Régen minden hónapban szorgalmasan írtam arról, hogy Domi miben, hogyan fejlődött, mit tud, stb. Hát ezzel mostanában jól elmaradtam, kb. akkor, amikor Domonkos elindult... Már hetek óta tervezem, hogy pótolom, csak huh, mindig volt más téma. 

Mozgás: van bőven. :P nekem is kijut belőle, nem kell nekem külön aerobic óra... Néha alig bírom a tempót tartani a mi kis örökmozgónkkal. Szeret fogócskázni, bújócskázni, lépcsőzni (már egyedül is fellépeget az emeletre, de azért inkább fogjuk még a kezét és erőltetjük, hogy kapaszkodjon is). Mindenre és mindenhová felmászik/rámászik/belemászik, néha step-aerobic-ozik egy-egy kövön vagy amit talál, pl. imád a szerény fiókjaira is felmászni, de az ágyon ugrálni is, stb. Sétálni még mindig a babakocsiban szeret, nagyokat kurjongat örömében, ha sétálni indulunk. Bár mostanában a parkban mindig kikéri magát rohangálni. Lassan ideje lesz meleg téli rucikat nézni a téli túrázásokhoz, szánkózáshoz, vagy ha megyünk snowboardozni, mert a lakásban csak kényszerhelyzet esetén (pl. betegség) marad meg Domi. Viszont talán ő az egyetlen gyerek (?) a világon, aki nem szeret hintázni (még?). De csúszdázni azt nagyon. És már most azon gondolkodom, hogy 3 éves korától milyen sporttevékenységben fogja kiélni a gyerek a felesleges energiáját: biciklizés, úszás, síelés tuti lesz.

Megfigyelés, utánozás, logika: huh, néha de meg tud lepni azzal, ahogy mindent megfigyel, megjegyez és leutánoz (= ctrl C - ctrl V). Nagyon kell figyelnünk arra, hogy mit mondunk és csinálunk előtte és meg kell próbálni jó példát mutatni, főleg amíg ilyen szivacs agya van a gyereknek. Mindent megért, úgyhogy ha bármit mondok, ő azonnal "kapcs-ford" és rohan és csinálja és odahozza és mutatja és magyaráz. Meg tiltakozik, ha valami számára nem tetszetős dolgot hall ki a kommunikációnkból. Néha olyan jókat mosolygunk apával, hogy Domi mindent utánunk csinál. Egyik édes dolga a sokból pl., hogy látta, hogy ha tipitapis lesz egy cd/dvd lemez, megtörölgetjük. Na, mostmár ő is, mielőtt beteszi a dvd-t, megtörli a ruhájába. De számtalan ilyen aranyos dolga van. Pl. apa állandóan (természetesen eredménytelenül) fogyózik és minden nap reménykedve áll rá a mérlegre. Na, mi gyermekünk is minden nap odamegy, bekapcsolja a mérleget, rááll és nézegeti (azt nem tudom mit néz rajta XD). Persze van, amikor nem tudom kitalálni, hogy mit akar Domi, főleg ha apától látott valamit, amiről én nem tudok és akkor találgathatok, hogy vajon apa mit mutatott neki. Pl. kimentünk  a kertbe és ebben a jó kis esős időben, feltűntek az undi puci csigák. Domi hozta a lapátot, én meg azt hittem, sepregetni kell rá a koszt. 1 napomba került, mire rájöttem, hogy a lapáttal a csigákat kell eldobni a fűbe, mert Domi apától ezt látta. :P  És mindent kombinál. Olvasunk és akkor a könyvben látottakról magyaráz meg mutogat, hogy pl. nekünk is van kint a kertben fűnyíró, stb., vagy kint az utcán mennek pl. a traktorok vagy szoktunk látni németjuhászt séta közben. Vagy pl. meglátja a mosogépet a cicás könyvben és akkor magyaráz, hogy van benne sapka és mutogatja a fejét, hogy neki is odatesszük a sapkát, meg hasonlók. Mindent kommentál, persze a maga nyelvén, de ki lehet találni, hogy mit próbál elmondani, mert ha nem értjük, úgyis addig mondja, míg rá nem jövünk. :P A testrészeit és azok "alkatrészeit" már elég régóta végig tudja mutogatni (mondani még nem akarja, de ez külön téma), a köldökétől a cicijéig :P és a mi köldökünkig (az egy érdekes lyuk ott a hasunkon XD). A ruhákat is régóta mutogatja, hogy mit hova kell felvenni, sokszor ki is választja magának, hogy mit szeretne felvenni vaaagy mit nem szeretne. Vagy hogy anya melyik zoknit vegye a lábára vagy a krokodilos pólót vegye fel, mert Domi azt szereti (Born to be wiiiild - oh yeeessss). Az állatokat is nyomja oda-vissza, akár házi, akár vadon élő barátainkról van szó, a kutyafajtákat is ismeri már, bár előfordul, hogy a bernáthegyit összekeveri a moszkvai őrkutyával a kutyás könyvben, de ez velem is előfordul, mert tökre hasonlít a 2 kutyafajta. :P Egyébként meg nagy természetimádó a mi fiúnk, még mindig imádja a virágokat, szagolgatja őket, és a lepkéket is szereti fogdosni, a kutyákról nem beszélve, de minden érdekli, ami él és mozog, pl. legyek, muslincák, giliszták, csigák, brrr... A bölcsiben is van egy akvárium halakkal, na azt minden nap meg kell csodálnunk. 

Kommunikáció: ezzel kicsit néha úgy érzem, el vagyunk maradva, de ahogy olvasok a témáról, úgy tűnik, nekem vannak túlzott elvárásaim. :P 2 éves korig ne legyek elégedetlen ha nem beszél rendesen a gyerekem és akkor is még csak az átlagról beszélünk. Domi amúgy állandóan nyomja a sódert, és mi vagyunk a bénák, amiért nem értjük amit mond. :P "Normális" szót csak keveset mond, bár próbálgat utánozni, szavakat mondani utánunk (pl. cica, lila, kaka, kanga, stb), de sokszor mikor mondogatom neki, hogy mondjon valamit, akkor csak azért sem, most hogy szégyellős vagy miért, a bánat tudja. Egyébként nagyon édes az a nyelv, amin beszél, mindig jókat nevetgélek, ugyan egy árva kukkot nem értek belőle, de nagyon jópofa. Mindig kérdezem is, hogy most kínaiul tanul Tomikától a bölcsiben, vagy koreaiul az Anntól vagy nigussul a Pákó gyerektől? :P De ami viszont zavar, hogy rászokott Domi arra, hogy sokszor zárt szájjal magyaráz meg mutogat, és nem artikulál. És ha rászólok, hogy Domi nem értelek, beszélj rendesen, akkor egy pillanatra elgondolkodik, aztán vagy nekiáll normálisan beszélni, vagy úgy dönt, hogy tojik anyja fejére és zizeg tovább. Más gyerekek is csinálják ezt, és kinövik, de én úgy döntöttem, én leszek "anya, az értetlen" amikor Domi így beszélget, mert tényleg zavar, hogy lusta kinyitni a száját. Na, mindegy, majd kiváncsi leszek, hogy állunk 2 hónap múlva ezzel a dologgal. Ja, egy dolgot nagyon tud mondani: ha valami ízlik neki, azt mindig hangos "nyammm-nyammm-nyammm-nyammm"-mal hozza tudomásunkra.

 egyéb: a lustaság néha nagy úr a háznál. Van amikor csak úgy hajlandó enni Domi, hogy ha maga ehet, de nem ez a jellemző, csak dolgozzon anya, ha azt szeretné, hogy a gyerek egyen. Cumisüvegről próbálunk leszokni, szép komótosan a részemről is. Mivel csőrös pohárból Domi nem akar inni, nem is erőltetem, hogy ne kelljen arról is külön leszokni később, így marad a pohárból ivás. Szerencsére Domi szeret pohárból inni, de naná, hogy nem a sajátjából, hanem amiből mi iszunk, pl. a vastag, nehéz üvegpohárból. Mellékesen tök ügyesen iszik egyedül abból a nehéz pohárból (meg mindenféle egyéb flaskákból). Bölcsiben is pohárból isznak napközben, de az alvás előtti/közbeni piálásról nem tudom hogy fogunk leszokni, bár azt mondják, nem kell erőltetni, elmarad majd magától. Na ja, de mikor?  Bár most hogy nincs olyan meleg már, kevesebbet iszik éjjel is. Fogmosást már megdumáltuk Domival, hogy mi lesz ha nem engedi anyának, így az kipp-kopp, most jó úton halad. Szobatisztasággal nem igazán foglalkozunk még, bár múltkor aranyos volt, mert kakilt és kérdeztem, hová kell kakilni, és mutogatta a bilit, de amikor mondtam, hogy üljünk rá, akkor elhúzta a csíkot. Meg aztán a fejére húzta a bilit. :P 

kapcsolatok, érzelmek: ősellenségünk minden egészségügyi dolgozó. Dokibának és a rendelőnek, kórháznak már a látványa is ordításra kényszeríti a mi csemeténket. Persze mostanában sok szekálásnak volt kitéve szegény (anya jóvoltából is). De amúgy meg barátkozik Domi, főleg ha van valami célja valakinél (pl. az illető porszívózzon). De van amikor nagyon ragaszkodik apához vagy anyához, és egyszerűen nem lehet letenni vagy másnak odaadni, úgy csimpaszkodik belénk, mint egy kismajom. :P Ha velem van többet, hozzám ragaszkodik, ha apával, akkor hozzá. Szerencsére, tud nagyon apás is lenni, ilyenkor nekem jut kis idő magamra. Meg amúgy is apa a laza, a jófej, a mindent megengedő, a bohóc, anya meg a házisárkány, aki megszabja(-ná) a határokat, aki ezt-azt nem enged, aki szigorú, aki csúnyán néz, aki büntizik. :( De azért sokszor megállapítjuk apával, hogy jóóól elkényeztettük mi már ezt a gyereket, na de ha egyszer aaaannyira imádjuk, hogy a fenébe ne? 

Játszótéren a többi gyerekkel barátkozik, és nagyon jólelkű, mindig odaadományoz valamit másoknak és nem félti a játékait. Nagyobb gyerekekkel is jól el szokott játszani, múltkor voltak itt baráti gyerekek, nagyobbak, 4-6-6 éves csajok, és tök jól eljátszott velük Domi, főzőcskéztek, homokoztak, meg hasonlók.  

 játékok, kreativitás: mivel takarítómániás és állandóan pakol, a játékaival keveset játszik. Szokott, mert minden nap végig megy a forma-bedobáloson, kirakózunk, legózunk, stb., de ezek csak pár perc erejéig kötik le, takarítani viszont egész nap tud. :P De nagyon szereti a kreatív játékokat, gyurma, kifestő, bár ez abból áll, hogy a gyurmát ütögeti (lapítgatja), a ceruzával meg mindent összefirkál. De persze elvárás az is, hogy mi szépen kiszínezzük a kifestőt és szép gyurmafigurákat gyártsunk. Így apával most a 2. gyermekkorunkat éljük, teljes erőbedobással és magunkról megfeledkezve szoktunk elmélyedni a kifestésben, gyurmázásban. És a múltkor tök mérges voltam, mert vettem matricás füzetet Dominak (bár ő még csak leszedni szereti a már leragasztott matricákat :P), és mire hazaértem, apa mindet beragasztotta... ÉÉÉn akartam beragasztani (anno kicsi koromban mit meg nem adtam volna az ilyen szépséges holmikért) szipp...szipp... :P

összességében ha visszagondolok arra, hogy milyen volt Domi, amikor elindult áprilisban, azóta olyan sokat változott, na nem csak azért, mert megtanult járni, hanem mert olyan igazi kis(nagy) fiú lett. Hol van már a kisbaba, aki csak fekszik az ágyban és ordít? pedig még csak másfél éves, de már olyan kis betyár tud lenni, olyan igazi kis rosszcsont ugyanakkor meg zabálni való okos kis gyerek. :P