Ismét eltelt egy hónap, Domi pedig csak nő mint a gomba.

A hónap elején Domival meglátogattuk egy volt kolléganőmet, Esztert és a kisfiát, Ádámot. Ádám pont 1 évvel idősebb mint Domi és nagyon helyes kissrác. Szeret táncizni, tapsolni és nagyon ügyesen dobálja a labdát. Már bölcsibe jár. Amikor odaértünk, Domi sírni kezdett Eszter kezében, mert álmos volt (bealudt az autóban), és kajaidő is volt, de kaja után lenyugodott és boldogan labdázgatott Ádámmal, és Eszterre is vigyorgott, mint a tök. Kipróbálta Ádám játékait és élvezettel nézegette a szappanbuborékokat, amiket Eszter fújt.

21-én meglátogattuk egy volt osztálytársnőmet, Mónit, aki - mint kiderült - kb. 5 percre lakik tőlünk, a férjével. Móni nagy pocakkal fogadott bennünket, Bencével november 11-re volt kiírva. Sajnos nem tudtunk sokáig maradni, mert Domi már álmos volt és elkezdett sírni, bár mire ráadtam a kabátját, el is aludt, aztán aludt azalatt az 5 perc alatt, amíg hazaértünk, utána felébredt és úgy magához tért, hogy este 9-ig esze ágában sem volt aludni. Jellemző, ahhoz képest, hogy milyen hisztit csapott, aludt vagy 10 percet és ez elég is volt. :-) Bence pedig időközben megszületett, a vártnál 2 héttel hamarabb jött a világra, de jól van ő is és Móni is, és ez a legfontosabb.

Egy héttel később, 28-án, meglátogattuk Rémik Ildit és Andit, Gazdagréten, de előtte beugrottunk a munkahelyemre, megnéztük mi újság van a kollégáimnál, végre a főnökömnek, Gyurinak is be tudtam mutatni Domonkost. Ott egy órán keresztül egész jól el volt Domi, játszott az irodaszerekkel. Utána már valószínűleg pisis lehetett a pelusa, mert nyekergett a kocsiban, amíg átértünk Ildiékhez, pedig csak 5 percre laknak onnan, de a pelenkacsere után már minden rendben volt. Az óraátállítás kissé megzavarta Domit és hamarabb fekszik és kel egy órával, így fél 8-kor már elaludt Ildiéknél, ami nagy csoda volt, hiszen idegen helyen sosem szokott elaludni. Így viszont mi is tudtunk egy jót beszélgetni Ildivel. 11 körül értünk haza, Domi végig szunyált, apával majdnem egyszerre értünk haza (apa pókerezni volt a barátaival). Domi viszont úgy felébredt, hogy hajnali 1-ig esze ágában sem volt aludni.

A keresztelőre kapott bébikomp egyre jobban tetszik Dominak, az egyetlen dolog, amibe ha beleteszem, akkor nem balhézik. Rájött, hogy ezzel helyet tud változtatni, eleinte még csak hátrafelé közlekedett, de most már minden irányba mozog vele. Persze még bizonytalanul, mert még nem tudja irányítani, csak lökdösi magát erre-arra. Viszont nagyon ügyesen feláll és megáll benne, nagyon cukorfalat, amikor áll benne és mondja a magáét. Viszont a használatát ritkítottuk, merta védőnő mondta (aztán én is utána olvastam), hogy amíg nem tud stabilan ülni a gyerek, nem szabad beletenni, mert nem tesz jót a gerincének, igazából a járás megtanulása előtt sem tesz jót, mert nem tanul meg rendesen egyensúlyozni, felállni, menni, elesni. Ezzel azért vitatkoznék, mert mi is bébikompban nőttünk fel, minden különösebb probléma nélkül. Vagy ott van pl. Hajni kisfia Arián, aki szintén szeret a kompban közlekedni, és már egész korán megtanult ülni, felállni, már majdnem tud egyedül járni is, pedig még nincs egy éves. Mindenesetre ritkábban és rövid ideig használjuk a kompot, bár ülni már tud Domi.

A járókában és az ágyban a fekvőrészt muszáj volt egy szinttel lejjebb tenni, mert Domi nemcsak kikukucskál a rács fölött, hanem fel is kapaszkodik. És mivel a zenélő-forgó mindig is nagyon vonzó volt számára, rájött, hogy mostmár nem csak a lábával tudja kapcsolgatni, hanem meg is tudja fogni a békakirályfit, a sárkányt és a vizilovat... Ami persze a forgónak nem tesz jót, úgyhogy mindig szólok Dominak, hogy "az a forgó jó lenne még a kistesódnak is egyszer".

Domi ha szeretne valamit, pl. hogy vegyük ki a kiságyból, babakocsiból, stb. nyújtja a kezét. Vagy például ha tetszik neki valami, amit szeretne közelebbről megnézni vagy szeretné, hogy a játék/fürdés/kutyanézegetés, stb. folytatódjon, elkezd rugózni az ember kezében, kezével lábával rugdos és mondja a magáét és nyújtja a kezét afelé a tárgy felé, amire kiváncsi. Nagyon édes, ahogy már így kimutatja, hogy mit szeretne.

A múltkor, amikor az Ildi vasalt nálunk (takarítani szokott), Domi ült/állt a bébikompban és berregett. Ildi mutatta neki, hogy turbózza fel a berregést azzal, hogy a kis kezét a szájához teszi és úgy berreg. Teljesen meglepődtem, hogy Domi utánozta Ildi mozdulatát (berregni persze elfelejtett hozzá), kis ügyes manó :-)

Cumi nélkül továbbra sem létezünk, néha éjszaka is felsír Domonkos, ha nem találja az ágyban a cumit (pedig mindig ott van, ha csak ki nem dobja). Egyik reggel azonban Domi halmozta az élvezeteket és úgy aludt, hogy egy cumi a szájában, egy másik pedig a kezében volt...

Októberben nagyon sokat fejlődött a Kismanókánk. Megtanult kúszni, mint egy kommandós. Persze csak is bizonyos dolgokért hajlandó, ha valamit meglát, ami számára nagyon vonzó (pl. cumi vagy anya májkrémes kenyere), felcsillan a szeme és kúszik oda sebesen.

Aztán a kúszásból mászás is lett. Eleinte csak hátrafelé tologatta magát, aztán rájött, hogy megy az előre is. De még sokszor csak pár lépést mászik, aztán átvált kúszásba, így még valószínűleg kényelmesebb neki.

Ülni is megtanult a Kisbogár. Néha még eldől erre-arra, aztán vagy beüti a fejét, vagy csak megijed, de többnyire sírással fejezi be a dolgot. Egyik nap édes volt, beütötte a kis fejét, aztán fogta az ütés helyénél a buksiját, hogy ott most neki fáj.

A dolgok iránti kiváncsisága is csak fokozódik, amerre megyünk, mindig meglát valamit, amihez oda kell menni, amit meg kell nézni és meg kell fogdosni. Mindent megfogunk, ledobunk, felszedünk, összeütünk, bekapunk. A játékok sajnos egyelőre nem kötik le a figyelmét, minden csak egy kis ideig érdekes, aztán felejtős.

A kaja az megint izgalmas téma, mert az amit mi eszünk, mindig sokkal finomabb lehet, mint a bébiétel. Mindent kinéz a szánkból Domi, mindent meg szeretne kóstolni, néha a frász tör tám, mikor meglátom, hogy apa miket kóstoltat meg Domival.

Berti és Barnabás továbbra is a fő kedvenc. Hideg idő lévén mostanában az ablakban töltünk el sok időt, ahonnan szemlélhetjük Bertit és Barnabást, bár mivel hideg van, Berta a nap java részét a házában tölti alvással, Barnabás viszont egész nap ül a kertítésnél és vonyít. Még szakadó esőben is.

Domikám néha már megeteti és megitatja magát, de ez sajnos még nem rendszeres szokása. Sokszor csak olyankor fogja meg a cumisüveget, amikor már nem kér enni, csak a cumit csócsálja. De a múltkor pl. etettem de közben eszembe jutott valami, odaszaladtam az ajtóhoz, kiszóltam apának, és mire visszaértem, Domi már etette magát. :-) Apropó, cumisüveg. Próbáltunk költségtakarékossági okokból visszatérni a jó öreg Avent-es cumisüveghez, végülis Domi nem tiltakozott ellene, viszont a 3-as cumival (ami 3 hónapos kortól ajánlott, 6 hónapos kor felett már a 4-es cumit kellene használni) annyi levegőt nyelt, hogy sokszor alig evett tápszert, mert tele lett levegővel, úgyhogy úgy döntöttünk, még mindig maradunk a zacsis üvegnél.

Dominak még mindig kedvenc időtöltése a kapcsolók csapkodása, a kilincs és a kulcs piszkálása, a termosztát ajtajának emelgetése, a képek ütögetése a falon, a tükörben magunk nézegetése és ütögetése.  Két kedvenc képe van, az egyik természetesen amelyiken Barnabás van, a másik, amelyiken Domi van anyával a Balatonnál. :-) Most hogy ül és kúszik-mászik, sajnos felfigyelt a konnektorokra, telefondugaljra, hosszabbítókra, elosztókra, és a mindenféle műszaki kütyü kábelére. Ez mind mind sokkal izgibb mint bármelyik játék. És persze az sem oké, ha anya gyerekfelügyelet közben próbál valamit tevékenykedni, hogy ne érezze magát olyan haszontalannak itthon. Ha laptopozok, Domi odajön és csapkodja a klaviatúrát, a monitort, mindent kitöröl, bezár, kinyit, néha olyan programokat nyit meg, hogy csak nézek. Ha olvasok, odajön, elveszi a könyvet, összegyűri, becsukja. Kész, anya, ne olvassál, ne netezzél, velem foglalkozz! Vettem egy könyvet, aminek a címe: "Anya, taníts engem", elég jól leírja, hogy mennyi idősen milyen apró kis feladatokkal, dolgokkal lehet tanítgatni a gyerekeket. Próbálom olvasgatni, de Domi nem nagyon hagyja, szegény könyv már tiszta saláta és a feladatok sem nagyon kötik le, de azért remélem, néha ragad rá ez-az.