November utolsó két hete nagyjából azzal telt, hogy Domikám mint az őrült jön-megy: mászik, feláll, pakol. Csupa izgalom lett az élete az által, hogy saját maga is fel tudja fedezni a nagyvilágot: oda megy ahová akar, illetve ahová anya engedi. Muszáj lesz még egy rácsot beszerezni a lépcső másik felére is, mert állandóan menne fel a lépcsőn. És mi lett a kedvenc tartókodási helyünk? naná, hogy a konyha. Mennyi izgalmas dolgot rejtenek a fiókok, szekrények: ki lehet húzni, felállunk és pakolunk. Mindent ki lehet borogatni, például a szemeteszsákot is. Felállunk a járókában, mert a zenélő-forgót muszáj megtépázni. Felállunk a kiságyban és várjuk, hogy szundi után anya jöjjön és kivegyen. Felállunk a hintánál és leszereljük a róla a párnát. Felállunk a polcnál és lerámoljuk a könyveket. Állunk az ablakban és kopogunk Bertinek és Barnabásnak. Nagyon izgalmas dolog, hogy fel tudunk állni. És oda tudunk mászni, ahová akarunk, az egész lakást fel tudjuk fedezni, például a wc-t és a látószögünkbe remekül beleillő wckefét. Uh.

Szerencsére egyre több játék is érdekli Domit és a könyvek is. Például a "Kutyák és cicák" kihajthatós könyvet imádja nézegetni, naná, hisz van benne sok Barnabás és cica. Vagy a "kiskutya" című könyvet, amiben tényleg egy Barnabásra hasonlító kutyakölyök van. És a "sárga kisvonat", amit Bencétől kaptunk, szintén nagy kedvenc. Minden nap elolvassuk, sípol a sihuhu. Domi kedvenc oldala a madárijesztős oldal, attól mindig vigyorog. A "Tanyán" és a "Falun" című könyveket is szereti nézegetni, természetesen itt is van kedvenc oldal: a kutya és a cica. A fürdőkádas kicsi könyvet is szereti nézegetni, abban most a breki a kedvenc. De a nagy sárga "Süss fel nap" című könyvet is sokszor lepakolja, nézegeti és a Winkler Robi féle "Kutyaszorító" is egyre jobban tetszetős, hisz tele van kutyás képekkel.

Játékok közt nagy kedvenc a búgócsiga, az jó ötlet volt. Domikám tök ügyesen pörgeti a csigát, tényleg. Néha repülőzik, ütögeti a Makeszt, elborítja a kockatornyot, ölelgeti a kacsát, a kutyát, a macit, mosolyogva tologatja a thomas-os kismozdonyt, rázza a csörgős kockákat, gömböket, nézegeti magát a tükörben és zenélteti a vonatos állatos bigyót. Szinte minden játékon "végigmegy" naponta, aztán megtalálja anya papucsát, a laptop töltőt, az elosztót, a telefont, kiborítja anya kakaóját, elveszi a bögrémet, félóráig ütögeti kanállal az asztalt, mindent ledobál az etetőszékről, stb. stb. stb. Ha mondom neki, hogy hol van a kacsa, kutya, maci, Buksi kutya (apától örökölt ezeréves "szakadt" szőrös dög), Makesz, virág, hinta, Micimackó, Breki, odafordul és ránéz az adott dologra, vagy odamegy hozzá. Ha éhes és látja a kezemben a cumisüveget, már kacag örömében,hogy jön a kaja. Apának mindig vigyorog, ha jön haza. Fürdés még mindig menő dolog, fél fürdőszoba úszik, no problem. Lényeg, hogy a kiskirály jól érzi magát. Na és a szappanbuborék, az is izgi. Persze nem maga a buborék, amit fújunk, hanem a fújóka. Az mindig kell.

Domi imádja nézegetni a fényképeket is, főleg amiken ő is rajta van. Mutogatom neki a képeken, hogy "apa-Domi, anya-Domi, Domi, Domi" és nagyokat vigyorog. Szegény fényképtartó párszor megjárta már a földet, de még bírja a strapát. Lassan egy cicás fotót is kellene nyomtatni, legyen valami újdonság a reperotárban.