Andris kollégáméknák bármelyik pillanatban kopogtathat a gólya és meghozhatja a kis Benjámint. :) Mára van kiírva a babóca, remélem könnyű szülésük lesz. Kicsit írigykedve gondolok mindig rájuk, mert eszembe jut, hogy milyen izgalmas és gyönyörű időszak volt ez a mi életünkben is apával, az utolsó napok/órák/pillanatok, amikor az ember már úgy izgul és várja, hogy mikor kell indulni a kórházba és mikor veheti a kezébe azt a tüneményt, aki 40 hétig ott formálódott a pocakjában, és érezte minden rezdülésemet, ahogyan én is az övét. Annyira önfeledten és leírhatatlanul boldogságos időszak ez egy nő életében, remélem (legalább) egyszer még nekem is újra megadatik átélni ezt a csodát! (Szerintem Domi amúgy is nagyon örülne egy kistesónak, főleg egy hugicának, mindig úgy figyelgeti a babákat mindenhol). Szóval Andriséknak minden jót, Beának főleg gyors és minél kevésbé fájdalmas "küzdelmet" kívánok, hogy minél hamarabb találkozhassanak az ő kis manójukkal!