Szerdán, 16-án esett egy kis hó, megint, de nem túl sok. Aztán csütörtökön már jobban rázendített, majdnem egész nap esett, de ez még mindig nem volt olyan nagyon sok. Aztán pénteken gyönyörű napsütéses idő volt, viszont gatyarohasztó hideg. Szombaton apa elment snowboardozni 2 barátjával, már hajnalban, persze számomra is meg volt a fagyos ébresztő: kinézek az ablakon, kapu tárva-nyitva, Barnabás sehol. Na, Domit betettem a bébikompba, én meg rohantam ki a kapuhoz. Szerencsére Barnabás hamar hazatalált, így nem kellett aggódnom, hogy vajon nem vasalta -e ki egy autó, miközben órák óta csavarog. Apa írta, hogy kint, a Schtuleck-en szakad a hó és borzasztó hideg van. Hát, hideg itt is volt, kb.-7-8 fok. Aztán hó is lett, mert délután elkezdett szakadni a hó és esett, esett, esett, gyönyörű fehér lett a táj, estére annyi hó esett, hogy a kutyák edényeit úgy kellett kikaparni alóla. Domikám este viszonylag korán bealudt, én meg izgultam apáékért, hogy a csúszós, havas úton minden gond nélkül hazaérjenek, mert a híradóban elég riasztó képet festettek az út- és hóviszonyokról. Aztán kicsi fejszellőztetésként 10 óra körül kimentem havat lapátolni, meseszép volt minden és még mindig esett. Barnabás is nagyon mókásan nézett ki a havas bundájában, mert egész délután kint ült a szakadó hóban, várta haza a gazdiját. Aztán 11 körül hazaért apa is, úgyhogy én is megnyugodtam és Barnabás is. :-)

Reggel elszaladtam vásárolni pár ajándékot, hát nem igazán voltak takarítva az utak, úgyhogy óvatosan kellett menni. Éjszaka pedig már -22 fok is lehet. Brrr. Viszont úgy néz ki, hogy nem marad meg a hó, holnapra már ónos esőt és utána enyhülést, esőt mondanak. Sajnos. Azért titkon még reménykedem, hogy hátha mégis fehér karácsonyunk lesz...