mókázás... :) 

mostanában elkezdett így röhigcsélni, nagyon cukor... itt éppen az egymás idegeire menő kacsákon vihogott (kacsákra kissé nem fókuszált a masina...)

olyan mint Domonkos. Megosztja az ételt a szeretteivel :)

utánozta apát, aki legurult viccből. huh, még a body-ja is sáros volt, áááá... nagggyon vicces :)

azaz el van a gyerek, ha játszik :)

volt ma. Már éjjel gyanús volt a gyerkőc, mert többször visítva ébredt. Reggel meg csak kómázott, nem volt a szokásos ágyból-kipattanós, apára-ugrós ébresztő, csak fetrengett, szuszogott, gyanúsan. Utána csak ölben volt hajlandó meglenni, bújt hozzánk, kesergett, sírdogált, mutogatta a fogát, fülét. Nem tudtuk mi van, fáj neki valami, mert láza nem volt és más tünete sem. Aztán addig pityergett, míg kapott egy nurofent, amitől 2 perc alatt elaludt apa vállán, bedobtuk az autóba, irány dokibá. Miénk sajnos szabin volt, úgyhogy gondoltam beesünk ahhoz, aki van. Egy másik dokibá. Domikám persze ordított a rendelőben, még jó, hogy szinte senki nem volt, nem kellett sokat várni (bár micsoda véletlen, belefutottunk Móniba és Bencébe, középsulis osztálytársnőm, Bence éppen lázas volt szegényke). Bementünk, dokibá először le akart minket rázni, hogy menjünk vissza délután a helyettesítő dokinénihez, de lévén őt utálom, meg amúgy sem bírtam volna délutánig várni, nem engedtem. Megvizsgálta, nem talált semmit, csak közölte, hogy "ennek a gyereknek bizony magas láza van". Mondtam neki, hogy dehogy van. De, mondta, tessék megmérni, mert forró a feje. Mondtam neki, hogy naná, hisz egy félórája ordít mint a sakál a váróan sapkában, kardigánban, amit nem volt hajlandó levenni, mert haza akar menni. :) De nem, lázas. Mondtam, biztos nem az, mert egy félórája kapott nurofent, ha láza lett volna, levitte volna. Nem akartam kioktatni, lévén ő az orvos, mi meg a "rendelésére betolakodók", hogy higgye el, nálam jobb élő-lázmérője nincs a gyereknek, az 1 tized fokos hőemelkedését is megérzem, és amúgy sem a feje tetején kell lázat nézni a pici gyereknek, mert ott jó, hogy meleg, ha melege van, mert ott adja le a hőt. Nézze meg a tarkójánál, pocijánál, ott teljesen normális a hője.... Mindegy. Mondta, vigyük át az örsre a fülészetre, mert azt jobb ha fülész látja, amúgy ő nem lát semmit, max. lehet bújkál benne valami.  

Átmentünk, szerencsére nem kellett sokat várni, és éppen az a dokinéni rendelt, akire már régen kíváncsi voltam, mert hallottam és olvastam róla, homeós fül-orr-gégész és monanak róla jót is, rosszat is, ez utóbbin belül főleg a stlusát kritizálják, lévén elég katonás. Hát az. De velünk normális volt nagyon. Megnézte, azt mondta, kicsit hurutos Domi füle, ami lehet attól, hogy kicsit taknyos, ami lehet a fogától. Úgyhogy azt mondta, csak megelőzésképpen mondja: sterimar-orrszívás-homeo orrspray + még felírt egy homeo bogyót. Kérdeztem, ha már homeopátia, mit javasol immunerősítésként, ha sokat beteg a gyerek. Mert már többször is akartam kérdezni dokibánkat, adjak -e Dominak oscillococcinumot és echinacheát megelőzésre, mert tavaly még nem javasolta ezeket lévén Domi túl kicsi. De mindig elfelejtettem kérdezni. Erre ma dokinéni pont ezt a 2t javasolta. :)) Oscillo-t heti 1x 1/4 tubus (szte az bőven elég egy ekkora gyereknek, kb.50 golyóbis, de nem kell kiszámolni! :))), echinachea pedig D4 vagy D6 max C5 higításban úgy, hogy egyik héten végig napi 2x3 golyóbist, utána 1 hét szünet, aztán megint 1 hét, aztán 1 hét szünet. Amit meg dokibá felírt immunerősítő port, még nem mertem elkezdeni adni, hetek óta azon töröm a fejem, hogy hogyan adjam be Dominak, hogy meg is egye, de ma ez a dokinéni azt mondta, szerinte inkább ne is, mert gyengített védőoltást tartalmaz. He? na, ezt sem tudtam. 

Közben meg Domi teljesen magához tért ott reggel, úgyhogy vittük bölcsibe. Délután hívtak, hogy 38 fokos láza van, adtak neki nurophen szirupot. Jó. Utána koppkoppkopp, nem volt, éjjel sem, meglátjuk reggel. Most vagy a foga jön, vagy valamik bújkál benne már megint. :(

Úgyhogy homepátiára fel! :)

Múltkor gondoltam, azért teszek egy próbát a cuclis cégnél, hátha van elfekvőben a cumi, amivel Domi eddig ette a tápszert. Sikerrel ugyan nem jártam, de tök kedvesen válaszoltak. (megj.: azért én is tricky voltam, mert lévén amcsi cég, csak amcsi államot lehetett megadni lakcímként, úgyhogy bepipáltam az első államot a listán és oda-totóztam egy irányítószámot, ami végülis talált :) asszem lottóznom kellene :) 

Emese,

Thank you for taking the time to contact us regarding Playtex Latex Drop In nipple. We think you are looking for the Drop In NaturalAction nipple. It has a flat top on the nipple. It is no longer being manufactured. We recommend that you do a search on the internet to see if anyone may still have some in stock. We apologize that we do not have this product in stock.

Regretfully, this item has been discontinued, and our stock is completely depleted. Due to lack of significant consumer interest, it was no longer feasible for us to continue manufacturing this product. Nevertheless, your comments will be passed onto our Marketing Department for future consideration.

Be assured that consumer feedback is most important to us, and we appreciate your interest in our products. 

Warm Regards,
Sandra Reed
Energizer Personal Care
Consumer Affairs  

a la yoda mester...

igazán szép lett a Havashalom Park. Ahhoz képest, amilyen volt, teljesen újjászületett. Hemzseg az emberektől, főleg szép időben. István király szobrát mindig meg kell látogatnunk, Domi még puszit is szokott dobni neki. :) Sokat motorozik és ámulattal nézi a rollereseket, gördeszkásokat, triálosokat. A játszótér mindig tele van, nem szeretem oda vinni Domit, mert túl sokan vannak, és sok a tizenéves unatkozó, akik nem igazán egy másfél éves gyerek szintjén játszanak. Na meg mostanában sok a gethes gyerek, kész fertő tanya. Na de ha Domi meg imád ott lenni, nincs mit tenni, úgyis kiköveteli magának, hogy menjünk oda ... :)

Domi battyog a játszótérre...

pácban... ajajaj...:)

olyan mint Domonkos. Meghintáztatja, megcumiztatja, meg-gokartoztatja a szeretteit és mesét is olvas nekik....:)

képekben...

irány a játszótér (homokozójátékkal)

 nesze hápi füvezzél...

kibújt, jobb felső rágó. gyűlik a kollekció. :) de most szerintem szünet következik. 

nem unatkoztunk, na, ezért nem is írtam :) Na, nem kell semmi különösre gondolni, csak volt egy kis HFV-unk.... Részletek: 

Múlt szombat: vendégeink voltak, Arián "baba" és Hajnikám. Fiúk szerintem jól kijátszották magukat, bár még van mit csiszolnunk a kapcsolatukon :) de jól el voltak. Mi meg bénák voltunk, mert nem csináltunk egy közös fotót sem :( Domi mindenesetre jól kidőlt, már az etetőszékben (amit amúgy mostanában ugrálószéknek használ, grrrr...) 

Vasárnap: Domin kijött egy kis takonykór, de nem olyan erős, hogy nasivin kelljen, nehogy kiszárítsa az orrát, maradtunk a homeo orrspray-nél meg orrszi-porszi barátunknál reggel-este, csak a móka kedvéért. 

Hétfő: bölcsi, jókedv, takonykór változatlanul nem jelentős.

Kedd: Domi reggel mutogatta a pociját, de nem tudtuk mire vélni. Ment bölcsibe, jókedvű volt, orrfolyás változatlan. Én délután beszereztem a téli ruha "kollekciót" Dominak kedvezményesen (nagyker. áron, a vásárban), csupa magyar gyártóra gyúrva (siesta cipő és bakancs, és Mikka rucik pofátlanul olcsón). Mikor hazaértem, apa panaszkodott,hogy vacakul van. Na, szupcsi. Aztán fürdésnél Domi megint mutogatta a pociját, de azt gondoltam, sok volt neki a vacsi. Aztán próbált aludni, nem ment. Aztán hányt egyet. Buliii. Ruhacsere, ágyneműcsere. Kicsit panaszkodott, aztán vidámkodott egy félórát apával. Felvittük aludni, megint hányt (ismét ruha és ágynemű csere). Na, akkor már gondoltuk, hogy nem a vacsora volt sok, hanem valami egyéb. Írtam sms-t bölcsis Petra néninek, hogy Domi beütötte -e esetleg a fejét... Válasz: nem. Jó, akkor agyrázkódás kizárva. Akkor kizárásos alapon: vírus. Aztán megkérdeztem, volt -e valakinek hányós betegsége a bölcsiben a napokban? A válasz: nem. Hm, akkor valszeg nem onnan szedtük össze, mert azóta sem volt senkinek. Mindenesetre Domit nem izgatta a téma, felpörgött, vidámkodott, játszott, alig bírtuk elaltatni. Aztán kért inni, és nem megszokott módon hajlandó volt vizet inni. Ami persze várhatóan vissza is köszönt: ruha - és ágyneműcsere... Visszaaludt, felhívtam az ügyeletet, hogy a dedalonetta-t mikor érdemes adni, azt mondták, ha már 3x hányt, beadhatok egy felet és ne igyon, csak 5 percenként 1 kávéskanál behűtött ásványvizet. Jah, persze,meg ahogy azt Kismukk képzeli. Nem ébresztettem fel a kúp miatt, gondoltam, majd ha megint hány, akkor kap. Viszont inni kért, és nem igazán lehetett elmagyarázni egy nagyon szomjas, félálomban lévő másfél évesnek, hogy kisfiam, csak egy kávéskanálnyit igyál :) és majd 5 perc múlva keljél fel megint egy kávéskanálnyi vizet inni... :) ivott, sokat és persze ki is hányta. Ha megpróbáltuk elvenni a piát, ordított... mit se neki, ruha és lepedőcsere. Na meg szépen farigcsáltam egy fél kúpot (ezt nagyon "csíptem"), és betoltam. Ekkor már volt hajnal fél 4 is. Utána már alvás reggelig és nem volt több hányás azóta sem.  

Szerda: jött a HFV 2. fázisa. Mi is a HFV? Nem, nem írtam el (nem HPV :)). A h*ny*s-f*s*s vírus.... Idén másodjára, és remélem utoljára, és remélem ezzel lement az őszi-téli szezon HVF-je. Szóval szerdán Domi pörgött ezerrel, mintha mi sem történt volna, jókedv, móka, csak ment a hasa. De nem nagyon durván, tehát nem volt vízcsap effektus, csak aznap kb. 6x cseréltünk k*k*s pelust. De amúgy nagyon okés nap volt. Dokibá is volt, mondta ő is, hogy HFV, nem kell semmi gyógyszer, takonykórra sem, majd elmúlik. Ha megoldható, diétázzon, ha nem, akkor egyen, amit akar. Diéta? Khmm. Ügyelet mondta múltkor, adjak a hányós gyereknek főtt répát, főtt krumplit, almát, banánt. Ebben a sorrendben. Mit evett meg ebből? egy kis almát. De nem volt jelentős étvágycsökkenése amúgy sem. Inni is iszogatott.

Csütörtök: Domi már oké volt, csak kicsit ment a hasa, de nem mertem bölcsibe vinni, egyrész hogy ne fertőzzön meg másokat, másrészt meg korai lett volna még. Orra kezdett kicsit erősebben is folyni, mostmár kapott napi egy fújás nasivin orrpsray-t (mennyire jóóó hogy már nem cseppben van). Orrát szívtuk, meg szívta ő magának is, hiszen nagy haverok ő és a porszívó na meg az orrszívó. :) 

Na, és hogy azért legyen némi fordulat, csütörtökre én lettem vacakul. Nem is kicsit. Kb. végighánytam a napot és csak vonaglottam a földön, próbáltam nyomon követni Domi pörgését. Mert ő meg nem igazán volt anya-kímélő üzemmódban. Még jó, hogy itt volt Ildi, és figyelt Domira, amíg én a wckagylóval közelebbi kapcsolatba kerültem egyszer-egyszer. Meg főzött húslevest, 1000 hála, nem mintha kajára bírtam volna nézni az elmúlt 4 napban. Én tényleg diétázam. :)

Péntek: Domi pörgött, jókedvű volt, még volt kis hasmenés 1x, orrszívás, szerencsére nem nagyon hatották meg a dolgok. Én még elég erőtlen voltam, de elvánszorogtunk a parkba, meg a játszótérre, lévén gyönyörű idő volt. Kint voltunk vagy 2 órát, ebédidőben, így szinte senki nem volt rajtunk kívül. Jó volt, ilyen betegségek esetén télen-nyáron a friss levegő a legjobb gyógyszer dokibá szerint. Délután nyomott egy 4 órás alvás Domi :) én is pihiztem, rám fért. Totál levert a HFV a lábamról, ismét.

Szombat: péntekhez hasonló, Domi csupa móka és vidámság, én alig éltem, jó idő lévén megint park + játszótér, utána nagy szunya. Hasmenés nem volt, orrszívás just for fun.

Vasárnap: Domi ismét mókamiki, apa + én alig éltünk, de kimentünk a margit-szigetre gyereket fárasztani. Szép volt, szépen sárgulnak a falevelek, gyönyörűen sütött a nap. Domi nagyon elemében volt, huh, nagyon kellett rá figyelni, mint a tűz. Délután nagy szunya volt 3-asban. Ja, délelőtt Dominak volt egy kis szorulása, nem tudom mitől, de sírt szegény, hogy nem megy a dolog és fáj. Ez azóta is előfordul és még nem tudom mitől, most leálltunk a vascseppekkel, meg a multikid-del, meglátjuk.

Hétfő: bölcsi, munka, minden ok.

Kedd: uaz...

Össz: írigyeltem Domit, hogy ilyen jól bírta a HFV-t. Cseppet sem viselte meg, ellentétben velem, én még mindig regenerálódom... Ugyanakkor örülök, hogy jól viseli ezeket a vírusos cuccokat, még 39,5 fokos lázzal is pörög, egyedül a 40 fokos láztól lesz kicsit bágyadt. Hihetetlen. 

www.ogyi.hu/dynamic/vigantol39207_5_2010_1.pdf

Nekünk pont az egyik sorszámú van, annak ellenére, hogy azt írják, hogy ezek Magyarországon nem kerültek forgalomba (és másokról is tudom, hogy van ugyanez a sorszám). Mi sajnos már tavasszal is ezt ettük... :( most ősszel csak 1-2 alkalommal ettünk még, mivel van még napsütés + a multikid-ben is van d vitamin. 

Most egy nagy lendülettel megy a Qkába... :(

Szégyen, hogy pont ilyen pici gyerekeket veszélyeztetnek ilyen dolgokkal... grrrrrr... :((((

olyan mint Domonkos: megeteti, megitatja, megcumiztatja, megsétáltatja a "szeretteit" :) 

... mondhatnék? Igazi fiú... 

... édesszájú (mint az apja)... még a szempillája is sütis volt :)

... zseni. Legalábbis apa szerint. Legalábbis ezen a képen. (szerintem meg eljött az ideje a sörényvágásnak)...

Viszonylag tűrhető idő volt a héten, így bölcsi után mindig meglátogattunk 1-1 játszóteret. Sőt, volt olyan nap, hogy 3-at is. A bölcsiből mindig nehéz az elindulás, Domi még ezt-azt csinál, rohangál, iszik, haverkodik, úgyhogy mire sikerül felöltöznünk, meg elindulni, az minimum félóra, de volt, hogy 1 óra is volt. Aztán még kint a kertben is végigmegy minden játékon, csekkolja a fűnyírót, csúszdázni is muszáj, ez még plusz egy negyedóra legalább. Aztán átmegyünk a bölcsi közeli játszótérre, ott is eltöltünk fél / 1 órát, aztán itthon letudjuk a szükséges dolgokat (kaja-pia, stb.) és indulunk tovább, általában a parkba, babakocsival, kismotorral, homokozójátékkal... Ott is kint vagyunk 1/másfél órát, úgyhogy mire hazaérünk, 7/fél 8 is van. Sajnos mostmár egyre hamarabb sötétedik és estére egyre hidegebb is van, így egyre hamarabb be fogunk kényszerülni a lakásba. Azért Domi nem panaszkodhat, mert reggel apával is mindig elviszik a kutyákat sétálni, aztán a bölcsiben is kint vannak 1/másfél órát az udvaron, így jó sokat van levegőn. Este nincs is gond az altatásnál, szó szerint kidől és alszik reggelig. A benti játékaira nem is nagyon van ideje mostanában, nem baj, mert télen úgyis meg fogja unni őket. :) De amíg nem köszöntenek ránk a hosszú téli esték, azt hiszem, meglátogatunk még pár játszóteret, meg sétálunk sokat itt a parkban. 

Állandóan úton vagyunk, jövünk-megyünk, haza szinte csak aludni járunk :) Most úgy vágyom egy itthon ülős - nyugis hétvégére. Múlt hétvégén otthon voltunk a mamánál, Böszörményben, Dani (keresztapa) szülinapját ünnepeltük. Jó volt, Domi szokás szerint vidámka volt, szeret ott lenni, hamar feltalálta magát, a takarítóeszközök és a kerti szerszámok között.

 Na, most ott tartunk, hogy a tejital 2 részletben lecsúszik a piás üvegből, tápszert meg nem is próbáltuk napok óta. Dokibá azt mondta, hogy ha más táplálékból megkapja a gyerek a szükséges fehérje mennyiséget, akkor felesleges erőltetni a tápot. Közben eszembe jutott, hogy sokan, akik csak szoptatják a gyerkőcöt, ahogy leállnak a szoptatással 1-2 éves kor között, már nem kezdenek tápszert adni a gyereknek. Dokibá azt írta, egyen több tejterméket meg husit a gyerek, és akkor nem lesz gond. A lényeg, hogy ne csak tehéntejet kapjon, mert az kevés. De a tápszert bele lehet keverni bármibe, ha mégis adni akarom. A bölcsiben végülis nagyon jól táplálják Domit, minden nap eszik mindent, amire szüksége van a fejlődéshez és változatosan főznek, ráadásul az étvágya is jö, sokszor mindkét fogásból eszik és repetázik. Állítólag olyan lassan eszik, mint az anyja, ami nem baj, mert az az egészséges. Aztán meg mutogat, hogy miből kér repetát. Azért én próbálkozom még a tápszerrel, azt gondolom, kell neki a vitaminok és az ásványi anyagok miatt, csak még ki kell találnom, mibe csempésszek bele 1-1 kanállal. Viszont így eggyel redukáltuk a cumisüvegek számát, amiről le kellene szoktatni Domit. :)

Hja, sajnos ránk köszöntött az október. Reggelenként jó kis télies hideg van, elővettük a vastag takarót a babakocsiba a reggeli sétákhoz. Hja, 19 hónapos lett Domi és kibújt a 11. foga is, a másik oldalon alul. Szép komótosan majd csak mindegyik meg lesz egyszer. :)

Domi Shaun rajongó lett. Nagyon szereti nézni, vannak kedvenc részei is. Sokszor bekéri magát a mozis fotelbe (=etetőszék), kér enni-inni és mozizik. Főleg este, fürdés előtt. Jókat szokott nevetgélni, nagyon édes, hogy már érti a vicces részeket. Mivel nekünk már a könyökünkön jön ki az a 8 rész, ami a dvd-n van, apa letöltötte az összeset. Persze azért próbálom korlátozni, hogy ne nézze túl sokat, de most Shaun mánia van. 

Van amitől fél Domi (pl. a műbika. vagy más témában: a Hófehérkében a gonosz mostohától is fél).

 Apa is Shaun mániás, kiélte kreativitását ebben a témában is. :) 

 de nagyon... Apával beszéltük, hogy Domit le kellene már nagyon szoktatni a tápszeres cumisüvegéről. Próbálkoztunk néha néha, de eredménytelenül. Na, erre most hétvégén elszakadt a cumi, persze vidéken voltunk, és ezt a fajta cumisüveget csak itt a Minimanóban árulják, úgyhogy próbálkoztunk a régi avent-es cumisüveggel, bögrével meg pohárral, persze eredménytelenül. Domit meg holmi "elvitte a cica" "ócska dumával" nem lehet átverni, mert körbenéz, itt nincs is semmilyen cica, és innentől kezdve nem hiszi el. Úgyhogy tápszer kimaradt tegnap is meg ma reggel is. Este még érdekes módon egy keveset evett álmában az avent-es üvegből, de valszeg nagyon kómás volt és csak azért követte el ezt a hibát. Ráadásul el is dugult ettől a béna sűrű tápszertől a cumi. Mire ráeszkábáltam a variábilist, addigra már nem kellett a táp. üüüümmm.

Ma reggel hiába könyörögtünk, meg próbálkoztunk, ragaszkodott a megszokott cumisüveghez. Mutogattuk neki, hogy elszakadt, de semmi nem hatotta meg, inkább nem evett tápot, csak joghurtot. Na jó, bölcsi után irány a Minimanó. Mindamellett, hogy Domi szétrámolta a fél boltot, tök feleslegesen mentünk oda, mert nem volt cumi. Nyanyek. Eddig mindig volt. Vettem egy hasonló cumisüveget, hááátha.

Gondoltam, este lakmározzon vacsira mást a gyermek, majd éjjel alvás közben megpróbálkozunk az új cumival. De nem. Még álmában is érzi, hogy EZ NEM UGYANAZ! Nyanyekkk. Sem az avent-esből, sem az újból nem evett. Aztán gondoltam, a piás üveg cumija már megszokott, hátha. Na, abból ivott vagy 100 ml-t, egy félóra alatt, mert ugye az is lassabb folyású cumi. Megint mire rátettem egy nagyobb lyukút, már nem kellett. Ááááá. Most már kíváncsian várom, hogy reggel mi lesz... És hogy mikor és hogy fogunk leszokni a cumisüvegről a tápszer esetében? Azt hiszem, ha más nem, legkésőbb 2 évesen abbahagyjuk a tápszerevést. Addig meg lehet ötletelni, hogy mi legyen.

Észre sem vettem, mikor tört át, mert a másik oldalon vártam a következőt, de bal oldalon felül jött ki inkább a 10. Közben a két szemközti pár is ott duzzad, az alsónak már nem sok kell, hogy előbújjon. Szerencsére ezek nem okoznak különösebb nyűgösködést. 

Ma végre eljutottunk oltásra (18. hós köt. + menningococcus). A műsorszámunk kb. így nézett ki:

- értementem a bölcsibe: jókedv

- gyanút fogott a gyermekem, amiért nem a játszótér felé vettük az irányt, hanem beültünk az autóba: nyekergés

- meglátta az autóból a rendelőt: bömbi

- arrébbmentünk leparkolni: csend és várakozás

- bementünk a rendelőbe: bömbi

- levetkőztünk, megméricskélték: bömbi

- aztán: csend és mutogatás, hogy húzzunk el innen gyorsan

- kinyílt az ajtó, megláttuk dokibát: bömbi

- vizsgálat: bömbi

- felfedeztünk valami játékot, és abban a hiszemben vagyunk, hogy túl vagyunk a dolgokon: csend és mutogatás

- szúri: 1-1 a két combba: bömbi

- miután elhangzott a "készen vagyunk": csend

- öltözés után felfedeztük a rendelőben a kisasztalt kisszékkel: kit érdekel már a dokibá, a szúri meg a rendelő... :) 

Riogattak azzal, hogy miért adatom be Dominak a nem kötelező oltást, mert ilyen-olyan szövődményei lehetnek. Én utána olvasgattam, de semmit nem találtam, csak azt, hogy annak milyen szomorú (legtöbbször halállal végződő) következményei lehetnek, ha a gyerek elkapja a betegséget, ami ellen az oltás védi. Rákárdeztem dokibánál is, biztos ami biztos, de elég furán nézett rám, hogy kimondott nekem ilyet és hogy konkrét tapasztalat alapján mondta -e, mert  nem tud, nem hallott és nem is tapasztalt semmilyen szövődményt... persze a kétely mindig bennem van, de mi is kaptunk anno gyerekkorunkban a mostaninál sokkal vacakabb oltásokat, mégis itt vagyunk, mindenféle gond nélkül. Nekem pedig nem áll szándékomban megfosztani a gyerekemet attól, hogy megismerje a nagyvilágot, szeretünk utazni és azért nem fogok itthon ülni Domival, hogy nehogy külföldön elkapja a gennyes agyhártyagyulladást (mert ezt elsősorban ott lehet elkapni illetve onnan hozzák be). Ráadásul ő már közösségbe jár, ki tudja, melyik gyerek hol fordul meg és mit visz be a bölcsibe. Azt olvastam, cseppfertőzéssel terjed ez a betegség, tipikusan jól tud terjedni cumin, amikor egyik gyerek bekapja a másik cumiját. Márpedig ilyen a bölcsiben bármikor előfordulhat, elég sok gyerek cumizik, többek között és elsősorban Domonkos is.

Méricskélések: júliusban az utolsó mérésnél 9,8 kg volt Domi, most 10,4, úgyhogy közben beteg is volt meg a meleg miatt sem volt jó étvágya, legalábbis itthon küzdöttünk az evéssel, szerencsére a bölcsiben nem válogat a gyerkőc. Nőtt 2 cm-t is, bár a múltkor még a vályúban mérték, csak a vályú rövidebb volt mint Domi, úgyhogy ex hasibusz lett 82 cm. Most a falhoz állítva-hisztizve-mozogva 84 cm. Bár érdekes módon a 86-os body-k már hetek óta kicsik, na de ahogy a ruhákat számozzák... Szóval így állunk. :)

Domi legújabb szokása, hogy minden plüssállatot, babát, stb. megcumiztat, odateszi a cumit/cumisüveget a szájukhoz és cuppog. Tegnap pl. a pólómon levő kicsi krokodilokat cumiztatta meg...

Kb. 1 hónapja voltunk fent, csak elfelejtettem feltenni a képeket ide, most viszont megtaláltam őket és gondoltam ebben a szép időben egy kis nosztalgiázás nem árthat meg (augusztus 20-i hétvégén voltunk fent, egy baráti párral és a mamával, volt velünk egy éppen akkor 1 éves Viktor nevű kislegény, aki nagyon eleven és mozgékony volt, már majdnem tudott járni, szorgosan gyakorolt és edzette az anyukája derekát... Pisztrángoztunk és sütöttünk szalonnát, a minimanók persze le lettek (üres) kenyerezve, mert nekik még nem lenne jó a jó kis zsíros, finnnnom szalonnás hagymás kenyér sült szalonnával. Bár Viktorka mindent megkóstol, egy éppen az útjába kerülő pattogó kis békát is benyomott a szájába, volt nagy visítás meg nevetgélés. :P Na jó, Domonkos meg majdnem egy cigi csikket nyomott be a szájába a pisztrángosnál, de hála anya remek reflexeinek, nem sikerült a gyomormosásos project :P Mindkét nap nyomtunk egy kört a Szalajka völgyben, 1. nap gyalog és persze a baby járgányokkal, Domi rohangált is jó sokat, ki is dőlt mindkét apróság visszafelé, 2. nap vonattal fel, gyalog le, megint volt szaladgálás. Szép, napos hétvége volt, szép volt, jó volt, lesz majd repeta, ha nem idén, jövőre. :P) Képek:

Az utóbbi hetekben szinte megállás nélkül vagy esett vagy csak szimplán ronda idő volt, hideg, szél, felhős. Az embernek a hangulata sem az igazi tőle, bár ha van egy másfél éves "örökmozgó-mókamiki-mosolyalbumunk", sok mindent másképp látunk. :P Csak ennek a kis duracell nyuszinak is van sok levezetendő, felesleges energiája, amit a szabadban tud és szeret igazán levezetni. De ma végre volt egy kis utózöngéje a nyárnak, sok-sok napsütés és kellemesen meleg idő (bár messze elmarad a tavaly ilyenkori 30 körüli fokoktól, de ne legyünk telhetetlenek, ez az év nem a szép nyári időjárásról marad nevezetes, az tuti). Szóval ma ki is használtuk amit lehetett, Domi délelőtt már a bölcsiben is kiélte magát a jó időben, aztán délután is megadatott a lehetőség a tombolásra. Először is mostanában alig bírom hazarángatni a bölcsiből: lehozzák, kapok egy "helló anya" boldog mosolyt és már ugrik is ki a kezemből, rohan az akváriumhoz, megszámolja a halakat, aztán rongyol kifelé, alig tudok rajta cipőt cserélni. Odakint körberohangálja az udvart, végignyomul az összes játékon, úgy kell kergetni, hogy talán ideje lenne elhagyni a házat.... Aztán ma teljesült a kívánsága és megnéztük a bölcsi melletti játszóteret, Domi kirohangálta magát, ott nagyon jó, neki való kis csúszda van, meg jó  nagy homokozó és nem utolsó sorban kevés gyerkőc (na és sok-sok fa és jó levegő :D). Aztán hazajöttünk, hamizott(-tunk) és mentünk ki a játszótérre a parkba (mellékesen ma is rendesen bélgép volt a gyermek, nagy örömömre). Ott is kiélte magát a homokozóban és a csúszdán, és egy csomót motorozott, meg szokás szerint megtaperolta vagy 3x István királyt (kedvenc szobra), itt is kint voltunk sötétedésig, sok fa, sok kutya (kutyafuttatóban of course), jó levegő. Csak a játszótéren vannak mindig naggyon sokan, főleg így délután, rengeteg csemete és az"idomárok". Úgyhogy Domi jól elfáradt, nem kellett altatni ma sem. :P Ja, és a bölcsiben megtanították puszit dobni, én nem nagyon erőltettem a témát neki, mert apja fia lévén úgy látom ő sem lesz az a nagyon érzelgős, puszilkodós pasas :D de így lett +1 tudás a repertoáron, amit lehet mutogatni, hogy na ezt is tudja a gyerek... XD Jaj, és nagyon kéne már fodrászkodni, de nem jutok dülőre, hogy fodrász vágja le neki, amit lehet megint nem nagyon csípne, vagy mi bénázzuk el a haját (amit lehet megint nem nagyon értékelne mosolygással)??? 

Esős időben is muszáj valahol motorozni:

motorozás forever:

Hogy egyik kedvenc filmünkből idézzek: "a gatya az gatya"... (a nagy klasszikus: Rainman-ből). Hát ez AZ. Dominak van egy nacija, amit nem tud kinőni. Nadrágból már lement azóta 3 méret. Ez az Impidimpi no-name (Aldi) márka, mérete: 74/80 (most a 86/92-s méreteket hordjuk, pólókból 92-es, nacikből a 86-os), 9 hónapos korunk óta használjuk (na persze nem egyfolytában) és még mindig jó, nem rövid, nem szűk, mintha Domival együtt nőne... Hihetetlen, gyárthatnának több ilyen ruhát is, sokat megspórolnának az embernek. XD

Erre várok már vagy 4 hete. :) Idézem az időképet: "Ahogy az a 30 napos előrejelzésünkből is kiderül, egy érkező anticiklon hatására hétfőtől az esős időszakot szárazabb napok követik majd, a délutáni hőmérsékletek 20-22 fokig emelkednek, remek idő lesz kirándulni, szüretelni..."

Szüretelni nem fogunk, de sokat levegőzni, azt tuti... :))))

Előrejelzés:

Régen minden hónapban szorgalmasan írtam arról, hogy Domi miben, hogyan fejlődött, mit tud, stb. Hát ezzel mostanában jól elmaradtam, kb. akkor, amikor Domonkos elindult... Már hetek óta tervezem, hogy pótolom, csak huh, mindig volt más téma. 

Mozgás: van bőven. :P nekem is kijut belőle, nem kell nekem külön aerobic óra... Néha alig bírom a tempót tartani a mi kis örökmozgónkkal. Szeret fogócskázni, bújócskázni, lépcsőzni (már egyedül is fellépeget az emeletre, de azért inkább fogjuk még a kezét és erőltetjük, hogy kapaszkodjon is). Mindenre és mindenhová felmászik/rámászik/belemászik, néha step-aerobic-ozik egy-egy kövön vagy amit talál, pl. imád a szerény fiókjaira is felmászni, de az ágyon ugrálni is, stb. Sétálni még mindig a babakocsiban szeret, nagyokat kurjongat örömében, ha sétálni indulunk. Bár mostanában a parkban mindig kikéri magát rohangálni. Lassan ideje lesz meleg téli rucikat nézni a téli túrázásokhoz, szánkózáshoz, vagy ha megyünk snowboardozni, mert a lakásban csak kényszerhelyzet esetén (pl. betegség) marad meg Domi. Viszont talán ő az egyetlen gyerek (?) a világon, aki nem szeret hintázni (még?). De csúszdázni azt nagyon. És már most azon gondolkodom, hogy 3 éves korától milyen sporttevékenységben fogja kiélni a gyerek a felesleges energiáját: biciklizés, úszás, síelés tuti lesz.

Megfigyelés, utánozás, logika: huh, néha de meg tud lepni azzal, ahogy mindent megfigyel, megjegyez és leutánoz (= ctrl C - ctrl V). Nagyon kell figyelnünk arra, hogy mit mondunk és csinálunk előtte és meg kell próbálni jó példát mutatni, főleg amíg ilyen szivacs agya van a gyereknek. Mindent megért, úgyhogy ha bármit mondok, ő azonnal "kapcs-ford" és rohan és csinálja és odahozza és mutatja és magyaráz. Meg tiltakozik, ha valami számára nem tetszetős dolgot hall ki a kommunikációnkból. Néha olyan jókat mosolygunk apával, hogy Domi mindent utánunk csinál. Egyik édes dolga a sokból pl., hogy látta, hogy ha tipitapis lesz egy cd/dvd lemez, megtörölgetjük. Na, mostmár ő is, mielőtt beteszi a dvd-t, megtörli a ruhájába. De számtalan ilyen aranyos dolga van. Pl. apa állandóan (természetesen eredménytelenül) fogyózik és minden nap reménykedve áll rá a mérlegre. Na, mi gyermekünk is minden nap odamegy, bekapcsolja a mérleget, rááll és nézegeti (azt nem tudom mit néz rajta XD). Persze van, amikor nem tudom kitalálni, hogy mit akar Domi, főleg ha apától látott valamit, amiről én nem tudok és akkor találgathatok, hogy vajon apa mit mutatott neki. Pl. kimentünk  a kertbe és ebben a jó kis esős időben, feltűntek az undi puci csigák. Domi hozta a lapátot, én meg azt hittem, sepregetni kell rá a koszt. 1 napomba került, mire rájöttem, hogy a lapáttal a csigákat kell eldobni a fűbe, mert Domi apától ezt látta. :P  És mindent kombinál. Olvasunk és akkor a könyvben látottakról magyaráz meg mutogat, hogy pl. nekünk is van kint a kertben fűnyíró, stb., vagy kint az utcán mennek pl. a traktorok vagy szoktunk látni németjuhászt séta közben. Vagy pl. meglátja a mosogépet a cicás könyvben és akkor magyaráz, hogy van benne sapka és mutogatja a fejét, hogy neki is odatesszük a sapkát, meg hasonlók. Mindent kommentál, persze a maga nyelvén, de ki lehet találni, hogy mit próbál elmondani, mert ha nem értjük, úgyis addig mondja, míg rá nem jövünk. :P A testrészeit és azok "alkatrészeit" már elég régóta végig tudja mutogatni (mondani még nem akarja, de ez külön téma), a köldökétől a cicijéig :P és a mi köldökünkig (az egy érdekes lyuk ott a hasunkon XD). A ruhákat is régóta mutogatja, hogy mit hova kell felvenni, sokszor ki is választja magának, hogy mit szeretne felvenni vaaagy mit nem szeretne. Vagy hogy anya melyik zoknit vegye a lábára vagy a krokodilos pólót vegye fel, mert Domi azt szereti (Born to be wiiiild - oh yeeessss). Az állatokat is nyomja oda-vissza, akár házi, akár vadon élő barátainkról van szó, a kutyafajtákat is ismeri már, bár előfordul, hogy a bernáthegyit összekeveri a moszkvai őrkutyával a kutyás könyvben, de ez velem is előfordul, mert tökre hasonlít a 2 kutyafajta. :P Egyébként meg nagy természetimádó a mi fiúnk, még mindig imádja a virágokat, szagolgatja őket, és a lepkéket is szereti fogdosni, a kutyákról nem beszélve, de minden érdekli, ami él és mozog, pl. legyek, muslincák, giliszták, csigák, brrr... A bölcsiben is van egy akvárium halakkal, na azt minden nap meg kell csodálnunk. 

Kommunikáció: ezzel kicsit néha úgy érzem, el vagyunk maradva, de ahogy olvasok a témáról, úgy tűnik, nekem vannak túlzott elvárásaim. :P 2 éves korig ne legyek elégedetlen ha nem beszél rendesen a gyerekem és akkor is még csak az átlagról beszélünk. Domi amúgy állandóan nyomja a sódert, és mi vagyunk a bénák, amiért nem értjük amit mond. :P "Normális" szót csak keveset mond, bár próbálgat utánozni, szavakat mondani utánunk (pl. cica, lila, kaka, kanga, stb), de sokszor mikor mondogatom neki, hogy mondjon valamit, akkor csak azért sem, most hogy szégyellős vagy miért, a bánat tudja. Egyébként nagyon édes az a nyelv, amin beszél, mindig jókat nevetgélek, ugyan egy árva kukkot nem értek belőle, de nagyon jópofa. Mindig kérdezem is, hogy most kínaiul tanul Tomikától a bölcsiben, vagy koreaiul az Anntól vagy nigussul a Pákó gyerektől? :P De ami viszont zavar, hogy rászokott Domi arra, hogy sokszor zárt szájjal magyaráz meg mutogat, és nem artikulál. És ha rászólok, hogy Domi nem értelek, beszélj rendesen, akkor egy pillanatra elgondolkodik, aztán vagy nekiáll normálisan beszélni, vagy úgy dönt, hogy tojik anyja fejére és zizeg tovább. Más gyerekek is csinálják ezt, és kinövik, de én úgy döntöttem, én leszek "anya, az értetlen" amikor Domi így beszélget, mert tényleg zavar, hogy lusta kinyitni a száját. Na, mindegy, majd kiváncsi leszek, hogy állunk 2 hónap múlva ezzel a dologgal. Ja, egy dolgot nagyon tud mondani: ha valami ízlik neki, azt mindig hangos "nyammm-nyammm-nyammm-nyammm"-mal hozza tudomásunkra.

 egyéb: a lustaság néha nagy úr a háznál. Van amikor csak úgy hajlandó enni Domi, hogy ha maga ehet, de nem ez a jellemző, csak dolgozzon anya, ha azt szeretné, hogy a gyerek egyen. Cumisüvegről próbálunk leszokni, szép komótosan a részemről is. Mivel csőrös pohárból Domi nem akar inni, nem is erőltetem, hogy ne kelljen arról is külön leszokni később, így marad a pohárból ivás. Szerencsére Domi szeret pohárból inni, de naná, hogy nem a sajátjából, hanem amiből mi iszunk, pl. a vastag, nehéz üvegpohárból. Mellékesen tök ügyesen iszik egyedül abból a nehéz pohárból (meg mindenféle egyéb flaskákból). Bölcsiben is pohárból isznak napközben, de az alvás előtti/közbeni piálásról nem tudom hogy fogunk leszokni, bár azt mondják, nem kell erőltetni, elmarad majd magától. Na ja, de mikor?  Bár most hogy nincs olyan meleg már, kevesebbet iszik éjjel is. Fogmosást már megdumáltuk Domival, hogy mi lesz ha nem engedi anyának, így az kipp-kopp, most jó úton halad. Szobatisztasággal nem igazán foglalkozunk még, bár múltkor aranyos volt, mert kakilt és kérdeztem, hová kell kakilni, és mutogatta a bilit, de amikor mondtam, hogy üljünk rá, akkor elhúzta a csíkot. Meg aztán a fejére húzta a bilit. :P 

kapcsolatok, érzelmek: ősellenségünk minden egészségügyi dolgozó. Dokibának és a rendelőnek, kórháznak már a látványa is ordításra kényszeríti a mi csemeténket. Persze mostanában sok szekálásnak volt kitéve szegény (anya jóvoltából is). De amúgy meg barátkozik Domi, főleg ha van valami célja valakinél (pl. az illető porszívózzon). De van amikor nagyon ragaszkodik apához vagy anyához, és egyszerűen nem lehet letenni vagy másnak odaadni, úgy csimpaszkodik belénk, mint egy kismajom. :P Ha velem van többet, hozzám ragaszkodik, ha apával, akkor hozzá. Szerencsére, tud nagyon apás is lenni, ilyenkor nekem jut kis idő magamra. Meg amúgy is apa a laza, a jófej, a mindent megengedő, a bohóc, anya meg a házisárkány, aki megszabja(-ná) a határokat, aki ezt-azt nem enged, aki szigorú, aki csúnyán néz, aki büntizik. :( De azért sokszor megállapítjuk apával, hogy jóóól elkényeztettük mi már ezt a gyereket, na de ha egyszer aaaannyira imádjuk, hogy a fenébe ne? 

Játszótéren a többi gyerekkel barátkozik, és nagyon jólelkű, mindig odaadományoz valamit másoknak és nem félti a játékait. Nagyobb gyerekekkel is jól el szokott játszani, múltkor voltak itt baráti gyerekek, nagyobbak, 4-6-6 éves csajok, és tök jól eljátszott velük Domi, főzőcskéztek, homokoztak, meg hasonlók.  

 játékok, kreativitás: mivel takarítómániás és állandóan pakol, a játékaival keveset játszik. Szokott, mert minden nap végig megy a forma-bedobáloson, kirakózunk, legózunk, stb., de ezek csak pár perc erejéig kötik le, takarítani viszont egész nap tud. :P De nagyon szereti a kreatív játékokat, gyurma, kifestő, bár ez abból áll, hogy a gyurmát ütögeti (lapítgatja), a ceruzával meg mindent összefirkál. De persze elvárás az is, hogy mi szépen kiszínezzük a kifestőt és szép gyurmafigurákat gyártsunk. Így apával most a 2. gyermekkorunkat éljük, teljes erőbedobással és magunkról megfeledkezve szoktunk elmélyedni a kifestésben, gyurmázásban. És a múltkor tök mérges voltam, mert vettem matricás füzetet Dominak (bár ő még csak leszedni szereti a már leragasztott matricákat :P), és mire hazaértem, apa mindet beragasztotta... ÉÉÉn akartam beragasztani (anno kicsi koromban mit meg nem adtam volna az ilyen szépséges holmikért) szipp...szipp... :P

összességében ha visszagondolok arra, hogy milyen volt Domi, amikor elindult áprilisban, azóta olyan sokat változott, na nem csak azért, mert megtanult járni, hanem mert olyan igazi kis(nagy) fiú lett. Hol van már a kisbaba, aki csak fekszik az ágyban és ordít? pedig még csak másfél éves, de már olyan kis betyár tud lenni, olyan igazi kis rosszcsont ugyanakkor meg zabálni való okos kis gyerek. :P

Dominak sokszor vannak mókás pillanatai, jókat nevetgélünk vele és rajta, persze ritkán sikerül megörökíteni az ilyen spontán pillanatokat, sajnos. De ebben a korban tényleg annyira jópofák a gyerekek, és ez olyan nagy élmény a szülőknek is. XD Tegnap pl. tök mókás volt, hogy Zsófi megkínálta Domit nápolyival és Domi nem kézzel, hanem a szájával vette ki Zsófi kezéből a kaját. Na, gondoltam, nagyon laaaazaaaa csávó vagy kisfiam. :)

Tegnap Szegedre utaztunk, szokásos évi körútra. Tavaly is voltunk, Domi akkor volt először ott. Az én apai nagymamám lakik ott, ő már 87 éves és nem nagyon tud kimozdulni a lakásból és már nagyon szeretett volna látni bennünket, főleg Domit. Eljöttek az unokahúgomék, Eszterék is, Petivel, a férjével és a kislányukkal, Zsófival. Zsófi 3 éves és egy szépséges tündérke, nagyon helyes kis trécselős csajszi. Domi lefelé aludt, aztán ott 5 percig kómázott, hogy hol van, aztán túlságosan fel is találta magát, Zsófival jól el voltak, rohangáltak, szétrámolták a lakást, teljesen fel voltak pörögve. Domi még hazafelé is nagyon vidámka volt, egyfolytában nyomta a sódert az autóban. :)

Ilyenkor kicsit megnyugszik a háborgó lelkem és örül. Domi 2 és fél hét után ma ment először bölcsibe, kicsit tartottam tőle, hogy biztos hisztis lesz, biztos nyűgös lesz, biztos nem fog enni, biztos egy kisírt szemű gyerekért megyek érte délután. De - szerencsére - nem. Az én édes kicsi fiam jókedvűen vidáman fogadott, mondták is, hogy jókedvű volt egész nap, tényleg láttam, hogy bohóckodott is a Kinga nénivel (dadus) pelenkázás közben. És egész este olyan kis vidámka volt. Na és mennyit evett ma: reggel 250 ml tejital + kis kalácsevés, bölcsiben reggelire rántotta, tízóraira alma, ebédre krumplipüré husival, uzsira joghurt piskótával, aztán itthon benyomott még 2 kinder pingue-t, 1 joghurtot, most evett megint kalácsot és virslit. Aztán késő este még jöhet majd egy kis tápszer. De ha mégsem, az sem gond... :P és szerintem lesz nagy alvás is. Holnap meg egy finom kis 18. hós kötelező oltás meningococcus-szal mixelve. :( de aztán 1 darabig nincs oltásunk, csak 1 utolsó pneumococcus majd valamikor 2 éves korig. Na, de ne rontsuk el ezt a szép napot! :D Domikám Shaun-t néz és nagyokat kacag (kivéve amikor fél a mű-bikától)... :D 

Elsején már ünnepeltünk itthon:

de most vasárnap a papáéknál is, bár Domit a szomszéd kicsi kutya (neve "Kicsi"...:P) és papáék Neptunjának simogatása kötötte le a legjobban... :P 

Ez a harci helyzet, amikor a peluscsere iránti nyöszörgés alapján anya éjjel pelust cserél. Odáig jutunk el, hogy tiszta pelenka van a mormogi mormotánkon, de felöltözni már nem engedtetik meg... Én a hátára fordítom, ő meg egy határozott lendülettel bummm vissza béka-pózba, én vissza a hátára, ő vissza a hasára és ez így megy :) És még mindig küzdünk a hálózsák/takaró/rugdalózó utálattal, én rágom a kefét, hogy megfázik a gyerek, Domi visít, ha nem tud forgolódni álmában. Úgyhogy most vettünk pizsamát meg lábfej nélküli rugdalózót, és anya az éjjeli betakaró-mester. :( 

Ma reggel visszamentünk dokibához, holnap kellett volna, de Dominak szombat óta piros pöttyök szaporodnak a lába közti területen, kb. úgy szaporodott mint a gomba. Sejtésem talált: gomba és valszeg az antibigyó bogyóktól. Kaptunk krémet, 1 hétig használni kell. Aztán az is kiderült, hogy Domi füle már szinte teljesen meggyógyult, ez jó hír, ennek örömére szerdán mehet bölcsibe és csütörtökön mehetünk oltásra (szegényke, már látni nem bírja a rendelőt). Hogy ne csak ilyen vacak dolgokkal teljen a napunk, megnéztük a parkban a játszóteret, aztán megdumáltuk, hogy ha Domi eszik sok gyümölcsöt, nem kell menni dokibához, így végre-végre-végre minden tiltakozás nélkül evett áfonyás almát, ami most nagyon kell neki, mint c-vitamin és vas bomba. Dokibá írt fel neki immunerősítő kúrához valami trutyit, meg vasat.

Délután szépen magától elaludt és nagyon régóta először a saját ágyában aludt végig, jó sokat. Teljesen kidőlt, biztos a sok vitamin lehengerelte, de annyira, hogy már a cumi el sem jutott a célállomásra :)

Amitől égnek állt a hajam. Ugyebár már vagy 2 hete nagyon vacak az idő, állandóan esik az eső, de Domi betegsége miatt sem nagyon tudtunk kimozdulni. Domi meg idebent egy idő után nem bír magával mit kezdeni, állandóan mehetnéke van kifelé, a homokozóba. Aztán gondolta, ha kint nem lehet, majd idebent is megoldjuk a dolgot. A liszttel... Áááá... 

Hétvégén elmentünk ide-oda, többek közt apának szülinapi ajándékot nézegetni. Domi nagy vásárlós, nem aprózza el a kosárcipelést sem, egyszerre 2 is kell, hogy még nehezebb legyen a közlekedés. Aztán jól megpakolta mindkét kosarat dvd-kkel, a fél polcot bepakolta, mi meg nem győztük visszapakolni :) 

Domi amilyen kíváncsi volt mindenféle kajára pici korában, mostanában annyira elutasító. Régebben pl. imádta a téli szalámit, mostanában pedig csak üres kenyeret/zsömlét hajlandó enni, szalámit nem. Úgyhogy nagyon meglepődtünk, amikor egyik nap megkívánta az általunk fogyasztott virslit. Azóta virsli-mániás, mindig azt kérne, de mivel a virsli nem túl tápláló és egészséges, sikerült rávenni, hogy inkább sonkát egyen helyette. Na, az is bejött. Ül a kis székében, nézi Shaun-t és zabálja a husikat. Most viszont kenyeret nem hajlandó enni hozzá :( 

Virsli-evős:

Pizsiben sonka-evős-shaun-nézős:

Domi Shaun-t néz, aztán felpattan és úgy mászik fel a kanapé oldalán, mint a Pókember. Én meg teljesen rosszul vagyok tőle, hogy így fel tud mászni, nehogy egyszer átlendüljön a másik oldalra.... Ja, és amitől még rosszul vagyok, hogy apa, ahelyett, hogy tiltaná neki, még meg is dicséri, hogy "milyen ügyes vagy Domi!" (múltkor büntiből betettem a mi kis pókemberünket a járókába... ordított és nem állt velem szóba, csak apa-apa-apa létezett :( miért az anyukáknak jut a gonosz/szigorú banya szerep és az apukák a laza, jó fej pasik a gyerek szemében? Vagy csak nálunk működik fordítva? Apa kellene, hogy rendet rakjon a háznál, mint családfő és anya kellene, hogy a lágyszívű, engedékeny anya legyen...)

Dominak van egy autója, amin lehet cserélgetni a karosszériát és így annak megfelelően, hogy mi van fent (tűzoltóautó, kabrió, repülő, stb.) ha beleültetjük a sofőrt/pilótát, stb., ad ki megfelelő járműhangot. Nem tudjuk miért, de Dominak nagyon bejön a vonat, és ha nyomatjuk neki a mozdonyhangot, akkor odarohan a két, a svéd bútorboltban kapható cipőkanálhoz, és mankóként használva őket nekiáll táncolni (?). Így néz ki előlröl:

 :) 

Domi imád takarítani kisebb kora óta, jóformán egész nap takarít és takaríttat mindenkivel. Ez kb. azt jelenti, hogy naponta 5x ki kell pakolni a szekrényből a porszívót és az összes takarítóeszközt és Domi mint egy kis vezér leosztja a munkát: te porszívózol, te sepregetsz, én felmosok. Nincs kecmec, az ember kezébe nyomja és nem hagy békén, amíg el nem kezdünk szorgosan dolgozni. És nincs ám olyan, hogy leállunk a munkával. Mérgesen eldobja a keze ügyében levő szerszámokat, odajön, pl. visszakapcsolja a porszívót, és a kezedbe nyomja, aztán ő is megy takarítani, és közben egyfolytában sasol, hogy melózik -e az ember. :P Jó kis játék.

Az egész lakást ki kell porszívózni, ő meg szépen felmos meg sepreget. Végülis ki is lehetne használni ezt a dolgot, mert ő is elég alaposan takarít, minden sarkot, ajtót fel/lemos, minden morzsát felszed és kidob, de ha vizet teszek a vödörbe, hogy akkor megúszom én a felmosást, mert majd Domi megcsinálja, előbb-utóbb kiborítja a vizet és úszik a ház. Úgyhogy csak száraz feltörlés van.:P 

Bárki jön vendégségbe, ő sem ússza meg, hogy takarítson. Domi mindenkinek a kezébe nyom valami szerszámot és addig nem nyugszik, amíg azi illető el nem kezd melózni.

Aztán ha kész a takarítás, nincs addig nyugalom, amíg vissza nem pakoltunk mindent a szekrénybe. Aztán félóra múlva kezdjük előlről. Úgyhogy bevettük a "porszívó most alszik, hagyjuk pihenni" trükköket, hogy legyen egy kis nyugalom is. 

Egyébként meglepően rendszerető gyerek, mert bár 1 mp alatt fel tudja forgatni a házat, ha azt mondom neki, hogy pakoljon a helyére, akkor szépen a helyére pakol mindent, sőt, sokszor magától is. Kint a kertben is ha megunja a homokozást, ráhúzza a fóliát a homokozóra, elpakolja a kis játékait, mindennek megvan a maga helye. 

De vannak egyéb érdekes szokásai is, pl. ha valami felborul, azt rögtön fel kell állítani (régen még sírt is ilyenkor, mert megijedt), ha valami leesik, fel kell szedni, ha bármi oda nem illő dolgot talál, azt el kell távolítani. Így igazából magán sem tűr meg semmilyen idegen dolgot, pl. múltkor mikor volt a balesete, a kis ujjain lett bibi, és pár napig le akarta szedni onnan, meg tartotta, hogy mi szedjük le. :P De ugyanígy nem tűri meg a ragtapaszt, vagy a homloklázmérőt sem. Kapott pl. egy nagyon édes Shaun-os hátizsákot a papáéktól és nem engedi a hátára tenni, pedig tetszik neki nagyon. És mostanában minden plüss állatról levágatja a címkét (tiszta apja, aki szintén minden ruhából kivágja az összes címkét mint zavaró tényezőt :P)

Kíváncsi vagyok, mikorra növi ki ezt a későbbiekben igen jól hasznosítható takarító mániáját, merthogy állítólag sajnos kinövik a gyerekek. Viszont az már jól látszik, hogy amellett, hogy hobbi szakács lesz, valami CEO féle lesz belőle, mert a munkát remekül tudja leosztani és írányítani. Nem szeretném, ha a főnököm lenne (pedig már most is az). XD

Domi az utóbbi pár hétben kerti szerszám mániában szenved, mivel sokat voltunk kint a kertben (szinte állandóan), nagy barátai lettek: a seprű, a lapát, az ásó, a vasvilla, a gereblye, a locsoló, na és a fő-fő kedvenc a fűnyíró. Állandóan sepreget és sepregettet (velünk és mindenkivel), ásni kell és gereblyézni a homokozóban, locsolni a virágokat. Ha idebent vagyunk, a könyveiben is mindenhol a kerti szerszámokra vadász és nagy hangosan mutogat, hogy nekünk is van kint a kertben vasvilla, meg gereblye, stb. Ha bármerre megyünk, és meglát egy kerti szerszámot, akkor azt meg kell nézni, fogni, stb., a fűnyírót meg bámulni kell egy félóráig. A kerti szerszámos házban a fűnyírót naponta 5x meg kell nézni, és  a boltokban is végig kell bármulni a fűnyírókat, de ha a tv-ben látunk fűnyírót vagy más szerszámot, az is naon izgi. :P

Ezt a nagyfokú érdeklődést ki is lehet használni arra, hogy ha pl. hisztizik az úrfi, akkor gyorsan szóba hozzuk a fűnyírót és már nincs is hiszti. Ez jó étvágyserkentő is tud lenni, illetve éjjel altatásnál is bevethető, pl. volt olyan, hogy valamiért nyűglődött éjjel Domi, nem bírt aludni, én meg elkezdtem hipnotizálni az "alszik a fűnyíró, alszik a gereblye, alszik a seprű", stb. mondatokkal és visszaaludt, mint a szél. XD

Persze névnapjára kapott kis játékfűnyírót, amit előszeretettel tologat. (megjegyzem, tök sokat kerestem, mindenhol hiánycikk volt a játék fűnyíró, aztán most a nyári kiárusításnál persze már mindenhol árulták...).

A haverok:

Apával rájöttünk, hogy mi a "lelkiismeres csak néha béna szülők" táborába tartozunk, Domi egy-egy alkalmi balesetével, ami általában a mi figyelmetlenségünk eredménye volt (lépcsőn legurulás, ágyról legurulás, kismotorral és babakocsival arcra esés. Állás: apa-anya: 2:2).

De amit ma láttunk, huh. Tényleg létezik az "idióta szülők" tábora is. Az új játszótéren a parkban van az a hosszú hinta, nagyobb gyerekeknek, amire rácsimpaszkodva átcsúsznak a drótón a másik oldalra. Na, azt jó mélyre ásták egy gödörbe és fent a szélén van körülötte egy fa perem, amin még én felnőttként sem biztos, hogy végigsétálnék. Erre ma azt láttuk, hogy két másfél - 2 év körüli kisfiú kismotorral azon a peremen rodeózik. A perem alig szélesebb mint a kismotor és az egyik oldalán másfél méter mélyen van a gödör. Persze, ahogy várható volt, az egyik kisfiú szépen meg is billent és be is taknyolt a gödörbe. Jó, nem aszfaltra esett, hanem erre a forgácsos izére, de jól az oldalára zuhant. És azt néztem, hogy az első pillanatokban senki nem is indult el felé, ott figyeltem, hogy ki lehet az az idióta szülő, aki ezt megengedi a gyerekének. Aztán feltünt egy apuka, nagy nyugisan odabattyogott a gyerekhez. Nem tűnt idegesnek... És a gyerek 2 perc múlva már megint ott rodeózott (szóval szerencsére nem lett baja)... Huh, félelmetes látvány volt (meg elkeserítő már ami a szülőt illeti). 

Ma visszamentünk dokibához (a rendes házihoz), azt mondta, már szebb Domi füle és torka, kezd fényleni a dobhártyája, ami jó hír. De egy-egy fülgyulladás simán ki szokott tartani 2 hétig, úgyhogy van még időnk gyógyulni, plusz ugye az a hétfői magas lázat okozó plusz vírus is visszavetette a gyógyulást (amit amúgy valszeg a madarászban kapott be Domi). Így majd kedd körül még visszamegyünk egy csekkolásra, és valszeg jövő héten megkaphatjuk a 18 hós oltást + a meningococcust egyben (ez utóbbiból szerencsére Domi korára tekintettel már csak 1 oltás kell 2 helyett). Végülis nem antibiotikumozunk, reméljük anélkül is meg lesz a teljes gyógyulás jövő hétre. :P