Anyatej, te csodás...

Még mindig fejem magam, de az utóbbi 1 hétben eléggé megcsappant az "állomány", lehet azért, mert 1 nap már csak 4x fejem magam (néha 5x). Próbálkozom homeo bogyóval, de valahogy az sem segített sokat.

De lassan a napi 4 fejést is kezdem soknak tartani, mert nem szeretném, ha a Domival töltött idő kevesebb lenne emiatt és ő látná kárát. Annyit nem ér az egész. Úgyhogy erősen gondolkozom azon, hogy a hónap végén "leteszem a lantot", azt hiszem, én "megtettem, amit megkövetelt a haza" (nagyon lírikus lettem). Bár egy kicsit lelkiismeret furdalásom lesz, ha úgy hagyom abba, hogy van még tejem, de tényleg úgy gondolom, hogy ha ez már többet árt, mint használ, akkor nem éri meg. Dominak fontos az, hogy az anyukája kipihent legyen és legyen energiája és türelme vele foglalkozni annyit amennyit ő igényel. És én még mindig csak 5-6 órákat alszom, bár így is sokkal kipihentebbnek érzem magam, mint korábban, de azért tudnám én is húzni a lóbőrt, amikor Domi szunyál. És ez nem rajta múlik.

Így is, ha Domi 8 hónapos koráig kap anyatejet, akkor már bőven túlteljesítettem az eredeti célkitűzést. Ha lenne tejem rendesen és szopizna, biztos szoptatnám 1 éves koráig vagy ameddig ő igényelné.

Lassan jön a hideg idő, amikor már nem tudok olyan sokat kint lenni a levegőn Domival és a lakás meg nem elég ingerforrás már neki, muszáj lesz kimozdulnunk és világot látnunk. Úgy tervezem, hogy kipróbáljuk a zene bölcsit és a baba-mama tornát. De ez csak akkor megy, ha már nem leszek a konnektorhoz kötve. :-)