1 hét alatt eljutottunk odáig, hogy a gyerekem menekül előlem. Merthogy én szekálom mindennel: a lázmérővel, a kúppal, a gyógyszerekkel, az evéssel. Bármit akarok csinálni, egyből azt feltételezi, hogy megint zaklatni fogom valamivel, aztán jön a hiszti és rohan apához, a megmentőhöz... És apa jól el is kényezteti. Úgyhogy ha kettesben vagyunk Domival, egész idő alatt azt hallgatom, hogy: apa, apa, apa... Ma is kereste apját, mondtam neki, hogy apa biciklizik. Na erre mondta, hogy "bicikli, sisak" és felült a bringájára. :) 

De most a héten nagyon küzdünk az evéssel, az antibio eléggé el vette az úrfi étvágyát és úgy kell mindent belekönyörögni, meg trükközni, ma főtt ételt pl. nem volt hajlandó enni. Akkora balhékat nyom az evés miatt, hogy csak pislogok. Pedig amúgy már egész jól van, picit folyik még az orra és kicsit köhög (a füle passz...). Remélem hamarosan mehet már bölcsibe egy kis hizlalókúrára :)