Törpike kifáradhatatlan, tele energiával. Állandóan jön-megy, rohangál. Mindent cipel magával, kirámolja a dobozokat (még a bazi nagyot is, amibe még én is beleférnék összekucorodva) és viszi őket jobbra-balra. És mindent megsétáltat, hol apa egerét, hol a vasalót, hol a bébiétel melegítőt húzigálja körbe-körbe a lakásban és ezzel jól el van egy félórán keresztül. :P Van amikor előveszi valamelyik ruhát és azzal szaladgál, ráteszi a fejére, úgy hogy nem lát ki alóla és megy bele a vakvilágba. Mókás fiú :P

Apropó, ruhák. Öltözködésben nagyon segítőkész és próbál önálló is lenni, de persze még nem mindent tud levenni magáról. Nem is kell még, olvastam, hogy a gyerekek 4 éves korukra tanulnak meg teljesen önállóan fel-le öltözködni. Domi csak a cipőt/zoknit/sapkát imádja lerámolni magáról, ugyanakkor vannak ruhák, amikhez ragaszkodik is. Múltkor a boltban sapikat néztem neki és próbálgattam a fejére, de ő ragaszkodott a saját MM-s baseball sapihoz, a boltit meg lehajtotta a földre mindig. :P de fürdés után is kiválasztja magának a zoknit és odateszi a lábához, hogy azt (és csak azt)- most - oda - fel. :D Vannak kedvenc ruhái is, főleg a tesco-s rövid rugik közül a cicás-nyuszis kollekció. És persze a cipő sem mindegy, mindig ő választja ki, mit szeretne felvenni (aztán anya időjárás függvényében esetleg felülbírál :P).

Imád az ágyon hancúrozni. Esénként alvás előtt (és helyett persze) nagyokat ugrál, feláll és hátradől, főleg amikor üres az ágy és nagy tér van az ugrálásra. De ma este például már fél (oldalas) bukfenceket nyomott, előbb-utóbb lesz az egész is. :P és rászokott arra, hogy hasrafekszik a földön és tologatja magát hátrafelé. Mostanában eszébe jutott, hogy volt egy időszak, amikor még a kétlábon való közlekedés akadályokba ütközött, szóval néha nekiáll mászva rohangálni. Fogócskázni is szeret, rohan és elég neki annyit mondani, hogy "elkaplak", néz ránk nagy huncutul, szalad el és kacag nagyokat. 

Egyébként jó gyerek, mostanában szerencsére olyan jókedvű, vidámka. Persze akkor van igazán jókedve, amikor megyünk sétálni és beleül a babakocsiba, meglátja a körülötte örömködő Barnabást és Bertit, na akkor vannak naaagy kacagások. Állandóan meg is akarja simogatni a kutyákat (de utána nem szeretjük a kézmosást). Hisztizni szerencsére tényleg csak ritkán szokott, főleg ha már fáradt (vagy ha orvosi vizsgálat van), de amúgy tényleg jóóó gyerek, kis cukorfalat. Jó, a múltkor balhézott a brendonban, mert kiszúrt magának egy (vagyis 2) (természetesen nagyon) élénk színű kacsás bilit, sípoló orral és az istennek nem akarta otthagyni, na jó, ha ezen múlik, legyen kacsás bilid felkiáltással betettem a bevásárlókocsiba, na akkor lett nagy balhé, hogy azt most mért oda és miért nem játszhatunk vele tovább? :P Aztán látta, hogy a bili jön velünk, akkor megnyugodott, de szerencsére a kasszáig meg el is felejtette a bilit, úgyhogy a lila/sárga sípolós orrú fogós bili sok (ablakon kidobott) pénzért megmaradt Brendon-nak. Ja, és az összes ruhabemutatós próbababát le kellett rámolni a polcokról és majdnem hazahozni magunkkal. :D Szereti a babákat (reméljük ez csak azért van, mert nincs itthon neki. Vagyis csak nem volt, mert kapott egy kicsi babát, hogy legyen. Állítólag ez is kell a fiúknak is, ahogy a lányoknak autó, nem jelent semmi nemi identitás zavart, ezzel a témával is ismerkedni kell idejében. Bár én lehet elrontottam a dolgot, mert fiú babát vettem. ó-ó, apa leszedi a fejemet?). 

úgy tűnik, a sok hiányzás ellenére lassan megszokja Domi a bölcsit. Egyrészt mostmár odabent is játszik sokat, felszabadultan. Pont ma mesélte Petra óvónéni, hogy Domi milyen ügyes volt, mert Petra Jázminkával épített egy színes kockatornyot és Domi állt és figyelt, és amikor ők befejezték, Domi is épített egy olyan tornyot, és csak lestek, hogy milyen ügyes, ennyi idősen. Bezzeg anya kockatornya csak arra jó, hogy kaján vigyorral az arcunkon nagy lendülettel a földig leromboljuk. :P Másrészt, nagyon jó étvágya is van Domikámnak, szereti a szakácsnéni főztjét, tegnap duplaadag parilevest nyomott jó sok tésztával, husival. Ma meg reggel itthon tápi, bent tízóraira gyümi, ebédre duplaadag (400g) finomfőzelék, uzsira tejfölös krumplileves, aztán itthon még 2 túró rudi, egy danonino és majdnem egész puding, aztán este a tápi. Pocakmanó :P nagyon örülök, hogy az előző 2 heti koplalás után végre jó étvággyal lakmározik. De az is lehet, hogy a probiotikum is használ, mert már pl. napok óta nincs hasmenése és lehet, hogy a jobb bélflóra jobb étvágyat is hozott. :P Kajaügyben amúgy itthon elég határozott, ha éhes, kiveszi a kis pudingját, felpakolja magának az etetőszékre, kéri hozzá a kanálkát, beülteti magát a székébe és nyami. De ma 2x nyittata ki a hűtőt piros pöttyös témában. És amit mi eszünk, az minden jöhet, imádja a kakaós kalácsot, az üres kenyeret, a kakaós csigát, ma a sajtos rólót is komálta. Egyedül a gyümölcstémával vagyunk néha hadilábon, úgy látszik, édes szájú lesz, apja fia nem hiába. :P Még jó, hogy mostanában a fogmosás lett a nagy hobbija.

És nem utolsó sorban, tisztaság és rendmániásnak tűnik, lehet apukámra ütött? Nem azért, mert imád a porszívóval és a moppal foglalatoskodni, hanem mert zavarja ha valami nincs a helyén vagy nem helyénvaló dolgok vannak a nem helyükön. :P Pl. ha morzsa van a földön, felszedi és kidobja a kukába vagy nekünk adja, hogy dobjuk ki. Ha zokni-szósz kerül a fürdővízbe, kiszedegeti vagy kiszedeti velünk. A homokozóban sincs helye semmi száraz falevélnek, fadarabkának, kiszedi és eldobja. Ha kimegyünk, első dolga anya kezébe tolni a seprűt, hogy akkor most anya seperje össze a koszt a kőről. A hangyák lettek a mániája. Ha hangyát lát, hangos "há" felkiáltással odamegy irtani őket (vagy előszedeti a porszívót). A nyitva felejtett ajtókat becsukja, ha kirámol valamit, utána a helyére visszateszi. Ma is rendet raktunk, először a kiborított dvd-ket pakolta vissza a dobozba, utána mondtam, hogy vigye a kisautót a helyére és szépen átbattyogott vele a nappali másik végébe és feltette a polcra. De velünk is sok mindent a helyére pakoltat. De a legmókásabb, hogy elleste, hogy az üres pet palackot össze kell nyomogatni és aztán beleteszi a kukába. Jó, persze azért így is bőven van mit pakolni Őnagysága után, de örülök neki, hogy így a helyére is pakolgatja a játékait, meg az egyéb dolgokat.

Beszéd téma: sok a sóder, néha úgy érzem, lehet jobb is, ha nem értjük, mit mond. :P Egyébként ez a hablattyolós időszak annyira édes, ahogy magyaráz, hogy egyáltalán nem bánom, hogy még nem mond ki számunkra érthető szavakat, mert imádom hallgatni ahogy magyaráz. Néha próbálkozik a szavak elejével, de az is lehet, hogy csak mi hisszük azt, hogy azt mondja, amit mi gondolunk. Pl. ma mutogatta a hiúzt a könyvében és mondta, hogy "hiiii". vagy a múltkor kérdeztem, hogy Domi szeretne -e pudingot enni és apával úgy hallottuk, mintha azt mondta volna, hogy "szeret". Egyébként tök mókás, van egy hiúzos mondoka a mondókás dvd-n, amihez Domi társított magának egy fura hangot, és amikor a hiúzt meglátja a könyvben, akkor is ezt a hangot adja. Meg amikor meglátja a sárga virágokat, olyan mintha azt mondaná, hogy "sárga". Persze néha úgy kiabál, hogy én nem tudok olyan hangosan beszélni, hogy hallják tőle, amit mondok. :P vagy nem hallom a TV-t Domitól.

Ja, és az is mókás, hogy ha TV-t nézünk (és nem Domi DVD-jét), akkor állandóan kikapcsolja a TV-t. Apa/anya nem nézheti az időjárás jelentést, meg a híradót, mert Domi kikapcsolja. ilyenkor jól elszórakozunk azzal, hogy én be, ő ki, én be, ő ki. Néha úgy érzem, direkt szívat a gyerekem. :P mert közben látszik, hogy élvezi a dolgot. 

Szóval jó kis időszak ez a gyerekek életében, nagyon mókásak és nagy öröm látni, hogy hogy fejlődnek, tanulnak, a kis agyuk, olyan mint a szivacs. na, és persze nem mindegy, hogy mit mondunk előttük. Múltkor kint mérgelődtem a kertben a szúnyogok miatt, hogy "buzi szúnyog" és ez a szókombináció nagyon megragadta Domi tetszését, mert utána nagyokat kacagott minden ismétlésen. Apa persze mondta, hogy jó lenne, ha a gyerek első szava nem a "buzi" lenne. :P ja, én is jobban örülnék, ha az első rendes érthető szava az "anya/apa" lenne. :P