Tegnap reggel Domit betettük a járókába, mert apa készült munkába, én meg talán reggelit gyártottam, néha ránéztem Domira hogy mit csinál. Egyszer csak látom, hogy a hinta „hintázik”, és ugyan Domikám piszkálgatta oldalról, de a hinta rendesen be lett kapcsolva a kapcsolójánál fogva. Gyanús volt nekem, hogy ez csak úgy lehetett, hogy Domi felállt a járókában és bekapcsolta, mert másképp nem éri el. De aztán egész nap nem állt fel, próbált ugyan, egyik lábát már úgy helyezte, de semmi extra. Aztán ma pont készülődtem, hogy elmegyünk sétálni, lehoztam Domi ruháját, és mire jöttem le? Domi áll a járókában és próbálja a fotelből elcsenni a popsikrémet. Persze, nagyon örültem neki, hogy milyen kis ügyes, de ezek szerint lemaradtam az elsőről…. És ez egyben egy új korszak kezdete, lejjebb kell tenni a matracot az ágyban, mert ha feláll, kieshet belőle. És ott kell lenni mindig mellette, mert ha feláll, egy darabig el is fog esni és ez ugye mindig egy váratlan pillanatban történik. jajaj, jön az elesős – sírós időszak.