Domi kedvenc dala volt, egészen pici korában:

"Hová mégy te kiscsibe, sálálálálá, megyek a csibe bölcsibe, sálálálálálá, mit csinálsz ott kiscsibe, sálálálálá, amit a nagy csibe csak kicsibe, csip-csirip."

Ma úgy döntöttem, Domi már meggyógyult annyira, hogy mehetünk bölcsit szokni. Az volt megbeszélve, hogy fél 9 - 9 között megyünk, persze 9 előtt 2 perccel értünk oda, mert 1. elaludtunk (későn feküdtünk - nehezen keltünk, Domi is későn aludt el és 8-kor úgy ébresztettem fel), 2. Domi indulás előtt rakta meg a pelenkát egy atombombával. Mindegy amúgy, mert nem számít hogy pontosan érjünk oda. Domi jókedvűen élvezte az autózást (azt az 5 percet), aztán mikor beléptünk az öltözőbe, azt hiszem megint orvosi rendelőnek hitte a helyet, és kezdett görbülni a szája, de aztán meggondolta magát. Átöltöztünk, felmentünk a gyerekek közé, akkor megint görbülni kezdett a szája, de meglátta a "tik-tak"-ot a falon és elfelejtett sírni. Aztán leültünk játszani, a játékok megint lekötötték a figyelmét, bár néha mászott rám. Reggelit nem kért (melegszendvics falatkákat), de ezen nem lepődtem meg, amilyen "jól" eszik mostanában, meg amúgy is reggelizett itthon tápszert. Az az 1 óra bentlét gyorsan eltelt, bár amikor elmentem wc-re, elkezdett sírni, de Zita (óvónéni) azt mondta, közben elvette tőle egy másik kisfiú a kiszemelt játékautót, úgyhogy ezen is felhúzta magát. De nem sírt sokáig, a másik (persze tök ugyanolyan) autóval megbékélt. Milyenek a gyerekek, volt 3 teljesen ugyanolyan autó és naná, hogy mégis az kell nekik, ami a másiknál van. Pákó gyereke, Bence például jól el van kényeztetve, mert állandóan visít, ha elveszik a játékát, így inkább rászólnak a többi gyerekre, ha elveszik Bencétől a játékot, csak hogy ne hisztizzen. De érdekes volt, mert Domi lenyúlta Bencétől a lego autót és Bence hagyta. Lehet azt gondolta Bence, hogy "jól van új fiú, majd ha nem lesz itt az anyukád, ez nem így fog működni"? :P De egyébként minden gyerekre rászólnak, ha el akarja venni a másik játékát.

Aztán jött egy kis hiszti, levegőzés előtt peluscsere, na ezen kiakadt Domi, mert szerintem megint nem tudta, hogy most mi lesz, mi ez az új szoba, miért kell vetkőzni (csak nem dokibá/szuri jön), jól le is pisilte a ruháit, de aztán mikor visszavittem a játékok közé, gyorsan megnyugodott. Aztán mikor öltöztünk a kimenetelhez, teljesen bezsongott, az sem zavarta, hogy 2 másik gyerek ordított (az egyik, Balázs azért, mert a benti cipőjét le kellett venni (komoly ok a sírásra :P), a másik, Tomi meg ki tudja miért. Mindegy, kint lenyugodtak. Az idő nem volt verőfényes, messze nem olyan, amit ígértek. Domi először sétálgatott velem a kertben, körbesétáltunk párszor, rúgta a labdát, aztán betettem a homokozóba a többi gyerek közé, kisvödör-kislapát-homok, el volt vele egy félórát legalább, nagyon élvezte. Én meg aggódtam, hogy nehogy felfázzon a homokban ücsörgéstől, elég vastag -e a nadrágja. Nagyon tetszett még Dominak a műanyag "jetski" hinta, igazából nem nagyon akart bemenni. Aztán csak beszaladtunk a ruhánkért és jöttünk haza. Gondoltam, Domi biztos kifáradt, bealszik már az autóban, de nem. Nem mertem elindulni vele boltba, hogy biztos el fog aludni. Hazajöttünk, próbáltam kaja nélkül altatni, mert mostanában mindig ebéd előtt alszik, de nem akart. Aztán gondoltam, hát jó, hátha eszik egy kicsit, és jól meglepett, mert bevágta az egész főzeléket. Máskor meg délután 2-kor úgy kell beleénekelni (szó szerint) a főzeléket. Utána megint próbáltam altatni, hiába, Teljesen fel volt pörögve, játszott, mászkált, én meg "vártam", hogy kidőljön. De nem akart. Akkor elkezdtem kaját csinálni, "segített" főzni, mert persze mindig kavarni akarja a fazékban a kaját. Holmi üres játékfazekakkal nem lehet átverni, neki az kell, ami a tűzhelyen rotyog. :P Aztán csak elaludt 3 körül, de nem aludt csak másfél órát, amikor készültem én is ledőlni, fel is ébredt. Kicsit nyűglődött, aztán bevágott egy joghurtot, egy fél üveg áfonyás almát (c-vitamin áfonyában a legtöbb), aztán egy fél túró rudit, aztán egy óra múlva odaadott egy kompótot, hogy kéri, megette, aztán egy babakeksz. Na mondom, fiam, ha ilyen jó hatással van rád a bölcsi, hajrá. :P Aztán fel volt még pörögve, fél 10-kor nagy nehezen bealtattuk, bár ő még nem akart, mászott le az ágyról, ment ki a szobából. 

Azért kiváncsi vagyok, mikor jön az újabb takonykór Dominál, mert kint az udvaron az összes gyerek orra folyt (kivéve Domit), óvónéni nem győzte törölgetni. Mondta, hogy alvás előtt kiporszívózzák mindenki orrát (akinek folyik), mert van akinek szokták otthon, de van akinek nem, ők inkább megcsinálják bent a bölcsiben. 

Azért az jó a rosszban, hogy azt látom, hogy rendesen cserélik a pelust a gyerekeken, van egy kedves szimpatikus dajka, aki levegőzés előtt minden gyereket végigpelenkáz, aztán alvás előtt is, után is, meg aki korán jön/későn megy, annak még többször, a szagos pelust meg rögtön kiszagolják és cserélik. Mossák a fogukat (hú ez nálunk nem fog menni még), kapnak rendesen tízórait, ebédet, uzsit, inni is többször kapnak teát és gyümölcslevet. A szakácsnéni is szimpatikus. Az is tetszik, hogy napközben nem engedik cumizni a gyerekeket (én is szoktatom erre Domit és nem is hiányzik neki), csak alvásnál van cumi. Figyelnek a gyerekekre, hogy ne szekálják egymást, tanítanak nekik mondókákat. énekeket, olvasnak könyvet, rendre szoktatják őket (elpakolni a játékot), következetesek. Tisztított vizet adnak nekik és figyelnek arra, hogy melyik gyerek mit nem eszik meg, a kaját pépesítik amennyire kell (ebben volt sok negatív tapasztalatom más bölcsiknél).  Rendes ágyban alszanak a gyerekek, nem műanyag deszkán, 1 évben 2x van csak szünet (nyár és karácsony). A többit meg majd meglátjuk,mi hogy alakul, de főleg, hogy Domi be tud -e szokni és mennyit lesz beteg. Azért nehéz ez neki is, nekem is. De nekem kell keménynek lenni, nem szabad éreznie rajtam egy pillanatig sem azt, amit érzek... És apának is meg kell tanulnia mosolyogva odavinni és odaadni Domit, akkor is ha Domi sír, nem szabad azt látnia, hogy apát zavarja, hogy ő sír, vagy apa szomorú... Majd alakul ez valahogy, ha már így alakult. :-)