Mindig arról almodoztam, milyen jó lesz, ha egyszer lesz gyerekem. Alapból 3-at szerettem volna: két fiút és egy lányt (de hát ugye az azért nem olyan egyszerű). Mindig szívesen foglalkoztam ismerősök pici gyerekével, emlékszem, olyan 12-13 éves lehettem, amikor egy barátnőm (Anita) bemutatott egy akkor 20 éves lánynak (Ági), aki a közelünkben lakott, és éppen akkor született kisfia (Gabika). Nagyon jóban lettünk és imádtam a kisfiát, az összes szabadidőmet náluk töltöttem, Gabikát pesztrálgattam. Azóta volt minden vágyam egy saját baba... Nos, sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az álmom valóra váljon: középsuli, egyetem, meló, sok-sok évig. Na, és persze közben férjhez is mentem Istvánhoz, 2004-ben. Már az esküvő után szerettem volna gyerkőcöt, de valahogy mindig közbejött valami: sok munka, másoddiploma, haláleset a családban, ez mind annyira kitöltötte az életemet, hogy nem volt idő magamra, magunkra. Aztán a sok stressz mellett egyszer jól lebetegedtem, mai napig nem tudom mitől, valami vírus ledöntött a lábamról (pedig nem vagyok beteges fajta), kb. 2 hónap kellett mire összeszedtem magam - fizikailag. Mivel szerettem volna már nagyon teherbe esni, jártam orvosról orvosra, persze igazából senki nem látta akadályát a babának, de ő mégis váratott magára hónapokig. Aztán egyszer eljutottam egy orosz természetgyógyászhoz, aki az emberi szervezet egyszerű működésén alapuló módszerrel gyógyít (biorezonancia). Ő két hónap alatt rendbe rakta a szervezetemet a pici berezegtetett bogyókkal, és végre valóra válhatott az álmom...