Ma van a halottak napja. Tavaly -apukám halála - óta számomra ez minden, csak nem ünnep. Tegnap hazautaztunk Böszörménybe. Reménykedtem, hogy Domi aludni fog az úton és esetleg nekem is lesz esélyem egy kis sziesztára, de Domi úgy döntött, nincs kedve alukálni, így nekem jutott a nemes feladat, hogy egész úton szórakoztassam őt. Hát, nem volt egyszerű feladat. Vettünk induláskor egy kis junk food-ot a mekiben, így pl. a mekis pohár is jó szolgálatot tett egy darabig Domi szórakoztatására.

Délután nagy örömmel tapasztaltuk, hogy Domikám megtanult tapsizni. Persze egyelőre csak a saját örömére és nem a "tapsi-tapsi" szülői "utasításra" tapsikol, de nagyon cukorfalat, ahogy ül és tapsizik.

Aztán otthon ebéd után nagy nehezen sikerült Domit bealtatni, aludtunk mi is vele, este 7-ig, aztán elmentünk rokonlátogatóba nagybátyámékhoz, Laci bácsiékhoz. Unokaöcsém, Lacika és a felesége, Mariann is ott voltak, mert szerették volna már megismerni Domonkost. Egyébként náluk is útban van a baba. Domi kapott 2 játékot, de egy idő után elég nyügike volt már, muszáj volt hazamennünk. Útközben bealudt, aztán felébredt amikor hazaértünk és elég mérges volt, amiért felébresztettük, elég hosszasan sírt, alig lehetett megvigasztalni, aztán nagy nehezen elaludt. Ma reggel kimentünk a temetőbe, Domi már az autóban bealudt, áttettük a babakocsiba, de olyan hideg volt, hogy végül betettük az autóba. Azért apukámnak megmutattuk, hogy lássa mennyit nőtt az unokája. Daniék szépen rendbe szedték a sírt, aztán átmentünk a nagyszüleim sírjához is. Ebéd után összepakoltunk, és jöttünk haza, rengetegen voltak az úton, alig lehetett haladni. Eszembe is jutott, hogy tavaly ilyenkor megfogadtam, hogy többet nem jövünk haza ilyenkor, vagy legalábbis nem a szombat délelőtt - vasárnap délután kombinációt választjuk az utazáshoz. Szerencsére baleset nem volt, így azért folyamatosan lehetett haladni, mert természetesen Domi ismét nem aludt az úton, vagyis Gödöllőnél aludt be, de előtte meg kellett állnunk, hogy kicsit kivegyem az ülésből, mert már sírni kezdett. Mondjuk előtte benyomott egy teljes üveg bébiételt, miután benyomott 100 ml tápszert, teljesen meg voltam lepődve, ilyet még nem csinált, vagyis ennyit még egyszerre nem evett. Hosszú neki az út, úgy hogy közben nem mozoghat.

Furcsa ünnep ez a halottak napja. Egyfajta népvándorlás lett, boldog-boldogtalan járja a temetőt ilyenkor, úgymond divat lett ezen a napon/hévégén kimenni a temetőbe. Sokan egész évben nem mennek ki a szeretteikhez, csak ilyenkor. Én úgy vagyok vele, hogy tudom, hogy lélekben velem/velünk van apukám, viszont fizikailag a termető az ő otthona, és nem csak a lelki kapcsolatot kell ápolni vele, hanem az ő otthonát is ugyanúgy rendben kell tartani, nem csak egy évben egyszer, azért mert most az az ünnep van és illik kimenni a temetőbe.

drága apukám, nagyon hiányzol nekünk, mindig!