Ma reggel, kb. 2 óra alvás után (már ami engem illet):

 - Domi 2x is kakilt :) (reméljük a sok ... sok jót jelent idén XD)

- közölte, hogy: "szeret anya" ♥:)))

- kisütött a nap is, szívmelengető... :)

 Új év... 22. hónap és időközben kinőtt a 15. fog is. 

még karácsonyról... :)

A meglepi karácsonyfa  és a "csijásszó":

ajándékbontás a'la Mr. Bartha:

 kuckószerelés:

"ebújt"...

még több ajándék:

 Domi teát főz újabb ajándékbontás:

Domi nagyon szeret a mamánál lenni. Mindig felpörög otthon ezerrel és minden érdekli, kivéve a táplálkozás. Szombaton mentünk, hétfőn jöttünk. Szombaton jött a mama és a keresztapuék Jézuskája szép ajándékokkal, vasárnap meglátogattuk a szomszéd, majdnem féléves kicsi Árpit, akit Domi azóta is emleget. Domi majdnem lebontotta a karifát a nagyinál, leszedte az összes alma díszt... a csengő nyelvét pedig a(z ő) nyelve alól bányásztam ki :( Közben a hó is elkezdett esni és egész sok esett, úgyhogy a karácsony a végére csak fehér lett...

Vasárnap este félórás cirkuszi produkciós bemutató volt a francia ágyon, Domi összevissza ugrált meg bukfencezett és még csak el sem fáradt. hihetetlen egy csávó... A gyertya a mindene, állandóan meg akarja gyújtatni, hogy elfújhassa. Csupa izgalmas dolog a karácsony egy ilyen kicsi gyereknek, de még mindig a csillagszóró jött be neki a legjobban. :) 

Jézuska úgy gondolhatta, hogy a mi fiúnk jó gyermek volt idén, sok szép ajándékot hozott neki. Dominak nagyon tetszett szombaton a délutáni szunya után a közben feldíszített karácsonyfa, de főleg ami alatta volt... És kedvenc új szava és tárgya a csijásszó... (=csillagszóró) :) Mindenesetre Domi ajándék kicsomagolásból és karácsonyfa lebontásból ötösre vizsgázott :)

Még pár kép a videók mellé... (azért a végére Domi már egész jól érezte magát :)...)

(alant Domi alkotásai szemlélhetők meg)

Tegnap jóóó sok hó esett. Ki is használtuk. :)

A kertben 

 Domi imád szánkózni

a park is nagyon szép volt 

Nagyon tetszett Dominak a szűzhavazás, nagy free-rider lesz ha egyszer deszka kerül a lábára :)

 :) Domi két kedvenc meséje mostanában (a Bogyó és Babóca mellett): a Télapó hozta Némó nyomában az egyik, ezt én is nagyon szeretem, Domi mindig mondja, hogy "Éóó" :) A másik DVD-t kaptuk és gondoltam, Domit még nem fogja érdekelni, de gyakran beteszi és nézi: az így neveld a sárkányodat. Amióta meg van, azóta sárkány mánia van, már van egy plüss sárkányunk is (apa házisárkánya mellett :) ...) Igazából nem nagyon van nálunk gyerekcsatorna, mint pl. minimax, így ezekkel pótoljuk, Domi kiszolgálja magát, de szerencsére azért sokszor inkább csak háttérzajként vannak, nem nézi sokat őket.

Na, ez az, amit nagyon megtanult mondani és szorgosan ismételget mostanában Domi. Főleg az ágyon/kanapén ugrálás közben (amitől nekem égnek áll a hajam. mármint az ugrálástól) :) 

A papírzsepi-rámolást még mindig nem sikerült kinőnie Domonkosnak... 

Azt már mondtam apának, hogy ha a gyerek zenét fog tanulni, egy dolog jöhet szóba: a gitár. :) Egyébként a mozdulatok egy igazi őstehetségre utalnak :)

Szerdán volt a bölcsiben a kiscsoportosok karácsonyi ünnepsége. Bemutatták az édes kis manók, hogy mit tanulgatnak már egy ideje, Domi is hetek óta lelkesen "bimm-bamm-ozik" meg utánozza a szelet, itthon. Sőt, pár napja elkezdett toporzékolni, amiről próbáltam  letiltani, mivel mindig akkor csinálta, ha hisztizett/nem az volt amit ő akart/. De most láttam, hogy ezt a "toporzékolást" az egyik nótában gyakorolták, csak ő nem a nótázásra használja. :)

Aztán volt kis kajcsi, meg beszélgetés, illetve kaptak a gyerkőcök is ajándékot, mi szülők pedig kaptunk a gyerkőc által kreált papír karifát és a mézeskalácsokat, amiket aznap készítettek a gyerekek. 

Hát a mondás nagyon is igaz: az alma valóban nem esik messze... sőt inkább a fa alá... vagy le sem esik a fáról? :) Én mindig is utáltam mindenféle "közszereplést", és apa is hasonlóan nem az a szereplős fajta. Úgyhogy igazából meg sem lepődtem, hogy amikor odaértem, gyermekem éppen pityergett (hogy azért, mert nem tudott mit kezdeni a sok felnőttel, aki hirtelen beáradt a szobába, vagy másért, passz...). Mindenesetre onnantól kezdve már csak az ölünkben volt hajlandó meglenni és ha megpróbáltuk rávenni, hogy menjen táncizni, meg énekelni, akkor bőgni kezdett, úgyhogy nem erőltettük a dolgot. Pedig állítólag délelőtt még ő is lelkesen gyakorolt.  Szerencsére nem ő volt az egyetlen, aki jobban érezte magát a szülő ölében.  

Aztán kajaidőre már Domi is megnyugodott, evett-ivott velünk, aztán nekiállt szétbombázni a szépen feldíszített karácsonyfát meg némi fáziskéséssel bimm-bamm-ozni. :)

Azért szép kis dalokat énekelgettek, bemásolom a videókat, néha Domi hallható (bőg :o) vagy látható (apja kezében) a háttérben. Talán majd jövőre már ő is bátrabb lesz (szolgáljon mentségére, a gyerekek akik kiálltak táncizni, már mind régebb óta járnak a bölcsibe, mint Domonkos). Bár ha rám ütött, sosem fogja kinőni az "utálok szerepelni" dolgot :)  

Domi még mindig olyan sokszor emlegeti a télapót, hogy muszáj ide bemásolnom a videót. Itthon ugyan csak éjszaka jött az Öreg és csizmába csempészett, személyesen nem volt találka, de szerintem Domi így is örült a Télapónak és az ajándékoknak. (Kíváncsi vagyok, jövőre hogy lesz: ajándék vagy virgács-szénnel? mert ha apja fia lesz, előbb-utóbb az lesz mint apánál volt anno: zéró ajándék, sok virgács a csizmában és naaagy bőgés a csalódottságtól:))

 Domi teszteli a Télapó által hozott új fűnyírót...

Mit is mondjak... Nem egyszerű elmagyarázni Őnagyságának, hogy a nyári kerti "hadműveletek" télen nem igazán működnek. De azért megpróbáltuk, ezen ne múljon...

Egy kis hó-lapátolás 

egy kis hó-sepregetés 

egy kis hó-gereblyézés 

egy kis ho-ho-hó-homokozás 

egy kis "hó-nyírás" 

egy kis hó-ebéd főzés 

Édes kis Mókamiki :) 

... hogy Domit idézzem (amikor megkérdezzük, hogy mit mond a Télapó, ez a válasza :)) Szóval tegnap este óta folyamatosan (tudom, mert nem sokat aludtam éjjel) szakad a hó. 

Óh-óh, mehetek kiásni az autót a hóóóó alól (kirrrály). De nagyon szép és végre kipróbálhatjuk a mama Télapója által hozott szánkót, A HAVON IS (nem csak a szőnyegen) :))) 

Az elmúlt hetekben nem sok itthon töltött vagy szabad esténk volt, így jól el is maradtam az írással. Sebaj. :) Sok ünnep volt nálunk mostanában, kb. így nézett ki: mama névnap, Hugi (Domi nagynéni) szülinap, mamalátogatás, barátok látogatása, anya szülinap, utazás a mamához, Arián szülinap, Télapó, Papa névnap. Volt nálunk az anyai mama  és Daiiii (Dani keresztapu, keresztanyu betegen nyomta az ágyat), és megünnepeltük a mama névnapját. Domi nagyon boldog volt a mamától és Danitól. Meglátogattuk apa gyerekkori barátját és kis családját, Marikát és a 3 gyerkőcöt, Domi meglepően hamar feloldódott a számára ismeretlen gyerekek között és jól elvolt. Ünnepeltük az én sokadik (leírhatatlan számjegyű) szülinapomat itthon, a mamánál és a papáéknál. Uh, ettünk is rendesen mostanában, ennyi torta régen volt. Voltunk Ariánka 2. szülinapját ünnepelni, Domi ott is nagyon jól érezte magát. Aztán jött a várva várt télapó, Domi hetek óta emlegeti, aznap is mikor felkelt, az első szava az volt, hogy Télapó és izgatottan kuksiztuk meg mit tett a Télapó a kiscsizmába/ablakba. Persze a Télapó jött a bölcsiben is, állítólag nagyon élvezték (Domi is), tetszett nekik, senki nem sírt. Még itthon is egy párszor jött a Télapó, úgyhogy kicsit lehet megzavartuk szegénykémet, azóta is mutogatja, hogy mit hozott a Télapó és kinek a télapója. Nagyon édes. Persze most már próbálunk mismásolni, hogy a Télapó egy időre eltűnt és most majd jön - ahogy ő mondja - a "hézúska" :) Ezt még nem érti, de szerintem a Jézuskát is annyira fogja szeretni mint a Télapót, ha nem még jobban :). És akkor a képek beszéljenek helyettem.:)

Anya szülinap:

Robiéknál gyerkőcök: Lorina, Edvin, Kevin és Domi

Télapó itthon: naaaagy kindertojással (sajnos nagyon rákapott, minden nap kéri a tojást)

Télapó hozott új fűnyírót is

Télapó a bölcsiben - édes pofa nagy csodálkozó szemekkel, megszeppent arccal:

 és időközben december lett... 21. hónap, 13. fog is meg van... 

Szóval a mi kis papagájunk Domonkos. Az utóbbi hetekben nagyon belejött a beszélgetésbe, vagyis inkább a szavak tanulásába, utánzásába. Pár héttel ezelőtt még csak 1-1 szót mondogatott, mostmár nagyon sokat utánunk mond, de csak 1-1 szót, még nem rakja őket egymás mellé. Van amit nagyon szépen kimond, van amit csak elsőre sikerül szépen, aztán félrefordítja, és van ami nagyon káosz. De imádjuk, ahogy mondogat ezt-azt, nagyon édes hangon tudja mondani. Néha meg nagyon meg is lep, amikor odahoz egy-egy dolgot és a nevén nevezi. Szokott telefonon beszélgetni a mamával, mondja neki, hogy Mamma, szííjjja... azt hogy szia, annyira cukin mondja, hogy mindenki mosolyog rajta. Köszön úgy is hogy hahó meg pápá. Ha ad valamit, akkor mondja, hogy tessék, ha kér, akkor mondja, hogy kérsz. Néha mondja a köszi-t, és az oké-t, jó-t. Mostanában a kedvenc szava télapó lett, nagyon sokat emlegeti, úgyhogy kíváncsi vagyok, hétfőn mit fog szólni a bölcsiben, ha személyesen is jön a Télapó. :) Ja, és mindig közli, ha kér enni, ami ebből áll: vírsli.... vííírsli... hú, ezt addig nyomja, míg nem kap virslit. Másik a toááás. Ez 2 értelmű, lehet rendes és lehet kinder. ezt is nagyon tudja szajkózni. :) Ha inni kér, akkor pia vagy itóka. Állatoknál azért összeköti az állatneveket a hangokkal is, minden csőrős állatnak "háp-háp". Ja, és persze most kedvenc szava még a hóóóó... mindig mehetnéke van ki a hóóóóba.

És állandóan emlegeti apát, papát, mamát, Danit. Anya is megy, csak azt valamiért nem akarja sokszor mondani. Sokszor csak rám mutat és közli, hogy "azzz". Na, köszi, ennyit édesanyádról...:)

Szóval most tényleg olyan mint egy kis papagáj. Mondja mondja utánunk a szavakat a kis édes hangján... :) 

Félreértés ne essék, nem vagyunk madarak, nem vettünk papagájt, annak ellenére sem, hogy Domi mostanában mindenért rajong aminek szárnya van és repül, így: helikopter, repülő, szúnyog, légy, muslinca, méhecske, katica, de az állatkereskedésben mostanában a pintyek és papagájok tetszenek nagyon neki. Papagájt soha nem veszünk, az tuti: büdös, koszos, hangos... és agresszor. Tapasztalatból mondom... nekem volt egy kék, hullámos  Pityukám 8-9-10 évig, már nem emlékszem pontosan, de sokáig. És volt legalább 8 "felesége", de csak az első nevére emlékszem, Fáncsi, ő egy zöld maca volt. Rövid életű volt, Pityuka elég hamar eltette láb alól az asszonyt, egyszer csak ott feküdt kinyiffan(t)va a földön. Pityuka kb. kitekerte a nyakát a szegénynek. Biztos zavarta a hiúságát, Pityuka ugyanis állandóan nézegette magát a tükörben és jókat beszélgetett a tükörképével. Szerintem ő magába volt szerelmes és nem volt hajlandó mással osztozni saját magán...Aztán miután vagy 8 asszonyt is eltett láb alól Pituyka szépen az évek alatt, egyszer csak egy erős kezű asszony őt tette el láb alól és vehettünk új Pityukát. Na, ott már elvesztettem a fonalat a papagájaink ügyében, nem is tudom végül mi lett a sorsuk... de nem igazán erről akartam írni papagáj témában, csak úgy ez is eszembe jutott a szó kapcsán... :)

Néha pozitívan is csalódik az ember. :) Péntek reggel Dominak volt egy kis hőemelkedése, kicsit krehácsolt is, meg kicsit folyt az orra, így nem ment bölcsibe. Már napok óta folyik a nyála, meg érződik, hogy jön(nek) a foga(i), úgyhogy gondoltam, hogy a kettő összefügg, de biztos ami biztos és péntek reggel lévén inkább elszaladtunk megnézetni a dokival, nehogy hétvégén kelljen az ügyelet. Dokibá nem vette fel a telóját, de a weboldalán sem volt kint, hogy szabin lenne, úgyhogy mentünk időpont nélkül. Na persze, dokibánk szabin volt.. Nem örültem, mert a helyettesítő dokinéni eddigi egyszeri találkozásunk alkalmával nem győzött meg arról, hogy szimpatikus nekem. Mindegy, ha már ott voltunk, kivártuk az egy órás sorunkat (na nem voltak sokan, csak az időpontra érkezők betolakodhattak elénk természetesen). Domi persze nem rajongott az ötletért, el is kezdett sírni, de a dokinéni olyan pikkpakk megvizsgálta, és kedvesen meggyőzte arról, hogy nincs miért sírnia, hogy abba is hagyta elég hamar. Remélem az ajándékba kapott matrica kicsit emlékezetes marad Dominak, hogy nem kell sírni a orvosnál...

Ja, igen, Domi alig nyitotta ki a száját, D. néni mondta, hogy elég erősen fogzik, emiatt van vírusos torokgyulladása és folyik az orra, ami miatt köhécsel. Nem volt meglepi diagnózis szerencsére.

Mondjuk a gyógyszertéma nem tetszett. Mi dokibánk a vírusos cuccoknál sosem ad gyógyszert, de D. néni írt fel cataflam cseppet, mint láz-, gyulladás- és fájdalomcsillapító és mondta, hogy adjam az ISLA szopogatós tablettát Dominak. Ekkor elég furán néztem rá, hogy én ugyan szeretem az ISLA-t, de kétlem, hogy egy másfél éves gyerek akár fulladással, akár anélkül el tudná szopogatni. Mindenesetre én nem reszkíroznám a dolgot. Erre azt mondta, törjem össze, majd kinyalogatja a gyerek. Na persze. :) Cataflamot kiváltottam, de miután végigolvastam a 3 oszlopban felsorolt lehetséges mellékhatásokat, 2-nél többször inkább nem adtam a gyereknek. Ha nagyon kínlódna a fájdalomtól, inkább kap egy kúpot.

Egyébként tegnap éjjel többször felsírt álmában, de még nem bújt ki a foga. Viszont egész hétvégén úgy fel volt pörögve a gyerek, mint aki speed-et nyomott. :) lehet azért, mert ebben a trutyis szeles latyakos ronda időben nem voltunk levegőzni, bár nem volt már igazából semmi baja, azon kívül, hogy nyáladzik, mint egy bulldog meg kicsit taknyos.

A lényeg, hogy a dokinéni végülis szimpatikus lett... 

 esik a hóóóó. :) Már majdnem írtam egy posztot, hogy milyen csalódott vagyok, hogy a beígért hó helyett eső esik, de meggondolta magát az idő, és fehér a kert, fehér az utca. Bár ez a hó még nem fog megmaradni, ideje szerezni Dominak egy jó kis szánkót... 

persze csak mi gondoljuk rossznak, Domi meg jókat nevetgél és élvezkedik:

- ablak fel/lehúzigálás az autóban (még jó hogy le lehet zárni, huh)

- matrica ragasztgatás mindenhová és lekapirgálás mindenhonnan (ez utóbbi: árcímkék a boltban, jelek az öltözőben a bölcsiben, játékokról a játszóházban, stb.)

- nyalogatás (új és remek szokás, múltkor a tesco-ban a hütőpultot nyalogatta végig, de a tükröt is szokta, meg hasonlók) 

- címkekivágás (mindenhonnan: ruha, játék, párnák, stb.)

- piaborogatás (ha már nem kell, pacsáljunk vele, nyakunkba egy pohár víz)

- ugrálás az ágyon (ezt csak én gondolom rossznak, apa szerint is mókás :( )

- ész nélküli rohangálás (néha ruhával a fejünkön a vakvilágba bele)

- öltözködés közben futunk 20 kört a lakásban, egy felöltözés minimum 15 perc

- ütögetés (tükröt, konyha üvegfalat, verjük az anyánkat)

- dobálás (mindent, főleg ha mérges, akkor teljes erőbedobással)...

Hirtelen ennyi. A lista persze nem teljes ... :) 

 és édes...

sütizett mint egy kiskirály... 

 és mint egy kismalac... 

feltöltődött a sok csúszdázástól, szó szerint :) 

volt. Először is rákészültünk egy kiadós alvással. Péntek este 10-től szombat reggel 9-ig mindhárman (ezt csak azért írom le, mert ez igen ritka esemény kis családunkban). Aztán délelőtt meglátogatott bennünket a 2 hete múlt 1 éves Lili, és szülei: Pite és Judit. Aztán volt egy kis játszótér, ebéd, alvás és mire Domi felébredt, szembesült a ténnyel, hogy megint vendégek jöttek: a 15 hónapos Barnabás, és szülei: Vera és Lajos. Fiúk még keveset játszottak együtt, de a végén már egy tányérból ettek (virslit). Barnus nagyon édes kisfiú...:)

A vasárnapra megint rákészültünk egy kiadós alvással, igaz, most csak 8 óráig sikerült. Aztán kimentünk a Tropicarium-ba, kíváncsi voltam, Domit mennyire fogják érdekelni a halak, mert a bölcsiben lévő akvárium körül minden nap elidőzünk vele, annyira tetszik neki és mondja, hogy harcsa, kagyló meg csikóka (csikóhal). Hát, mire a cápákhoz értünk, már megunta a halucikat, jobban érdekelte a rohangálás. (megj.: igaz volt kedves ismerőseim elmondása: a tropicarium az árához képest lepukkant.

 Anyával nézelődés:

Utána meglátogattuk a környéken lakó ismerőseinket: Rékát és Tomit és szüleiket, Bobót és Zolit. Domi kb. 10 perc alatt felforgatta a lakásukat. Hazajöttünk, még persze ki kellett menni a kertbe falevelet gereblyézni, Domi szorgos kis munkaerő ebben a témában is. Aztán alvás és mikor felébredt, szembesült azzal, hogy megint vendégeink vannak: keresztapa és keresztanya... :) Sikerült kb. 10 órakor elaludnunk, másnap reggel 8-ig (ez persze már nem volt mókás...)

Hihetetlen, de az utóbbi 2 hétben elszaporodtak a szúnyogok a házban. El nem tudom képzelni, hogy november közepén honnan a görcsből jönnek elő, de nem győzzük csapkodni őket (meg persze Domi porszívóval szívatja őket). Volt hogy egy este alatt kb. 10-et is kinyírtunk és még mindig arra ébredtem hajnalban, hogy zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz... Mostmár nagyon idegesítenek, mert reggelre szegény Domikámat nagyon összecsipkedték, főleg a kis arcát, mire érte mentem a bölcsibe délután, úgy nézett ki, mint aki himlős. Most is itt zúg a fülembe egy dög, áááááá... Nyáron a legnagyobb szúnyoginvázió közepén nem volt ennyi fenevad a házban... Büdös dögök, utálom őket :( Muszáj lesz valami riasztószert beszerezni, mert persze pont kifogyott, mikor kellene... Én is viszketek, mint a bolhás kutya... Grrr...

Hogyan csináljunk a kupiból még nagyobb kupit, miközben úgy teszünk, mintha rendet raknánk?... :)                   

tud lenni a gyermekünk, imádnivaló. Néha bemutatja, miket tanulgatnak a bölcsiben, mikor mondókáznak, énekelnek. Nagyon édes :) December 16-án lesz valami kis bölcsis előadásuk a kicsi csoportosoknak, hát nagyon kíváncsi vagyok, hogy a 10 hó - 2 év korosztály mit tud majd előadni. :) És hogy mennyire akarnak majd a gyerekek a szülők ölében ülni a "produkció" helyett :) 

Egy kis cini-cini muzsika a la Domonkos...  

Ezt a szélfújós-mutogatós mondókát bevallom, nem ismerem, csak még anno a beszoktatáskor láttam, hogy szokták mondogatni a gyerkőcöknek... a mondókát még mondjuk most sem ismerem, mert Domi még nem tudja elmondani... :)

 Valamelyik nap nagyon édes volt, megnézte ezt a 2 videót a youtube-on és aztán felrohant a szobájába, leült a szekrény elé és megint elkezdte utánozni a szelet... :)

 Jópofa, színes, rövid mesék, a gyerekeket érdeklő témákban: télapó, karácsony, fülfájás, óvoda, barátság , stb. Alma együttes és Pogány Judit. Mi kell még? :)

Vasárnapra is szép időt jósoltak, így muszáj volt kimozdulni a szabadba. Először az állatkert felé indultunk, de mivel nagyon hosszú sor kígyózott előtte (apa said: ő megmondta), továbbmentünk a budakeszi vadasparkba. Ott sem voltak kevesen, de onnan már nem volt tovább... Domi nagyon jól érezte magát, mint általában mindenhol, főleg a szabadban. Imád a falevelek közt rohangálni, megmászta a kilátót apával és nagyon tetszett neki, ahogy a dámszarvas mérgelődött a többi őzikén, akik megpróbálták lenyúlni tőle a jutifalat almát...

Szombaton - kivételesen - csak boltoztunk és itthon voltunk Domival (apa bringázott of course). Mivel gyönyörű, szinte tavaszi idő volt, elég sokat időztünk a kertben, mivel Domi imád kint lenni. Szorgosan és ügyesen segített nekem a kerti munkákban és nagyon élvezte. 

Bár történt egy kis baleset: eltört a fűnyíró nyele, javíthatatlanul, menthetetlenül ... Domi csak kesergett mint az öregasszonyok, hogy "jajajaj" miközben mutogatta a bibis fűnyíróját...:)

Múlt héten a szép őszi napsütétes napok közé keveredett egy borongós esős nap: ideje volt bevetni az esős időre régóta tartalékolt benti programot: irány a Sugár és a játszóház. Dominak nem igazán kellett könyörögni, hogy menjen játszani, ahogy meglátta a játékokat, szó szerint kipattant a kezemből és rohant befelé. Kb. 2 óra múlva zárás előtt sikerült "begyűjteni" a gyereket, elfáradva, de jókedvűen. Ott volt az egyik bölcsistársa is, a két és fél éves Jázminka, akit nagyon bírok: egy jópofa, szünetmentes beszélőkével bíró duracell csajszi, jókat szoktam mosolyogni rajta, nagyon mókás gyerek. Egész este Domi társaságát kereste és kiabált, hogy Gyere Domonkos ugrálni/játszani/építek neked tornyot/főztem neked/énekelek neked, üljél ide, stb. (A szülei biztos nem számolnak barikákat esténként, hogy el tudjanak aludni :)). Dominak nagyon tetszett a sok házikó és a hát az ugrálóvár. Tanulgatta a nagyoktól, hogy is kell ezt a fajta mókát profin csinálni, bár ő még csak pattogott mint egy ping-pong labda, amikor a nagyok belendültek körülötte, mindenesetre nem adta fel és nagyon élvezte :)

persze kivéve Domit... :) Csak apa és anya a béna. Tegnap sikerült úgy elmennünk dolgozni, hogy nyitva maradt a garázsajtó. Egész nap "tárt karral" várta az érdeklődőket. Ilyenkor jó, hogy van 2 kutyánk. Némi távolságtartó a betörőknek. Persze ez nem az első eset. Múltkor apa egész éjszakára felejtette nyitva a garázsajtót.

Én múlt héten egyik reggel a kiskaput hagytam nyitva, gondolom a kutyák kihasználták az alkalmat és megsétáltatták magukat. És ez sem először fordult elő... Aztán valamelyik este apa kizárta Barnabást, aki persze elment sétálni, aztán a szomszéd csengetett, hogy be kéne engedni a kutyát...

Ah, egyszer úgy megyünk majd el dolgozni, mint az egyik filmben: apa anya rohan, gyermek meg otthon felejtődik :)

Már írtam múltkor, hogy mentem Domiért a bölcsibe múlt szerdán és pityergett, hogy kint már sötét van, anya meg még sehol. Csütörtökön mentem érte, és mikor lehozták, még muszáj volt beugranom a wc-be, na az az ordítás amit levágott. Pénteken mentem érte, hozza le Kinga pityeregve... mi történt? Semmi, csak pont bekakilt és nem vette jó néven, hogy anya helyett a pelenkázó felé indultak. Hétfőn megyek érte, pityergett... mi történt? Semmi, csak ahogy ivott a pohárból, magára borította a vizet és ezt nagyon a lelkére vette... Ma megyek érte, pityereg. Na megint mi történt? Abba kellett hagynia a játékot... na bummm :) micsoda tragédiák :) 

Megzabáljuk amilyen dolgai vannak: kitalálni sem lehetne jobban, felejthetetlen helyes kis dolgok

Lesöpört mindent az asztalról és felcsücsült túró rudit zabálni (nanááá, hogy apjától látta)

Hogy vágta le a fodrász a hajadat? 

A kindertojás nyammnyammnyamm

Mostanában mindent el-dádádáz, ha megüti magát (bár múltkor az én fejemet is verte a kis konyhája mosogatójával, na ez nem volt aranyos húzás) Ja, a legújabb: fél a legyektől, szúnyogoktól, muslincáktól, azaz minden bogártól, ami zúg. Szilvásváradon egész hétvégén porszívóval gyűjtöttük az őszi legyeket és muslincákat, mert addig nem volt nyugalom...  

Pénteken ismét utaztunk, eljött a következő negyedéves szilvásváradi út ideje. :) Ilyenkor a legszebb a Bükk, ősszel: tarkabarka fák és bokrok, falevél illat, sült gesztenye, forralt bor...  Amúgy is ránk fért egy kis friss erdei levegő, miután Bp-en 2 hete nagy volt a szmog, Domi meg amúgy is rondán köhécsel.

Domi nagyon szeret ott lenni, nagyokat sétáltunk, motorozott. Tetszett neki, ahogy Berti felkergetett egy macskakölyköt a fára, szegény cicaaa alig bírt kapaszkodni.

Mókásak voltak a kiállított Márton napi libák, főleg amikor Barnabás közeledtével elkezdtek nagy mérgesen fújni. Az őzikék is szépen megnőttek már a vadasparkban.

A bölcsiben már csak Bartha Úrnak hívják, mert osztogatja a parancsokat az óvónéniknek, ha szeretne valamit :))) időközben önállósította magát az evésben és a pohárból ivásban is, már csak egyedül hajlandó mindezt. Persze itthon is. De ügyesen eszik kanállal is, villával is, levest is, mást is. Azért persze a folttisztítók továbbra is nagyüzemi használatban vannak...

Ma: Domi köhécsel már napok óta, bölcsiben kapta be, és szerintem Pityukától :) Adtam stodal-t, próbálkozzunk kemikáliáktól mentesen. Amellett, hogy Domi nyammnyammolja és úgy eszi mint ha csoki lenne és repetát kér, semmit nem ért. Adtam halixolt (köptető), de nem használt. Ma visszajött dokibánk szabiról, így meglátogattuk. Ma csak kicsi sírás volt, megdumáltuk, hogy anya sem sír, akkor Domi sem fog. :) Kaptunk valami másik gyogyit, mert nem váladékos Domi köhögése, nem hurutos, nem kell a köptető, az csak ront a helyzeten. Meglátjuk, hetekig is eltarthat a köhécselés, a szezonnal járó vírus okozza. De ma már volt hogy felköhögte és ki-PPPŐŐŐŐ-zte (kiköpte) a trutyit. Ez ügyes húzás. :)

Ma bementünk az árkádba. Beléptünk a fodrászhoz, kb. 10 perc alatt megszabadultunk a szép szőke fürtöktől. Volt kis pityergés, de a szomszéd csajszi hajszárítózása végül érdekesebb lett a panaszkodásnál. Ezen is túlestünk, jupiiii.

Megyek pakolni, holnap elvileg utazunk Szilvásváradra. Szép időt mondanak, reméljük nem jön közbe semmmmi...

Domi mostanában nem azért pakoltatja ki a takarítócuccos szekrényt, mert takarítani szeretne... az lett a fészke: befekszik oda, néha meg is ágyaz magának, vagy csak bebújik, magára csukatja az ajtót, kukucsol. Vagy bemegy pörögni-forogni...

   Imád pacsálni a csapnál, akár egy félóráig is (mosogat mint anya)...

Dobozban pörög-forog...

A palacsinta evésnek is meg van a rituáléja: a nappali közepén, tányérból, 2 pofára zabálja...

   Állandóan tojást kell sütni vagy főzni...

Lépcső-lakó:

Telefonbetyár

Egyre több szót mond utánunk, az eddigi pár szó helyett mostmár egy csomót utánoz, és már a 3 szótagúakkal is próbálkozik, pl. azt hogy pillangó tök szépen ki tudja mondani. Néha meg rendesen melléfordít. De nagyon cuki ahogy beszélget, imádjuk. Ma olvasgattam a szülők könyvében ezt a témát, amellett hogy elég túlszofisztikáltan fogalmaz, érdekes dolgokat ír, érdemes olvasni. 

Vasárnap hazautaztunk Böszörménybe a nagyihoz. Oda úton merész reményeimmel szemben Dominak esze ágában sem volt aludni... úgyhogy amikor kezdett unatkozni, kapott "házi feladatot" (azaz hogyan kössük le az unatkozó gyerek figyelmét utazáskor): megkapta a matricás füzetet, amiből fél órán keresztül kapirgálta ki a beragasztott apró matricákat. Jól el volt :))

Otthon szokásos felpörgés, enni sem akart, aludni sem, csak tevékenykedni: füvet nyírni, sepregetni, takarítani. Biztos a szép meleg őszi-tavaszi idő is hatással volt rá. Aztán csak rákényszerült az alvásra, apával, mi addig lendítettünk a helyi tesco forgalmán a mamával. Másnap szintén gyönyörű idő volt, kimentünk a temetőbe, aztán ebédig kint voltunk a levegőn itt-ott (megszemléztük a szomszéd Árpiék gyönyörű kisfiát), utána hazajöttünk. Az időzítés most sikerült, Domi aludt végig.

Az óraátállítás kicsit bezavart: Domi azóta 6-kor kel (uh) és 8-kor már álmos. De nem csak ő... Mi is. Kicsit bekavart az órapiszkálás meg a 3 napos ünnep. Szerda reggel kitettük a kukát, este meg csodálkoztunk, hogy még mindig ott áll, tele szeméttel. Aztán rájöttünk, hogy kedden vitték a szemetet és a szerda az szerda maradt.

 :) 

Eljött a november. És a 20. hónapot is betöltöttük...:)

Már régen írtam. Köszönjük, semmi gond vagy betegség, csak mindig elalszom esténként a kis cukorfalat gyermekünkkel. :) Na meg ez az óra-tekeregetés is megzavar...

Múlt szombaton Domival megnéztük a medvéket a(z) (nyugdíjas) otthonban. Nem tudom, kicsit másképp képzeltem el, bár magam sem tudom mit vártam pár kiöregedett cirkuszi medvétől. :) Az idő szép volt. Nem tudtam mennyit kell gyalog-galoppolni és nem akartam a derekamat sem beadni, bedobtam a babakocsit az autóba. Kár volt. Csak kolonc volt, Domi 1 percet alig töltött benne, aztán csak húztam magunk után, meg sasoltam, nehogy a kisebbségi és a ferdeszemű bandák szemet vessenek rá. Elöször mikor megláttam a terepet, majdnem visszafordultam, hogy ugye nem ezért a 3 méznyalogató lepukkant medvéért utaztunk 45 percet? Aztán láttam, hogy el lehet menni oldalra meg vannak más befogott (na jó, megmentett) állatok is, úgyhogy maradtunk. Domit is valahogy jobban érdekelte minden más a maciknál. Szegényt amúgy is lekorlátoztam a mozgásban: ne menj közel a kerítéshez, nehogy megegyenek a farkasok vagy megrázzon az áram a villanypásztorban, ne bóklássz arra, mert ott valami írtószer van, ne bóklássz az avarban, mert mindig hasra esel, nem menj közel a mézes fakanalakhoz, mert ott egy csomó darázs, stb.

Körbejártunk, Domi nagyon meg akarta, így meg is simogatta Robit, a körbesétálós pacit, aztán megnéztük, szerencsétlen farkasok hogy eszik 2 pofára a metro (nem tesco!) gazdaságos babapiskótát, amivel pár nagyeszű állatbarát látogató etette őket és hogyan esznek mézet a rénszarvasok és az őzikék. Elmenekültünk a nagyon büdös orrmányos macik ketrecétől, és a mosómacikból sem láttunk túl sokat. De végülis az idő szép volt, levegőztünk. Persze Dominak a legizgalmasabb azért a csúszda volt, meg a játszótér. Volt ott kisvasút is kiállítva, na az is az izgalom tárgya lett, a szó szoros értelmében: először megnéztük az egyik vagont, ott felültem vele, mert az kiesős volt, aztán átmentünk a zártabb vagonba, gondoltam, ott hagyom kicsit szabadon mozogni, elvégre egész idő alatt fogtam a kezét. Kukucskált erre-arra, fel-le mászkált a székekre, tetszett neki nagyon. Aztán abban az egy pillanatban, amikor a babakocsit sasoltam, hogy meg van -e még, sikerült fejre esnie a székről. Ő ordított, én meg megijedtem. Gyorsan elhagytuk a terepet, hogy ne nézzen már boldog-boldogtalan, aztán csekkoltam a buksiját, nem tört -e be vagy hasonló. Lassan meg is nyugodott, én kevésbé, mert úgy éreztem, nőtt oda egy terebélyesebb púp. Rémlett, mit mondott a védőnő a púpos fejsérülésekről, így felhívtam az ismerős dokibát, hogy most bevigyem -e vagy sem ügyeletre a balesetest. Azt mondta, hogy nem esett magasról, de mivel van púp, inkább igen, mert akkor lehet koponyatörés. Király. Hívtam a 104-et, hogy melyik kórház az ügyeletes, mondták Heim Pál és hogy azonnal vigyem be a gyereket. Bevittem. Szerencsére minden gyorsan ment, dokibá azt mondta, ő is érez púpot, de szerencsére a röntgen nem mutatott semmit, hazamehettünk (ez nem a 3 napig megfigyelés alatt tartó fajta kórház, ami ki tudja jó -e vagy sem). Hát ennyit a cirkuszi medvékről. Oda sem megyünk többet, nem jött be... :)

Domi rákattant a tojásevésre. Meglátja a tojástartót, és képes lenne nyersen, úgy mindenestől (értsd akár szőrével-bőrével tojáshéjastól) betenni a tojást a szájába. És balhézik érte...: mutogat a szájába, hogy a tojást oda be. Magyarázom neki, hogy előbb kisütjük. Ordít. Nem, neki most kell a tojás.... Áh. Alig várja hogy kisüljön a tükörtojás. Hozza a lapátot, hogy fordítsuk meg. Aztán mit csinál ha kész? Kizabálja a sárgáját, a fehérjét meg szétrancsírozza.... (hasonlóan a virslinek is kieszi a közepét, lefejezi Brumi macit (Győri édes piskóta maci gyerekeknek), és előszeretettel köpköd ki mindent). uh, ah, áh. de azért örülök, hogy eszik tojást. Eddig nem nagyon komálta. 

Majdnem nyakunkon a tél, de még gyorsan rendbe szeretnénk szed(et)ni  a kertet. Mivel mi nem nagyon értünk az ilyesmihez apával (fakivágás, stb.), apa egyik barátja és az ő kertésznek tanuló Bálint fia (ő lesz a mi Bálint gazdánk :)) segítenek ebben. Domi is szeretne aktívan részt venni a dologban, így most legújabb kedvenc szerszáma a fűrész lett, még félálomban is ha szólok hozzá, hogy fűrész, mutat ki a kert felé. :) 

Kedvencem ez az évszak, legszebb arcát mutatja a természet. Bár már lassan a tél is kopogtat, úgyhogy kihasználunk minden napsütéses időt a levegőzésre...

Domi motorlámpa(matrica) leszerel és vissza(szerel) :)

Na ja. :) Ahogyan említettem, ma Domival jól beszunyáltunk reggel. Apa korábban elment bringázni.  

Mivel gyönyörű idő volt, kimentünk a parkba, jó sokat voltunk kint. Domi megint cross-motorozott a dombokon, a lépcsőn, odaajándékozta (majdnem) a homokozójátékait egy idegen kisfiúnak, sétáltunk egy nagyot, aztán most még húzza a lóbőrt.

rodeó pálya a parkban, azaz amit muszáj mindig megmászni, motorral és amitől jól el is lehet fáradni: 

Húúúú. Domi mostanában mintha téli álmot aludna, az utóbbi 1-2 hétben előfordult többször, hogy elaludtunk, mert a mi kis vekkerünk nem kezdett el dumálni, nevetgélni, ránk mászni 6 és 7 óra között, hanem aludt fél 9-ig. De maaa... negyed tízig aludt (velem együtt persze)! Este 9-től, folyamatosan. Már kezdtem aggódni, hogy beteg lesz, nézegettem egész nap, nincs -e hőemelkedése, de nem. :) Viszont a túl sok alvásnak meg is lett ez eredménye. Már ami engem illet... 

Szombaton volt a park avatója. Kicsit szerintem megkésve, de mostanra készült el a homokozónál a WC. Biztos ezért.:) 

Volt pár program a gyerkőcöknek: lufihajtogatás, arcfestés, gólyalábas mesemondók, kutyasuli bemutató, táncbemutatók, Heilig Gábor/Eszményi Viktória koncert (OMG..., ekkor léptünk le...).

Volt ingyen: popcorn, vattacukker, lufi. És naaaagy lufi (hőlégballon) ... 

Kint voltunk délelőtt és délután is. Igyekeztem kifárasztani a gyereket és "baci-űzni" a friss levegőn. Meg is gyógyult (koppkoppkopp). Délelőtt nézelődtünk, ettük az ingyen kaját, homokoztunk, aztán hazaugrottunk kajcsizni, tisztálkodni (Domi nyomott egy pofást a homokozóban, nem tudom hogy sikerült neki, de mikor mondtam, hogy köpje ki a homokot, mondta, hogy phöööö...:), persze köpni még nem tud...). Gondoltam, a kutyabemutató biztos tetszeni fog neki, de nagyon nem érdekelte. Álmos volt, és csak az óriáslufit akarta, bele szeretett volna ülni a kosárba. És persze cipeltette magát. Értékeltem: egyik kezemben a gyerek, a másikban a motorja, a harmadikkal meg vegyek lángost. :) amit kétpofára zabált miután otthon jól bekajált. De legalább úgy magához tért, hogy alig bírtam behozni. A kismotorral végigmászta az összes dűnét a parkban, istenem, tiszta apja, még véletlenül sem a járdán szeret mocizni, hanem a lépcsőn, meg az árokban (tehát terepen). Meg "egy-kerekűzik". Hja, rághatom még a körmöm, ha egyszer megtanul bringázni a gyerek, és úgy fog "unatkozni" a bringán, ahogy apa szokott...

(ergo: látványosan...). Mindegy, a fárasztás azért sikerült, volt nagy délutáni szundi. És szééép őszi időnk is volt nagyon aznap.

olyan mint Domonkos. Miután kipucolta a saját orrát, kiporszívózza a szerettei orrát is... :)