőoltás feleslegesen gyengíti az immunrendszert?

Ma Domi megkapta a bárányhimlő elleni 1. oltást. Muszáj, mert most nagyon bárányhimlős időszak van a bölcsikben, ovikban. Amúgy sem árt, én pl. 10 éves koromban kaptam el az akkor óvódás öcsémtől, és nem volt elég 2 hét pöttyösség, meg viszketés, hanem utána kétszer 2 hét tüdőgyulladás volt a szövődmény. Nem sokat voltam iskolában abban a tanévben. Állítólag azóta (ez ugye 25 éve volt) sokkal durvább szövődményei is akadnak a bárányhimlőnek, amit ugye egy szimpla herpesz vírus okoz. Elég, ha csak visszagondolok arra, hogy apának milyen durva 1 hete volt, amikor kb. 1 éve övsömör jött ki rajta, pont a terhességem utolsó hónapja körül. És ugye az övsömört is az a herpesz vírus okozza, ami a bárányhimlőt, övsömör csak annak lehet, aki volt bárányhimlős, mert a vírus benne marad a szervezetben, megbújuk az ideggócokban és elég egy kicsi immungyengeség és támad. Az övsömör meg nem elég, hogy ronda, viszket, de még fájdalmas is, sőt, ronda szövődményei lehetnek. Nem teszem fel apáról a képet, hogy nézett ki tavaly, mert nagyon ijesztő, pedig neki még egy szolíd változat jött elő az arcán. De a heggek több hónap alatt múltak csak el. 

Hogy nem szaporítsam a szót, Dominak, ahogy beléptünk a rendelőbe, már görbült a szája, meg sem kellett látnia a doki bácsit. De ahogy meglátta dokibát, meg megvizsgálták, még nagyobb sírás lett, szokásos zaklatott állapot, szinte remegett, de aztán viszonylag hamar lenyugodott. A vállába kapta a szurit, állítólag nem nagyon jár lázzal, max. 10-12 nap múlva jöhet ki pár pötty a testén. 6 hét múlva ismétlő oltás, szegénykémnek. Aztán lehet lassan megszokja az ilyen zaklatásokat, bár efelől most van még némi kétségem. :O( Most próbálja kialudni magából a nagy ijedtséget a kis drága.

Ajánlott link: http://www.baranyhimlo.hu/

Domi belehúzott, mára kibújt a 4. fogacska, felül. Ez a héten a 2. fog, ami áttört. Nem csoda ha nyűgös szegény.

Áááá, Domi az utóbbi két napban olyan korán kel, már 6 körül ébredezik és utána már én is csak kómázni tudok az ágyban, mert őt kell figyelni, mit csinál. Mert ugye hajnalban valahogy mindig közénk kerül :D, de ha a saját ágyában ébredne, biztos ott sem maradna meg túl sokáig. De eddig ha fel is ébredt korán, mindig vissza aludt fél 8/8ig, most hiába próbálkozom, nem alszik már vissza, próbál átmászni rajtunk, hogy lemásszon az ágyról, lerámol az ablakból, meg hasonlók, ébresztgeti az embert.

Apa meg is állapította, hogy nem kell nekünk ébresztőóra, Domi a legjobb vekker. :P Én azért remélem lesz ez még így se...

Minek nekünk bármilyen drága játék, ha egy háztartási eszköz akár egy fél órára is leköti a gyereket? Nem kell nekünk ilyen olyan autó, tologatjuk a porszívófejet, megsétáltatjuk a lépcsőn, meg hasonlók.  :o)

Domikám nagyfiú lett, egy éves nagylegény. Szolidan buliztunk, családi körben, bár vasárnap lesz egy after-party is. Most a 2 nagyi, a Hugi és a keresztszülők voltak itt.

Részletesen beszéljenek inkább a képek és videók:

A szülinapos kistörpénk:

Apával: 

A keresztszülők ajándéka...

... nagy örömet okozott, full extázis fél órán át (csak egy rövid videó, a hosszú túl hosszú)

Micimackó nagy haver, alíg lehetett levakarni Domiról:

A bébitaxi is nagyon tetszett:

Aztán tortáztunk, persze Micimackóval:

Örömködés a tűzijátéknak:

Anyával:

 Állítólag megint havazni fog a héten. Visszatér a tél.Na ne már...

Meg van a hétfői nyűgösködés oka: kibújt a 3. fogacska, alsó középső metsző fog.

De ahogy nézegetem, jön még egy pár mostanában.

Nagyon belehúzott Domi. 

Tyű, de telik az idő. Egy évvel ezelőtt pontban ilyenkor izgalmas események elé néztem. Mi is történt velem / velünk? Február 25-re voltam kiírva Domival. Az utolsó vizsgálat szerint még nem nagyon volt jele annak, hogy bármilyen mozgolódás történne odabentről, ami megindítaná azokat a bizonyos eseményeket. Persze voltak nekem szép kis terveim, hogy majd itthon, a fürdőkádban, halk jógazene mellett, egy pezsgőspohárral a kezemben, apa társaságában fogok kellemesen vajúdni... persze. Álom, édes álom. Ugyanis február 28-án délután kutyakergergetés közben sikerült elesnem (a kergetés nem azt jelenti, hogy szaladgáltam a kutyák után, hanem amennyire egy 41. hetes pocakkal lehet, sétálva (utasítva) próbáltam hazaterelni az elkóborolt ebeket és a nagy pocimtól már nem láttam "magam alá" és mondjuk úgy, mint "János bácsi, a csatában, elestem egy fűszálban". Szerencsére nem a hasamra estem, csak eldőltem mint egy bot, oldalra. Aztán estefelé kicsit gyanús jelek voltak, bementünk a kórházba, csak úgy, pakk nélkül, mivel akkor még nem terveztem, hogy szülök (41. hetesen ez viccesen hangzik), legalábbis nem aznap. Aztán ügyeletes doki bá megvizsgált és azt mondta, hogy nem lehet tudni, hogy mitől vannak a gyanús jelek (tágulási vérzés vagy az eséstől), ezért jobb ha maradok. Nem örültem neki, de hát mit tehettem volna mást. Befektettek egy 6 azaz hat ágyas szobába, ahol még egy várandós kismama és 4 másik kimerült és szoptatni próbáló kismama volt 4 ordító csecsemővel, a szobában gatyarohasztó meleg volt és persze a radiátor melletti ágyat kaptam meg. Na, akkor már tudtam, hogy innen már pocakosan biztos nem távozom, nesze neked otthon-fürdőkádban-light-os zeneszó mellett-pezsgős vajúdás, itt a magyar valóság. Összebarátkoztam hát a szomszéd ágyon pihenni próbáló, ikreket váró kismamával, és közben vártam apát, hogy hozza a pakkot, illetve pakkokat. Közben meg volt a terepszemle, próbáltam felmérni, hogy hogyan is fogok én itt pihenni, hogy legyen erőm gyereket szülni. Hamar rá kellett jönnöm, hogy sehogy. Nem lehet aludni a melegtől, az ordító újszülöttektől, a nyikorgó ajtóktól, a ki-be rohangáló kismamáktól, a lámpafénytől és a kényelmetlen ágyon kényelmetlen ágyneművel. Aztán úgy döntöttem, hogy én itt még egy éjszakát nem töltök el a pocakommal, vagy megszülök vagy megszökök. De ha már itt vagyok talán szülni kéne inkább. Na, akkor hozzuk ki a lehető legtöbbet abból ami van: párna a fejre, szülős jógazene a telefonon bekapcsol és relaxáljunk, alvás helyett az is több mint a semmi. Hát ha mégis sikerül aludnom pár percet. Nem sikerült. Éhes voltam mint a dög, mivel nem vacsiztam, és csak vaniliás karika féleségek voltak nálam, ami azért nem túl laktató hosszú távon. Aztán eszembe jutottak a jóga órán meséltek, hogy mire kell gondolni, kinyíló virágra, meg hasonlók. Na, akkor relaxáltam a kismama szülős jógazenére, meg próbáltam holmi szirmokat nyitogató virágokról fantáziálni, agykontrollozni, aztán hajnali fél egy körül mehetnékem lett az enyhén undorító wc-re, mert fájt a hasam. Aztán mivel rendszeres, 2 perces tompa fájásaim lettek, kint maradtam a folyosón sétálni és néztem a telefonon a stopper órát, hogy ez most már "az" lenne? Beszélgettem a másik kismamával, mert ő sem bírt aludni, meg az ügyeletes nénivel, aki nagyon rendicsek volt velem, aztán 1 óra múlva felbattyogtam a szülőszobára, hogy mondjanak valamit, mire számítsak: szülünk vagy nem szülünk. Ügyeletes szülésznő olyan arccal nyitott ajtót, hogy azt gondoltam, elküld a kórház másik végébe a kis fájásaimmal együtt, aztán megvizsgált és mondta, hogy már ne menjek vissza az ágyikómba, maradjak fent ott az ágyon, mert majd valamikor szülni fogok. Gondoltam, nekem jó, lebattyogtam a kis cuccaimért, ásványvíz, kedvenc lindt csoki, szőlőcukor, aztán nyomtam sms-t apának, hogy ne készüljön túl hosszú, nyugodt éjszakára, majd csörömpölök, ha indul az akció. Aztán pár órán keresztül voltak ezek a tompa 2 perces fájások, örültem is, hogy ó, hát ez semmi, kibírjuk. Sms-eztem Hajnikámmal, ő meg izgult értem ott hajnalban, szegény két szoptatás közt úgyis ráért velem izgulni. Aztán hajnali 4 körül irány a wc, aztán megint megvizsgáltak, aztán kérdezte a szülész néni, hogy nem folyt el a magzatvizem? Néztem rá, hogy honnan tudjam, valami folyt, de hogy az most mi volt, nézze meg magának. Megnézte: magzatvíz. Akkor már leeresztett, mint a fürdővizet, jó nagy tócsa lett alattam, aztán mondta, hogy pihizzek, mert hosszú lesz a nap. De nem volt jó nekem ágyon fekve,  úgy jobban fájt ami fájt, inkább sétálgattam, próbáltam gyakorolni a jógaórán begyakorolt légzést. Ekkor még használt. Hajnal 6-ig egész jól elvidámkodtam magamnak, aztán erősödtek a fájások, kezdtem magam a pokolban érezni, aztán szép lassan apa megjött lelkitámasznak, akkor már nagyon kellett. És egyre jobban, mert egyre jobban fájt, 2 percenként kegyetlenül belémdöftek a fájások. Ekkor már nem segített holmi jógalégzés, mert mire vettem volna egy nagyobb levegőt, jött a következő fájás. Aztán mivel én amúgy is nehezen viselem a fájdalmat, kérdeztem, hogy kaphatnék -e valami hatásos kábszert, ami kicsit enyhíti az elviselhetetlen 2 perceket. Erre az arcomba vágták, hogy "Anya, nem élje bele magát ennyire a fájásokba, mert nem fogja kibírni, jó ha délután 3-ra meg lesz a gyerek". Ha nem lettem volna összerándulva a görcstől, azért, amit egy ilyen mondatért ott helyben tenni tudtam volna, kb. 10 év börtön járna. Na jó, tréfát félretéve, bazira nem volt lelkesítő a néni. Aztán jött a "műszakváltás majd segít" meg a "mindjárt jövünk" (félóra múlva), az idő pedig iszonyú lassan telt. 8 óra, 8 óra 1 perc, 8 óra 2 perc, kb... A fájások pedig 2 percenként kegyetlenül jöttek. Apa próbált így-úgy segíteni, néha toltam magamba vizet, meg szőlőcukrot, de a dolog kegyetlen volt. Aztán 10 körül megkönyörültek rajtam, állítólag kaptam fájdalomcsillapító injekciót. Hát a hatását nem éreztem, csak a fájdalmat, továbbra is. Aztán nagy nehezen benyögték, hogy üres a fürdőkádas szülőszoba, miért nem veszek egy meleg fürdőt. Na mondom, rosszabb már nem lehet, menjünk wellness-ezni. Az egy picit használt, kb. egy órán át nyomtam a meleg vizet, közben megjött a saját szülésznőm, vele végre szót lehetett érteni, hogy "Ide nekem az EDA-t". Mivel nem tágultam hajnal 1 óta, mondták, hogy az oxitocin majd segít. Fürcsi után jött 2 adag infúzió, engem akkor már csak a "mindjárt jön az EDA" éltetett, aztán jött az EDA szúrás, EDA 20 perc teszt időszak és a pihentető 3 EDA-s óra 2 repetával. Délután 3-ra kitágultam annyira, hogy azt mondták, több EDA már nem jár, ideje megszülni a gyereket. Mondták, hogy hogy kell csinálni, gyakoroljunk apával,  mint a testnevelés órán, aztán elmentek, visszajöttek. Közben visszajöttek a fájások is. Mondták, hogy ahányszor tudok, toljak végig egy fájást, de egy-egy fájást pihenjek is néha. Egyet pihentem és azt mondtam, hogy több fájást nem szeretnék pihenni, mert kegyetlenül fáj, úgyhogy összeszedtem minden erőmet és addig toltam, míg ki nem toltam, így nem éreztem a fájásokat, meg már szerettem volna a végére érni én is, meg gondoltam, a gyereket se stresszeljük tovább odabent. Aztán egyszer mondták, hogy ott a feje, simogassam meg, megsimogattam, de gondoltam, simogathatom még eleget, inkább érjünk a dolog végére gyorsan. Aztán 15:43-kor megszületett a mi édes pici manócskánk, akinek hosszú hezitálás után a Domonkos Bulcsú nevet adtuk. Huh, azért most nem bírnám még egyszer végigcsinálni, kell hozzá az a lelkivilág, hogy az ember érezze ott a pocijában azt a Valakit, akiért érdemes ennyit küzdeni...

Domi mostanában szereti azzal tölteni a napot, hogy fel-le "rohangál": felmászik a lépcsőn, berongyol valamelyik szobába, felmászik az ágyra, átrongyol az ágyon, lemászik az ágyról, kirongyol a szobából, lemászik a lépcsőn. Mindezt villámgyorsan. Mondjuk a nagy ágyunkhoz még alacsony, oda fel kell segíteni, de utána világrekordot jelentő időt kell futnom, hogy olyan gyorsan körbe tudjak szaladni az ágyon, mint ahogy ő átmászik és fordul be, hogy háttal leszálljon. Szerencsére apának sikerült jól tudatosítani a lemászási technikát, talán túl jól is, mert pl. a múltkor Domi úgy döntött, hogy eleget ücsörgött a konyhapulton és a szokásos "anya vegyél le" mozdulat helyett befarolt, hogy akkor ő most leszáll. De ma is érdekes volt, feküdtem a földön, és ő nem úgy mászott át rajtam ahogy szokott, hogy szépen átkúszik mint a kígyó, hanem felmászott rám, aztán középen megfordult rajtam és befarolva leszállt. Nagyon mókás. Bár tegnap este nem volt mókás, amikor - szülői akarat ellenére - nem akart aludni, és rohangált erre-arra, hol a földön, hol a lépcsőn, hol az ágyon, aztán egyszer addig szaladgált az ágyon nagy álmosan, amíg elfogyott alóla az ágy... ááááá...

Mindenesetre mostmár tényleg muszáj lesz beszereznünk egy rácsot a lépcső két végére, mert sokszor Domi lepattan az ágyról és mire magunkhoz térünk és utolérjük, ő már indul is lefelé... 

(A videó vége sajna kicsit besötétedett :-( )

Miről is szól egy örökmozgó élete, amikor az első születésnapja felé közeledik: először is tényleg örökmozgó és fáradhatatlan (ellentétben a szüleivel, akik alig bírják tartani a tempót vele :p). Domi állandóan jön-megy, mászik, pakol. Fel a lépcsőn, le a lépcsőn, fel az ágyra (van amelyikre egyedül, van amelyikre segítséggel), le az ágyról. A pakolásban az lett az újdonság, hogy a hálószobában kirámolja anya összes zokniját, fehérneműjét, aztán visszapakolja, de közben összekeveri apa zoknijaival is anya zoknijait, nem csak anya fehérneműjével. És mindezt szédületes tempóban, de néha akár félórán át is. Állandóan mehetnéke van ki, a szabadba, mindig sasoljuk Bertit és Barnust, meg a madarakat az ablakból és ha mondom Dominak, hogy megyünk sétálni, teljesen beizgul, megy érte a micimackós sapiért, sálért, kesztyűért és viszi magával, aztán ha beül a babakocsiba, teljes extázis, amikor kinyitom az ajtót és meglátja a 2 kutyát. Imádja levenni a zokniját a lábáról, még mindig utálja a pelenkacserét, össze-vissza eszik, hol jobban, hol vacakul, hol válogat. Nagyon akaratos lett, ha nem az van, amit ő szeretne, megy a sírás meg a visítás. És nagyon anyás lett, mindig mászik rám, csimpaszkodik belém, bújik hozzám, de szerencsére van amikor apa társaságára is vágyik. Nagyon sok mindent megért, mindenre figyel és amit megjegyez, azt utána szorgalmasan gyakorolja is. Sok mindent eltanul, amit lát és utána ha egyedül nem tudja csinálni, követeli a segítséget. Domi még mindig imád olvasni, kedvenc könyvei mostanában:

de szeret játszani a fa állatos kirakóval, az autókkal is, és szeret labdázni is. Bár egyedül is eljátszogat, azt mindig elvárja, hogy ott üljünk mellette. Sőt, ha nem rá figyelünk, odajön, és pl. becsukja a könyvet, amit olvasok, vagy lehatja a laptopot, de a legjobb, amikor egy határozott mozdulattal megfogja anya orrát és anya fejét mahga felé fordítja, mutatván: "anya itt vagyok, velem foglalkozz".  Sokszor nézi a gyerekdalok dvd-t, ami azt is jelenti, hogy mutogatja a dvd tokot, hogy tegyük be, vagy odahozza a tv távirányítót, hogy kapcsoljuk be. Sőt, ha nem a dalokat, hanem a mondókákat szeretné nézni, akkor odahozza a dvd távirányítót, hogy kapcsoljuk el.  Ha szomjas, odahozza a cumisüveget, ha éhes, odaviteti magát a kaja részlegéhez és mutogat a kajákra. Ha fürdeni szeretne, megy fel a fürdőszobába és dörömböl a fürdőszoba ajtón. Szóval szavak nélkül is elég jól meg tudja értetni magát, hogy mit szeretne, illetve inkább mit követel. Ha az utcán lát valami érdekeset (kutya, cica, madárka, repülő, autó, fújja aszél a fákat, stb.), akkor vigyorog meg jön az "e-e-e". Dokibát ha meglátja, rögtön sírva fakad. Ilyen dolgai vannak mostanában Dominak. 

A Gyerekdalok dvd nálunk is nagy sláger lett, akárcsak Hajniéknál. Egy nap sokszor végigmegy, megunhatatlan (mármint Dominak). Domi kedvencei: 

Hopp Juliska: 

Az Erdő, erdő, erdő-t is nagyon szereti Domi, de ennek most az apa-anya által kedvelt másik változatát szúrom be (kacsintcs a dal címére, ha a Domi által kedvelt változatot szeretnéd megnézni):  

és ami még tetszetős és éppen amúgy is aktuális: Tavaszi szél vizet áraszt (kacsintcs a dal címére, ha a Domi által kedvelt változatot szeretnéd megnézni): 

 Domi már jó  ideje az alábbi alváspózt választotta magának:

Bár ezen a képen még nem is teljes a póz, mert sokszor maga alá húzza a 2 lábát és béka pózban álmodik édeset. Egyébként nagyon ragaszkodik ehhez, mert pl. éjjel amikor pelust cserélek neki (muszáj, mert ha éjfél körül nincs neki kicserélve, hajnalban "kicserélteti" = addig forgolódik meg nyöszörög, amíg nem szabadul meg a dunsztos pisis pelustól), néha mókás szokott lenni, mert a hátára fordítom, ő meg olyan álmos, hogy fordul vissza rögtön békapózba és közben mint egy kisbéka mászik az ágyon ebben a pózban erre-arra. Aztán visszafordítom, ő visszafordul hasra és mászik tovább. Ezt többször egymás után "eljátszuk", így sikerül kb. 10 percig pelust cserélni. (Nem szeretem kivinni a fürdőszobába a pelenkázóra, mert akkor nagyon felébred és játszani akar, így meg félálomban le tudjuk a dolgot.)