Még elmaradtam múlt hétről ezzel. Kedden Szilvásváradra utaztunk, úgy terveztük, hogy vasárnapig maradunk. Szerdán egész nap esett, kicsit nehéz volt Dominak megmagyarázni, miért nem mehet ki a kertbe, meg a kutyákhoz, így egész nap szórakoztathattuk Őnagyságát, meg fordítva (ő is bennünket). Apa repcsijével:

Lelkes takarítóbrigád...

Csütörtökön reggel már éreztem, hogy van egy kis hőemelkedés, megmértem, tényleg volt, gondoltam kivárjuk mi lesz, ha felmegy és magas láz, másnap hazajövünk dokibának megmutatni. Azért sétáltunk egy nagyot a Szalajka völgyben, levegőztetés az mindig kell.

Persze estére felment Domi láza, viszont délutántól már egyáltalán nem engedte a popójába dugni a lázmérőt, volt nagy tiltakozás, hiába próbálkoztunk. Ez érdekes, mert eddig ugyan nem lelkesen, de elviselte a lázmérőzést. Úgyhogy a 39,4 -et is szó szerint csak érintőlegesen mértem, lehetett az több is. A kúpot is utálja Domi, szerintem a kúp utálat hozta elő a lázmérő utálatát. Mindegy, kúp idővel becsúszott, láz lement. Éjjel próbálkoztunk a hónalj lázméréssel, eredménytelenül, a gyereket nem lehet átverni még álmában sem.  Lázmérő undok dolog és pont, na. Aztán hajnalban megint kezdett felmenni, úgy rémlik, úgyahogy sikerült megmérni, de már nem emlékszem a mérési módszerre sem, csak arra, hogy még egy kúppal kevesebb lett a dobozban. Aztán péntek délelőtt még volt kis hőemelkedés, meg jó nagy nyűgösködés apának, amíg én rámoltam a cuccokat. Na, irány haza a dokibához gondoltam, ki tudja mit kapott be Domi. Délelőtt még egy kicsit folyt is Domi orra. Aztán ahogy beültünk az autóba, Domit teljesen kicserélték, móka, vidámság, kacagás, semmi baja nem volt egész úton, és láza sem, orra sem folyt. Nem aludt egy percet sem, végigvidámkodta az utat. Azért elvittem dokibához, szokásos téma: kicsit piros a torka, valami vírus. És persze utána már nem volt sem láz, sem nyűgösködés, így utólag megállapítható, hogy kár volt idő előtt hazajönni egy kis rapid 1 napos víruska miatt. :P