Akkor most leírom a tegnapi napunkat... Domi reggel 5 - fél 6 között ébredt, ahogy mostanában szokott legnagyobb bánatomra. Én ugyanis péntek este színházban voltam Hajnikával, így elég későn jutottam ágyba. Szóval próbáltam volna még szunyálni, de Domi nem akart, mivel ő már este 7-kor bealudt (érthető, hogy nem volt álmos). Miután apa közölte, hogy "Domi bekakilt", muszáj voltam felkelni (apa korán elment bringatúrára, meg kakispelust csak akkor cserél, ha muszáj). Domi rakott egy szép adagot a pelusba, igazából nem tudom, hogy az új tápszer nyomja meg napok óta a hasát vagy az a por alapú gyógyhatású készítmény, amit immunerősítőként adok neki. Kipucoltam a popóját, evett egy rendes adag tápszert (mostanában reggel simán benyomja a 200 ml-t, gondolom azért, mert éjjel nem adok már neki enni, mint eddig, csak ha kér). Na, tápszer után kicsivel megint betoccsantott a pelusba, megint akkorát, hogy muszáj volt reggeli fürdőt venni neki. Szóval még csak szombat reggel fél 8 volt és ő már 2x berottyantott, evett és fürdött. Aztán elkezdett prüszkölni, na király, náthásak lettünk. Prüszkölt egész nap, délutánra már folyt az orra, jött a porszívózás, szegénykém, örült neki. Nem tudom, hol fázott meg és mikor, múlt héten sokfelé voltunk, meg ez a tavaszi idő is nagyon becsapós és könnyű megfázni...

Reggeli után kirámolta a granulátumos teát a szekrényből és a fél dobozt a szőnyegre borította, amit utána még szét is söpört a kezével. Áááá. Úgy nézett ki a szőnyeg, mintha egy csomó rózsaszín egér odakakilt volna. Utána nyugis nap volt, ebédelt egy jót, aztán pót-ebédelt az én kajámból, uzsizott egy nagyot, sétáltunk egy nagyot a napsütésben. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy milyen ruhát adjak rá, mert meleg is volt, de ha nem sütütt a nap, kevésbé meleg, nekem mindenesetre egy pulcsiban melegem volt, rá azért adtam ruhát, mert hogy mégiscsak taknyos. Séta után goldoltam, menjünk ki még a kertbe ha már ilyen jó idő van, adtam rá másik ruhát. Amíg várt rám a lépcsőnél, teljesen beizgult, hogy ő ki akar menni Bertihez és Barnabáshoz a kertbe, és rángatta a "kerítést", balhézott és próbálta kinyitni fent a zárat. Na szép, ezt is kifigyelte, hogy kell kinyitni a "kaput". Még jó, hogy megemelni nem bírja a kinyitáshoz. Sajna nem tudtam levideózni, apa elvitte a fotómasinát. Kimentünk a kertbe, fogta a kezem, sétálgatott, nagyon tetszett neki Berti meg Barnabás, ahogy szaladgáltak, meg játszottak, aztán meg a két szomszéd palotapincsi, Csocsi és Dudi. Jó sokat voltunk kint, nagyon jó idő volt, nem is akart bejönni Domi. És amin megint csak ámultam, hogy már megint mit tanult el tőlünk: Barnabás mindig a hasát vakartatja a lábunkkal, szoktam is mostanában simogatás helyett, mivel kutyás kézzel nem nyúlhatok a gyerekhez, na és a lényeg, hogy Domi odabattyogott Barnabáshoz és a lábával ő is simizte Barnus hasát. Édes...

Aztán délután prüszkölt egyet, levettem a papírzsepis dobozt a polcról, amire rögtön ráugrott, na mondom, azt nem, egyet kaphatsz, de nem rámoljuk ki az egész dobozt és tépjük apró cafatokra a zsepiket. De nem, ő fogta a zsepit és megtörölte a nóziját. Na, én meg rögtön feltételeztem, hogy tépkedni fog. Csak lestem. Ezt is megtanulta...

Este ment a nyűglődés a taknyosság miatt, szegény nem kapott rendesen levegőt, úgyhogy kb. 4 órát aludtunk, azt is kb. 10x megszakítva.... Szóval jó kis nap volt. :P