Azt írják az okosok, hogy ahogy nő a gyerek, egyre több mindentől fog félni, tartani vagy egyre több mindent kezd nem szeretni. És mennyire igaz. Dominak van egy csomó furcsasága mostanában. Az utóbbi napokban balhézik, ha a hátára kell feküdnie. Ezt eddig is utálta, de elviselte. De most visít, pl. ha valami idegen pelenkázón (pl. étterem) le akarom fektetni. Nem tudom hol érte negatív hatás az utóbbi hetekben emiatt. A fürdőkádban sem lehet hátrafektetni. Az orvosnál már szerencsére csak a vizsgálat alatt ordít, ha mondom neki, hogy kész vagyunk, megyünk haza, akkor leáll a hisztivel. Alvásnál már nem tudom, mit adjak rá, ugyanis semmit nem visel el. Takarót/pelenkát 1 mp alatt lerúgja, hálózsákot is utálja, mert mindez akadályozza az éjszakai forgolódásban. A rugdalozót is utálja mostanában, volt hogy addig nyűglődött éjszaka, amíg le nem vettük. Én meg parázok, hogy meleg ide vagy oda, megfázik vagy kifázik a veséje. Dokibá szerint ő így szabályozza a hőháztartását, amíg meleg van, nem gáz, csak ne nyissuk rá az ablakot. De akkor is zavar, állandóan betakarom, de azért én is alszom éjjel olyan mélyen, hogy nem ébredek fel mindig azért, hogy betakarjam. Aztán esz a fene minden reggel, hogy nem fázott -e ki a veséje.

Mostanában a napközbeni alvás és az evés is megbillent. Teljesen felpörög a sok "teendőtől", tegnapelőtt egyáltalán nem aludt nappal, viszont éjszaka rendesen. Tegnap kb. 15 percet aludt a kocsiban, amíg hazaértünk a vásárlásból. Éjjel viszont éjféltől horror volt, félóránként nyöszörgött, ivott, hogy mitől volt ez, nem tudom. Meleg/front/fog/nem megfelelő pizsama? Sztem vagy a meleg vagy a rugdalozó zavarta. Ma kb. 5x-i próbálkozásra sikerült elaltatni délután, előtte vagy nem bírt elaludni, vagy visított ha altatni akartuk. Közben már alig látott ki a két csíkon. 

Az evésről ne is beszéljünk. Van amikor bezabál valamiből, de az ritka. Úgy kell beleimádkozni a kaját, főleg a gyümölcsöt. És a legtöbb kaját elutasítja, főleg ami új. Kenyeret csak üresen eszi, semmit nem akar enni hozzá. Egyfolytában azon gondolkodom, hogyan trükközzem bele a kajákat, főleg a gyümiket. Állítólag én is és apa is ugyanilyenek voltunk, válogattunk, alig ettünk. Na, most visszakapjuk. :-) 

Na és a kúpok. Meg a lázcsillapítás. Az utolsó lázas eseménynél (csütörtökön) egyszerűen nem tudtuk megmérni a lázát. Úgy látszik, ő is bevéste az agyába apa mondását, miszerint "Az" nem bejárat, csak kijárat, mert se a kúpot, se a lázmérőt nem engedi bedugni. Pedig gyors a lázmérő. A kúp még úgy ahogy be is csúszik, csak aztán ki is, és általában 3. alkalommal marad bent, nagy ordítás árán. Hú, az a szúrós tekintet amit utána kaptam. Dokibá mondta, nyugodtan használjunk fül- vagy homloklázmérőt, és szirupot a kúp helyett. (mert hogy még alvás közben a hónalj lázmérés sem volt megengedhető). Állítólag apa ugyanilyen volt ezen a téren (is).  

Ugyanakkor meg olyan szépen fejlődik Domi, az utóbbi hetekben is annyit változott, igazi kis gézengúz lett, néha olyan rosszcsont tud lenni, félek, mi lesz ha nagyobb lesz. Semmi veszélyérzete nincs még (remélem ez nem csak rossz tapasztalat alapján alakul majd ki), ma és tegnap 2x ütötte be a fejét a falba a viháncolásban, remélem a hang nagyobb volt mint amekkorának tűnt, mert szerencsére nem sokáig sírt Domi, hiába volt nagy a koppanás (persze hogy akkoris rágom a kefét 3 napig :-( én már csak ilyen vagyok...).

Ja, és a fogmosás. Ő szépen megeszi a fogkrémet, még kér ráadást, megrágcsálja a fogkefét, de hogy én utána megmossam a fogát, kizárt. Pedig ezt erőltetni fogjuk, akármilyen úton-módon, mert a fogorvos sokkal rosszabb dolog lenne.