Domi nagyon odavan apáért, minden este alig várja, hogy apa hazajöjjön, már jóval előtte is emlegeti. Aztán ha meghallja a zajokat, rögtön szalad oda a lépcsőhöz, hogy apa, apa. Vigyorog és leírhatatlanul boldog, felpörög, vidámkodik. Apa is imádja Domit, nagyon jól kijönnek egymással, sokat mókáznak, nevetgélnek és önfeledten el tudnak játszani egymással egész nap. Vasárnap apa biciklizett, Domi egész nap hiányolta is. Elalvásnál is apát keresi, ha apa éppen nincs mellette. Apa az ő kis lelki társa, a mókázópartnere, a példaképe, akire felnéz, akitől megtanulja a fontos (fiús) dolgokat, amiket csak egy apa tud igazán megtanítani a fiának. Apa bármikor meg tudja őt nyugtatni, pl. tegnap éjjel Domi nem nagyon bírt aludni, sokat kesergett is emiatt, és csak apához odabújva tudott megnyugodni, visszaaludni. Ez a születése óta így van, hogy apa bármikor a biztos hátteret jelenti a kis lelkivilágának. Domi gyermeki önzetlenséggel imádja az apját és apa nélkül nem érzi olyan jól magát, hozzá húzza a kis szíve és a lelke, számít apára mindig, mindenhol. És persze akkor a legboldogabb, ha együtt van apával és anyával, hármasban. (De ez is a normális rendje a dolgoknak, ugyebár :))