Sokat rágódtam azon, jó ötlet -e a 3 napos hétvégét (okt. 23.) Szilvásváradon tölteni, mert nem jósoltak túl jó időt, aztán úgy döntöttünk, kell a friss levegő, meg a kimozdulás, a családdal együtt töltött idő pedig Dominak is, nekem is csak jó lehet. Csütörtök délután Magdi átjött, vigyázott Domira, amíg pakolgattam, de tényleg csak -gattam, mert Domihoz valamiért mindig oda kellett menni, kicsit nyűgös volt. Aztán apa is csak 8 körül ért haza munkából, amikor Domi éppen élvezkedett a fürdőkádban. 10 óra volt, mire sikerült úgy összepakolni, hogy végre elindulhattunk. Magdi vitte a 3 kutyát (Döme is jött), mi pedig magunkon kívül apa egy barátjának, Viktornak a bringáját. Viszonylag gyorsan leértünk, éjfél előtt, persze ez nem meglepő, hiszen apa vezetett, bár kivételesen normális tempóban ment, hogy Magdi tudjon követni bennünket. Gyorsan bepakoltunk a házba, és akkor vettük észre, hogy az étkező és a szobák tele vannak darazsakkal. Először azt hittem, hogy döglöttek, aztán kiderült, hogy még csak félúton vannak az alagútban és ahogy meglátták a fehér fényt és megérezték a meleget (be lett kapcsolva a fűtés a házban), inkább visszafordultak és felébredtek mély álmukból (azaz a tető alá vannak befészkelve és a hideg miatt kezdtek kipurcanni, de ahogy érezték a meleget, a lambérián keresztül szépen elkezdtek beszivárogni a szobákba és magukhoz tértek). Gyorsan összeporszívóztuk, amit találtunk, aztán olyan fél 2 körül apa is lefeküdt aludni. Én még a szokásos esti programot nyomtam (fejés, mosogatás, pakolás), amikor láttam, hogy a darazsak szaporodnak és repkednek mindenfelé. Elég ideges lettem, nem szerettem volna, ha Domit megcsípi valamelyik, mert ugye nem lehet tudni, hogy nem allergiás -e a darázscsípésre, ami elég veszélyes lehet. Filóztam, mi a túrót csináljak, mert a kiságyhoz jó szúnyoghálót természetesen itthon hagytuk, mert ugye a bánat gondolta, hogy szükség lehet rá ősszel is, pláne darazsak ellen. :-( Így egy lepedőt terítettem az utazóágyra, de a hülye csipeszek állandóan lerepültek :-) meg igazából még nem volt eléggé átmelegedve a ház és Domi "szintjén" a kiságyban elég hideg volt, úgyhogy Domikám apa mellé landolt az ágyba, aztán így aludtunk egészen fél 7-ig (én kb. fél 4-kor feküdtem le, és többször felkeltem sasolni a hülye darazsakat).

Péntek reggel fél 7-kor Domonkos úgy döntött, hogy éhes, úgyhogy ő reggelizett, mi meg nagyon álmos lévén, úgy döntöttünk, tovább húzzuk a lóbőrt, aminek persze Domi először nem örült, de aztán úgy döntött, ő is csatlakozik, és fél 11-ig szunyáltunk. Ekkor muszáj volt felkelni, mivel Dominak megint jelzett a pocija. :-) De már ideje is volt, mert nemsoká megérkeztek Daniék a nagyival, aztán kicsit később Viktorék, apa barátjáék. A darazsak pedig csak szaporodtak, így egész nap szorgalmasan csapkodtuk, meg porszívóztuk őket, kicsit izgultam, nehogy Viktorékat elriassza a sok dög a 2 hónapos pici Viktor miatt, de ők kevésbé voltak betojva emiatt, mint én (szokásos para-mami Emese), mert azért előkerült 1-2 termetesebb darázs, teljes harci díszben. Ebéd után sétáltunk egyet a Szalajka völgyben, pénteken még nem volt olyan ragyogó az idő, és elég későn is indultunk neki, így csak egy rövidebb sétát nyomtunk, Viktorékkal, a nagyikkal és a 3 kutyával. Apa és Viktor kipróbálták a bob pályát, de nem nagyon voltak elragadtatva. Domi kicsit nyűgi volt (talán kajára és pelenka cserére kiéhezett), úgyhogy majdnem végig kézben cipeltette magát és nézelődött. Aztán otthon sokkal jobb kedve lett, miután meglátta a fürdőkádat, pancsolt egy jót, evett és beszunyált az ágyában, de természetesen hajnalban ismét küztünk landolt, csak hogy mi is tudjunk aludni. Ez persze nem ment simán, mert egy darabig a hajamat húzigálta, utána pedig nagyjából lerugdosott az ágyról, mert forgolódni szeretett volna. :-)

Szombaton apa, Viktor, Dani és Judit elhúzták a csíkot bringázni, elég későn, dél körül indultak és 6 körül értek haza, mármint csak apa és Viktor, Daniék nem mentek velük végig. (Fotók: http://picasaweb.google.com/bartstein/BukkViktorral#slideshow/5396807577416032418 )

Mi addig Mónival (Viktor felesége) és az ifjabb Viktorral sétáltunk egyet ismét a Szalajka Völgyben, bár megint sikerült elég későn nekivágni, mert Domi 2 órán át szunyált, aztán evett, aztán amíg összepakoltam a cuccait az útra (miközben nyomott egy hiszti-show-t) fél 4 lett, szóval nem sokkal jutottunk tovább, mint tegnap előtt. Útközben én nyomtam egy hot-dog-ot, amíg KisViktor szlopált egyet (szopizott), aztán mire hazaértünk, hazaért apa és Viktor is, meg a 2 nagyi, akik azzal töltötték a napot, hogy elautóztak a Mátrába Magdi hétvégi házába, téliesíteni a házikót a fagyos éjszakák beköszönte előtt. Aztán Domi kajcsizott, mi készülődtünk és Viktorékkal gyerkőcöstől lementünk a völgybe, étteremben vacsizni. Az első kajáldába nem fértünk volna be a babakocsikkal csak a dohányzó részbe, így tovább mentünk a Csobogó-ba, ahol bőven elfértünk. Hát, a kaja felejtős volt, főleg, hogy a pincér bácsi kissé faragatlan volt és nagyjából semmi nem volt, amiből kértünk, minden kifogyott. Domi előadta a szokásos esti nyűgösségét, így az ölemben ücsörgött egy darabig, aztán sétálgatunk vele az étteremben, közben kicsi Viktor is kezdett kajás lenni, szóval nem maradtunk sokáig. Domi nagyot fürcsizett este ismét, jókedvűen hempergett az ágyon és magára borítgatta az üres fürdőkádat, amíg kint forrt bele a víz (na, nem azért, mert az ókorban élünk, hanem mert kimosogattuk a meleg vizet a bojlerből). Aztán pancsi, kajcsi és szunya.

Vasárnap arra ébredtem, hogy valami a fejemnél kiborult, kicsit megijedtem. Aztán láttam, hogy Domi felébredt és unalmában elkezdte kipakolni az ágy mögötti asztalon található dobozt.  Mert persze valamilyen rejtélyes oknál fogva ismét közénk került hajnalban. Mivel vissza kellett állítani az órát, így nyertünk egy órát az alvásban, vagyis csak nyertünk volna, ha Domi biológiai és gyomortáji órája nem csipog. Bár ehhez képest édes keveset evett, utána meg nyűgösködött, hogy álmos, persze aludni nem aludt. Így úgy döntöttünk, lekísérjük Viktorékat a kisvasúthoz a völgybe, hátha Domi közben beszunyál, ők meg azt tervezték, hogy felvonatoznak az ősember barlanghoz. Lebattyogtunk, aztán mivel láttuk, hogy a szokásos millió ember mind a kisvasútra vár, és a babakocsi nagy eséllyel nem férne fel még összecsukva sem, úgy döntöttünk, sétálunk a barlangig. Ez azt jelentette, hogy volt egy köröm vissza a házba, Dominak összedobtam a szokásos cuccait (kaja, pia, tartalék ruha, pelus), aztán visszakocogtam (enyhe túlzás az én kondimmal :-) ) a völgybe. Domi éppen szunyált, de rögtön fel is ébredt, úgyhogy gyorsan evett, kicseréltük a pelust az egyik étterem egyik asztalán (biztos örültek nekünk...), aztán nekivágtunk az útnak. Apa meg Viktor rodeóztak a babakocsikkal, az idő gyönyörű volt, nem csak hogy szépen sütött a nap, de meleg is volt a levegő, 18 fok biztos volt, úgyhogy naggyon jó volt ez a kis séta. A táj szokás szerint mesés volt, ez a kedvenc évszakom a Bükkben, a fák mindenféle színekben pomáznak, az erdőben falevél illat, tiszta levegő, testmozgás, mi kell ennél több? Domi is örült a sétának, nem is nagyon küzdött, felsétáltunk egészen az Ősember barlangig, közben fotóztunk itt-ott. Aztán hazasétáltunk, Viktorék vettek sült pisztrángot, útközben megálltunk az overland-nál, apa vett maszkot a sisak alá, én pedig egy klassz sherpa pólót, szerintem tök vagány darab. Otthon ebédeltünk, aztán Viktorék elköszöntek, indultak haza, kicsi Viktor nagyon jól bírta a sétát, kb. 6 órát sétáltunk a völgyben és szinte végig aludt, enni sem kért. Há igen, a friss levegő meg a napfény megteszik az áldásos hatásukat. Negyed 5 felé a két nagyi is elindult, hogy anyukám elérje Egerben a vonatot, Magdi pedig hazadeportálta a kutyákat. Én nekiálltam pakolászni, de Domi iszonyú hisztis volt, nem lehetett letenni, vártam, hogy apa bejöjjön végre és felmentsen. Vártam, vártam, apa sehol, azért ment ki hogy kiengedje anyuékat a kapun. Kinéztem, mi autónk is eltűnt. Uh, mondtam Dominak: "apád felszívódott". Aztán egyszer csak csörög a telefon, anyukám volt, hogy tudom -e, hogy lemerült az aksi a subaru-ban és apa legurult vele a dombról, hogy hátha beindul. Ja, mondom, most már legalább azt tudom, hogy apa merre van, akkor már csak ki kell várni, hogy felgurítsa az autót. Merthogy az autó nem indult be, persze, diesel és minden elektronikus vezérlésű, mit vártunk. Szerencsére a szomszéd Károly bácsi fia autószerelő, úgyhogy ő jött is hamar és beröffentették az autót. Király, kezdhettem pakolni. Persze, pörögtem, hogy minél hamarabb elindulhassunk haza, és a kapkodásnak meg lett az eredménye: egy gyógyszeres levél levágott egy jó kis darabot a kisujjamból és szó szerint ömlött a vér az ujjamból, kb. egy órán át. Próbáltam közben pakolgatni, mert Domi már nagyon álmos volt és apa próbálta bealtatni, ez nagy nehezen sikerült is, aztán apa átvette a pakolászó szerepet, mert nekem továbbra is dőlt a vér az ujjamból. Kicsit már kezdtem megijedni, hogy "elvérzek", aztán gondoltuk, hogy ha Egerig nem áll a vérzés, akkor beugrunk az ügyeletre. Végül 8 óra körül sikerült elindulnunk, közben szerencsére nem véreztem el, :-), és viszonylag gyorsan haza is értünk, fél 10-kor már Domit etettem itthon.

Aztán persze Domi magához is tért, mert egész úton hazafelé aludt és nagy meglepetésünkre, aznap este először magától felült a földön. Így szépen zárult a hétvége, ami egyébként nagyon jól sikerült, pár apró kellemetlenséget leszámítva... :-)