Utolsó nap hazafelé még megnéztük a mulatozó népet, ahogy vonulnak fel a várba, mókások voltak. Aztán hazaúton 2x álltunk meg, Domi jól bírta az utat. Először a Rosenberger-ben ettünk, Domi addig felfedezte a játszóházat, aztán mivel közben bekakilt, elvittem egy kis rendrakásra a pelenkázóba. Nem tudom miért, de mostanában sehol nem engedi magát lefektetni, főleg a levegőben lógó idegen pelenkázókon nem, úgyhogy múlt héten megtanultam hogyan kell pelenkázni az álló gyereket. De eddig csak pisis volt. Viszont a Rosenberger-ben kakis volt és úgy visított a pelenkázón, mint a malac, akit készülnek levágni, még apa is utánunk jött, hogy mi ez a nagy ordítás, verem a gyereket? :P Úgyhogy segítséggel a kakis pelenka cseréje állóhelyzetben szituációs feladat is megoldásra került, aztán Domi megvigasztalódott az autóban legújabb kedvencét zabálva (Pom-ber). Uh. Az élet izgalmai és a gyereknevelés szépségei...