És mi az amit eszel? Nincs kaja, ami ha a szánk felé közelít, ne változtatna irányt Domi szája felé. Ha az ölemben van és eszem, tuti kiveszi a kezemből a kaját és megkóstolja. Ha kivenni nem tudja, akkor legalább kinézi - tátott szájjal. Mindent meg akar kóstolni, aztán vagy bejön neki vagy ... kijön. A májkrémes kenyér ízlik, a piros arany is. A kenyér magában annyira nem, mert darabos.

A túró rudi, az isteni. Persze ezt nem én para-mami tömöm a szájába, hanem apa. No problem, hogy 1. elvileg tejallergiás a gyerek, 2. 8 hós korig semmilyen tejterméket nem szabad adni a babáknak (vagyis nagyon nem ajánlott, főleg ahol allergiás egyén van a családban és az allergiára való hajlam öröklődhet, már pedig apa és nagyapa erősen allergiások), 3. csokit 1 éves korig szintén nem ajánlanak. Na jó, az a mennyiség amit Domi lenyal, a légykakinál is kevesebb, szóval baja nem lesz tőle, de legalább én hadd ragaszkodjak már az elveimhez...

És hát a palackos ásványvíz/gyümölcslé, a tejes és gyümölcsleves doboz, na az ám a királyság. Domi nem egyszer vette ki a kezemből a palackot ivás közben, 1x-1x majdnem a fogsorom bánta az ő kíváncsiságát. Ha meglátja a pet palackot és ahogy mozog benne a víz, rögtön csillagszemű juhásszá változik és ha végre megkaparinthatja a palacot, na, az maga a mennyország. Inni is próbál a palackból, de ez a méretbeli különbségekből adódóan még szerencsére nem sikerül neki. De a múltkor például a vizes poharat vette el tőlem, tette a szájához és borította a nyakába a fél pohár vizet. Aztán jól meglepődött...