Fiúk fent alszanak összebújva, így van egy kis időm írni. :P Szóval hétvégén megint utaztunk, most a Bükkbe, Szilvásváradra. Domi már 4-jére járt ott, mióta megszületett és eddig mindig nagyon jól érezte magát. Most is nagyon tetszett neki minden, egészen amíg... de erről majd később. 

Szóval pénteken mentünk, sikerült megint éjfélre odaérni. Most is remekül néztünk ki az autóban: elöl apa a babakocsi egy részével, hátul én Domival, 2 hátizsákkal, csomagtartóban 3 (!) kutya, a tetőn egy bringa és a tetőbox, tetőboxban pedig a csomagok.

Szombaton reggel 8-ig aludtunk, aztán reggeli, utána apa ment bringatúrára, mi pedig Domival odakint élveztük a napsütést. Elmentünk sétálni, az utca végén megcsodáltuk a lipicai ménes egy gyönyörű szürke példányát, Domi teljesen odavolt a pacitól. Aztán kaja, kint játék a kertben,

  motorozás,

kutyázás.

Domi nagyon jól érezte magát, nem lehetett bevinni.

 Gyakorolta szorgalmasan a járást

 Kitépkedte az összes fűszálat,

 amit próbált meg is kóstolni, minden tiltakozás ellenére (mert persze ha tiltva van, akkor csakazértis...:P)

 Minden virágot megsimogatott meg kitépkedett a kertben, az összes pitypangot végigpiszkálta. Aztán megnéztük a mezőn legelésző lovakat és csacsit, Domi nagy érdeklődéssel vette őket szemügyre. Bevallom, én nem mertem közel menni, félek a lovaktól, ezek meg amúgy is szép, termetes példányok voltak.

Ebéd után több mint 4 órát aludt Domi, ebbe én is beleszálltam 2 órára, negyed 6-kor keltünk fel. Utána kaja, játék, mocizás, aztán megcsodáltuk Frodót, az őrült szomszéd kutyáját

  aztán kis esti séta volt apával és a 3 kutyával a naplementében. 

  Este megint mindenki kidőlt a friss levegőtől. 

 Vasárnap reggeli után megint játék bent 

  és kint a kertben, virágtépkedés és hasonló izgalmas dolgok. 

  aztán ebéd. 

 Ebéd után pedig megtörtént az első motoros balesetünk, Domi nekigurult a járdaszegélynek és felborult, arccal a földnek. Én persze szívbajt kaptam, felkaptam, rohantam be vele, mert vérzett az arca, aztán látszott, hogy a szájánál ütötte meg magát, valószínűleg a cumival, mert onnan vérzett. A vérzés hamar elállt, viszont szegénynek jól feldagadt a szája (erről nem készült fotó). Persze negyedóra múlva Domi már nem is emlékezett az egészre. Másnap reggelre lement a duzzanat a szájáról, de nem ment bölcsibe, itthon volt velem, és még dolgozni is hagyott, kedd reggelre pedig már szinte  nem is látszott a helye a balesetnek. Azt hiszem, az ijedtség megint nagyobb volt a bajnál, szerencsére. Azért összességében Domi jól érezte magát Szilváson, megyünk majd megint...