Éjjel nem volt láz és ma sem, csak kis hőemelkedés, Reméljük holnap már az sem lesz. Így végül nem kellett visszamennünk a fülészetre, mert a vérkép sem utal másra, csak valami vírusfertőzésre. Némi haszon ebből az egészből: délután Domi nem nagyon akart aludni, aztán mondtam neki, hogy ha nem alszik és pihen, megint lázas lesz és mehetünk vissza a dokibácsihoz. Na, rögtön le is feküdt. XD Este nem akarta megengedni, hogy megmossam a fogát, mondtam neki, hogy ha nem mosunk fogat, elromlik, fájni fog és menni kell a dokibához. Na, rögtön nagyra nyitotta a száját... :P Lehet, hogy a foga is jön, mert ma úgy folyt a nyála, mint egy bulldognak. 

Domi mostanában nagyon szereti nézni Shaun-t, főleg a bikás részt, mindig morog, amikor meglátja a bikát... Jókat szokott mosolyogni ezen a tényleg mókás mesén, mi is szeretjük apával nagyon. XD

Persze előre ittunk a medve bőrére apával, amikor pénteken már Domi nem volt lázas. Mert vasárnap estére megint belázasodott, de most magas is volt és nehéz is volt lenyomni. Hajnalban sikerült, aztán reggel már megint hőemelkedés, aztán mentünk dokibához vizsgálatra. Írt fel új AB-ot, meg új kúpot, mert Dominak se a füle, se a torka nem javult péntek óta, pedig keményen drogoztuk antibiotikummal. Aztán mentünk vérvételre. Domi egy hős volt, mert ugyan ordított végig, de mégis jól meg tudták csapolni, első szúrásra a karján. Aztán mire hazaértünk 39,2, uh, kúp be, láz lement kb. 1 fokot. Idővel be is aludt, aztán apával visszavittük a madarászba az ismerős dokibához, mert már mindkettőnket idegesített, hogy Domi megint lázas és nem megy le neki. Dokibá megvizsgálta, mondta, hogy a láz nem gáz, nem kell vadul csillapítani, kibírják a 40-42 fokot is. (Hát én mondjuk biztos mentőt hívnék ilyen esetben és 3 szívinfarktust kapnék). Aztán érdekes módon azt is mondta, hogy nehogy hűtőfürdőzzük, mert ez is maradi magyar szokás, a fejlett országokban már rég nem használják, mert ahogy vacog a gyerek a vízben, az izmai elkezdenek dolgozni, kb. mintha elkezdene lázasan sportolni a gyerek és többet árt mint használ. Hmmm...  Aztán ő is azt mondta, hogy valszeg vírus az okozó, de majd ő is szeretne látni vérképet, meg holnap menjünk vissza a fülészetre. ja, és a felírt új antibiotikumot be ne adjuk a gyereknek vírusfertőzésre. Aha, szóval kapjon gyógyit a gyerek vagy ne??? Most légy okos, Domonkos! Ott már 39,6 volt a láz, Domi arca piros és bágyadtka, persze ordítani volt bőven ereje. Mást nem találtak, úgyhogy kapott egy kúpot, az viszonylag hamar nem teljesen, de lehúzta a lázát. Persze estére megint felment, kapott megint egy kúpot, azóta alszik lázmentesen, de majd meglátjuk, hogy alakul éjjel és főleg reggelre.  

Közben kaptunk vérképet, dokibá azt írta, hogy jobb mint amit várt, a süllyedése nem olyan magas, mint a bakteriális fertőzéseknél, de azért adjuk neki a bogyót. Huh, majd holnap döntést hozunk a fülész nénivel, mert nem szívesen mérgezem a gyereket AB-mal, pláne feleslegesen, de ha csak ez segítene mégis? Nehéz ügy. Remélem éjjel már nem lesz láz, megyek is csekkolom.... hosszú fárasztó nap volt ez. 

Ugyan még nem tudtam eldönteni, adatnék -e Dominak influenza elleni oltást, mivel közösségbe jár és mindent összeszed, lehet nem ártana, de úgy tűnik, már nem is kell gondolkoznom a kérdésen... http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-377381 

Uh, hol is kezdjem, hol is kezdjem. Ja, inkább folytatom. Szóval írtam múlt héten, hogy Domi szombatra belázasodott. Vasárnap reggel már csak hőemelkedése volt, délelőtt már az sem, így nagy örömmel elvittem sétálni. Visszafelé jövet, ANYA, A NAGYON BÉNA, úgy állította meg a babakocsit a garázslejárón, hogy az alatt a 2 mp alatt, amíg elfordultam becsukni a kaput, Barnabás odaugott a babakocsihoz, Domi előredőlt hozzá, a babakocsi pedig felborult Domival együtt.... Domi persze arcra esett, a betonon. Abban sem vagyok biztos, hogy Barnabás nem segített rá a dologra, mert annyira ugrált ott körülötte. Persze felkaptam a gyereket, láttam, hogy vérzik a szája, berohantam vele, lemostam a kis arcát, ő szegény persze sírt nagyon, de főleg az ijedtségtől. Hát, nagyon csúnya lett az arca, feldagadt a kis szája, orra, horzsolásos a homloka (mint amikor ugyanígy arcra esett a kismotorral, csak most nagyobb volt az ütés, mert magasabbról esett) . Gyorsan hívtam a mamát, hogy merre jár, mert be kell vinnem Domit a sebészetre, aztán a 104-et, hogy melyik az ügyeletes kórház, válasz: Madarász vagy OBSI. Nem volt kérdéses, hogy Madarász, ott van ismerős ha kell, meg eddig pozitív volt a tapasztalat amikor bent voltunk, OBSI-ban én is voltam egyszer és meg apa is, és az rossz emlékeket hagyott. Gyorsan bedobtam pár dolgot a táskába, Domit az autóba, mamát felkaptuk az Örsön és irány a kórház. Domikám közben abbahagyta a sírást, de eléggé az események hatása alatt volt, éhes meg álmos is volt, bealudt az autóban, aztán amíg vártunk a kórházban, nagyon csendben volt, álmoska is volt, meg szerintem kicsit még sokkos az eseménytől.

Szerencsére nem voltak sokan, kb. 5 percet vártunk, egy nagyon kedves doki bácsi megvizsgálta Domit, aki persze rögtön magához tért a rendelő és a doktor bácsi látványától (vagy szagától?). Mondták, hogy jó hogy bevittem, mert ugyan nem tűnnek komolynak a sérülései (inkább csak felületi sérülések), de magasból esett (nem az alacsony ernyőbabakocsiból), ezért bent kell maradnia megfigyelésen. Még elküldtek röntgenre (koponya, orrcsont és mellkas) és hasi ultrahangra, na ezek nem tetszettek Dominak. Jó, hogy ott volt a mama, mert a röntgenen kettőnknek kellett lefogni ahhoz, hogy ne mozduljon el a gyerek és ne érje a kelleténél több sugárzás meg ne legyen téves a diagnózis. Szerencsére minden lelet negatív lett, kaptunk ágyat a (fizetős) mamás szobában a sebészeten. 3 gyerek (és felnőtt)ágyas szoba volt, szerencsére rajtunk kívül csak egy anyuka volt egy 3 hós pici babával. Domit sikerült elaltatni (miután nem engedte, hogy megmérjék a vérnyomását), mama ott maradt vele, amíg én hazajöttem összeszedni a szükséges (kb. 5 táskányi!) cuccokat. Pelenka, játékok (mert valahogy le kell kötni a gyerek figyelmét 2 napig a szobában), ruhák (na, ez volt sok), kajáscuccok (meg ez is sok volt). Persze, alig értem haza, már hívott a mama, hogy Domi felébredt és ordít, mert elfogyott a piája és nincs cumija. Jó... Mire visszaértem, már lenyugodott, kimentek a kertbe a mamával, kapott jó kis cukros kórházi teát, ami nagyon bejött neki, megmérték a vérnyomását is. Utána már nagyon jó kedve volt, kimentünk vissza a kertbe, az teljesen feldobta, de a nővérke bezavart bennünket az ágyba, hogy Dominak feküdnie kell. Na, gondoltam, ezt ő sem gondolja komolyan, hogy az én örökmozgó gyerekem ott fog feküdni mint egy szent? :D sétáltunk a folyosón, Dominak nagyon tetszett Zsombor, a másik kisfiú a szobában, azzal mindig le lehetett csillapítani, hogy ne ébresszük fel a kisbabát. Na, aztán persze szétrámolta a kórtermet, olvastunk, végülis gyorsan eltelt a nap, még 6 körül el is aludt, de 7-kor felébresztették a vizittel, aztán nagyon álmi volt még, de végül annyira felébredt, hogy csak fél 11-kor aludt el. Szegény, nem ehetett egész nap, csak este egy kis tápot, de egész jól bírta, itta a "fincsi" cukros teát. 

Persze nem volt hajlandó a saját ágyában aludni, 2x is próbáltam becsempészni, de ahogy megemeltem rögtön kinyílt a szeme, körbenézett és ellenkezett. Így velem aludt, ami nem volt túl kényelmes, főleg nekem, de már megszoktam, hogy az ágy legszélén alszom és nem esem le :P reméltem, hogy nem szólnak érte, hogy velem alszik, mert a legtöbb kórházban nem engedik, de itt simán (éljen a Madarász!). Persze, vasárnap estére hőemelkedése is lett, kapott kúpot, így amúgy jól aludt reggelig, 6 óráig, amíg be nem csörtetett a takanyanya. Ja, éjfélkor volt még egy vizit, full orvosi csapat. Éjfékor.... (Eszembe jutott rögtön, hogy amikor szültem, akkor is éjfélkor jöttek a félhomályban megmutatni a pelenkázás és köldökpucolás művészetét, úgy hogy előtte, a szülés után, közölték, hogy fel ne merjek kelni reggelig... :D) Amikor Domi elaludt este, anya elővette a csodás Domestos kendőt :D, és a fél kórtermet fertőtlenítette, ugyanis írtózom ilyen helyen bármihez is hozzáérni (nálam már csak apa nagyobb hepciás ezen a téren, ő még a kilincset sem fogja meg :P). Szépen lepucoltam Domi ágyát is, de minek? :P  Persze éjszaka még ruhát kellett cserélni Domin, mert valahogy sikerült a fél üveg piát magunk alá folyatnia, és arra ébredtem, hogy egy pocsolyában alszom... (Gondoltam, tiszta ágyneműt úgysem adnak, mert az Istvánban sem adtak, ha kért az ember, akkor sem, pedig szülés után jól jön az embernek néha az ágyneműcsere. de itt amúgy adtak, juhééé). Szerencsére, a 3 hós Zsomborka nagyon jó alvó volt, bár szerintem ki is ütötte őt az antibiotikum, amit kapott a kis fején keresztül.

Hétfő reggel vizit, meg bejött apa, hozta a hiányzó cuccokat, aztán délelőtt megnézte Domit egy gégész dokinéni és talált folyadékot Domi dobhártyája mögött, de nem az eséstől, hanem valószínűleg attól volt a láz és hőemelkedés (hétfő reggel is). A torka is be van lobbanva. Mondta, hogy menjünk át az audiológiára, aztán fel hozzá a fülészetre. Persze mire időpontot kaptunk az audiológián, délután lett és gégész néni sehol, másikhoz kellett mennünk, aki ugyanazt állapította meg, okosabbak nem lettünk, csak hogy másnap reggel menjünk vissza az eredeti gégész nénihez. Na, ezt majd folytatom. Amúgy pont el akartam vinni Domit orvoshoz, mert apával úgy vettük észre, hogy néha rázogatja a fejét, mintha valami lenne a fülével. Viszont az is lehet, hogy ha csak simán megnézi (rendes háziorvos) dokibánk Domit a láza miatt, a fülére nem is gondol, csak hogy szokás szerint piros a torkam ami vírustól van, és így kezeletlenül lehet idővel még jobban begyulladt volna a füle.

Visszatérve a kórházra, délelőtt sokat sétálgattunk a folyosón, mindenki dicsérgette Domit, milyen kis szépséges mosolyalbum :P Addigra már egész szépen elmúltak a sérülései az arcán. Aztán jött a neurológus dokinéni, akivel már tavaly találkoztunk 1x, (nem talált semmi bajt), meg amikor éppen elaludt Domi, jöttek csepegtetni a szemébe, hogy nemsoká jön a szemész. Azért néha elég brutál ápolók voltak, alvó gyerek szemébe csepegtetni (szegény Zsombornak is álmában nyomták a fejébe a gyógyszert, ami csípett, szegény úgy sírt, hogy erre kellett ébrednie). A nővérke persze ígérete ellenére nem jött vissza megnézni, hogy használt -e a szemcsepp, de így legalább Domi aludt egy nagyot. Merthogy a "nemsoká jön" a szemész esetében volt vagy másfél óra. Aztán persze szemész néni meg kérdezte, hogy kapott -e szemcseppet a gyerek, mert a pupillája nincs kitágulva. Mondtam, kapott, de a nővérke nem jött vissza csekkolni. Szerencsére semmit nem látott a szemész sem. Utána mentünk az audiológiára, hallásvizsgálat, dobhártya süllyedést-emelkedést néztek. Domi ordított, amíg el nem kezdték vizsgálni, utána már nem, mert imádja ha a fülét buherálják. Aztán rákattant a szobában levő játékokra, rögtön le akart ülni a kiszékbe a kisasztalhoz rajzolni, amit persze nem lehetett, mert menni kellett tovább a fülészetre. :P Utána délután annak ellenére is jókedve volt, hogy felment a láza, amit az első kúp nem vitt le. Rohangált, rendezkedett, vigyorgott mindenkire. Estére még feljebb ment a láza, de a 2. kúp már levitte teljesen egészen reggelig. Nővérkék megjegyezték, hogy nem igazán veri le a láz a gyereket a lábáról, annyira jókedvű meg fáradhatatlan. :D Na ja, nekem mondják? Én fáradtabb voltam mint ő lázasan.

Na, azért este 8-kor már húzta a lóbőrt őnagysága egészen reggel 6-ig, így kivételesen én is korán, már 10-kor ágyba kerültem. Reggel szokásos takarítás, vizit, meg egy kis hőemelkedés, aztán mentünk vissza a gégész dokihoz, aki jól leteremtett, hogy tegnapra várt. Ja nem, először az assziszense teremtett le, hogy miért nem a kerületi Sztk-ba viszem a gyereket. He? Ők rendeltek oda, vissza másnapra. Mindegy, nagy nehezen mindent tisztáztunk, hogy én csak oda mentem és akkor, amikor és ahová mondták, a többit intézzék el házon belül egymás közt. A fejetlenség uralkodott ott is. Mindegy, dokinéni mondta, hogy a láz miatt kell az antibiotikum, megnézte a füleket, aztán dél körül haza is jöhettünk, mondván, láztalanok vagyunk.

Persze, estére lett megint láz, kúp levitte reggelig, nyugis éjjel volt, aztán reggel 39 fokos lázra ébredtünk. Király. Kúp be, dél után jött dokibánk, diagnózis ugyanaz: fül- és torokgyulladás, valami vírustól. Napközben csak kis hőemelkedés, estére alacsonyabb láz, éjjel semmi, csak alvás.:P Csütörtök reggel csak kis hőemelkedés, reménykedtem, hogy ez már a vége, de nem, este megint láz. Kúp megint lehúzta, péntek reggel megint csak hőemelkedés, már nem is reménykedtem, gondoltam, ha ez így halad, megint megyünk a kórházba. Dokibá megint ránk nézett, de délelőtt már persze hőemelkedés sem volt (és azóta sem, kopp-kopp-kopp), azt mondta, a torka és a füle is javult, de az antibiotikum csak 3-4 nap után hat, ezért nem ment le a láza eddig. Főleg, hogy nagy küzdelem ez az antibiotikum adagolás. Merthogy Domi kézzel-lábbal tiltakozik ellene, próbáltuk mindenféle módon, piában, kajában, álmában, de volt, hogy csak fél adag csúszott le, volt, hogy 1 ki is maradt, a gyerek nem hülye, nem lehet átverni, már a szagát is érzi messziről. Így persze nem is használt a gyógyszer rendesen, így most az erőszakos szájba-tolás módszerével próbálkozunk, így is küzdelmes, de némileg hatékonyabb. És még 3 napig napi 2x, ah. A poén itt is meg volt, ráírták a receptre, hogy napi 3x4 ml, közben a gyógyszer neve (augmentin) DUO és a papírján is napi 2 adag szerepelt, így nem nagyon értettem a dolgot, aztán szerencsére megnéztem a zárójelentést, hogy 2x4 ml, csak elírták a recepten, milyen tuti, simán túladagolhattam volna neki. Így is jó erős neki ez, napi 4-5 x jár hozzánk a kakamanó, ilyen-olyan formában, több ruhát is használunk, de szedünk mellé normaflore-t, az talán segít. 

Azért kis hős volt, egész héten jókedvű és eleven volt, egy percet nem pihent, mintha semmi baja nem lenne és azt is kibírta, hogy nem mehettünk ki a levegőre egészen tegnapig. 

A kis harci sérült a kórházban is rendet rakott:

És végre, végre, végre, átadták a parkot, lehet menni a szép új játszótérre, tegnap is már annyian voltak kint a parkban, mint az oroszok. :P  

Brrr, milyen idő van! Szél, eső, rekordhideg. Lassan mehetünk snowboardozni Ausztriába. :D Ahol nyaralni voltunk, Kaprunban 49 cm hó esett tegnap. Én meg bekapcsoltam a fűtést, mert totál kihűlt már a lakás és Dominak jobb a melegben lenni most, hogy beteg. Kicsit korán köszöntött be az ősz, túl korán...

Szalad az idő, nagyon. Domikánk ma 18 hónapos, apa pedig 36 éves lett. Isten éltesse sokáig a fiúkat! 

Szeretem az őszi tájat, az őszi napsütést... de ez ami most van 2 napja... augusztus végén majdnem be lehetne kapcsolni a fűtést. Remélem ez csak átmenet, mert Domi már nagyon unja a "nem mehetünk ki mert..." kifogásokat... :P

Találtam egy képet, még tavalyi, de már időben majdnem aktuális. Mármint ez tavaly készült, amikor apa szülinapját ünnepeltük a papáéknál valamikor szeptember elején. Papa - apa - Domi. Milyen picúr volt még Domi (6 hós), édes manóka. :P

Huh, zord lett az időjárás, az elmúlt hetek forrósága után egy kis felfrissülés. Szerencsére vihar-mentesen. Remélem azért látunk még szép késő-nyári napokat, napsütést meg hasonlók. Még annyi tervem van, hogy hol vezetem le Domonkos felesleges energiáit a szabadban. Ma is majd megbuggyant szegény idebent, annyira mehetnéke volt kifelé. De hát lázasan ez a szeles idő nem túlzottan ajánlott. Így megtanultuk utánozni, hogy csinál a szél. :-) És kreatív időtöltés volt, apa és anya nagyon jól kigyurmázta magát, befogtuk a mézes süti gyártó formákat is a gyurma formák mellé. Apa még több színben is nyomult a maradék gyurmákból. :D 

Sz'al remélem tavalyhoz hasonlóan lesz még 30 fok szeptember végén. 

Megérzést stimmelt: hajnalra sírás, küzdés az anti-álommanóval és láz. Álomkórosan még lázat mérni is sikerült és a kúp is beslisszolt elsőre (illetve nem tolatott ki). Láz le, alvás +2 óra, szülők naaaagy örömére (főleg enyém, mert én voltam nagy mínuszban ezen a téren). Délutánra megint láz, megint kúp, láz le. Estére dettó. De így kúppal talán az éjszaka is nyugisabb lesz. ? Hol szedtük össze és mit? Ki tudja? Voltunk a Minimanóban szerdán, valami nyílt nap szerű volt, sok-sok bébivel meg nagyobb csemetével és Domi letesztelte az összes Fisherprice játékot, amit előtte 200 másik gyerek letesztelt. (De addig nem tudtunk bemenni a boltba, amíg ezen nem estünk túl). De az is lehet persze hogy a bölcsiben nyaltuk be a vírust, (feltételezem vírus, mint mindig, mert lázon kívül más tünet nincs (csak étvágytalanság, de erre már csak legyintünk). Bár a bölcsiben meg kevés most a bölcs-csibe, mert mindenki nyaral (ja persze aki tud). Na, ha holnap este is lesz láz, akkor hétfőn irány dokibá (végre nem lesz már szabin, szerencsére aggodalmam felesleges volt, hogy mi lesz ha a helyettesítő doki-nyanya kerül képbe valami betegség folytán). Örülök neki, normális dokibá, végre megint zaklathatom szegényt a kérdéseimmel (mert az mindig van :D - paramami No. 1.). És persze fogzunk is, ami jó "táptalaj" a vírusok támadásához.

Barnabás meg csak énekel odakint szigorúan. Ja, persze, adni kéne szegény ebeknek vacsit. Léptem...

Ma odavoltam csapatépítésen, meg utána orvosnál, este 9-re értem haza. Domi már aludt apával, de felébredt rám. Utána egy óráig nyűglődött az elalvással, aztán kb. félóra múlva megint felébredt, sírdogált, aztán nagy nehezen visszaaludt. Kíváncsi vagyok, mitől szenved: a fogától vagy beteg lesz vagy front van...

Tegnap bölcsi után bementünk az árkádba ajándékot venni. A másfél óránk kb. így telt el:

- kb. 5x körbeutaztuk az összes mozgólépcsőt (Domi ugyanis mozgólépcső mániás, nem tagadom, én is imádtam gyerekoromban), 

- felfedeztük az összes plüssállatot a NICI-ben (de itt azért hatékonyak is voltunk és vettünk ajándékot)

- végigpacsáltuk az összes szökőkutat (Domi ezt is imádja, bár ahogy ma láttam a strandon, minden gyerek imádja a szökőkutakat)

-  "megszámoltuk" az összes halat, madarat, rágcsálót, stb. az állatkereskedésben

- szétrámoltuk a játékboltot (gondoltam milyen frankón elterelem a gyerek figyelmét a mozgólépcsőzésről a játékbolttal. Persze. Vihettem vissza mozgólépcsőzni, hogy eltereljem a figyelmét a játékboltról... :P)

- leteszteltük az autós bevásárlókocsikat és az összes széket a bárpultnál...

Azt hiszem, én fáradtam el jobban mire hazaértünk. 

Apa már szóvá tette, így muszáj vagyok közzétenni apa múlt csütörtöki alkotását, amikor is sikerült Micimaci mellé Fülest is graffitizni a kertben. Bevallom, jól sikerült alkotás, bár azóta már Domi félig lemosta a slaggal.

De az utcai graffitik sem feltétlen jobbak, lám csak...

 (lelőhely: BP., Madzsar J.utca)

Hétvégén kibújt a 9., jobb oldalon, alul, valami rágófog féle. Jön a párja is a másik oldalon.

Legalább már tudom, miért nem aludtam szinte semmit szombat éjjel... :P

Apa tiszta taknyos. Anyának fáj a torka (és lehet rajta is kijön a takonykór). Ennek örömére nyomok egy kis jégkrémet a behűtött dinnye után, jó kis gyógyszer lesz a fájóóóós torkomnak. Domikám meg tiszta happy-n jött ma haza bölcsiből, még fel is hívott ma Petra óvónéni, hogy ne aggódjak már annyit a fiamért, olyan jókedvűen eldúdolgat a homokozóban és fülig érő szájjal tologatja a dömpert, jóízűen evett is (naná hogy itthon 3 napig szinte semmit nem evett)... Most erre mit is mondjak? Jó annak persze örülök, hogy nem bömböl a bölcsiben, de hogy én itthon hány méreg-gombócot nyelek le, amikor megy a kaja-hiszti-pisti műsor... (de ahogy hallom, ez sok gyereknél így van) 

Apa blogjáról koppintva jó ötletnek találtam ide is betenni ezeket a képeket:

apa és fia, régen és most...

Apa belinkelte a jó kis Halász Judit összeállítást, pont amikor én is készültem belinkelni a legújabb kedvencemet HJ nénitől, de mivel az apa által beszúrt szerencsére nem tartalmazza ezt a nótát, így mégiscsak én is belinkelhetem :P Szóval én most ezt szoktam replay-ben hallgattatni Domival az autóban - annyira jópofa és vidám nóta...  

Azért HJ-on is meglátszik már a KOR, megtaláltam a dal egy frissebb változatát, de az nem volt szimpi, maradjunk meg az eredeti, régi bakelit lemezes változatnál :D)

Halász Judit bő félórás műsora az MTV archívumából, benne a legszebb számokkal.

A fiúk jól érezték ma is magukat itthon, takonykór ide-oda. A mai napi mókák is az apai kreatívitás jegyében zajlottak.

... csak lecsúszott egy üveg tápszer, végre nyugodt lélekkel húzok el aludni erre a pár órácskára... 

Sokan kértétek, végre van olyan képem, amelyiken én is főszereplő vagyok az ifjú párral... 

Ma durva idő volt délután Budaörsön. Egyszer csak éjszakai sötétség, orkán erejű szél, mennydörgés, villámlás és majdnem egy órán át szakadt az eső. Félelmetes volt (Képek minősége = telefonnal tükröződő ablakon keresztül) 

Van nem messze tőlünk egy viszonylag nagy park, az önkormányzat mögött. Idáig eléggé el volt hanyagolva, pl. némi izomerősítéssel jól lehetett tolni a sóderben a babakocsit. Most úgy döntöttek, hogy ideje kicsit rendbeszedni és ráköltenek csekély 700 millió forintot. Tavasz óta le van zárva a park és kb. jövő novemberre lesz teljesen kész (huh, azért hol van az még), de a türelmetlen kíváncsi népség már használatba vette a már (félig) elkészült tereket. Jó lesz, ha egyszer kész lesz... Lesz benne jó nagy játszótér, kutyafuttató, futószőnyeg, foci-kosárpálya, ping-pong asztalok, biciklis-gördeszkás pálya és sok-sok út a sétához/biciklizéshez, valamint nagy zöld terek. Egyelőre legalábbis ennyi látszik, de még elég sok szabad terület van és jövő októberig jó sok idő, úgyhogy biztos lesz még ez-az. Én már nagyon várom, hogy kész legyen, még az is lehet, hogy rávenném magam a futkározásra. 

A nagyszülői névnapi mikulás úgy döntött, Dominak ideje valami pedálos-tekerős járművet kapnia, hogy legyen min levezetnie a felesleges energiáját. Ment a vacilálás vagy 2 hétig, hogy mi is legyen a tekerés tárgya: tricikli - bicikli - kis gokart - nagy gokart. Mert a tricikli apa szerint használhatatlan és hamar kinövi a gyerek. A bicikliből még a legkisebb is túl nagy. A kis gokart jól hangzik, de a nagy még jobban és tovább is tart, viszont az csak 3 éves kortól ajánlott, az meg még hol van? Aztán végülis első látásra apai-anyai szerelemből ez lett:

Nagyon szuper kis bringa, 12 colos kerekekkel, bukó is van hozzá, hogy a kobak is bírja majd az anyai idegi meghurcoltatást is terhelő esetleges baleseteket. Domi még csak barátkozik a bringával, de az utcán mindig nagy ámulattal nézi, hogy a többi (tőle alig idősebb) gyerek már hogy nyomul 2! (és nem 4) keréken. Kicsit még nagy, de csak alig, igazából ha akarná, már tudná használni, mert eléri a pedált. De egyelőre még a csengetés megy a legszuperebbül. :P De ami késik nem múlik, ha nem esett messze az alma, Domi is nagy bringás lesz, mint apa... 

Lehet igaz a mondás, hogy csodák nincsenek? :P Domi tegnapra (vasárnap) tiszta takony-kór lett, prüszkölés-orrfolyás, kb. ennyi (ma reggel volt egy kis hőemelkedés). Hogy ez most a bölcsis-vírus vagy másik vírus, a bánat tudja. Mert. pl. az én egyik kollégám is szorgalmasan trombitázott múlt hét vége felé, szóval akár én is hazahozhattam a bacit. :-(

Ma mindenesetre kimaradt a bölcsi, és még holnap is "Domi-apa itthon együtt" nap lesz.

Persze étvágy nuku, ma jóformán semmit nem evett Domi, még az esti tápszer sem kellett. Remélem holnapra jobb lesz a helyzet... Szerencsére az alvással nincsen gond, sem éjjel, sem nappal, ma naaagy vihar ide-oda, Domi aludt 4 órát apával délután :P.

A d(n)áthás madárka:

Legalábbis nekem. És persze ne kiabáljam el. Szóval kopp-kopp-kopp. Az elmúlt 2 hét szünetmentes volt a bölcsiben, azaz Domi nem hiányzott 1 napot sem és nem volt beteg. Hangsúlyozom, annak ellenére, hogy valamí vírus tobzódik a levegőben, mert a héten, amikor értementem Domiért, mindig pont akkor jött egy-egy anyuka, akinek éppen belázasodott a gyerkőce. Mondták is az óvónénik, hogy beszéltek egy gyerekorvossal és állítólag a kerületben minden 2. gyerek megbetegszik ettől a vírustól (gondolom ez azért nagy általánosítás arra, hogy sok a beteg gyerek a rendelőben). Na, sűrűn imádkoztam, hogy Domit kerülje el ez a vírus-koma. Hát, majd meglátjuk, a lappangási idő ki tudja mennyi. De az is lehet, hogy mi már túlestünk ezen a fajtán? Vagy használ a gyümölcslekvár, amit adok Dominak? Vagy csak szerencsénk volt? Vagy ki tudja mi lesz ma-holnap és hétvégén leszünk betegek? Nem-nem, próbáljunk pozitívan gondolkozni: Domi nem lesz beteg...

Domi kis bulizós lett, itthon is és az autóban is rázza magát, a zene mindegy mi szól, csak szóljon. És csak szolidan riszálunk, azért az alma mégsem esett messze attól a bizonyos apa-fától...

igazi kis Jacko... :P (még Pom-Bar-t is nyomat közben)

Egy blog-on olvastam. A Tapasztalt Emberek vajon egyetértenek?

"Egy kisgyermek a szerelmet erősebbé, a nappalt rövidebbé, az éjszakát hosszabbá, a pénztárcát kisebbé, az otthont boldogabbá, a ruhát gyűröttebbé, a múltat semmissé, és a jövőt tartalmasabbá teszi." 

Mostanában elmaradtam az írással. Mindig elalszom este... Amióta szabin voltunk és egyszer megérezte a szervezetem a jót (=alszom 8 órát vagy többet), nem bírok megállj-t parancsolni és visszatérni a korábbi, (Domi születése óta) jól megszokott életvitelemhez (= átlag 4 óra alvás, vagy kevesebb, az is megszakításokkal).... Így viszont ez-az elmarad, mint pl. a blogírás is (így hajnal 3/4 2 körül kijelenthetem, hogy ma már pl. kialudtam magam este 9 és éjfél között :P) 

Dominak nagyon tetszik ez a dal, mindig vigyorog rajta. Mi apával reméljük ez nem jelent semmi rosszat a jövőre nézve és Domi még nem érti a dal szövegét :P főleg azt a szót, hogy "iskolakerülés"... :P 

A héten újraindultak a bölcsis napok. Kicsit tartottam tőle, hogy nehéz lesz, mert mindenki azt mondja, ilyenkor újra be kell szokatni a gyerekeket a bölcsibe/oviba. Szerencsére úgy tűnik (koppkoppkopp), hogy viszonlag könnyen ment a dolog, egy kis reggeli síráska után nincsen semmi gond Domival (de állítólag minden gyerek bömbizett, még a nagyok is). Apának van egy kis műsor reggelente kb. 1 percig, aztán beteszik Domit a törzshelyére (etetőszék) ott hamar megnyugszik, aztán simán megy játszani. Jól eszik (nem kell tömni mint itthon és nem válogat), jól alszik (nem úgy mint itthon, a bölcsiben állítólag már tudja Domi, hogy alvás következik, szó nélkül veszi magához a piát, iszik és 2 perc alatt bealszik) és kint az udvaron állítólag ő a fő kolompos, aki először megrohanja a játékokat. :P Már első nap is jókedvű volt mikor értementem, főleg hogy van új akvárium halakkal az öltözőben, van mit megcsodálni. Ja, és persze a bölcsiben önállóan iszik, nem szolgáltatja ki magát, mint itthon (pl. ma is mikor kérni akartam, hogy igyon egyedül a kocsiban, hogy közben tudjak vezetni, mérgében jól bedobta a cumit az ülés alá. A mérgét elég jól ki tudja már fejezni, olyankor mérgesen eldobja azt, ami a kezében van és azt mondja, "nnnnaaa". :P Nagyon mókás :P Azért iszogat egyedül itthon is, főleg éjjel, de jobb ha kiszolgálják az embert, nem?

Most felkerült már 2 nagyobb gyerek a naaagy csoportba, Domi saját csoportján belül pedig 7-en vannak, abból 4 gyerkőc jóval kisebb mint Domi (ők még délelőtt is alszanak), a másik csoportban is 7-en vannak a másfél - két évesek, és van a 3., a naaagy csoport, a 2-3 évesek. Annak örültem, hogy a nagyok közül kerültek fel a még nagyobbak közé, titkon reméltem, hogy így lesz. Ők már túl nagyok voltak a kicsikhez, ilyen korban még nagyon észrevehető pár hónap különbség is.

Már csak azon izgulok, ne nagyon legyen Domi beteg ebben a hónapban, mert a saját dokibánk szabin van augusztus végéig, a helyettesítő dokinénit meg anya nem csipázza. Ha nem muszáj, nem menjünk hozzá. Meg amúgy sem. Fő az egészség. Télen úgyis beindulnak majd a vírusok.

A Domonkos név jelentése: Az Istenhez tartozó, Istennek szentelt. (Avagy: vasárnap született - és tényleg!)

Hú, mennyit vaciláltunk a neveden apával kilenc hónapig. Aztán úgy döntöttünk, ez lesz a tökéletes név Neked és a mai napig azt gondoljuk, jó választás volt. Reméljük Te is szeretni fogod a neved Nyuszika! :P

Még elmaradtam múlt hétről ezzel. Kedden Szilvásváradra utaztunk, úgy terveztük, hogy vasárnapig maradunk. Szerdán egész nap esett, kicsit nehéz volt Dominak megmagyarázni, miért nem mehet ki a kertbe, meg a kutyákhoz, így egész nap szórakoztathattuk Őnagyságát, meg fordítva (ő is bennünket). Apa repcsijével:

Lelkes takarítóbrigád...

Csütörtökön reggel már éreztem, hogy van egy kis hőemelkedés, megmértem, tényleg volt, gondoltam kivárjuk mi lesz, ha felmegy és magas láz, másnap hazajövünk dokibának megmutatni. Azért sétáltunk egy nagyot a Szalajka völgyben, levegőztetés az mindig kell.

Persze estére felment Domi láza, viszont délutántól már egyáltalán nem engedte a popójába dugni a lázmérőt, volt nagy tiltakozás, hiába próbálkoztunk. Ez érdekes, mert eddig ugyan nem lelkesen, de elviselte a lázmérőzést. Úgyhogy a 39,4 -et is szó szerint csak érintőlegesen mértem, lehetett az több is. A kúpot is utálja Domi, szerintem a kúp utálat hozta elő a lázmérő utálatát. Mindegy, kúp idővel becsúszott, láz lement. Éjjel próbálkoztunk a hónalj lázméréssel, eredménytelenül, a gyereket nem lehet átverni még álmában sem.  Lázmérő undok dolog és pont, na. Aztán hajnalban megint kezdett felmenni, úgy rémlik, úgyahogy sikerült megmérni, de már nem emlékszem a mérési módszerre sem, csak arra, hogy még egy kúppal kevesebb lett a dobozban. Aztán péntek délelőtt még volt kis hőemelkedés, meg jó nagy nyűgösködés apának, amíg én rámoltam a cuccokat. Na, irány haza a dokibához gondoltam, ki tudja mit kapott be Domi. Délelőtt még egy kicsit folyt is Domi orra. Aztán ahogy beültünk az autóba, Domit teljesen kicserélték, móka, vidámság, kacagás, semmi baja nem volt egész úton, és láza sem, orra sem folyt. Nem aludt egy percet sem, végigvidámkodta az utat. Azért elvittem dokibához, szokásos téma: kicsit piros a torka, valami vírus. És persze utána már nem volt sem láz, sem nyűgösködés, így utólag megállapítható, hogy kár volt idő előtt hazajönni egy kis rapid 1 napos víruska miatt. :P

Domi ma felmászott apa mellé a kanapéra, és nézte a forma1-et. Aztán a kis "foteljából" nézték apával. Más máskor is figyeltem, hogy érdekli. Remélem nem túl korai ez a dolog, apa minden olyan reménykedése ellenére, hogy Domiból kis Schumacher-t farag... :P

Augusztus van. Törpike ma 17 hónapos. Szalad az idő (még csak most született, hüpp-hüpp):P 

Azt írják az okosok, hogy ahogy nő a gyerek, egyre több mindentől fog félni, tartani vagy egyre több mindent kezd nem szeretni. És mennyire igaz. Dominak van egy csomó furcsasága mostanában. Az utóbbi napokban balhézik, ha a hátára kell feküdnie. Ezt eddig is utálta, de elviselte. De most visít, pl. ha valami idegen pelenkázón (pl. étterem) le akarom fektetni. Nem tudom hol érte negatív hatás az utóbbi hetekben emiatt. A fürdőkádban sem lehet hátrafektetni. Az orvosnál már szerencsére csak a vizsgálat alatt ordít, ha mondom neki, hogy kész vagyunk, megyünk haza, akkor leáll a hisztivel. Alvásnál már nem tudom, mit adjak rá, ugyanis semmit nem visel el. Takarót/pelenkát 1 mp alatt lerúgja, hálózsákot is utálja, mert mindez akadályozza az éjszakai forgolódásban. A rugdalozót is utálja mostanában, volt hogy addig nyűglődött éjszaka, amíg le nem vettük. Én meg parázok, hogy meleg ide vagy oda, megfázik vagy kifázik a veséje. Dokibá szerint ő így szabályozza a hőháztartását, amíg meleg van, nem gáz, csak ne nyissuk rá az ablakot. De akkor is zavar, állandóan betakarom, de azért én is alszom éjjel olyan mélyen, hogy nem ébredek fel mindig azért, hogy betakarjam. Aztán esz a fene minden reggel, hogy nem fázott -e ki a veséje.

Mostanában a napközbeni alvás és az evés is megbillent. Teljesen felpörög a sok "teendőtől", tegnapelőtt egyáltalán nem aludt nappal, viszont éjszaka rendesen. Tegnap kb. 15 percet aludt a kocsiban, amíg hazaértünk a vásárlásból. Éjjel viszont éjféltől horror volt, félóránként nyöszörgött, ivott, hogy mitől volt ez, nem tudom. Meleg/front/fog/nem megfelelő pizsama? Sztem vagy a meleg vagy a rugdalozó zavarta. Ma kb. 5x-i próbálkozásra sikerült elaltatni délután, előtte vagy nem bírt elaludni, vagy visított ha altatni akartuk. Közben már alig látott ki a két csíkon. 

Az evésről ne is beszéljünk. Van amikor bezabál valamiből, de az ritka. Úgy kell beleimádkozni a kaját, főleg a gyümölcsöt. És a legtöbb kaját elutasítja, főleg ami új. Kenyeret csak üresen eszi, semmit nem akar enni hozzá. Egyfolytában azon gondolkodom, hogyan trükközzem bele a kajákat, főleg a gyümiket. Állítólag én is és apa is ugyanilyenek voltunk, válogattunk, alig ettünk. Na, most visszakapjuk. :-) 

Na és a kúpok. Meg a lázcsillapítás. Az utolsó lázas eseménynél (csütörtökön) egyszerűen nem tudtuk megmérni a lázát. Úgy látszik, ő is bevéste az agyába apa mondását, miszerint "Az" nem bejárat, csak kijárat, mert se a kúpot, se a lázmérőt nem engedi bedugni. Pedig gyors a lázmérő. A kúp még úgy ahogy be is csúszik, csak aztán ki is, és általában 3. alkalommal marad bent, nagy ordítás árán. Hú, az a szúrós tekintet amit utána kaptam. Dokibá mondta, nyugodtan használjunk fül- vagy homloklázmérőt, és szirupot a kúp helyett. (mert hogy még alvás közben a hónalj lázmérés sem volt megengedhető). Állítólag apa ugyanilyen volt ezen a téren (is).  

Ugyanakkor meg olyan szépen fejlődik Domi, az utóbbi hetekben is annyit változott, igazi kis gézengúz lett, néha olyan rosszcsont tud lenni, félek, mi lesz ha nagyobb lesz. Semmi veszélyérzete nincs még (remélem ez nem csak rossz tapasztalat alapján alakul majd ki), ma és tegnap 2x ütötte be a fejét a falba a viháncolásban, remélem a hang nagyobb volt mint amekkorának tűnt, mert szerencsére nem sokáig sírt Domi, hiába volt nagy a koppanás (persze hogy akkoris rágom a kefét 3 napig :-( én már csak ilyen vagyok...).

Ja, és a fogmosás. Ő szépen megeszi a fogkrémet, még kér ráadást, megrágcsálja a fogkefét, de hogy én utána megmossam a fogát, kizárt. Pedig ezt erőltetni fogjuk, akármilyen úton-módon, mert a fogorvos sokkal rosszabb dolog lenne.

Este kinéztem az ajtón és ezt látom. A mi drágalátos (egyik) házőrzönk a nyugágyon relaxált.... :P

Domi nagyon szeret rajzolni. Rajzoltunk együtt egy pofás Clifford-ot. Jó, a mestermű javarésze az enyém, de azért Domi is segített. Ő rajzolta a bevérzéseket Clifford szemébe (amik amúgy normál esetben nincsenek, de most Clifford kicsit másnapos) :P

Utolsó nap hazafelé még megnéztük a mulatozó népet, ahogy vonulnak fel a várba, mókások voltak. Aztán hazaúton 2x álltunk meg, Domi jól bírta az utat. Először a Rosenberger-ben ettünk, Domi addig felfedezte a játszóházat, aztán mivel közben bekakilt, elvittem egy kis rendrakásra a pelenkázóba. Nem tudom miért, de mostanában sehol nem engedi magát lefektetni, főleg a levegőben lógó idegen pelenkázókon nem, úgyhogy múlt héten megtanultam hogyan kell pelenkázni az álló gyereket. De eddig csak pisis volt. Viszont a Rosenberger-ben kakis volt és úgy visított a pelenkázón, mint a malac, akit készülnek levágni, még apa is utánunk jött, hogy mi ez a nagy ordítás, verem a gyereket? :P Úgyhogy segítséggel a kakis pelenka cseréje állóhelyzetben szituációs feladat is megoldásra került, aztán Domi megvigasztalódott az autóban legújabb kedvencét zabálva (Pom-ber). Uh. Az élet izgalmai és a gyereknevelés szépségei...

Szakadt az eső, egész nap. Mihez kezdjünk a világjárásra kiéhezett duracell nyuszinkkal? Még egy nap a panzióban? No way. Keressünk zárttéri programot!

Először megnéztük az új "szomszédokat" a vár tövében, akik a Burgfest-re készültek szombat-vasárnap.

Aztán elmentünk ide: http://www.nationalparkzentrum.at/... 8 euro-ért. Csak annak ajánlom, aki szeretné az ablakon kidobni a pénzét. Jó, Domi élvezte a bocikat, meg hogy rohangálhatott, mi meg szívtuk a fogunkat a tömegben (mert persze mindenki ide menekült az eső elől).

Aztán mivel Domi beszunyált, végigautóztuk a Gerlos hágót, szép volt, de odakint esett, így nem fotóztunk. Kemény 6 fok volt fent. Megálltunk a Krimml-i vízesésnél, hogy megnézzük a House of water-t. Bummm, ezt sem értem. Hol van a House? Kint az esőben negyedóra alatt végignéztük a vízi erőmű csodákat. Aztán a boltban Domi kiszúrta magának a legnagyobb plüss mormit, persze 60 euro-ért ott is hagytuk. House of water:

Utána kaja,aztán húzás haza, végülis eltelt a nap, este még megnéztük a fesztiválózókat.

Igazából kezdett elromlani az idő és nem tudtuk eldönteni menjünk -e valahová. Így délelőtt sétáltunk egy nagyot Kaprunban, aztán visszamentünk a panzióba, hátha Domi alszik, persze esze ágában sem volt. Így kitaláltuk, hogy megnézzük a Kitzsteinhorn csúcsot felvonóval, vagy a gátat. Persze mire odaértünk (kb. 10 perc volt), Domi elaludt az autóban. Jobb híjján, csatlakoztunk hozzá :P aztán mikor felébredtünk, visszamentünk a szállásra. :P

A 3. napon délelőtt átmentünk Hinterglemmbe, mert apa szeretett volna bringázni, de mivel nem tudott bérelni már biciklit, szép idő lévén, elmentünk megnézni a Krimml vízesést. Nagyon szép, aki arra jár, ne hagyja ki.

Reggelinél. Mindig inni kellett a poharunkból (és vacsinál már az önálló evés is egész jól alakult)

A mézes puszedli evés jól elfoglalja az unatkozó gyereket az autóban

Hinterglemm nagyon szép kis falu, Domi ott is sokat bóklászott

A Krimml vízesés

Ennek a napnak 2 hőse is volt, az egyik apa, aki 4 km-en át tolta felfelé a babakocsit a vízesés mellett (400 m szintemelkedéssel), hol Domival, hol Domi nélkül. Az út közepéig olyan sajnálkozva - mosolyogva néztek ránk a már lefelé jövők, hogy hát szegények, nem tudják, mi vár mág rájuk a babakocsival. :P Az utolsó szakaszán pedig csupa elismerő mosoly volt az emberek arcán, volt aki még meg is tapsolta apát a teljesítményéért. Apa így biciklizés nélkül is  jót edzett (bevallom, én kb. 2x20m-en keresztül bírtam felfelé tolni a babakocsit, onnantól az tolt engem lefelé...).

A másik kis hős Domi volt, aki alvás nélkül is bírta az utat este 6 óráig, egy csomót gyalogolt felfelé velünk (igazából balhézott, ha betettük a babakocsiba). Iszonyúan jól érezte magát, nagy túrázó gyerek lesz, az tuti. Annyit túrázott minden nap, csak néztünk. 

A vízesés után még gyalogoltunk egy órát a folyó mellett, a hüttékig, aztán már lévén elég késő, úgy döntöttünk, taxivaljövünk le, Domi már akkor nagyon fáradt volt, bár nem mutatta, nagy élvezettel gyalogolt, aztán homokozott a hütténél.

Aztán ahogy jöttünk le a busszal, jót nevettünk apával, mert Domi balhézott, hogy nem homokozhat és be kell szállni a buszba, és a busz jó kis rázós szerpentines-szakadékos úton tépett lefelé, és bementünk egy max. 100m hosszú kivájt, rázós, kivilágítatlan alagútba. Az első 50 méteren még balhézott Domi, aztán hirtelen csend lett és mire kiértünk, Domi beszunyált. Nagyon mókás volt, "lekapcsolták a lámpát" nála.

Estére mind nagyon fáradtak voltunk, alig élveztük a vacsorát, pedig jó kis kerti barbeque volt.

Második nap próbáltunk Dominak is izgalmas programot szervezni, így elmentünk egy közeli vadasparkba (http://www.wildpark-ferleiten.at/), ami az egyik legszebb alpesi út, a Grossglockner Hochalpenstrasse bejáratánál van. Délutánig el voltunk a vadasparkban és a mellette található vidámparkban, aztán végigautóztuk az alpenstrasse-t is (Domi inkább végigaludta). Míg lent a vadasparkban kb. 28 fok volt, fent a magasban 12. Brrr.

Egy szép nap kezdete (Domi imádja, ha fotózzák, vigyorog a kamerának)

Reggeli anyával

A mézes puszedli nagyon bejött (és milyen jó a fogaknak)

A Vadasparknál

Minden állat tetszett, de a kiskecskéknél nagyon leragadtunk. Domi haverkodott velük, szedett nekik füvet és odaadta, hogy hamizzanak :P

A nyuszik is nagyon tetszettek

A csúszda is bejött (bár apa nem merte elengedni Domit, nagy volt a végén a puffanós rész)

A Hochalpenstrasse (nem először láttuk, de újra csodás volt, főleg, hogy VÉGRE LÁTTUNK ÉLŐ MORMOTÁT IS!)

Szállás közelebbről:

Amíg mi reggeliztünk,Domi meglocsolta a virágokat a kertben...

Minden hintát minden nap ki kellett próbálni

Első napi célpont:Sigmund Thun Klamm. Röviden: lenyűgözött.

Domi nagyot túrázott a tóparton (tényleg sokat gyalogolt)

Pacsálás

Haverkodás

Délután megnéztük Saalbach-ot 

Domi teljesen meglepett: az én eddig mindenkitől elforduló kicsi fiam hirtelen mindenkivel komázni kezdett. Először is naaagy haverja lett a panzió tulajdonos Franz bácsi, aki mindig "Servus Sputnik" köszöntéssel üdvözölte Domit, és minden nap adott egy kis csokit, cukorkát neki (azaz nekünk apával :P) és közölte mindenkivel, hogy Domi az ő barátja. Domi mindenkivel kezett fogott, pápá-zott, bökdösött és vigyorgott mint a tejbetök. Nagy kedvenc is lett a panzióban, vacsora alatt mindenki Domit figyelte. Mivel az öreg bácsik tetszenek Dominak, apával azon filóztunk, hogyan magyarázzuk meg Dominak a cukros bácsi fogalmát. :P

(Vasárnap helyett) Hétfőn indultunk. Anya rendesen felkészült az útra apa nagy "örömére"

Domi egész jól bírta az utat, viszonylag gyorsan eltelt a 7 óra (640 km). 3 rövidebb pihenőre álltunk csak meg. Ilyenkor fedez fel magának a gyerek új elfoglaltságokat az autóban (mert ugye a fél könyvtár amit magunkkal vittünk, kb. 1 óra elfoglaltságot jelent)

Itt laktunk (http://web.kaprun.at/trauner/), nagyon jó kis szállás volt: tiszta szobák, kedves házigazdák, jó kaja. És jó helyen: a vár szomszédságában, 5 perc séta Kaprun központja. Csendes, este csak a fénysebességgel cirkáló denevér banda miatt nem mertem kidugni a fejemet az erkélyre. :-(

Domi kedvenc búvóhelye a szekrény lett (értsd tisztán: anya oda NEM pakolhat be semmit) :P

Domi 5 percnél többet nem bírt megmaradni a szobában, állandóan az ajtónál toporgott, hogy menjünk már valamerre. Egy idő után már mindig a szobakulcsot is felkapta és dugdosta a zár felé, egyértelműen jelezvén távozási szándékát. Vagy odahozta a cipőnket és rátette a lábunkra vagy megpróbálta beletenni a lábunkat a cipőnkbe :P Természetesen jól nevelt gyermekünk mellett nem tudtunk apával együtt reggelizni, de pláne nem 4 fogásos vacsizni, mert a mi (nem esett messze a türelmetlen alma a türelmetlen fájától) gyermekünk nem bírt megülni az etetőszékben és állandóan ment ki a kertbe, így felváltva ettünk és gyerek felügyeltünk (néha gondoltam, nyanyek, mit gondolhatnak rólunk a többi család, milyen jól neveljük a gyereket, hogy nem bír ki egy félórát a fenekén)... Domi felfedezte a számára oázist jelentő virágoskertet...

 .... és még egy kakast is fogott :P

 Esténként pedig a cipőket rendezte, és állandóan felpróbálta apa méretes lábbelijét....:P