(Vasárnap helyett) Hétfőn indultunk. Anya rendesen felkészült az útra apa nagy "örömére"

Domi egész jól bírta az utat, viszonylag gyorsan eltelt a 7 óra (640 km). 3 rövidebb pihenőre álltunk csak meg. Ilyenkor fedez fel magának a gyerek új elfoglaltságokat az autóban (mert ugye a fél könyvtár amit magunkkal vittünk, kb. 1 óra elfoglaltságot jelent)

Itt laktunk (http://web.kaprun.at/trauner/), nagyon jó kis szállás volt: tiszta szobák, kedves házigazdák, jó kaja. És jó helyen: a vár szomszédságában, 5 perc séta Kaprun központja. Csendes, este csak a fénysebességgel cirkáló denevér banda miatt nem mertem kidugni a fejemet az erkélyre. :-(

Domi kedvenc búvóhelye a szekrény lett (értsd tisztán: anya oda NEM pakolhat be semmit) :P

Domi 5 percnél többet nem bírt megmaradni a szobában, állandóan az ajtónál toporgott, hogy menjünk már valamerre. Egy idő után már mindig a szobakulcsot is felkapta és dugdosta a zár felé, egyértelműen jelezvén távozási szándékát. Vagy odahozta a cipőnket és rátette a lábunkra vagy megpróbálta beletenni a lábunkat a cipőnkbe :P Természetesen jól nevelt gyermekünk mellett nem tudtunk apával együtt reggelizni, de pláne nem 4 fogásos vacsizni, mert a mi (nem esett messze a türelmetlen alma a türelmetlen fájától) gyermekünk nem bírt megülni az etetőszékben és állandóan ment ki a kertbe, így felváltva ettünk és gyerek felügyeltünk (néha gondoltam, nyanyek, mit gondolhatnak rólunk a többi család, milyen jól neveljük a gyereket, hogy nem bír ki egy félórát a fenekén)... Domi felfedezte a számára oázist jelentő virágoskertet...

 .... és még egy kakast is fogott :P

 Esténként pedig a cipőket rendezte, és állandóan felpróbálta apa méretes lábbelijét....:P