Domi mostanában szereti azzal tölteni a napot, hogy fel-le "rohangál": felmászik a lépcsőn, berongyol valamelyik szobába, felmászik az ágyra, átrongyol az ágyon, lemászik az ágyról, kirongyol a szobából, lemászik a lépcsőn. Mindezt villámgyorsan. Mondjuk a nagy ágyunkhoz még alacsony, oda fel kell segíteni, de utána világrekordot jelentő időt kell futnom, hogy olyan gyorsan körbe tudjak szaladni az ágyon, mint ahogy ő átmászik és fordul be, hogy háttal leszálljon. Szerencsére apának sikerült jól tudatosítani a lemászási technikát, talán túl jól is, mert pl. a múltkor Domi úgy döntött, hogy eleget ücsörgött a konyhapulton és a szokásos "anya vegyél le" mozdulat helyett befarolt, hogy akkor ő most leszáll. De ma is érdekes volt, feküdtem a földön, és ő nem úgy mászott át rajtam ahogy szokott, hogy szépen átkúszik mint a kígyó, hanem felmászott rám, aztán középen megfordult rajtam és befarolva leszállt. Nagyon mókás. Bár tegnap este nem volt mókás, amikor - szülői akarat ellenére - nem akart aludni, és rohangált erre-arra, hol a földön, hol a lépcsőn, hol az ágyon, aztán egyszer addig szaladgált az ágyon nagy álmosan, amíg elfogyott alóla az ágy... ááááá...

Mindenesetre mostmár tényleg muszáj lesz beszereznünk egy rácsot a lépcső két végére, mert sokszor Domi lepattan az ágyról és mire magunkhoz térünk és utolérjük, ő már indul is lefelé... 

(A videó vége sajna kicsit besötétedett :-( )