Kapruni nyaralás 6. - Apa, a hős (és Domi is).

A 3. napon délelőtt átmentünk Hinterglemmbe, mert apa szeretett volna bringázni, de mivel nem tudott bérelni már biciklit, szép idő lévén, elmentünk megnézni a Krimml vízesést. Nagyon szép, aki arra jár, ne hagyja ki.

Reggelinél. Mindig inni kellett a poharunkból (és vacsinál már az önálló evés is egész jól alakult)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A mézes puszedli evés jól elfoglalja az unatkozó gyereket az autóban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hinterglemm nagyon szép kis falu, Domi ott is sokat bóklászott

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Krimml vízesés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ennek a napnak 2 hőse is volt, az egyik apa, aki 4 km-en át tolta felfelé a babakocsit a vízesés mellett (400 m szintemelkedéssel), hol Domival, hol Domi nélkül. Az út közepéig olyan sajnálkozva - mosolyogva néztek ránk a már lefelé jövők, hogy hát szegények, nem tudják, mi vár mág rájuk a babakocsival. :P Az utolsó szakaszán pedig csupa elismerő mosoly volt az emberek arcán, volt aki még meg is tapsolta apát a teljesítményéért. Apa így biciklizés nélkül is  jót edzett (bevallom, én kb. 2x20m-en keresztül bírtam felfelé tolni a babakocsit, onnantól az tolt engem lefelé...).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A másik kis hős Domi volt, aki alvás nélkül is bírta az utat este 6 óráig, egy csomót gyalogolt felfelé velünk (igazából balhézott, ha betettük a babakocsiba). Iszonyúan jól érezte magát, nagy túrázó gyerek lesz, az tuti. Annyit túrázott minden nap, csak néztünk. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vízesés után még gyalogoltunk egy órát a folyó mellett, a hüttékig, aztán már lévén elég késő, úgy döntöttünk, taxivaljövünk le, Domi már akkor nagyon fáradt volt, bár nem mutatta, nagy élvezettel gyalogolt, aztán homokozott a hütténél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán ahogy jöttünk le a busszal, jót nevettünk apával, mert Domi balhézott, hogy nem homokozhat és be kell szállni a buszba, és a busz jó kis rázós szerpentines-szakadékos úton tépett lefelé, és bementünk egy max. 100m hosszú kivájt, rázós, kivilágítatlan alagútba. Az első 50 méteren még balhézott Domi, aztán hirtelen csend lett és mire kiértünk, Domi beszunyált. Nagyon mókás volt, "lekapcsolták a lámpát" nála.

 

 

 

 

 

 

 

 

Estére mind nagyon fáradtak voltunk, alig élveztük a vacsorát, pedig jó kis kerti barbeque volt.