Ma volt a 2. kör a "vizsgán": azaz Domi sír -e a doktor bácsi miatt. És jelentem: Nem. Kis hős. :) Vártuk dokibát, már felmentünk lefeküdni, mert nem ígérte biztosra hogy jön, aztán pont mikor már Domi bóbiskolt, csengetett. Domi rögtön felült és mondta, hogy "jött doktor". Lementünk, mondtam, hogy hozza Ormit, hogy a dokibá őt is megvizsgálja. Nagy buzgón érte szaladt és - sírás helyett - Ormit mutogatta és odaadta dokibának. Aztán simán engedte a tüdőcsekkolást, és amin jót mosolyogtam, már tudta, hogy jön a torokcsekk, kivette a cumit a szájából, tátotta a száját, aztán még a füle, hasa is meg volt és mindezt minden szájgörbülés nélkül. Aztán amíg beszéltem dokibával, Domi egyfolytában mondogatta, hogy "doktor menjen" :) aztán a végén még a sárkányt is odahozta egy vizsgálatra. édes volt és büszke vagyok rá, hogy így megváltozott, felbátorodott. :)