"Utazzunk ma fogaskerekűn!  kiáltott egy nyári napon Gergő..." Mivel ezt a részt Domi már oda-vissza fújta az Anna-Peti-Gergőből, mert ez volt a kedvence, és állandóan fogaskerekűzni szeretett volna, még tavaly decemberben egy melegebb vasárnapon "végigjátszottuk" a mesét. Elmentünk a Városmajorba, ahol Domi alig bírta kivárni, hogy jöjjön már a fogaskerekű. Nagyon izgatott volt, aztán nézett nagy szemekkel, mikor beszálltunk, és mivel eléggé rázott a fogas, kicsit félt is benne, miután elindult. 

Felmentünk a Széchenyi hegyre, és ahogyan a mesében, átsétáltunk a gyermekvasúthoz. Nagy szerencsénk volt, pont elértük az induló vonatot, ráadásul a gőzöst. :) 

Egy megállót mentünk csak, leszálltunk a Normafánál és sétáltunk egyet a friss levegőn. Mivel az előző napokban szeles idő volt, nagyon szép tiszta volt a kilátás. 

Domi szaladgált a hegyen, aztán sorba álltunk a rétesesnél és falatoztunk egy jót. Dominak az almás és a mákos rétes jött be. 

Utána visszasétáltunk a gyermekvasúthoz, kellett várni egy ideig, mire jött, de nem volt vészes és Domi nagy örömére, visszafelé a kicsi dízelmozdony jött. Utána lejöttünk a fogassal, vissza a Városmajorba, még tanulmányoztuk egy darabig, hogy miért is fogaskerekű a fogaskerekű... aztán hazajöttünk. Domi persze szeretett volna menni még egy kört a fogassal és azóta is nagyon rajong a fogaskerekűért. Számtalanszor olvastuk újra meg újra a mesét is...