Domikám annyira rendes mostanában bizonyos dolgokban. Először is alszik, jóóóó sokat. Ilyenkor nekem is van egy kis pihenésem, mert amikor ébren van, akkor viszont jól elfáradok. :-) Szóval alszik egyet délelőtt, van amikor 2-3 órát (néha én is csatlakozom 1-1 órára), aztán késő délután-kora este alszik még félórát/egy órát és attól függően, hogy mennyit aludt egész nap, este 8-10 között alszik be. Reggel viszont, uh, korán kel, ez az óraátállítás a búbánatnak hiányzott, Domi sokszor fél 5-fél 6 között felébred, ki kell cserélni a pelusát, aztán beteszem magunk közé, mert olyankor még tiszta kómás vagyok, aztán vagy visszaalszik egy időre, vagy előbb-utóbb addig mondja a magáét, amíg fel nem kelünk.

Merthogy éhes, aztán néha alig eszik valamit. Evés terén nem annyira rendes mostanában. Érdekes, hogy amenyire nem ette a tápszert az utóbbi 2 hónapban, most annál inkább. Kanalas kaját meg néha nem is kér. Pedig idáig imádta a gyümölcsöket, de most, ha már meglátja a kanalat, elfordul. Bár olvastam, hogy vannak ilyen időszakok, amikor nem akar kanalas ételt enni, vagy nem akar tápszert enni. Csak összességében néha olyan keveset eszik, hogy néha már azon vagyok, írok a dokinak, hogy ez normális -e. Viszont inni iszik rendesen, napi 300-400 ml-t és azt is olvastam, hogy nem jó, ha túl sok gyümilevet iszik, mert akkor azzal lakik jól. Szerintem nálunk is ez van, mert csak a gyümölcslevet hajlandó inni meg a gyümölcsteát, bár a gyümölcslevet jól felvizezem neki (alapból is jó vizes). De sokszor csak inni kér, enni nem. Tiszta apja lesz táplálkozás terén én már látom (jaj nekem). Evés közben is minden érdekli, csak a kaja nem: forgolódik, pakol, dobál, beszélget, cumizik, egyfolytában jár keze-lába, én meg úgy megyek körbe-körbe az etetőszék körül, hogy megtaláljam a száját a kanállal.

Napközben teljesen változó. Most pl. 2 napig esős-szeles idő volt a hét elején, na volt is nagy nyűgösség, semmi sem volt jó, nem lehetett letenni, de az ölemből is kimászott, néha maga sem tudta mit akart, önállóan semmit, az biztos. Mindig csak jött hozzám, mászott rám, fel az ölembe, bújt oda hozzám (ami amúgy nagyon jó érzés, ahogy odabújik hozzám). Aztán tegnap kisütött a nap, azt nem mondom, hogy jó idő lett, mert hideg van kint, de az éltető napfény megváltoztatja az ember hangulatát. Domi is sokkal jobb kedvű volt egész nap, sokat játszot egyedül, nem nyekergett, szépen elaludt napközben is, a fürdést is élvezte (persze, mert tegnap apa fürdette, nem én :-( ...). Apának is úgy örült, amikor este hazajött munkából, vigyorgott teleszájjal.

Domikám legújabb hobbija a szőnyeg emelgetése, a papucsok megszerzése. A fényképezőgép, a laptop, a laptoptöltő továbbra is sláger. Képes perceken át játszani egy szem morzsával. Továbbra is berreg, visítozik, örömködik, cuppog. Kipakolja a polcról a dvd-ket vagy amit talál. Mostmár egyre többet mászik és sokszor tapsikol, térdelget és néha próbál felállni. Nézegeti a lámpákat, kopog az ablakon Bertinek és Barnabásnak, próbálja kinyitni az ablakot a kilinccsel. Ütögeti a képeket a falon, a tükröt. Tegnap pl. pápáztam a tükörben és csodálkozva nézett, hogy itt is-ott is pápá van, aztán állandóan odabújt a saját tükörképéhez és mosolygott magára.

Ma is süt a nap, úgyhogy remélem ma is jókedvű gyerek lesz. Délelőtt az volt, kis bújós, mosolygós, beszélgetős cukorfalat. Ha felébred, elviszem sétálni, csak nagyon fel kell öltözni, mert fagyos az idő odakint. addig is gyorsan benyomom a mézes-mákos gubámat, amire már hónapok óta ácsingóztam. Végre ehetek ilyen cuccokat, nyami.