Már régen írtam. Köszönjük, semmi gond vagy betegség, csak mindig elalszom esténként a kis cukorfalat gyermekünkkel. :) Na meg ez az óra-tekeregetés is megzavar...

Múlt szombaton Domival megnéztük a medvéket a(z) (nyugdíjas) otthonban. Nem tudom, kicsit másképp képzeltem el, bár magam sem tudom mit vártam pár kiöregedett cirkuszi medvétől. :) Az idő szép volt. Nem tudtam mennyit kell gyalog-galoppolni és nem akartam a derekamat sem beadni, bedobtam a babakocsit az autóba. Kár volt. Csak kolonc volt, Domi 1 percet alig töltött benne, aztán csak húztam magunk után, meg sasoltam, nehogy a kisebbségi és a ferdeszemű bandák szemet vessenek rá. Elöször mikor megláttam a terepet, majdnem visszafordultam, hogy ugye nem ezért a 3 méznyalogató lepukkant medvéért utaztunk 45 percet? Aztán láttam, hogy el lehet menni oldalra meg vannak más befogott (na jó, megmentett) állatok is, úgyhogy maradtunk. Domit is valahogy jobban érdekelte minden más a maciknál. Szegényt amúgy is lekorlátoztam a mozgásban: ne menj közel a kerítéshez, nehogy megegyenek a farkasok vagy megrázzon az áram a villanypásztorban, ne bóklássz arra, mert ott valami írtószer van, ne bóklássz az avarban, mert mindig hasra esel, nem menj közel a mézes fakanalakhoz, mert ott egy csomó darázs, stb.

Körbejártunk, Domi nagyon meg akarta, így meg is simogatta Robit, a körbesétálós pacit, aztán megnéztük, szerencsétlen farkasok hogy eszik 2 pofára a metro (nem tesco!) gazdaságos babapiskótát, amivel pár nagyeszű állatbarát látogató etette őket és hogyan esznek mézet a rénszarvasok és az őzikék. Elmenekültünk a nagyon büdös orrmányos macik ketrecétől, és a mosómacikból sem láttunk túl sokat. De végülis az idő szép volt, levegőztünk. Persze Dominak a legizgalmasabb azért a csúszda volt, meg a játszótér. Volt ott kisvasút is kiállítva, na az is az izgalom tárgya lett, a szó szoros értelmében: először megnéztük az egyik vagont, ott felültem vele, mert az kiesős volt, aztán átmentünk a zártabb vagonba, gondoltam, ott hagyom kicsit szabadon mozogni, elvégre egész idő alatt fogtam a kezét. Kukucskált erre-arra, fel-le mászkált a székekre, tetszett neki nagyon. Aztán abban az egy pillanatban, amikor a babakocsit sasoltam, hogy meg van -e még, sikerült fejre esnie a székről. Ő ordított, én meg megijedtem. Gyorsan elhagytuk a terepet, hogy ne nézzen már boldog-boldogtalan, aztán csekkoltam a buksiját, nem tört -e be vagy hasonló. Lassan meg is nyugodott, én kevésbé, mert úgy éreztem, nőtt oda egy terebélyesebb púp. Rémlett, mit mondott a védőnő a púpos fejsérülésekről, így felhívtam az ismerős dokibát, hogy most bevigyem -e vagy sem ügyeletre a balesetest. Azt mondta, hogy nem esett magasról, de mivel van púp, inkább igen, mert akkor lehet koponyatörés. Király. Hívtam a 104-et, hogy melyik kórház az ügyeletes, mondták Heim Pál és hogy azonnal vigyem be a gyereket. Bevittem. Szerencsére minden gyorsan ment, dokibá azt mondta, ő is érez púpot, de szerencsére a röntgen nem mutatott semmit, hazamehettünk (ez nem a 3 napig megfigyelés alatt tartó fajta kórház, ami ki tudja jó -e vagy sem). Hát ennyit a cirkuszi medvékről. Oda sem megyünk többet, nem jött be... :)