Ezen a nap számunkra nem a szocializmus nagy ünnepét jelenti, hanem születésnapot. J Barnabás kutyánknak ugyanis ezen a napon van a szülinapja és most volt 2 éves. Domikám, elmesélem neked a nagy eseményt, hogyan született meg a kedvenc kutyusod…

Szóval Berti, Barnabás anyukája, sokáig szende szűz kutyalányként éldegélte az életét, időnként kutya-barátságot kötve ezzel-azzal az utcán és egyéb helyeken. Jóban volt ő nagypapa hovawart kutyájával, Neptunnal is, néha találkozgattak, barátkoztak. Aztán két évvel ezelőtt, októberben Szilvásváradon voltunk barátainkkal és túráztunk, és feltűnt, hogy mintha Berti nem csak a szokásos téli bundájától lenne kikerekedve, mert nem bírta a túrázást fel a kilátóba, csak cammogott mögöttünk szép komótosan. Gyanús lett a dolog, hogy Berti nem vár –e a kutya-kölyköket. Elvittük hát itthon a kutya dokibá-hoz, aki örömmel közölte a jó hírt: bizony nagyszülők leszünk. J No jó, nem egészen, de Berti mindenesetre anyai örömök elé néz. Meg is nézte ultrahanggal Berti hasát és megszámolt legalább 7 kutyakölyköt, akik Berti pocakjában ficánkoltak. Húha, fogtuk a fejünket apával, most mi lesz ennyi kutyával? Hova tesszük őket, kinek adjuk őket ha megnőnek? És hát felmerült a nagy kérdés: vajon ki a kutyakölykök apukája? Az utcabeli németjuhász? Vagy Csocsi, a szomszéd palotapincsi, aki rendszeresen itt aludt Bertivel? Nem, Csocsi nem lehet, hiszen ő Bertinek a térdéig sem ér fel.  Aztán teltek a napok, mi meg izgultunk apával, mikor lesz a nagy esemény. Az október 23-i hetet megint Szilvásváradon töltöttük, Bertivel és felkészültünk, hátha ott születnek meg a kiskutyák. Szerencsére 3 házzal arrébb lakik egy állatorvos, akit ismerünk is, gondoltuk, ha kell, ő legalább közel lakik. De nem, eltelt a hét minden különösebb esemény nélkül. Aztán következő héten Berti már alig akart enni, így szerdán, november 7-én, elvittük megint a dokibá-hoz, aki megvizsgálta, és mondta, hogy bármikor megszülethetnek a kiskutyák, meg is nézte Bertit megint ultrahanggal, megint 7 kölyköt számolt. Hazajöttünk, Berti már ekkor egy ideje bent aludt a kazánházban, hogy ha elkezdene szülni, ne a hidegben szülessenek meg a kiskutyák. Aztán este 9 óra körül apával nyűszítő hangra lettünk figyelmesek, a pince irányából. Leszaladtunk, és ott boklászott Berti mellett egy kis barna kutyakölyök. Gyorsan betelepítettük Bertit a kazánházba egy takaróba és mellétettük az első kiskutyát. Ő zsemleszínű volt, kisfiú és fehér volt a bundája a nyakán, a lábfejein és az orrán, meg a farka végén. El is neveztük Barnabásnak. Aztán 20-20 percenként újabb és újabb kiskutyák születtek, Berti mindegyiket szépen rendbe tette és ők szépen odakúsztak Berti hasához lakmározni. Mi apával hajnali 1-ig voltunk fent, addig 8 kiskutya született, gondoltuk, mostmár rendben megszülettek a kiskutyák, jó helyen vannak, szépen szopiznak, Berti is jól van, mi is lefekszünk, túl vagyunk a nagy eseményen. Aztán fél 2 körül megint nyűszítést hallottam lentről, leszaladtam. Hát, született még egy kiskutya, a kilencedik. Kérdőn néztem Bertire (aki szegény elég kimerült volt már ekkor): Berti, könyörgöm, ugye nincs több kiskutya benned? De nem, több már nem született. És mivel a 9. volt a legkisebb, őt elneveztük Töpörtyűnek.

Tehát végülis 9 kiskutya született és mind egészséges volt.

Volt egy barna, fehér foltokkal a nyakán, hasán, fején, lábfején és a farkán: ő lett Barnabás.

Volt egy hosszú fehér szőrű kislány, aki a legnagyobb termetű és a leglustább volt, és úgy nézett ki, mint egy jegesmedve: ő lett Macika.

Volt egy rövid fehér szőrű félénk kislány: ő lett Szöszike.

Volt egy rövid szőrű, fekete bundás fiú kutya, akinek szintén a hasa, nyaka, lábfeje, farka vége és az orra hegye volt fehér: ő lett Toma.

Született 2 nagy bundás gyönyörű kisfiú kutya, hosszú fekete bundával és nekik is a hasa, nyaka, lábfeje, farka vége és az orra hegye volt fehér, úgy néztek ki, mint egy ikerpár, így apa elnevezte őket: Mohának és Páfránynak.

Született egy rövid szörű, fekete fehér cserfes kislány, aki tisztára úgy nézett ki, mint Berti pici korában: ő lett Luca.

Volt egy hosszú szűrű, 3 színű (barna, fehér, fekete) kislány kutya, akinek nagyon tudálékos kis buksija volt és úgy nézett ki mint egy öreglány:ő lett Dolores.

És a legkisebb, szintén 3 színű, de rövid szőrű, vidám kislány kutya: Töpörtyű.

Na, a következő napokban volt nagy nyűszítés, visítás a házban. A kiskutyák egymást taposták, hogy odaférjenek Berti hasához, hogy tudjanak lakmározni. Barnabás nagyon kis erőszakos volt, mindenkin átgázolt, hogy jól lakhasson. Mivel ő volt az egyetlen barna kutya a bandában, és fiú, úgy döntöttünk, hogy ha meg kell tartanunk egy kutyát, akkor Barnabás lesz a nyerő. Aztán elkezdtük hirdetgetni mindenfelé, hogy kiskutyák ajándékba elvihetők és mivel jött a karácsony, reménykedtünk, hogy mindenkinek találunk gazdit. A kiskutyák csak nőttek, nőttek és egyre többnek lett gazdija. Szép sorban vitték el őket, nekünk meg mindegyiknél majd megszakadt a szívünk, hogy vajon jó helyre kerülnek –e, jó életük lesz –e, szerető gazdikra találnak –e. Annak örültünk, ha ismerőshöz kerültek, mert akkor valamennyire nyomon tudtuk követni a sorsukat. Végülis Töpörtyű az unokahúgomékhoz került Szegedre, Dolores apa barátjáékhoz, Robiékhoz, Kistarcsára, 3 gyerkőc társaságába. Macika, akit átneveztek Rozinak Egerbe került egy kolléganőm anyukájához. Moha apa egy volt kolléganőjének a szüleihez került Apc-ra. Páfrány, akit átneveztek Bocinak egy fiatal lányhoz került, aki nagyon imádja Bocit, kutyaiskolába is járatta és Boci nagyon okos tanult kutya lett. Luca egy ismerős ismerőséhez került, egy másik öreg kutya és pár vadászgörény társaságába és ugyanolyan cserfes maradt mint volt, és ő is kijárt több kutyaiskolát és nagyon kis tanult eb lett belőle. Szöszit egy fiatal pár vitte el, őt sajnos azóta sem láttuk, reméljük jó helyen van. Tomáról is sokáig nem tudtunk semmit, mert őt ajándékba vitték, de tavaly volt egy kutya-tesó találkozó az 1 éves szülinapjuk alkalmából és Toma is ott volt, és megnyugodtunk, hogy szerető gazdikra talált, hatalmas gyönyörű kutya lett.