Persze bekövetkezett, amitől tartottunk. 26-án, csütörtökön éjjel ugye kijöttünk a kórházból. Én már péntek este éreztem, hogy nem vagyok valami jól, kapart a torkom és köhögtem, sejtettem, hogy ez másnapra rosszabb lesz. Így is lett. Pechemre apának egész hétvégén dolgoznia kellett, mert december 02-a volt a project leadási határidő és csak úgy volt esélyük a határidős befejezésre, ha hétvégén is dolgoznak. Szombat délelőtt már egyre kevésbé éreztem jól magam, úgyhogy megkértem Magdit, hogy jöjjön át vigyázni Domira, hogy el tudjak szaladni az ügyeletre, már csak azt csekkoltatni, hogy nincs –e influenzám. Szerencsére az ügyeleten nem volt senki, így gyorsan végeztem, és az ügyeletes dokibá nem talált nálam semmit, csak hogy picit piros a torkom, úgyhogy tanácsolta a sok citromos tea fogyasztását, és hogy vonjam ki magam a forgalomból. A tea ügy még megoldható is volt, de a másik már ugye nem. Magdi itt volt, amíg apa haza nem ért munkából, ami jó volt, mert nekem szépen felkúszott a lázam, bár szerencsére nem túl magasra, de pont elég volt ahhoz, hogy ne érezzem magam a top-on. Nyomtam magamba a  homeo bogyókat és a vitaminokat, este aludtam és ez úgy tűnt használt, mert másnap azért már egy fokkal jobban voltam. Cserébe viszont Domi kezdett lebetegedni, folyt az orra és köhögött, egy kicsit. Szerencsére meg volt beszélve Daniékkal, hogy kint lesznek egész nap, úgyhogy Danival elmentünk patikába orrszívót venni Dominak, Domi addig jól el volt itthon Judittal, aludtak egyet együtt. Dani meg rendes „háziasszony” módjára főzött levest, vasalta Domi ruháit és facsart nekem narancsot. J

Délután már hőemelkedése is volt Dominak, úgyhogy volt min aggódnom (azaz, hogy mi baja van Dominak és hogy alakul a következő nap). Közben dobtam egy e-mail-t a Dokibának, hogy hétfőn vessen egy pillantást Domira. Vasárnap este már nem volt más megoldás, muszáj volt Domi orrát porszívózni, mert nem tudott aludni a takonytól. Kapott homeo orrspray-t, aztán ment a kínzás. Szegénykém nagyon nem szerette. Hétfőn-kedden itt volt Magdi egész nap, mert egyedül nem bírtam volna porszívózni Domi orrát, elég kis taknyos volt, pont annyira, ami már zavarta az alvásban, így napközben nem is bírt annyit aludni, mint amennyit szokott. A porszívózástól eltekintve egyébként jól volt, hőemelkedésen kívül más baja nem volt, a kedve is jó volt, közben én is rendbe jöttem. Hétfőn Dokibá kijött, megnézte, mondta, hogy a torka kicsit piros, úgyhogy valami vírus, kapja a köptetőt. Mondjuk enni, inni nem nagyon akart Domi, így a gyógyszert sem nagyon lehetett beleküzdeni. Szerencsére mondjuk az éjszakát végigaludta, éjjel nem is köhögött ésa takony-kór sem zavarta annyira.

Na, és ne felejtsük megemlíteni, hogy vasárnap már apa is kezdett lebetegedni, fájt a torka, amitől nem tudott aludni, szegény úgy járt dolgozni, hogy alig élt. Kedden, pont a nagy munka finishében, már muszáj volt elmennie dokihoz, annyira nem érezte jól magát. Este későn jött, szegény jól ki volt purcanva, de a munkával kész lettek, így szerdától nyugodtan volt betegszabin.  Közben szerdán Domi egyre csúnyábban kezdett köhögni, hörgött, ahogy vette a levegőt, én már tudtam, hogy a kórházban a kis szobatárstól, Mátétól kaphatta el a vírust, ami Máténál a kruppot előhozta. Este már annyira rondán köhögött, hogy a legrosszabbra felkészülve nekiálltam annak, amit már hónapok óta terveztem: összeraktam egy bármikor felkapható kórházi pakkot Dominak és magamnak is, aztán hajnalig bújtam a netet, hogy mire kell odafigyelni, ha kruppos az ember gyereke. A legfontosabb a hideg párásítás, és ha befullad a gyerek, akkor gyorsan hideg levegőre vinni, vagy jobb híjján a hütőajtóba „beállítani”, aztán hideg folyadékkal itatni. Azt is írták, hogy egy év alatti gyerekeknél, ha befulladnak, mindenképp kórházba kell vinni őket kivizsgálásra. Közben dokibánk is válaszolt az e-mail-re, hogy másnap jön és megnézi Domit, bár valószínűleg Dominak légcsőhurutja van. Én még este beszaladtam a Media Markt-ba párásítót venni, mert elromlott, amit tavaly vettünk. Megemlíteném, hogy szerdán volt a születésnapom, de nem ünnepeltünk. Nekem sem volt hangulatom hozzá. Domikámnak sem volt túl jó kedve, nyűgös volt, állandóan hurcibáltatta a kis popóját.

Másnap, csütörtökön jött Dokibá, megnézte Domit, mondta, hogy kruppszerű köhögése van, párásítsunk, dugjuk az arcába a párásítót, meg tegyünk salvus vizet a párásítóba (ezt egyébként pont olvastam is előtte), írt fel szteroidos kúpot arra az esetre, ha ne adj Isten befulladna, meg calcium injekciót, aztán ennyi. Hát nyomattuk is neki a párát, de ez a salvus víz annyira tömény, úgy éreztem, mintha megittam volna egy pohár sót. Viszont Dominak használt, mert már másnap nem köhögött annyira rondán. Szerencsére nem volt hőemelkedése sem. Viszont a porszívónak már a látványa is teljesen felzaklatta szegényt. Közben apa sem volt valami fényesen és én is kezdtem ismét köhigcsélni, úgyhogy megint elkezdtem nyomatni a homeo bogyókat…

Hétvégén úgy volt, hogy hazautazunk, de Dokibá szigorúan eltiltott bennünket attól, hogy Domit utaztassuk, mert nem tenne jót neki az utazás, a légkondi az autóban, neki most nyugi kell és párásítás. Hétvégén ünnepeltük volna anyu és apu névnapját, és a szülinapomat. Anyu nagyon készült, rendelt tortát, elhívta Laci bácsiékat, Robiékat és Lacikáékat, de hát így mi nem tudtunk menni. Szombaton délután erre járt Hajnikám Kismukival, megköszöntöttek, persze csak távolról, mert nem szerettem volna összefertőzni őket, mert akkor már én is megint elég gethes voltam. Hajnikám megvette nekem Robbie Williams új cd-jét, aminek nagyon örültem és a kedvenc lindt golyókat. Ez volt a nap fénypontja. Este még beszaladtam az árkádba, ezt-azt venni, többek között megvettem a saját szülinapi ajándékomat apától, mert kitaláltam, hogy a dolce-gusto-s kávéfőző nagyon bejön, hogy pikkpakk csinál nekem capuccino-t, latte macchiatot vagy chococinot. és mlost akciós is volt a MM-ban, úgyhogy muszáj volt lecsapni.

Vasárnap kicsit mikulásoztunk, nem vittük túlzásba, hisz Domi még úgysem ért belőle semmit. Bezzeg apa érti mi a helyzet a sok csokoládéval. J Délután Daniék beugrottak, hoztak otthonról egy csomó kaját és egy fél tortát, így este kicsit ünnepeltünk, tüzijáték meg miegymás. Hétfőtől apa dolgozott, szerencsére már úgy nézett ki, hogy nem kell porszívózni Domi orrát. A kedve még nem volt az igazi, de azért eleven volt, felmászott a lépcsőn a fordulóig.

Szerda reggelre már én is jobban éreztem magam, volt egy meghívásom a munkahelyemről karácsonyi vacsira, nagyon vártam. Dokibá megint megnézte Domit, mert még mindig rondán köhögött, mondta, hogy a köhögése már jobb, de továbbra is kapja a köptetőt és ha nem javul, egy hét múlva megint megnézi. Domikám már mikor meglátta az ajtóban a Dokibát, akkor elkezdett sírni, pedig nagyon kedves Dokibánk van. De délután úgy örültem, mert annyira jókedve volt Dominak,mint akinek kutya baja. Örömködött a szőnyegen, nagyokat kacagott, visítozott, fel-le mászkált és ugrált örömében, dobálta buksi kutyát. Végre a gyógyulás jeleit láttam rajta. Lehet, hogy a délutáni séta a jó levegőn jót tett neki?

Viszont délutánra én kezdtem el megint annyira köhécselni, hogy le kellett mondanom a vacsit, mert nem szerettem volna összefertőzni sem KisIldit, hogy hazavigye Marcinak a vírust, sem Laciferit, hogy megfertőzze a terhes feleségét.

Csütörtöktől apa megint szabin volt, elmentünk sétálni kutyástól, mindenestől, addigra én már annyira nem voltam jól, hogy este elmentem dokihoz. Hörgőhurut, kaptam antibiotikumot, köptetőt, calciumot és egy beutalót mellkasröntgenre, hogy nincs –e tüdőgyulladásom. Este jött anyukám, reméljük nem fertőztük össze. Péntek reggel mentem röntgenre, szerencsére minden negatív volt. Viszont Domi annyit tüsszögöt egész nap, kb.15 percenként nyomott egy hapcit és írtóra folyt az orra. Na, fogtam a fejem, megint kezdődik a móka: a porszívózás és kínlódás. Nyomtuk neki a homeo spray-t, nem tudom, hogy az használt-e vagy sem, de másnapra már kicsit jobb volt az orrfolyása. A hétvége aztán gyorsan eltelt. Vasárnap volt nekem egy kis ünneplés apóséknál, de Domit nem mertem átvinni, mert mindig rondán köhögött és taknyos is volt, úgyhogy apával felváltva mentünk át. Volt finom tokaji aszús torta a Váriból és a kedvencem, narancsos trüffel a Daubnerből. Este még Daniék is átjöttek kicsit, kaptam tőlük ajándékba kapszulákat a kávéfőzőmhöz. J

Hétfő gyorsan eltelt, délután anyu hazament. Domikám még mindig köhög, takonykór már majdnem megszűnt. Ma azért írok a Dokibá-nak, hogy a köhögés miatt holnap, szerdán azért vessen egy pillantást Domira, mert az még nem akar szűnni neki. Bár én is javulgatok már, de még mindig köhögök mint egy TBC-s, de már sokkal jobb. Kb. egy fázisban vagyunk Domonkossal a gyógyulás terén. Remélem hétvégére már rendbe jövünk mindketten és végre én is eljutok beoltatni magam az influenza ellen.