A pelenkázás egyre nagyobb kihívást jelent az életünkben, ahogyan az öltöz-ködés/tetés is. Domi pelenka utálata továbbra is fennáll, ha lehetősége van rá, egy határozott mozdulattal kitépi maga alól a pelenkát (ha tiszta, ha nem) és 5 percig megmutatja a pelenkának, hogy ki az úr a háznál (azaz tépi-gyűri-szakítaná ha bírná). Ha meglátogatja a kakamanó vagy a pisitündér, akkor no merci, azonnal ki kell venni a pelust alóla, különben balhé van. Jó reggel arra ébredni, hogy Domi megrakta a pelenkát és azonnali váltást óhajt hangos szavakkal. Szerencsés esetben még csak a kitolási fázisban van, amikor felébreszt bennünket a "hangoskodásával". :-) De a pisis pelust sem tűri meg maga alatt sokáig (ami egyébként érthető). Néha olyan nehéz a pelenkája, hogy embert lehetne ölni vele (pedig gyakran cseréljük). Így gyakran hajnalban is pelenkát cserélünk, már oda van készítve minden este egy tiszta pelus az ágyhoz, mert hogy éjszaka kómásan ki nem cipelem a 8 kg-os gyereket a fürdőszobába... Azt hiszem, a pelenkacsere idejének világrekordját is felállíthattam már, olyan gyorsan cserélek pelenkát hajnalban, hogy minél hamarabb visszatérhessek a pihe-puha paplan alá durmolni. Bár egy álmos gyereken is kihívás pelenkát cserélni, főleg ha az oldalán szeret aludni (és mindig oldalra fordul). Igaz, úgy is cseréltünk már pelust, hogy a hasán aludt. Azt hiszem, az ember sok mindent megtanul, ha rákényszerül. :-)

Domi legújabb szokása, hogy pelenkázás közben már nem csak hasra fordul, hanem elkezd tolatni hátra, lefelé a pelenkázáról. Vagy hogy beüti a fejét a pelenkázó hátsó "támfalába", ahogy ficánkol. Néha bejön az elterelő hadművelet és egy-egy játékkal vagy krémes tubussal le lehet kötni a figyelmét, néha huzigálni kell az ablakon a reluxa forgatót, mert az is nagyon izgi tud lenni. Közben villámgyors pelus csere és öltöztetés. Egyre inkább gondolkodom azon, hogy a pelenkázás helyszínét meg kellene változtatni, mert attól félek, hogy egyszer lezúg a pelenkázóról, kezd nagyon veszélyes kölyök lenni. :-)

Legjobban még mindig a csikizős játék jön be, de csikizés közben nem lehet sem öltöztetni, sem pelenkázni és amint a játék abbamarad, megint jön a tiltakozás, azaz kacagásból és visítozásból átváltunk vinnyogásba és ordításba.

Néha bevetem az "anya énekel" módszert, de a szimpla nótázás nem jön be, sokkal viccesebb a heavy metal-os változat. Bár néha elbizonytalanodom Domi arckifejezése láttán, hogy vajon "az ilyen hanggal én ezt nem erőltetném" vagy "istenem, de h...e anyám van" gondolat cirkál -e a fejében, ahogy húzigálja a szemöldökét vagy kissé megrökönyödve mosolyog.

Néha még mindig meg tud lepni bennünket a kedves pisi tündér azzal, hogy a pisis pelus kapacitásának túlterheltsége miatt kivárja a "kapunyitást" vagy a tiszta pelust és akkor megöntözzük a környezetünket (és persze lehet átöltöltözni is). Ez érthető: mennyivel kényelmesebb szabadon a nagyvilágba vagy egy tiszta pelenkába megszabadulni a nyomasztó tehertől... A fürdővizet meg ne is említsük... megmelegítjük a vizet, ha nem találjuk megfelelőnek a hőfokot. :-)