De még milyen hosszú volt, főleg nekem. :P Kedden reggel még én vittem Domit a bölcsibe, mert gondoltam, a 3 nap kiesés elég hosszú idő ahhoz, hogy csak úgy bevágjuk, ezért ott maradtam vele egy keveset. Aztán Petra elvette tőlem, én kijöttem, de még lent beszélgettem egy anyukával. Mikor kijöttem, Domi sírni kezdett, de lent hallottam, hogy kb. 2 perc alatt megnyugodott. Kimentem Budaörsre, aztán hívott Petra, hogy Domi azóta is tök nyugiban van, nem sír, nézelődik, úgy benyomott 2 danonino-t, mintha nem kapott volna reggelit (pedig kapott). Izgultam mi lesz az altatásnál, mert itthon olyan nehezen alszik el, aztán Petra küldött képet, hogy Domi alszik, aztán hívott is, hogy tök gyorsan elaludt. Ebédet ugyan nem kért (mostanában itthon sem kér alvás előtt), de alvás után evett és sokat is ivott egész nap. Na, én el is indultam, hogy érte menjek uzsi időre, de sikerült lepatkáznom az autót, rögtön defektes lett, ott álltam a keletinél, hogy most mi legyen. Hívtam apát, érte ment Domiért, aztán eszembe jutott, hogy Hajnikámék bent vannak a városban vámpírnézőben, hívtam őt is, mondta, hogy Ajay-val van, és jönnek. Jaj, úgy örültem, Hajnikám, örök hála nektek és főleg ügyes férjuradnak!

Domi jól el volt este, végigment az összes játékán, sétáltunk egy jó nagyot, láttunk vadkacsákat sétálni az út mellett, el nem tudtam képzelni, hogy kerültek oda. Aztán este 9 körül teljesen kidőlt a kis Tökmag,