Nyaralni voltunk. Sokat vaciláltunk a céláállomáson apával: tengerpart vagy hegyvidék: azaz hol lehet jobban lekötni egy 16 hónapos gyerek figyelmét? Maradtunk a hegyvidékben. Ott is jó a levegő, Dominak ez fontos a sok betegeskedés miatt. Célállomás tehát egyik kedvenc országunk: Ausztria. Apa Kaprun/Zell am see környékére volt már nagyon kiéhezve, nekem meg mindegy volt, csak menjünk. Én sajnos az utazni imádó fajtába tartozom, legszívesebben mindig úton lennék... És úgy tűnik, Domi is egy nagy csavargó/világjáró kalandor lesz. :P 

És igen, ilyenkor szembesül az ember azzal, hogy ez a nyaralás már nem olyan mint régen, gyerek nélkül. Sokat utaztunk erre-arra Domival, de ez volt az első igazi nyaralás programokkal, autókázással. Mostmár nem teheti meg az ember, hogy egész nap kirándul, ha kell, kaja-pia-megállás nélkül, itt mostmár van egy fő alkalmazkodási pont: a gyerek, aki hol éhes, hol szomjas, hol fáradt, hol pisis/kakis, hol unatkozik, hol alszik. Szerencsére azért ezek csak mindennapi apróságok, csak számolni kell velük. És hát ettől lesz izgalmas az utazás. :P

Domi szerencsére jól bírta, teljes felpörgés minden nap, aztán alvás reggel 8-ig (ez nálunk ritka) egy mukkanás nélkül (vagy csak kicsi nyügivel). Én mindenesetre régen aludtam ennyit, 8 órákat vagy többet, jól is esett az tuti.

Összességében nagyon jó volt és fáj a szívem, hogy már megint itthon vagyunk, oooolyan jó volt ott kint.