Domi múlt szombaton belázasodott. Gondoltam, hogy előbb-utóbb ez lesz, mert már 4 hónapja nem volt taknyos-lázas-köhögős beteg, aminek persze nagyon örültem, hisz ez nagy előrelépés volt ahhoz képest, hogy április és augusztus között 2 hetente volt valami vírusos cucca a bölcsitől: hol kis köhögés, hol kis takonykór, hol láz, hol fosós-hányós cucc, stb. 

Köhögött már egy ideje, csak nem akartam elvinni dokihoz, nehogy bekapjon valami vírust a rendelőben. De egyre rondább lett a köhögés, aztán jött a  láz és a takonykór, úgyhogy szombat este kijött az ügyelet a HP-ból, szerencsére a tüdeje tiszta volt, torka viszont nagyon piros. Vírus. Hétfőn voltunk a saját dokibánknál is, ő még egy kis kezdődő középfül gyulladást is talált a jobb fülben, úgyhogy írt fel antibiotikumot. Domi keddig lázas volt, szerencsére 39 fölé nem nagyon ment, de nem is nagyon ment le neki, csak szerdán. Szegénykém már menekült előlem, mert hol lázmérőt, hol kúpot dugtam a popójába és ezt nem csípte (érthetően). Úgyhogy áttértünk a szirupra, meg is ette szerencsére. Az antibio-t is. Köptető nem jön be. Alig van étvágya, plusz még az antibiotikumtól 2 napig ment a hasa normaflore mellett is, de ma már jobb volt. Viszont a hangulata - láz ide, minden egyéb oda - kiváló. 1-2 éjjel volt csak nyűgös, mert bedugult a nózija. 

Nagyon ügyin porszívózza az orrát, nekem már nem is engedi, teljesen önkiszolgáló. :) Szól is, hogy "orra, szívja, porszívó". 

Hétfő óta én is köhögök, és egyre rondábban, néha már fuldoklom. Ideje valami gyógyszerszerűt betolnom hogy ne ping-pongozzuk Domival a vírusokat.

Viszont ma fura volt. Tök jó kedve volt Dominak egész nap, reggel nagyon örült a fúriás mesekönyvnek és a fakirakónak, amit a kis beteg madárkámnak vettem. Délután nagy nehezen sikerült elaltatnom, de 1 óra alvás után felébredt valamitől és nem bírt visszaaludni, amin nagyon felhúzta magát, mert közben erősen álmos volt. Kb. 1 órát küzdöttünk, mert nagyon sírt, de hozzá sem érhettem, és semmi nem volt jó. Vissza már persze nem aludt, de jó sok idő volt, mire magához tért. Aztán utána megint jó kedve volt, főleg miután hazajött apa. De most este ugyanaz. Elaludt, felébredt, sírás, és ha hozzáérünk, akkor visítva sírás. Nagy nehezen visszaaludt apa mellkasán, nagyon édesek így együtt. Én átköltöztem a szomszéd szobába, hogy ne ébresszem fel őket a folyamatos krehácsolásommal, mert lassan én is olyan rondán köhögök már, mint Domi, csak én sokkal többször. Kíváncsi vagyok az éjszakára, remélem már nyugiban telik majd. Lehet a foga is, mert a hiányzó hátsó 4-ből 2 erősen duzzadt neki. És jön a havazás is. Na, meglátjuk.