Igen, pár hete újabb "korszakok" köszöntöttek ránk.

Először is a HISZTIK: ha nem akarunk öltözni, nem akarunk bölcsibe menni, nem akarunk enni, nem akarunk semmit vaaaagy valamit nagyon akarunk és nem az van, amit Domi akar (pl. kimenni a kertbe/bejönni a kertből, stb.). Szerencsére kezelhető hisztik és nem tartanak sokáig, illetve megfelelő leleményességgel ki lehet mozdítani a gyereket az elborultságból. Mert néha úgy kiakad, hogy semmit nem lehet vele kezdeni. Ez főleg hajnalban jó, amikor megébred, és se a tejital, se a pia, se a peluscsere, sem az összebújás, semmi nem használ, ül az ágyon, bömbizik, dobálja a cumit, a piásüveget és látszik hogy tök K.O. a gyerek. Aztán idővel visszaalszik. Ezek még nem is vészes dolgok, mert ezek a hajnali hisztik mintha múlófélben lennének, viszont múltkor egyik este nyomott olyan hisztit, hogy tényleg kezelhetetlen volt. Kint a kertben közölte, hogy bekakilt, cseréljünk pelust. Okés, bejöttünk, és ahogy feltettem a pelenkázóra, elkezdett hisztizni, hogy ki akar menni a kertbe. De mivel a háta közepéig ****-s volt a gyerek, próbáltam meggyőzni nagy nyugodtan, hogy tiszta pelusban és ruhában kellemes a fűnyírás. Nem, nem, nem, dobálta magát, kifordult a kezemből, kb. 3x majdnem lerepült a pelenkázóról. Nagy nehezen sikerült azért a hadművelet, de kellett neki egy jó negyedóra, mire lement a műsorszám. Hiába mostam meg hidegvízzel az arcát, vagy próbáltam elterelni a figyelmét olyan szorikkal, amik máskor érdekelni szokták, látszott, hogy megint elborult,bepörgött. Aztán hirtelen megnyugodott.  De ilyen kikattanása még nem volt nálam, úgyhogy meg is lepődtem kicsit.

De sokszor reggelente is megy a "nem megyünk bölcsibe", "nincs ma bölcsi", aztán ha megbeszéljük, hogy mit viszünk magunkkal, akkor már nincs balhé. Úgyhogy a fél háztartás már megjárta a bölcsit, mikor mit viszunk, kisdömper, könyv, plüssállatok, de ma éppen a játékfűnyíró és a játéklaptop volt kivehetetlen Domi kezéből. Nem nagyon értem, miért ragaszkodik ehhez, mert a bölcsiben elveszik az otthoni játékokat tőlük és félreteszik a nap végéig, egyrészt higiéniai szabályok miatt, másrészt hogy nehogy a többi gyerek kárt tegyen bennük. Na mindegy, ez is el fog múlni idővel. :)

A másik korszakunk a "DOMI ÉHES", aminek persze örülne kell, ha az ember gyerekének jó étvágya van. Na de hogy. Mert annak persze örülök, hogy hazajön a gyerek bölcsiből és miután ott egész nap mindent megevett, itthon még bevág pl. egy tál levest vagy 3 normál joghurtot. De amikor este altatásnál félálomban felül és közli, hogy "Domi éhes"... vagy hajnal fél 5-kor...? mert ez szokott lenni. Beülteti magát az etetőszékbe, kérdezem, mit szeretne enni, aztán mindent eltol és közli, hogy Domi álmos, menjünk aludni.... He? és van amikor ezt a kört 3x futjuk meg mondjuk hajnalban, mert nem bír visszaaludni. Van amikor egy danoninot bevág és aztán alszik tovább, de sokszor csak ilyen üres köröket futunk és "jól lakik" a gyerek azzal, hogy beült ez etetőszékbe :) csak mondjuk hajnal fél 5kor ez nem kifejezetten mókás. :) De - koppkoppkopp - mintha ez a szokás is kezdeni kihalni...

Harmadik a "NEM, NEM, NEM" korszakunk, ami gondolom egy olyan időszak, ami eljön minden gyerek életében, de a bölcsiben is ráragad. Tiltakozik és figyeli a reakciót, közben látszik hogy élvezi, hogy ő tiltakozik és ott a kaján vigyor az arcán. És milyen jóóó, amikor kérsz valamit a gyerektől, szépen, és ő vigyorogva közli, hogy "nem,nem, nem" és elszalad, vagy eltol magától vagy eldobálja a dolgokat. Na, majd elmúlik ez is. :)

Negyedik, ami viszont idegesítő, a DOBÁLÁS: ha valami nem tetszik, akkora a keze ügyében lévő dolgot vagy ami éppen akad, dobálja. Cumit, játékokat, ruhát, mindent. És amikor rászólok, hogy fejezze be, akkor látszik, hogy csak azért is... megint eldobja, sőt rá is tapos. És mondom neki, hogy ne tapossa a cumit, mert el fog törni, vagy szegény Ormi sírni fog, ha rátapos, csak azért is, újra meg újra, meg újra... látom persze a bölcsiben, hogy ez megint egy korral járó, és sok gyereknél előbukkanó illetve valszeg a bölcsiben látott és ránk ragadt viselkedés, és biztos ezt is kinövi, de ez mondjuk a "nem szeretem" kategória. Mert a dobálás mostanában párosul az ütlegeléssel is, múltkor pl. majdnem megpofozott a gyerek. Azt rögtön tisztáztuk is, hogy na ezt nem kéne mégegyszer :) 

A legrosszabb minden közül mostanában az, hogy nem fogad szót és direkt incselkedik, teszteli anyát, apát, a tűrőképességet,feszegeti a határokat. Tényleg a falnak beszél sokszor az ember és elgondolkozik azon, hogy hogyan tovább a nevelésben... mert kezelhetetlen. pl. múltkor voltunk patikában és amíg mutogatták nekem a dolgokat, Domi felfedezte magának a vízautomatát. rászóltam kb. 5x, hogy ne nyomkodja a vizet, de mivel imád pacsálni, teljesen rápörgött a témára. Aztán már szólt a patikus néni is, hogy jó lenne ha nem telne meg a tartály, mert ki fog folyni a víz. Megint rászóltam, elhoztam onnan, na persze amíg fizettem, ő szépen visszasétált, megállt 1 méterre a masinától és kajánul vigyorogva nézett rám, hogy ő akkor is meg fogja nyomni. Mondtam neki, hogy ne, és csak azért is, addig nyomkodta, amíg ki nem folyt a víz. Nem égett a fejem kicsit sem. De előző délután azt játszotta el a bölcsiben, hogy előreszaladt a kapuhoz, ami be volt csukva, és az alatt az 1 mp alatt, amíg felpakoltam a cuccokat magamra, ő kinyitotta és kirongyolt az utcára. Óvónéni utána, meg én is, Petra néni jól rápíritott, látszott, hogy meg is szeppent, aztán mondta is, hogy "megértetted". :) na azóta is elmondom neki nap mint nap, hogy a bölcsiből csak apával, anyával vagy az óvónénikkel szabad kijönni.

És azért tagadhatatlanul fiú. a kismotorral az a hobbija, hogy mindennek nekimegy. nagy sebességgel. múlt hétvégén a rokonok kertjében rodeózott, és a járda helyett a kerti csap alatt száguldott át, a vízgyűjtő persze megdobta a hátsó kereket, ő meg felborult. Hát a feje nem volt messze a nagyobb kövektől, mázli volt, hogy nem ütötte meg magát. És direkt belement mindig az unokaöcsém kislányának a biciklijébe is, de rendszeresen rámegy a mi lábunkra, sarkunkra is a motorral. A mamánál azzal szórakozott, hogy a motorral faltól falig száguldozott, és egyszer a bejárati ajtón koppant, máskor meg a nappaliban az üveg kertajtón. És mondtuk neki, hogy ésszel, lassabban, mert kifejeli az üveget, nagy ívben tojt a fejünkre...

Viszont nagyon édes ez az érdeklődős korszaka, hogy mindenre rákérdez: "az mi?", "az mi az?" és persze a kis okoska mindent rögtön meg is jegyez.

Szóval jó kis időszak ez :) azért nem vészes, meg általában kezelhető, mert a legtöbb dolog csak átmeneti, de bizonyos dolgokban viszont muszáj szabályokat felállítani és következetesen betartani, mert ha most elszalad a ló, később még nehezebb lesz megfogni. Persze még sok mindenhez kicsi, meg nem is érti, de mivel az agyuk ilyenkor szivacs, ki kell használni a "record" funkciót. :)